A nyár egy szívás....

Megint nyár lesz... Itt Koreában ezen fejezet címe a nyárról sokat elárul. Igaz, a hamarosan (pontosan holnap:)) következő június még nem rossz, sőt, egészen kellemes időszak. De a július-augusztus... Néha a szeptember is. Tavaly ősszel még chuseok-kor (szeptember 20körül) rúgta utolsókat a monszun, azaz akkor volt az utolsó nagy eső.

Lehet, hogy még sokat fogom szidni a nyarat elkövetkezendő bő másfél évben (szobatársam tavaly gyakran megjegyezte: "I hate summer", bevallom, egyetértek vele...), elnézést is kérek előre is. Ugyanis itt Koreában, ami a hideg télnél is rosszabb: a fülledt és esős nyár. Főleg a július az, amikor rengeteg eső esik. A meleget már megszoktam, tudom, az indiaikhoz 45-50 fokához képest kismiska a magyar földön legmagasabb 32 fok. DE! Ha otthon július-augusztusban előfordul egy-egy zápor, kellemesen lehűti a levegőt. Itt meg lehet, mondtam, de nagyon meleg az eső, mintha izzadság hullana az égből. És ráadásul úgy szokott szakadni, mintha dézsából öntenének, ha ilyen lesz, csinálok róla fotókat, a lépcsők vízeséssé változnak! Nem szeretem ezt az időszakot, főleg, ha el kell halasztani a várva várt túrát...

Persze sokat süt a Nap is, de he hétköznap süt, hétvégén esik-az halál!!!!

A légkondi is hamarosan kell. A kolesz és labor nyáron ezen kütyü nélkül kész

öngyilkosság lenne... De ez a kijelentés egész Koreára igaz (közlekedési eszközök, épületeken belül). Nyáron utálatos érzés, mikor reggeli futás után lezuhanyzom, és elhagyom a kellemes 24 fokra lehűtött szobát. Kilépek a koleszból, és két perc múlva már dől rólam az izzadság- beérek a laborba, ami szintén le van hűtve 20 fokra.

Emlékszem, a pesti koleszom nagyon durván be tudott melegedni nyáron, a júniusi vizsgaidőszakban, ha épp ott volt az ember, kíznás volt. Hálisten, itt van légkondi, ami, ha egy-egy órára bekapcsoljuk, kellemesen lehűti a szobát (hallotam olyanról is, hogy folyamatosan megy a helyiségben), általában éjszaka már nem használjuk. Most épp átmeneti időszak van, amikor már "lassan be kéne kapcsolni", de még a nyitott ablak elég.

Esernyő nélkül mostanság nem érdemes kimozdulni... Esőkabát itt bűn, fülledt időben elviselhetetlen.

Erről az esernyő-kavalkádról a kolesz folyosóján már szerintem meséltem:D. Legalább megismeri az ember, mi a a legújabb esernyő-trend! Ugyanis van pár darab, ami tényleg nagyon tetszik nekem, ha esernyőt akarok venni később, van elképzelésem :))).

Ez is gyakran előfordul... Tócsákban járkálnak az emberek az utcán... Az eső még nem a meleg eső, de fülledt az idő. Pont ezen a reggelen kegyes volt hozzám a sors, mivel pont akkor állt el az eső, mikor a futottam, hét után. Mire indulásra kész állapotban voltam, megint szakadt...

Még nem az igazi, de már folyik az úton a víz. De remélem, sikerül csinálnom fotót a lépcső-vízeséselről!

Csak mert szép...

Epilógus: Kedd esti futás, szitáló eső. Gondoltam ennyi nem árt, és lementem a sportpályára. Egy srác megelőzött, ESERNYŐVEL A KEZÉBEN FUTOTT!!!! Atyaúristen, hol tart a világ, kerülgetett a röhögőgörcs. Aznap este, edzésem vége felé, akkorát villámlott, hogy pár pillanatig földbe gyökerezett a lábam. Na, ennek fele sem tréfa, sipirc a koleszba! 100méterre voltam tőle kb. és megdörrent az ég, olyan hosszan dörgött, hogy már majdnem célba értem, mire abbahagyta.... És milyen hangosan! :S

Családias délután

11kor volt a találkozó a Good Shepherd Church kávézójában, ugyanis ma egy közös összejövetelet terveztünk. Nem volt különös, egy közös ebéd, meg egy közeli kávézóban való beszélgetős. De ettől még jól éreztem magam. Elég korán érkeztem, de pár ismerőssel találkoztam, akik épp angolt gyakorolták, beszélgettek a kulturáról koreaiul. Ebbe én is beszálltam, és élveztem is. De jött a lelkész, és a többiek is. Nem voltunk sokan, összesen 10en, de jó volt a hangulat. Kis beszélgetés után elindultunk. Még a templom előtt.
Már nagyon meleg van, fülledt az idő, szeptemberig nem fogok hosszú faremert látni :S

A kínai kajálda azon az utcán volt, ahol a gyümölcs vásárlásaimat szoktam intézni, Bokjeong-dong mögötti utcán. Elég pici hely, dehát ahogy tartja a mondás, melegben sok hóember kis helyen is elfér :). Tanjával, aki Ukrajnából jött. Ő fog férjhez menni június 11én, az ő vőlegénye Eonch a gyülekezetben dolgozik. Akármilyen is lesz az esküvőjük, kíváncsi leszek rá, mivel koreai szertertáson még nem voltam. A lelkészünk, YoonHo, aki büszkén mutogatja a családjáról készült fotókat. Furcsa kaja volt, ilyent még nem láttam. Egy olyan edényben hozták a levest, ami ketté volt osztva. Egyik részében piros lötty volt, másikben fehér. Ilyent még sosem láttam. Mióta Koreában élek, ettem párszor sütögetős helyen, tehát az asztalba épített sütőberendezés nem volt újdonság. Ami igen, ez a kettéosztott edény. A piros löttyből készüla csípős leves, a fehér löttyből a nem csípős. Erről meg kell kérdeznem egy Kína-szakértőt, de ők azt mondták, Sinchuan-tartományban csinálják ezt a levest, akik tudnak csípősen enni. Aha, Szecsuán :D! Így már ismerős, de bábó vagyok, hogy eddig nem esett le :D! A fotón pont az egyik kínai csaj, (koreait tanul a suliban) :). Zöldségeket, tofu, meg állítólag bárányhús, zöldség. Na eszembe jutott a kaja neve, shabu-shabu, a lelkész mintha arról beszélt volna. A cucc amúgy nem volt rossz, de a csípős tényleg csípős volt.

Egyes kínai kajáldákban ami szimpatikus egyben mulatságos, hogy földmiogyorót adnak side dishnek :D, amit köztudott, imádok! Érdekes szószokat adnak, ami a kistányéron van, az szójababos, de volt egy NAGYON sós, lehet, hogy nekem van Európa-elvonási tünetem, mikor azt gondoltam, jééé olívás, és pofára estem. Kiderült, fekete szezámmagos. A kinti tartózkodásom elején kóstoltam ilyent, de az édes volt.
Bevallom, kétszer izzadtam, egyrészt a csípős cucc miatt, másrészt a kis helyiség is hozzájárult, ami bemelegedett, de a tulaj szerintem gondolatolvasó, mert bekapcsolta a légkondit! :D
Ebéd után beültünk egy kis kávézóba, amin egyszer-kétszer megakadt a szemem, My coffee, kellemes faház-hatású belülről, bár a légkondi itt is ment. Engem nem nagyon zavart egyelőre, de Tanjának kölcsönadtam a blúzomat, ő fázott.
Valami gyümölcsös fagyasztott joghurtot ittunk, nagyon jól esett, bár ilyen löttyöt ritkán fogyasztok.
Grace és Wendy, az utóbbi Malajziából származik, és misszionárus akar lenni, Afrikában. Hamarosan megy Malajziába vissza, remélem, visszatér.
Tudom, a hit sokat segít, ha az ember elhiszi, sikerülni fog. És ha imádkozik Istenhez, azt én is szoktam, hogy sikerüljenek a dolgaim, de néha érzem, némelyik ember kicsit túlzásba esik ezzel, istentiszteleten is. Én nagyon bírom ezt a társaságot, sokat nyom a latba, hogy vasárnap esténként idejövök.

Most is kellemes órákat töltöttünk együtt, jól éreztem magam nagyon! :)) Most kb. erre vágytam, egy dumálós, lazulós délutánra, mikor nem hajt a tatár. Most már elhiszem, hogy sínre kerülnek majd a dolgaim!!!

Röpködős fejezet

Mint meséltem, szeretek repülőn utazni. Ritkán szokott bedugulni a fülem, meg valahogy élvezem, legtöbb esetben. A hosszú út, a jetlagon kívül nem okoz nekem gondot, a kajával sem volt eddig bajom. És ez az egyetlen reális opció, ha Európa (vagy Amerika, Ausztrália, vagy bármi) felé akar mozogni az ember. Bár a transz-szibériai vasút is van, aminek Pekingnél is van egy leágazása. Bár egyszer poénból kiszámoltam, hogy ilyen dolog nemcsak hogy legalább két hét, hanem még drágább is, mint a repjegy (kínai vízum, orosz vízum, vonatjegy, ellátás, stb.). Nem az, végigmennék egyszer Moszkva-Vlagyivosztok közt rajta, de ilyenkor nem megoldás.

Szóval az első utam Emirates géppel volt, de kb. hat hetet töltöttem Koreában akkor. Vízum-problémák miatt haza kellett 2010 februárban jönnöm. Koreában tudni kell, hogy mint magyar (EU-s?) állampolgár 90 napig tartózkodhat vízum nélkül. A vízum procedura egyszerű, ha megvan a szükséges dokumentumod, akkor két-három napon belül megkapod. Hétfőn bevittem, szerdára kész lett, bár Koreába kevés a vízum-kérelem. Nekem diákvízumom van természetesn (D-2). Budapesten lehet egyszerit és többszörit is igényelni,. A többszöri vízum kicsit drágább, mint az egyszeri. Hiába három éves a suli, a budapesti Koreai Nagykövetség csak két évre ad ki vízumot. A hosszabbítás már egyszerűbb, mivel idekinn, a Bevándorlási Hivatalban lehet intézni, ahol az "Alien Card"-ot, a külföldi tartózkodási engedélyt kell intézni. Ez az "Alien Card" feljogosít bennünket, hogy Koreán belül biztosítást kössünk, hogy legyen mobilunk, hogy tudjunk bankszámlát nyitni stb. Szóval a kinti élet kulcsa.

2010 februárban Aeroflotot választottam, mivel viszonylag gyorsan haza lehet vele érni. Sokan szidják az Aeroflotot, de szerintem nincs vele baj. Meséltem, hogy akkor épp félig üres volt a röpcsi. Igaz nem volt lehetőség mozizni, miegymás, de élveztem a majdnem 10 órás repülőutat.

Szöulban (és Pesten sem) nem tudtak kiadni beszállókártyát a következő járatra, csak a moszkvaira...Kajával sincs baj, a 10 órás repülőut alatt kétszer adtak, először a repülőút elején, majd a vége felé. Legalábbis, amikor én utaztam, akkor normális dolgokat adtak, bár elég sok pletykát hallottam ellenkezőjéről is.

ÉS AKKOR LÁTTAM A BAJKÁL TAVAT BEFAGYVA!!!!! Nagy élmény volt:))).

Moszkvában szakadt akkor a hó, jellemző módon, de a leszállás simán ment. Emlékszem, a moszkvai reptéren az átszállásnál mennyire durva volt, az útlevél-és csomagellenőrzés. Lassan ment a sor... Ha az ember utazott átszállással repülőn, tudja úgy is, hogy egy érzékelő-rendszeren kereszül ellenőrzik a táskát, nekünk is át kell menni egy kapun, cipő, óra, öv levétele után. Ha érzékelnek rajtunk valami furcsát, akkor tipi-tapi ezerrel :D. Ha találnak valamit, ki kell pakolni, egyszer láttam, hogy pár gyanús alaktól konzervdobozok tömkelegét koboztak el. De lehet, rosszul láttam. Sok reptéren a laptopot is kivetetik a táskából, de becsszó, oda úgysem raknék robbanószert :D!!! A moszkvai reptéren macera megtalálni azt az ablakot, ahol a következő utamra kell becsekkolni. Az is vicces volt, hogy mondták nekem: "no way to get place next to window", mégis kiadtak nekem egy "A"székre szóló jegyet, ami köztudottan ablak mellé szól.

Moszkvai reptér nem nagy, és teli duty-free shopokkal, persze a kínálat nagy része vodka :D, rendben, parfüm, csoki meg egyéb más dolgok is... Pár helyen elfogadják az eurót. Netet nem tudtam először fogni, mivel fizetni kellett volna érte (Bee-line, orosz mobilhálózat honlapja jött be), de egy kávézóban már működött az igyenes wifi.

A pesti gépről-először MALÉV géppel- nem tudok sokat írni, mivel a fél utat (és a kaját is) végigaludtam... Annyira zombi voltam már, és annyira akartam, hogy legyünk már Pesten, hogy azt nem lehet azt leírni... De csak arra emlékszem, mennyire ledöbbentem, mikor a pilóta magyarul megszólalt... Akkor lépésnek éreztem a hat hét távollétet is...

Moszkvába visszatérve a szöuli gép Korean Air gép volt, sikerült valamennyit aludni. Ez az út is eléggé fekete folt, főleg mert a kilátásból is alig láttam-szárny mellett ületem... Arra emlékszem, direkt európai kaját(valami marhapörkölt-szerűség lehetett) kértem bibimpap helyet, gondoltam, ásziai kaját ehetek még eleget... És reggelire tojást adtak, (zöldteakása lett volna a másik, majd legközelebb) meg talán joghurtot.

Moszkva fentről, mint egy terepasztal, még a Budapest-Moszkva közti (félig üres) gépből:

Ezzel a kék géppel repültem Szöulba, ahol aludnom is sikerült valamennyit.

Majdenem hat hónap telt el a következő hazautamig, akkor Emirates géppel utaztam. Éjfélkor indul a dubai gép Szöulból. Emlékszem, korán kimentem, hogy jó helyem legyen, mivel esti gépről volt szó, metróztam. Gimpo és Incheon Airport közt jár az A-REX, ami tényleg fél óra alatt kirepít Incheonba, de a reptéri buszok is napközben gyakoriak.

A check-in hivatalosan fél 9kor kezdődött, 8 óra sem volt, mire már elindították. Elég kevés cuccal mentem, a kézipoggyászom majdnem nehezebb volt, mint a hátizsákom. Sajnos, Incheonban még mindig nem találtam meg, hol lehet befóliázni a csomagokat (és mivel Gimpoból indul majd a röpcsim júliusban, ezért egy darabig nem is keresem). A duty-free shopok akkor már nem adták meg nekem azt az örömet, mint először, lehet a fáradság, a késő esti indulás is hozzájárult, vagy hogy akkoriban elég sokat járkáltam Insadongon, Itaewonon...

A gép teli volt, ami nagy szó, mivel ez egy Airbus A380, a világ jelenlegi legnagyobb utasszállító röpcsije. 8 és fél órás az út, a tájból semmit nem láttam, aludni sem tudtam. Már hajnalodott, mikor Dubaiba értem, szerencsére Szöulban becsekkoltak a bécsi gépre is.

Emeletes gép, emlékszem, prezim volt azon a napon, és záróképként egy hasonló röpcsi képét tettem be-enyhe célzás :))):

De ami miatt nem élveztem, mivel túl sok volt a pelenkás-korú utas, amik enyhe (nagyon nagy :S) hanghatást eredményeztek... És a szülők nemá' hogy csitították volna őket, hiszen hadd bontakozzon ki a bébi... De lehetett zenét hallgatni, filmet nézni, választék elég nagy volt, jó kaját adtak, (talán halat) rendszeresen intézkedtek a folyadék-utánpótlásunkról :))). Emlékszem, megnéztem a Hanna Montanát gondoltam, gagyi lesz, de inkább szórakoztatónak találtam.

A dubai reptér hatalmas, teli duty-free shopokkal, pöpec üzeletkkel, szállókkal, imádkozó termekkel, kajáldákkal. Sőt, van egy tranzit kávézó is, ahol az átszálló utasok leülhetnek, kajálhatnak. A fogyasztás-alkoholt kivéve- ingyenes itt, gondolom, a repjegybe beszámolják. egyszerű kaják jellemzik, de nagyon bejött. Emlékszem, hogy örültem az igazi joghurtnak :))). Mondanom sem kell, wifi jól működik, bár a kapuknál már nagyon akadozik.

