Készenléthez közeli állapot

Két hét múlva ilyenkor már Gimpon fogok várni a pekingi gépre. Fura érzés, megint kicsit "ugrásra készen". Egy éve nem volt ilyen lassan. Sokat esett a héten, sok munkám volt/van/lesz. Tegnap pl. éjfél körül értem haza, mivel be kellett fejeznem valamit. De a héten mindennap, mivel hétfőn volt egy határidős feladatom, kedden labortakarítás (waxolták a padlót), szerdán utolsó nyelvóra, csütörtökön megint egy határidős meló (persze utolsó percben kiadott).

Jövő héten ilyenkor Pyeongchang környékén leszek (csütörtök, péntek, szombat), egy három napos szemináriumon, rengeteg sporttal, reméljük, jó buli lesz. Hát, mondok valamit: nem lennék a főnököm helyében. Nagyon nem, amennyi teendője van. Ő sosem alszik? Mino szerint Superman, azaz mikor több, mint egy éve megkérdeztem tőle ugyanezt, azt mondta XD.Nas itt egy Superman, kicsit átöltözve, hogy motiváljon XD! Hello Kitty-s cuccban! mivel közel van Japán itt is nagy kultusza van a Hello Kittynek.

Jelenlegi szitu

Amivel elégedett vagyok:

- Kicsit jobban értem a bandát, ha koreaiul dumálnk. Gyakran kérdezték, értek-e valamit a beszédjükből, és őszintén bevallva, keveset. De megpróbálom átvenni a könyvet, és jelentkezni ősszel magasabb szintre, hogy kicsit értsem őket még jobban XD. Nem tudnak kipletykálni, hahahahaha! Ok, nem nagyon szoktak az ázsiaiak, de akkor is.

-Kolesz befizetve következő félévre, egy darabig (diplomáig remélem) még nem úsznak meg. Mondjuk nem voltam rossz előző félévben, nem hiszem, hogy van ellenvetésük :).

-Poszterem alakul, remélem, szép lesz.

-Prezivel, amit a szemináruimura csináltam, is elégedett vagyok.

-Ki sem látszom a teendőkből, meséltem, és az elméleti dolgokkal haladok.

-Megjelent az első cikk, amiben benn vna a nevem, van, ami folyamatban van.

-Féléveim tanulmányi eredményével sem vagyok elégedetlen.

-Eljutok arra a konferenciára, ami régóta álmom.

-Lett már ígéretes eredményem, és lehet még pár.

Amivel nem vagyok elégedett, és szeretném, ha jobb lenne ősztől:

- A kísérletekkel néha elakadtam, amit okozott anyaghiány, ismétlés... Remélem, következő félévben gördülékenyebb lesz.

-Cikkek: minél többet, minél többet, és minél több eredményt akarok!

-Még több konferencia!!!!

-Még jobb tanulmányi eredmény, a fennmaradó krediteimet lehetőleg A+ra teljesíteni!!!

-A laborban/suliban az emberek legtöbbször/alapjába véve rendesek, normálisak, de néha nagyon nem értek egyet velük. Át kéne programoznom az agyam, hogy alapból jó fejek, akkor is, ha nem. (nemröhög!)

Szóval ezek azok, amik vágyálmaim, amikért küzdeni fogok, amiket, ha elérek, akkor elégedett leszek. Már ténylegesen.

Vicces- Láttam Masteros diákok szakdolgozatát, és elég sok páldányt csináltattak. Ma viccesnek találtam, amint Jae-wu legalább 10 példánnyal bejött. Mondta, nincs árkülönbség. Tulajdonképpen állítólag azért csinálnak sokat, hogy tudják "dedikálni" ismerősöknek, vagy talán olyan profoknak, akikkel jó a viszonyuk.

És két ékes példája a Krenglish-nek. Azaz hangullal írnak le angol szavakat, ami kicsit vicces néha:D.

Lessbi kávé, azaz "Let's be" (Éljünk!) akar lenni, de hangullal kicsit leszbinek olvassa az ember.

Vitamin Water nevű lötyi, ugyancsak hangullal :D

Bár arról már meséltem, mikor visszatértem 2010 februárjába a vízummal a koliba, a szobám ajtajára nem értettem mi van írva (kiírják az aktuális lakók nevét, most fél kolesz üres). Mikor kicsit ismerkedtem vele, rájöttem az "Eva"-t írták le hangullal. A vezetéknevem nem, bár az bonyolult, de volt, akinek sikerült azt is nagyjából reprodukálni :D!

Még valamit hozzá kell tennem az angolhoz:

-A diplomához szükséges angol dolgoztaom sikerült-bár még mindig bennem van a tüske, hogy egy Manisan-os túrát le kellett mondanom, de legalább megvolt. Tulképp kellett egy igazolás, hogy tudok angolul... Nagy szégyen lett volna a bukás, több, mint egy év után :S.

Még egy miatt örültem: Koreaiak tulajdonképpen a nyelvtanra túlságosan ügyelnek, de abban is fejlődtem, ezek szerint. Beszédet kevésbé tartják fontosnak. Sokan nem mernek megszólalni angolul, hogy hibáznak. Ami nagy hiba, hiszen az esetleges hibák senkit sem zavarnak, hisz anyanyelvű is hibázhat! (emlékszem, egyszer Németországban panaszkodtam a "der, die, das" névelőkre, meg a többes számokra, hogy mennyire gáz, mondták nekem, anyanyelvűek is keverik). Meséltem, sokan beszélnek nagyon jól angolul, legalábbis itt, Szöul mellett sok olyan koreaival sodort össze a sors, vannak, akik külföldre is mentek, hogy tanulják a nyelvet.

Néha még az egyszerű árus is tud valamennyire angolul, főleg Itaewonon, de sok más helyen is. De nagyra tudják értékelni ők is, a külföldiek koreaiul kommunikálnak velük!

Itaewon

Szöul nemzetközi negyede, egyik kedvenc részem. Nem tudom, miért, de valahogy más a hangulata, mint Szöul más részeinek. Egyszer (karácsonykor) Helennel megcsodáltuk a nemzetközi kajáldákat, elcsodálkoztam, hogy a világ konyhái hogy összegyűltek ezen kis negyedben. Sokkal "tarkábbak" errefelé az emberek, azaz itt sok a külföldi, itt főleg természsetes jelenség.

Ha felmész a metrómegállón, akkor jó esetben a Hamilton Hotel-be, és a Hamilton Department Store-be botlasz bele. A Hamilton Department store egy hatalmas áruház, ékszeres stadokkal. Nagyon szép ékszereket lehet kapni, ezüst(megéri itt venni, mivel megfizethető) , de főleg arany, és kövekből is. És rengeteg szuvenír, táskák, cipők, ruhák. Több szintes építmény. Emlékszem, tavaly leszólított a mozgólépcsőn egy jóképű lengyel srác, "You look like a European" -vigyorgott rám, mikor mondtam, magyar vagyok :).

Amúgy Itaewon egy bevásárló -negyed, ahol emberi mértű cuccokat is lehet kapni azaz nem XS, XXXXS, hanem nagy, vagy normál méretet is. És cipőt is! (nekem itt nem könnyű)

Erre bukkantam ma délelőtt:

"Jó napot kívánok" -szóval Itaewonon a járólapokra tették fel az országok köszönését -esett ma az eső, nem tudtam fotózni.

Egy régebbi kép Itaewon-dongról (Mikor eltévedtem a Követség felé menet...).

Szóval egy jó csomó ország nagykövetsége is itt helyezkedik el, köztük a magyar is. Egy antik utcán kell kersztül menni ahhoz azonban. Állítólag van mecset is Itaewonon, legalábbis aképek szerint, én még nem jutottam el oda (állítólag Moszkvában is van, de én azt sem láttam, csak Szentpétervárott)

Sokan nem kedvelik Itaewont, de nekem egyik kedvencem, néha érdemes oda kilátogatni :). De sajnos pletykák szerint ez Szöul legkevésbé biztonságos negyede, bár már jártam itt este, de el tudom képzelni. Tavaly nyáron párszor elmentem ide salsa órára, egyik latin amerikai bárban tartották. Elég későn szokott véget érni, ekkor inkább siettem haza.

Egy történeti áttekintés: Itaewonon valaha a hadsereg állomásozott. Számukra voltak boltok kiépítve, ahol felszerelést meg tudták venni. Nem tudom, hogy lett belőle nemzetközi negyed, de mintha arról is olvastam volna, hogy volt piros lámpás negyede... Ja igen, rákerestem: amerikai támaspont még mindig itt van.

Rengeteg etnikum fordul meg itt, mikor a tegnapi, esős napon odakeveredtem eurót váltani (közelgő európai utam miatt). Az is motivált, hogy itt ezer százalék, hogy jól beszélnek angolul. Előttem egy afro srác, meg egy muzulmán férfi (kicsit ápolatlannak tűnt...) intézte ugyanezt. :D. Ez azért sokat elmond XD.

Biológiai fegyver

Ma reggel futás előtt találtam suliba menet. Gingko termős virága, ami ha már rothadásnak indul, állítólag iszonyatosan büdös. Emlékszem, egyik ELTE-s tanárom mesélte, mikor ő egyetemista (és persze koleszos) volt, ezt használták fel bosszúnak. Ugyanis a szomszéd koliszoba lakói rendszeresen vizet spricceltek az ő territóraiumukra, és ők meg kitalálták ezt az új "vegyi fegyvert". Talán égették, vagy ha ősz volt, akkor nem is kellett... El tudom képzelni, milyen büdös lehetett a bosszú alanyainak szobája.

Otthon hasnlót meg lehetett csinálni, de itt a chipkártyák miatt lehetetlen, hacsak az illető nem tartja nyitva az ajtaját! És ha valaki így végig merne vinni egy hasonló akciót, ezer százalék, hogy nagy bűntetés lenne a vége! :D (rongálás kategória...)

"Csak ezt a hetet éljem túl!"-nem a teendőimmel van bajom, hanem a párás idővel. Olyan álmossá teszi az embert... De legalább az eső elállt. És ma végre futni is tudtam :).

Ami meg vicces-Ha jól tudom, júliusban öten megyünk Párizsba- különböző légitársaságokkal! :D. Legalábbis nem tudok arról, hogy ketten mennének egy röpcsivel. Én Air Chinával, de egyik srác Aeroflottal, van, aki Korean Air-rel (legdrágább, mivel közvetlen), vagy Vietnam Airlines-el. A banda többsége 15én megérkezik, és egy youth hostelben töltjük az éjszakát. Másnap, mikor főnököm érkezik, átmegyünk a "végleges" szállásra a konferencia végéig, július 21ig. Természetesen beszámolok az ottani dolgokról is, majd, még nem tudom itt, vagy nyissak egy másik blogot. De lehet, hogy itt, mivel még visszatérek Koreába augusztus közepén.

Fotózás és egyebek (Im memoriam Jacko)

Két hete a gyülekezet anyagjához kellett ez a két fotó. Elvileg meg kell ismételni, de nekem tetszik, de szívesen segítek, ha úgy adódik, és épp még Koreában leszek. Zöld ruhát kellett húznunk, négylevelű lóhere -pózban leülni Kicsit ír fíling, ugye? (zöld és lóhere) Igaz, már elmúlt a St. Patrick's day, ami alkalmából Koreában is tartanak bulikat.

Még egy örömhír :). Indiai kollégámnak és feleségének  megszületett az első kislányuk! :) Gratula nekik! Az újdonsült apuka alig két hét múlva utazik haza Indiába, gondolom a család már örül! Még két osztálytársam fog házasodni hamarosan, ők már otthon vannak. Sok boldogságot nekik!

Iskolabusz-megálló, nemrég csinálták, mint meséltem, a kolesz és az egyetem "fő kapuja" között jár ez a jópofa busz. Jót nevettem rajta, de nem voltam ezzel egyedül :).

Napok óta-megszakításokkal -esik... Olyan tipikus "ezért föl sem érdemes kelni" idő van... Hát szívesebben aludnám át az ilyen napokat, de most nem lehet...

Végezetül egy szomorú évforduló: Két éve ilyenkor ment el Jacko. Pont azért jutott eszembe, mivel tegnap véletlenül az ő zenéjét hallgattam, az "Earth Song"-ot többek közt. Tetszik ez a szám. Megrázó a klipp, és a mondanivalója is komoly: A háborúk, környezetszennyezés, az illegális vadászatok (elefántok és bálnák), az esőerdők kiírtása ellen tiltakozik. Majdnem elsírja magát rajta az ember... A végén, mikor minden visszaalakul, az elefántoknak kinő az agyara, és életre kelnek, a meggylkolt ember ugyanúgy, a fák visszanőnek, a bálnák kiszabadulnak, az annyira szép!

Szerettem Jacko legtöbb zenéjét, csak ezt az állandó plasztikáztatást tartottam hülyeségnek, ami végül sírba vitte (az állítólagos pedofíliáért, ha igaz volt, elítéltem). Sokat röhögtem a táncán, egy bizonyos mozdulaton kamaszként:)-néha megfogta ott lenn. Emlékszem, ugyanilyen esős idő volt, mint most, ugyanúgy szakadt az eső, mikor halálhírét olvastam. Hatalmas életművet hagyott maga után, és sok dala szól még hasonló dologról, mint az előbb említett: "Man in the Mirror" vagy a "Heal the World" . Vagy a "We are the World" című dal eléneklésében is részt vett, amit nem kell bemutatnom, mivel sokan ismerik (bocsi, Youtube-ről nem tudok beszúrni videót). Kiállt a hányatott sorsú gyerekek mellett, támogatta őket, és fel is szólította a világot a támogatásukra. RIP Jacko!

Tájfun, monszun, azaz végérvényesen itt a nyár!!

Olvasgattam az időjárás- előrejelzéseket, és szomorúan tapasztaltam, hogy bizony rossz idő lesz most hétvégén.

Tudni kell, hogy Korea éghajlata mérsékelt övi monszun, azaz nagyon esős, és nagyon-nagyon-nagyon fülledt a nyár. Bár én az igazi tróusi monszunt nem ismerem, de tuti megfulladnék benne. Légkondi és párátlanítő berendezés nélkül a nyár elviselhetetlen Koreában. 90% páratartalom, +35 fok, első koreai nyaram alatt nagyon nem szerettem. Már megtanultam levegőt venni-hála a futásnak, de van, amikor az is nehéz. De szerencsém van, hogy Szöulba-azaz Szöul mellé kerültem, délen tuti rosszabb lenne-bár télen néha kívánkozom Buszanba vagy Jejura- ha százszor nem, egyszer sem meséltem, milyen őrülten hideg itt a (december) január (február). Azért tettem zárójelbe az elsőt és utolsót, mivel a december eleje még nem annyira, februárban meg már inkább elviselhető az időjárás. A január az igazán ütős, itt megtudtam, milyen a -20 fok!

Tavaly szeptemberben láttam először tájfunt. Emlékszem arra, hogy reggel süvített kinn a szél. Félálomban azt hittem, szobatársaim elfelejtették kikapcsolni a légkondit. De hangosabb volt, mint amit a kütyü generál néha, a hűtő sem lehetett. Kinéztem az ablakon-szakadó eső, a fák lombja szinte vízszintben állt akkora szél fújt. Ráadásul villámlott, dörgött, az áram is folyton el akart menni. Mikor lecsendesedett, és ki mertem lépni a koleszból, akkor döbbenten tapasztaltam a letört fákat, az úton mindenhol ágak, levelek. Szörnyű látvány volt.

Második ilyen roham chuseok első napján történt, tényleg szakadt az eső, villámlott, dörgött. Az volt az utolsó nagy zuhé 2010ben, ami elvitte a fülledt időt, helyette kellemes kirándulóidő jött.

A viszonylag száraz ősz -tél-tavasz után emgint itt a nyár. És most olvastam hogy a "Meari" nevű tájfun végigvonul Kelet-Ázsián. (állítólag minden nyár elején) . Ez a "Meari" visszhangot jelent. A zuhéból kaptunk bőven, az előző fejezet tanúsítja. Nem villámlott, dörgött, még mára-vasárnapra mondják a rossz időt, na meg hétfőre is. De úgy néz ki, megnyugodott kicsit az időjárás most. Úgy néz ki, ez a vihar Észak-Koreában fúj ki. De kicsit sajnálom a délebbi országokban lévő népeket, ahol tényleg nagy pusztítást tud a tájfun véghez vinni. Itt kevésbé, de azért kapunk belőle. Mondjuk be kell vallani -az esős nyár előnye-szép zöld a természet, eső után tényleg csodálatos tud lenni.

Mikor földrajzórán tanultunk Ázsiáról, és a monszunról, bár érdekelt a dolog, de nem hittem volna, hogy valaha megtudom, milyen valójában. Az élet itt is átírta a számításaimat.

Emlékszem arra is, mikor Dubiban szálltam át, és a röpcsire mentünk föl a buszból, mennyire jól esett arra a pár pillanatra a száraz, sivatagi forró levegő. A szöuli pára után. Visszatérve még a repülőn láttam leszállás során -kijelzőről-hogy szakad az eső. Bár mire leszállt a gép, elállt. De akkor is, ez a monszunesős időszak valahogy nem nekem való. Nem szereten az esőt. Valahogy kicsit a reménytelenség érzését kelti fel bennem, nem tudom elmagyarázni, miért. Tudom, fontos az is, de akkor sem bírom.
A pletykák alapján ma éjjel éri el Szöult a vihar. Valahogy mintha érezném, hogy van valami a levegőben, mivel fájt a fejem egész nap, és közérzetem sem volt az igazi. Egyfajta nyugtalanság lett rajtam úrrá. Lehet, hogy frontérzékeny leszek? Bár belegondolok, a nyugtalanság sok embernél jelen van, drasztikus időjárás-változás előtt. Valami van a levegőben...

Megint nem úsztuk meg szárazon...

...de ezt szó szerint értem, nem mint múlt héten. A "baljós árnyak" ellenére odamentem Gjude-re, ahonnan a busz indult. Álmos voltam kicsit, futni sem volt időm. Este volt egy "kis éji zene" a koleszban, ugyanis most volt az átköltözés, és valaki hangosan-és nagyon rondán -énekelt a szomszéd szobában. Szobatársam átkopogtatott a falon, hogy ne tegye, én már félálomban voltam, de vigyorogtam, hogy ilyen ronda énekkel én nem dicsekednék...
Szóval hamar kiértünk, ahol sok jó fej ember várakozott. Nagyon örültem az ismerősöknek, mint mindig. Most kivételesen nem tartottam a késéstől.

A busz indult, úgy nézett ki, megússzuk eső nélkül, sőt, néhol már mintha napsütésre utaló jel is látszott. Relatíve gyorsan leértünk, de a vége felé már nagyon vártam... A sors ma nagyon kegyetlen volt: HÁT NEM AKKOR KEZDETT EL SZAKADNI, MIKOR LESZÁLLTUNK A BUSZRÓL? Első körben gyorsan lecsendesedett, és volt pár esőmentes óránk. Egy kisebb hegycsúcsra mentünk fel, amin Buddha-kívánság kövek díszelegtek....és virágok is néhol :).
Hamarosan leértünk a tengerparthoz, ami nagyon kövesnek bizonyult. Menni is alig lehetett rajta, még bakancsban sem... Emlékszem, mikor lassan három éve Szocsiban (Oroszország, Fekete-tenger) voltunk, ott kisebb kavicsok voltak, az sem tetszett, de ezek a kövek még azt is felülmúlták. (A horvátországi sziklás tengerpartokat szerettem, ott úszni is lehetett)A csajok csak belelógatták a lábukat, a képen Lana és Sarah (ezen a túrán több Sarah nevű csaj volt, ő a brit Sarah, de ott volt a koreai is, akivel múlt héten is taliztam)

Lábmosi:) Ez nagyon hiiiideg!!!!!A pasik annál bátrabbak voltak :D.

Megjegyzem, túra előtt bementünk egy szupermarketbe, sokan húst vettek és gombát, amit eleinte nem értettem, miért kell. Kiderült-némi sütögetés vette kezdetét a tengerparton-valaki vitt brikettes sütőt:). Tulajdonképpen nem volt rossz ötlet, de egy napos nyári estén sokkal inkább élveztem volna egy hasonló tengerparti bulit. Tudom, nem lehet minden szép, tökletes, de akkor is. És még itt szúnyogok sincsenek!

De atttól még élveztük, a frissen sűlt húst lekaptuk pálcikával a rácsról, valahogy ez jobban ízlett, mint amit sütögetős kajáldában ettem. Valahogy az igazi sütögetőstől most elment a kedvem, mikor egyszer nem esett jól, de ezt élveztem.

Mivel az átok eső megint rájött, emiatt a fiúk felhúztak egy sátrat...
Az eső meg szakadni kezdett, idegesített, mit tökölnek a többiek... Mivel elég sokat tököltek... Már szakadt, őrület! Turisták jöttek, esőkabátban, esernyővel, kicsit csodálták a tengert, majd mentek el. Eric úszott még egyet, erről nem készült fotó, de ha készült volna, hazafelé úgyis kitörtölte volna a gépemből :). Az eső miatt inkább a táskámba tettem, táskámra ráhúztam az esődzsekit, mivel nincs táskára húzható védőburkom, de majd be kéne szerezni...Aztán a tengerparton sátáltunk, ahol nem tudtunk átmenni a hegyen a sziklás-csúszós volta miatt. Volt, ahol csak kötélen tudtunk átkelni.

Elefánt-szikla, erről híres ez a part. Mondjuk kicsit hasonlít is rá, kis fantáziával :).
Hassan az esernyővel:) Én nagy okosan a koliba hagytam, de esőkabátom meg kalapom volt, ami hasznos volt végül is. Túra közben amúgy is ostobaságnak találom az esernyő használatát. Sok ember fújolhat, de akkor is! Egy erdőn vágtunk át, ahol szakadt, ráadásul valami dög is mászott-rák volt, először bevallom, sikítottam, legalább annyira berezelhettem, mint szobatársam a muslicától pár hete:). A tengerpart másik részén le is tudtam fotózni. Randa, nem? Most láttam először élőben ilyent.Örültem, mikor végre megérkeztünk a buszhoz (esőben végtelenenk érzi az ember a menetelést, ezredjére állapítom meg), mivel bakancsom megint strandfürdő lett, ősz-tél-tavasszal elszokott ettől (most a mosókonyhában szárad). Ezzel nem voltam egyedül, még mázli, hogy volt nálam váltás-sort! Lgközelebb egy váltás-pólót sem szabad elfelejteni. Tökre dühös voltam, mikor a buszsofőr néha benyomta a légkondit. Ráadásul rám fúja a kütyü a hideg levegőt...
A WC szünet után viszont norebangoztunk, ami tényleg nagyon-nagyon jó volt, élveztük minden! Voltak, akik tényleg meg tudták adni a bulihangulatot, én is kornyikáltam. Hét után már ott voltunk a metrómegállónál, ahol a többiek vacsizni mentek, én nem tartottam velük. (ettem hazafelé, illetve a vizes bakancs miatt). Elbúcsúztam tőlük, nem biztos, hogy találkozom velük a hazautam előtt :(. De ha visszajövök, akkor tuti! :). Nyolc után már a campusra értem, ami ilyen túra esetén ritka.

Az eső ellenére nem érzem azt, jobb lett volna otthon maradni, épp ellenkezőleg! :)

Emlékszem...

...augusztusban a hazautam előtt, mennyire izgatott, boldog voltam. Éjféli gép lévén vonattal mentem ki, és a szivárványra, amit akkor láttam. Esős nap volt, a zöld metrón ülve még láttam, esett, de kb. egy óra múlva, mire az A-Rex kiért a reptéri szigetre, vagy már közeledett hozzá. Szép volt.

...az otthonlétre, ami túlzottan kevésnek bizonyult. Azalatt akét hét alatt kevésbé tudtam pihenni sajnos, az ember csak elkalandozott, és már indult is vissza a gépe Szöulba. Talán a most kapott három hét (egy hetes konferencia után) beváltja a pihenéshez, régi haverokkal való találkozásokhoz és egyebekhez fűzött reményeimet. Talán, hogy először nem haza megyek, segít abban, hogy ne kelljen az átállással szenvednem :).

...augusztus végén abban a hitben utaztam vissza, úgy búcsúztam el a családtól, hogy februárban találkozunk. De az élet átírta ezt, azaz főnököm is, mivel ő beszélt le. Elég gyakran érzetem egy végeláthatatlan menetnek, volt, mikor tényleg gyorsan ment az idő. Furcsa volt az első karácsonyt, szülinapot távol otthontól tölteni, de azért nem telt szomorúan egyik sem. Csak furcsán kicsit.

...a visszautam utáni est, a "Welcome back" vagy "Missed you" megjegyzések :). Komolyan, ezek valahogy segítettek átvészelni az első napokat, és a két álmatlan éjszakámra.

...első túrára két nappal a repülőutam után, ahol besokkaltam a sziklás hegyoldaltól, de a fiúk segítettek, és végül élveztem, és utána arra a tényleges igazi alvásra!

...meg még sokra másra. Nem volt eseménytelen évem, az tény! Sokmindent csináltam, sok bosszúság volt, sok öröm is. Rengeteg jó fej embert ismertem meg. Egy biztos: örülök, hogy végül így alakult, bár sokkal jobb lett volna fél évvel előbb, a diplomám után egybúl, néha úgy érzem. De mindegy.

