Warren vezetésével a Wonju közelében lévő Chiaksan Nemzeti Parkba mentünk. Nagyon szép volt, de mínusz húsz fok, széllel. A hó is eléggé csúszott, "hólánccal" is. Tudom, hangyás vagyok, de én imádom a telet, a havat. A gyönyörű kilátás, a téli táj mindenért kárpótolt.
A busz időben jött, az utak nem voltak annyira leterhelve, mint az utóbbi időben. Gondolom, lecsengett az őszi túra-őrület. Bár hangyás emberek (pl. mi :)) még mindig vannak, akik imádnak télen túrázni. Időben meg is érkeztünk. A kisbuszban ezerrel ment a fűtés, néha ablakot kellett nyitni. Szikrázó napsütés volt, így boldogan csatoltam föl a hóláncot, várván az indulást. Társaság elég jó volt.
Először elég laza terepen kezdtünk, gondolom, a buddhista szentély miatt. A csúcs neve egyébként Birobong. Eddig három "Birobong" nevű hegycsúcsot számoltam össze, és kettőre föl is mentem. A másik ilyen nevű csúcs az októberben megismer Sobeksan NP-ben van, a harmadik pedig Odaesan NP-ben. Ott még nem jártam, de remélem, ez változni fog!
Warren épp mutatja, merre megyünk majd. Itt még nem számoltam semmi "rosszra..."
Kutyus :) Megdögönyöztük, de fotózni nehezen lehetett, mivel mozgott :) Energikus pár hónapos kutyapalánta.
Hamarsan azonban leesett, nem lesz ez a terep olyan lankás, mint gondoltam. Meredek, lépcsős szakaszok következtek. Még hó nélkül is elég fárasztóak lehetnek. A hó tovább nehezítette a helyzetünket...
Meleg lötyi!!! Kellett is, mivel vizespalackjainkba rendszeresen belefagyott a víz. Azt hiszem, én is beüzemelem a termoszt, amit az őszi konferencián kaptam :).
Kilátás a hegycsúcsról! Fölfelé menet, hát megfordult a fejemben, hogy "na, én itt meghalok!". Csúszott a hó, néhol esetlennek éreztem magam, mivel gyakran megcsúsztam. Kötél, korlát volt mindenhol, de még így is szenvedtem. Érezni kezdtem a hideget, illetve a szelet. Elérkeztem a napom holtpontjához. De megráztam magam, és tudtam, ide nekem föl kell jutnom.Végül mosolyogva sétáltam fel a lépcsőn, ahol megcsodálhattam a gyönyörű kilátást.
Épp nagyon örülök. Sikerült! A csúcson megint szétfagytunk, mivel erős szél fújt. Ennek ellenére tavasszal, vagy egy kevésbé hideg időszakban jó lenne végigmenni itt is a teljes gerincen:). Szörnyen hideg volt! A fényképezőgépet alig tudtam fogni, még kesztyűben is nehéz volt ez a művelet. (gépem jól bírta, bár az LCD kijelzője kissé akadozott)
Havas fák....
Hegycsúcs megint! :) Buddhista objektumokkal!
Lefelé menet sokkal jobban élveztem a terepet. Bár néhol elcsúsztunk, seggre ültünk. Főleg mikor nevettem egy hülye hangokat kiadó ajusshi-n. Ő is megcsúszott, de viccesen fogta föl. De vigyáztunk is közben, hogy ne legyen baleset :). Jég a hajamon: A saját leheletünk okozta, olyan hideg volt, hogy ráfagyott a hajra-szakállra!
A hardcore szakaszokról leérve megérkeztünk a kis szurdokvölgybe. Jó barátok :)
Amazig...
Végül a buddhista szentélyt is megnéztük. Itt imár megint elkezdtem fázni, nem is kicsit, mivel ment le a Nap, ami adott délután némi "meleget". (ha keveset is)
Leérvén beültünk egy kis kajáldába enni. Jó volt a kaja, de a fűtött hely ellenére éreztem: átfáztam, és rázott a hideg elég rendesen. Hazafelé is. Szerencsére viszonylag dugómentesek voltak az utak. Jól éreztem magam: A túra visszaadta azt a hangulatot, amit egy keményebb kirándulás szokott adni. Számoltam arra, izomlázam lesz, és ez be is igazolódott.
A busz időben jött, az utak nem voltak annyira leterhelve, mint az utóbbi időben. Gondolom, lecsengett az őszi túra-őrület. Bár hangyás emberek (pl. mi :)) még mindig vannak, akik imádnak télen túrázni. Időben meg is érkeztünk. A kisbuszban ezerrel ment a fűtés, néha ablakot kellett nyitni. Szikrázó napsütés volt, így boldogan csatoltam föl a hóláncot, várván az indulást. Társaság elég jó volt.
Először elég laza terepen kezdtünk, gondolom, a buddhista szentély miatt. A csúcs neve egyébként Birobong. Eddig három "Birobong" nevű hegycsúcsot számoltam össze, és kettőre föl is mentem. A másik ilyen nevű csúcs az októberben megismer Sobeksan NP-ben van, a harmadik pedig Odaesan NP-ben. Ott még nem jártam, de remélem, ez változni fog!
Warren épp mutatja, merre megyünk majd. Itt még nem számoltam semmi "rosszra..."
Meleg lötyi!!! Kellett is, mivel vizespalackjainkba rendszeresen belefagyott a víz. Azt hiszem, én is beüzemelem a termoszt, amit az őszi konferencián kaptam :).
Épp nagyon örülök. Sikerült! A csúcson megint szétfagytunk, mivel erős szél fújt. Ennek ellenére tavasszal, vagy egy kevésbé hideg időszakban jó lenne végigmenni itt is a teljes gerincen:). Szörnyen hideg volt! A fényképezőgépet alig tudtam fogni, még kesztyűben is nehéz volt ez a művelet. (gépem jól bírta, bár az LCD kijelzője kissé akadozott)
Leérvén beültünk egy kis kajáldába enni. Jó volt a kaja, de a fűtött hely ellenére éreztem: átfáztam, és rázott a hideg elég rendesen. Hazafelé is. Szerencsére viszonylag dugómentesek voltak az utak. Jól éreztem magam: A túra visszaadta azt a hangulatot, amit egy keményebb kirándulás szokott adni. Számoltam arra, izomlázam lesz, és ez be is igazolódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése