Síelünk :)

Azt hiszem, felül kell bírálnom azt a kijelentésem, hogy Yongpyeong nem adja vissza azt a fílinget, amiket az osztrák sípályákon éreztem. Mert most visszaadta. Talán, mivel több jó fej emberrel, haverral tartottam, akikkel bátrabban rá mertem menni olyan pályákra, amikre egyedül nem képtelen lettem volna. Sajnos kissé félénk vagyok, de az első lejtő sikeres teljesítése és a bátprítások után megjött az önbizalmam! :).
Jason boldogan pózol!

 Vicces síjelmezek:) Magyaráztak pár dolgot, aztán az SP (nem a popsztár, az amcsi rajzfilm) sítúrás jelenetéve viccelődtünk: Ugyanis volt egy olyan rész, hogy a főszereplő gyerekek a szülőkkel síelni mentek, és az oktató úgy magyarázta  a hókeézést: "pizza" (mármint  a hóeke), 'sűlt krumpli" (mármint az egyenes). Heheheh :)

 "Are you ready?" "Let's do it!!!" - a bérletet a még mindig nem vettem le a kabátomról!

 Elég jó érzés volt, hogy az évekkel ezelőtt betanult mozdulatok még mindig mentek, sőt, viszonylag meredek pályákra is rá mertem menni. Háromszor estem el összvissz. Összehasonlítva, hogy mikor az ónos esőben sétáltam előző napon a kolesz felé, akkor is ugyanannyi esést produkáltam, nem rossz arány :) :).

 Felvonó-őrület. Egy majdnem-baleset után. Az történt, hogy a sorban álltunk a "lifthez", a kis csapóajtó korábban nyílt ki a kelleténél, és az útban lévő felvonó majdnem elsodort minket. Nem lett baj, ijedteségen kívül :) Itt Yongpyeongon nincsen tárcsás, vagy épp csákányos felvonó, mint Osztrákiában, főleg ülőkések vannak, plusz egy "golyós" felvonó (vagy Gondola, itteni szóhasználattal élve), hogy kicsit perverz legyek- otthon golyós/ tojásos felvonónak hívtuk!!!!

 Lejtők! Nagyon jó volt, karban voltak tartva. Eleinte meredeknek láttam őket, majd végül élveztem, hogy le sikerült mennem rajtuk. Erős piros szintű szakaszokra (Advanced) rá mertem menni, de az igazi fekete (Experts) szakaszoktól tartózkodtam. Nem is célom menőzni -szerintem ezzel a legtöbb barátom egyet ért, inkább csak élvezni akartam a csúszást!

 Warren, miután nekem ment snowboard-dal. Videózott engem, miközben csúszok, majd nekem jött. Itt sem lett baj, mindketten felálltunk, és csúsztunk tovább.

 Esti vacsora után egy kisebb buli. Mivel nagyon fáradt voltam, hamar aludni tértem. Elég sokáig hallottam, ahogy az emberek dumáltak, elég hangosan, de nekem mozdulni sem volt erőm...
Jason pózol!!!

 

Elég büszke voltam magamra, hogy egész ügyesen teljesítettem a nehezebb lejtőket is. Ezt nem gondoltam volna. Nagyon sajnáltam, hogy véget ért az egész. Bevallom, titokban kicsit hiányzott, de ezt még magamnak sem mertem bevallani. Tavaly valami félelem visszatartott. Idén ez a félelem elmúlt, az első lejtő után :),