Szüleim szerint ostobaság visszafelé számolni a napokat, bár tudat alatt azért bennem van, hogy hurrá, már csak 3 hét és utazom! Rendben, nem vágok rovást, vagy nem írom be az erdő fáiba ("még csak XX nap"), ahogy a sorkatonák tették. (utóbbi esetén már nem lennék itt, a sittről értekeznék XD). De azért ott van a para, hogy "janemá a laptopért kelljen visszarohanni" -első hazautam előtt pont ez szerepelt az álmomban a metrómegállóba. A poszterem miatt izgulok leginkább, hogy el ne felejtsem, ne hagyjam a koleszba, netalán a röpcsin...
Két hét múlva Pyeongchangban leszek azon a sportnapos szemináriumon :). Három hét múlva meg a francia gépen fogok ülni, ami talán már közeledik a CDG -re. (nemzetközi francia reptér). Te jó ég, ha számolom, ez lesz az eddigi leghosszabb repülőutam! Pekingbe alig több, mint két óra, de Peking és Párizs közt 11óra. Vagy 12? Kicsit belezavarodtam az időzónákba, időszámítás-dologba... Pekingben sem használják a nyári-téli időszámítást. (A Szöul-Dubai repülőút 9 óra 30 perc, a Szöul-Moszkva 9 óra 45 perc, emlékszem rájuk.)

Megelőlegezték a doktori címet :D

Ma kaptam egy emailt a júliusi konferencia szervezőitől, ami az alábbi módon kezdődött: "Dear Dr. Bagyinszky". A poszteremhez benne infókat (melyik napon, mettől meddig kell ott lenni előtte, stb). De annyira furcsa, hogy le Dr-eztek, mikor még kicsit odébb van a doktori cím megszerzése, másfél év tuti hátra van addig, ha nagyon ügyes vagyok. ("In few years"-mondta főnököm, vigyorogva). De azért kicsit a pozitívan hat a híúságomra, azaz az önbizalmamra :). Azért örülök, hogy az első nap túlesek rajta! De remélem a jetlag nem fog eluralkodni, hogy a délutáni, azaz a kora esti előadásokra is figyelhessek. (meséltem, hazautam utáni napokban hamar elálmosodom)
Egy hónap múlva ilyenkor már túlesek ezen is, és indulok Magyarhonba :). (MALÉV géppel, mint Mézgáék)

Végre 8 órát aludtam! Mostanág nagy csoda, ivel fél 6 körül ki szokott vetni az ágy, bármilyen későn fekszem. Sokminden közrejátszhat: a vizsgákon túlestem, a konferenciáról jött infók meg egyebek is. Van még pár letisztázatlan dolog, amik remélem, rendeződnek. De akkor is, kicsit megnyugodtam végre!

Ha hőség, akkor...

-Az embernek meg kell vennie azt a túrakalapot, amivel már nagyon régóta szemez. Persze, nem árt, ha illik a a napszemüveghez :D! Én is most végre megvettem egy ilyen stílusú kalapot, ami tűző napon elengedhetetlen.

-Többedik alkalommal megmássza a Begbungde-t, a Bukhansan legnagyobb csúcsát, bár folyik róla patakokban az izzadság, de akkor sem adja fel...

- ...és az előbb említett csúcson wasabis mandulát eszik. Többek közt..

- Mindig akkor pakolja be az úszócuccot, reménykedvén a patakok jelenlétében, amik kiszáradtak most... Bezzeg tegnap ruhástul mennyit lubickoltunk!

-Olyan csúcsokat is meghódít, amire elvileg nem vezet turistaút, de sebaj, nyáron megbocsájtható:

- Nem tud elég vizet pakolni, hogy aztán egy menedékházban lehet kapni-drága pénzért, forrás sehol-átkozza az ember a hőség vámszedőit... Lefelé egy kajáldába kitikkadva rányomul a vízautomatára-ezért utólag szeretnék elnézést kérni, és köszönetet is mondani.

-Elfelé a tömött buszon egy rókacsalád készül meglátogatni, de végül elkergeti őket. Visszafelé a busz bár nem tömött, de dugóba keveredik.

-Lesűl, a napolaj ellenére is, jajnemár, megint tarka leszek...