De a pálmák a reptéren belül viccesek. Egy svájci csajjal futottam össze, és együtt vártunk Dubaiban. Akkor próbáltam meg fél év után először németül bezséni, és mindiag automatikusan angol lett belőle... Most már kevésbé lenne ilyen. Emlékszem, a bécsi gép késve indult, már tökre be voltam rezelve, mi van, főleg, hogy betereltek minket a levegőtlen és kicsi váróterembe, aki ismer, tudja, mennyire nem szeretem a tömeget, zsúfoltságot. A laptopom már lemerülőben volt, a konnektort nem lehetett bedugni. Van egy kütyüm, ami segítette volna a csatlakozást, csak azt nagy okosan a koleszba hagytam :S. Egy nő épp adott kölcsön, mivel gyorsan írni akartam haza, és épp akkor betereltek minket a buszba a röpcsihez. A dubai reptér böhöm nagy, legalább 10 percet buszoztunk a géphez (vagy nekem tűnt soknak?). Mindenesetre az összes nem emeletes gép- klón esetén reménykedtem-na ez lesz a miénk, de végül megálltunk egynél. Éreztem kicsit a száraz, sivatagi hőséget, és arra a pár pillanatra jól esett, a fülledt Szöul után. Emlékszem, mennyie örömmel ültem le, hogy "na ez a gép a hazavisz, nincs semmi baj", és idegességem is elmúlt, hogy nem tudtam megírni azt az emailt.

Szóval ezen utazás alatt (és utána) három Murphy törvény teljesült:

- Pont at a dolgot hagyod otthon, amire tuti szükséged lesz: gondolok én arra a csatlakozóra, mikor a laptopom lemerülőben volt.

- Mikor késve indul a géped, és gondolod, hogy van időd megírni egy emailt/ rágyújtani (becsszó, azt nem csináltam)/ nézelődni a Duty free shopokban stb, akkor szólnak, hogy bezsállás...

-a harmadik nem utazással kapcsoaltos, erről itt nem írok.

Bevallom, ez volt életem eddigi legjobb repülőútja, tényleg csak félig volt teli a gép, három űlésem volt ahol el is fekhettem, láthattam fentről Dubait, és azt az örömet sem felejtem el, mikor Európa fölé értünk. Nem beszélve arról az isteni csokis cuccról, amit a kajához adtak :).

Hello, Európa!!!!!!

Emlékszem, leszállás után találkoztam egy bolgár csajjal, aki szintén Koreában tanul, régóta nem volt otthon, úgy mint én. De ő kicsit nagyobb kitérővel ment haza (Prága). Kijelentette, hogy ő most bevág egy bécsi szeletet, mivel végre európai kaja:). Azalatt a két hét alatt rizshez nem nyúltam én sem, az tény :D.

De legjobb érzés tudjátok mi volt? Mikor épségben megérkeztem Bécsbe, és örültünk az otthoniakkal egymásank!!!

Na, de már említettem, a visszaút Dubai és Szöul közt volt legeslegegeslegkatasztrofálisabb repülőút, amit eddig átéltem, még egy ilyen nem akarok :S. Csúcsidő, dugig teli röpcsi, amit a szél néha vészjóslóan rázott, orrát-fogát szívó útitárs, későn kiadott csomag, para, hogy elveszik, tovább is van mondjam még? ("MONDJAD!" :D) De jól esett, mikor visszatértem a suliba és a koleszba, kissé összeszakadva, kiemrülten, amikor többen is mondták: "Welcome back, Eva" vagy "missed you":). De két álmatlan éjszaka jött, még a két órás, kiemrítő metrózás ellenére is.

Utolsó európai képem, tavaly augusztusban, bécsi reptéren.

Remélem, az Air Chinával nem lesz rossz tapasztalatom, zajos, idegesítő útitársak és bunkó stewardessek kíméljenek :D! Mindenesetre az Air China az első emailen kívül SMS-ben is értesített erről, egy hét múlva email: hívjam fel őket, hogy tuti így is menni akarok-e, hogy Gimpoból indul a gép? Ez nem lehet rossz jel.

"Itt lakom, látod, ez az a ház"

"-kevés a luxus, szolid a kényelem" - na erről a dalról mindig a kolesz (tulajdonképpen nem csak a sajátom, hanem egyfajta kolesz -himnusz :D ) ugrik be. Ez pozitív, mivel ez a zene a kedvenceim egyike. Bírom a Tankcsapdát, főleg, hogy régen voltam otthon, többször is hallgatok magyar, vagy épp egyéb európai zenét.