Nem úsztuk meg szárazon!!!

Szó szerint... Hamarosan erre is sort kerítek, miért. Ugyanis ma Suraksanra mentem túrázni. Suraksan ott van a Bulamsan mellett. Eddig-a karácsonyi túrát kivéve -kimaradt az életemből, talán mert túl messze van, vagy épp más hegyek érdekeltek. De talán jobb is, mivel nyáron az izgi, télen meg Bulamsanhoz hasonlóan járhatatlan. Tavasz-nyár-ősz, amikor érdemes. Sok ismerős jött, akiknek örültem. Sőt, vicces, a román srác, Kristy gépe ma éjjel indul, de még utolsó nap is túrázott! Én ezt sajna nem tudom megtenni, mivel pénteki napon és reggel lépek le Koreából...

Reggeli torna, majd fel!!! Eleinte betonutakon lépkedtünk, kellemes hely, árnyékos, kajáldákkal, de erről később. Mindenesetre ez a légkondis cucc vicces!

Hamarosan el is értük a lényeget-ami nagyon durva volt, néhol kötél segítsége kellett, 1-2 méteren, de a nagyrésze négykézláb járható volt. Az ilyen hegyeket ezért merem csak nyáron mászni. Télen kész öngyilkosság, újévkor történt túrát olvassátok, és megtudjátok, milyen :).

Ne végre, ez ütős volt... Hithesh-el, akivel már nagyon régen találkoztunk!

Egy nagy pihenés volt, van akinek pohár hiányában alternatív ötletei támadnak a makgolihoz jutás terén...

Mint a mókus fenn a fán :)))

A csúcsra páran fölmentek, én a tényleges csúcsra már nem, mivel kínszenvedés volt, a testi épségem annál többet ért! Volt pár ütős szakasz pedig!! :D

Közben Sarah-val és Rakesh-el(Banglore-ból, szegény csak félig került be...) fotózkodtunk :).

Lenn kellemes meglepetés-egy ismerős srác sajtot kínált körbe, ami tényleg igazi sajt volt, ami már nagyon hiányzik. Nekem adta a kajásdobzt, csak úgy :). Már tudom, mibe fogok alkalomadtán édesburgonyát gőzölni :).

Elég kemény szakaszok jöttek, néhol kötélen, néhol a korlát nélküli sziklákon kellett helyt állnunk. Össze is szedtem pár karcolást, kicsit úgy nézek ki, mint egy bozótharcos :D.

Ennek a sziklának "Apple lock" a neve, azaz egy alma, amibe beleharaptak :). De a lyukak vajon a természet művei?

A lefelé úton köteleken ereszkedtünk le, kicsit fárasztónak éreztem. Na most nyertek értelmet a hangulatos kajáldák! Szóval medencéket is építettek melléje, azaz a kis hegyi patakot felduzzasztották, és abba a fáradt túrázók pancsikáztak :D. A "medencék mellett meg asztalok, ahol kajálni is lehetett. Tudják a koreaiaik, mitől döglik a légy, ilyenkor nyáron!!!

A hétköznap komoly melót végző emberek, gyerek módjára vetették be magukat a habokba! Én is fürdőztem, de olyan meleg volt, hogy élveztem!!!

Ikrek, hát nem aranyosak?

Hát, az ökörködés az megy:D! (legalábbis ahogy otthon mondani szokás)

Csodálatos nap volt, tényleg, sok ismerős, haver jött el, akikkel öröm volt találkozni! Újra túrázni, felszabadulni, felemelő érzés volt! Tényleg, olyan régen röhögtem ennyit, mint most pár óra alatt. Igaz, már az izzadság folyik rólam, ha túrázom, és ez nyáron is így lesz. Azért örülök, hogy a monszunesők egy részét megúszom idén :D!

Bár ma nem volt eső, de a mai napot nem úsztuk meg szárazon, szó szerint! :D És a képek azért is viccesek, mert koreai módra fürödtünk. A koreaik ugyanis gyakran ruhástul úsznak, gyakran nem veszenk úszócuccot (állítólag amcsiktól vették át. Ugyanis az amcsik közt sok a túlsúlyos,és szégyellik, emiatt úsznak ruhában :) hihihihihihi). Hát, én eddig röhögtem rajta, most magamon röhögök. :D. De legközelebb azért teszek be azt is! :D