Szóval a koleszt már majdnem másfél éve boldogítom, és még fogom is, ha minden igaz. Az igazgató ma megkérdezte, hogy nyáron elhagyom-e Koreát. Mondtam, a sulit előre láthatóan 2013 körül végzem el, és addig szeretnék maradni. Ezúttal a nyári hazaút időpontját is elmagyaráztam, hogy mikor térek vissza. És megígértem, a következő hat hónapra fizetem előtte.

Tulajdonképpen már ötödik éve vagyok koleszos, ha a pestit is beszámítjuk. Tudom, én relatíve későn kezdtem a koleszban való életet, de nem még mindig nem érzem, hogy unnám. Tudatosítja bennem, hogy még diák vagyok. Ad egyfajta biztonságérzetet, szeretek itt lakni. Bár ehhez a környezete is hozzájárul-a sportpálya, hegyoldal, erdő. Már Pesten is tapasztaltam, hogy mikor koleszba kerültem, a sokkal jobban tanultam, mint mikor nem. Ennek nemcsak ez lehet az oka, de azért olyan, mint a placebo-elhiszem róla, hogy hat, és működik. Azaz nem is! Hiszen ELTE-n is nézték a tanulmányi eredményt, és azért is igyekeztem jobban, hogy maradhassak. Itt akkor tuti valahogy meg tudják nézni, de eddig velem remélem, nem volt baj velem ez ügyben.

Na ez blogra megy! Szobatársammal ronggyá röhögtük magunkat, most is ádáz küzdelmet vívok a rekeszizmaimmal:D! Kolinkban félévente háromszor-négyszer szobaellenőrzés van. Már tegnap hazarohantam ablakot pucolni, nyelvórám és futás előtt. Szóval tudni kell, hogy a szobához tatozik a WC, zuhanyzó, tehát a használatukért csak két emberrel kell megküzdeni. Bár a pesti koleszból megszoktam ezt, bár annak kapacitása töredéke a mostaniénak. Megjegyzem, az itteni fészkem sem túl nagy, olyan 600 fős (kb. mint a Kerekes úti kolesz, egy ELTE-s szemével nézve), és ezt bővítik hamarosan, nem tudom, 2013ig, vagy 2013ban. Nem tudok részleteket, csak láttam egy tervrajzot az előtérben, ami szerint terveznek építeni egy másik koleszt melléje, összekapcsolva a jelenlegi épülettel.
Szóval két órát vártunk végzős szobatársammal, mellékhelyiséget sem mertük használni. Nyitott ajtó, vártunk türelmetlenül. Aztán jött az igazgató, hogy az ablakot ellenőrizze, közben: "Eva, hanguk (koreai?)?"- mondtam, tanulgatom, ami igaz is volt. Ezután jött a lényeg: az igazgató végighúzta az elsőéves szobatársam asztalán a kezét, amit elfelejtett lesikálni :D! Mi közben meg szakadtunk a röhögéstől. Én reggel megtettem, tehát az enyémben nem talált volna kifogást(pont az én asztalomat nem nézte)! :D Mutatta nekünk a kezén a port, ami ráragadt. "Úristen" szaladt ki a számon. Ezen kívül mindent rendbe találtak, de meghaltam aznap a vihogástól!
Tulajdonképpen vicces eset volt. Szerencsére a koleszban nincs több, mint egyfajta egészséges szigor. Annyi szabály van csak, amennyi egy koleszban lenni kell. ELTE legtöbb kolijában (hálisten enyémben nem) eléggé anarchia uralkodott, és az éjjel bulizós, nappal alvós, piás, szobában focizós diákok sok ismerősömnek bosszúságot okoztak. De durvább dolgok is voltak. Nem megyek bele a részletekbe, de hallottam pár rémtörténetet. Én szerencsére kifogtam akkor a legszolidabbat, ahol három évet éltem.

Szóval aki volt Koreában kollégista, biztos tudja, milyen itt élni. Hogy a fiúk és lányok szigorúan el vannak szeparálva, külön szárnyban laknak. Ha fiú átmegy a lányok szárnyába, vagy fordítva, azt büntetik. Elvileg nálunk át lehet járni egymáshoz, este 11 előtt senkit sem érdekel, ha a TV szobában, egy fiú és egy lány együtt nézi a filmet, tanul, beszélget, azt szabad, utána viszont már büntetendő, egyszer láttam a portás bácsit, aki ellenőrizte (és a mosókonyhát zárta be, mivel reggel 7 és este 11között üzemel). A nyali-falit viszont tiltják, hiszen arra valók a love motel-ek. A TV szoba ajtajára ki van téve egy rajz: fiú és lány, körülöttük szívek, és áthúzva, hogy ezt ne. :D. Be van kamerázva a folyosó, szerintem az össze nyilvános helyiség. (szobák hálisten nem). Szerintem fiúknak lányszobába, vagy fordítva már szigorúan tilos a belépés.

A legtöbb koleszt-olvasmányaim alapján-éjfél körül bezárják, hallottam olyant is, hogy ellenőrzik a portások, hogy a diákok a szobában vannak-e. Az enyémet nem zárják be, csak bizonyos napokon éjszaka pár órára. Chipkártya van, amivel a lépcsőházba, plusz a szobába lehet bemenni. Szerintem ezáltal tudják valahogy ellenőrizni, hogy melyik diák van éppen az épületben. Ha nem alszol a koliba, ki kell jelentkezni, bejelenteni, mikor jössz vissza. Emlékszem, mikor először jöttem ide, meglepődtem a chipkártyán, amivel bár Pesten is találkoztam, de az csak a főbejáratra működött, szobákba továbbra is kulcsokat használtunk. Vittem ide is a kulcstartót, erre nagyon nem volt szükség. A chipkártyát be kell dugni egy rekeszbe, a szobába érkezéskor, a világítás csak úgy működik. Először nekem furcsa volt, de szobatársaimmal tettünk a mellé a rekesz mellé egy "kártyatartót". Így ha egyikünk kimegy a szobából, beteszi a másikét, aki a helyiségben van. Egyszerű megoldás, de hasznos. Ha a szobába visszatértünkkor betesszük abba a tartóba, és nem görcsölünk, hogy "te jó ég, hová tettem a kártyámat". Egyfajta reflex:))). Ha visszatérek később Európába, akkor meg újra vissza kell szoknom a rendes kulcsra :D! És a belépőkártyát elhagyni sem érdemes, mivel kemény foglaló van rajta, amit a koleszdíjjal befizetünk, és ha nem vigyáz rá eléggé az ember fia vagy lánya, elveszti azt az összeget. Viszont, ha nem hagyjuk el, a következő félév elején visszakapjuk a pénzt.

És persze az alapkövetelmények: ne zajongj éjszaka! Ez nagyon is jogos, én is kiborultam, mikor szobatársam késő este telefonált. Egyszer rám szóltak, hogy túl hangosan Skype-lek! Hát erre azt mondom, bagoly mondja verébnek! Ugyanis ha a folyosón valaki telefonál, akkor fél emelet hallja, még a szobából is! És este 11 körül előfordul, hogy kiabálnak a folyosón, amitől herótom van! Én, ha én a koliból beszélek valakivel, este 9 után abbahagyom, vagy halkan próbálom. Bár legtöbb dumát a laborból szoktam intézni.

Tarts rendet a szobába -ellenőrzik, erről már meséltem. Én próbálok rendet tartani, mielőtt megyek el, suliba vagy akárhová. Nehogy már azt higgyék, rendetlen a magyar! :D.

Menza is található, a diákok kapnak egy rahedli kajajegyet félév elején, és ezt félév végéig el lehet használni. Lehet vásárolni azon felül is, vakációra. Elsősorban reggeli esetén szoktam, ami tipikus koreai reggeli, rizs, valami leves, zöldségek. Változó. Kivéve a szerdát. Általában szerdánként kissé "nemzetközibb" kaját kapunk, péksüti-félével, idén bevezették valami palacsinta-szerű lepényt, mint a pita. De még egy újítás volt idén: Aki nem kívánja reggelire a főtt kaját, pl. jómagam sem mindig, az szendvicsre és tejre is beválthatja. Hát, ennek nemcsak én örültem, mivel van rá kereslet :))).Egy hátrány, hogy a koleszdíjat félévente egy összegbe kell fizetni (6 vagy 4 hónapra), de kivitelezhető így is, hiszen ez segíti, hogy beosszam az ösztöndíjamat :D.

Szeretek itt élni, mivel szép helyen van, a sportpályáról meg már sokat meséltem. Csak egy valami hiányzik, ami itt lehetetlen, ami Pesten természetes volt: néha hazalátogatni hétvégére. Bár a kollégisták, ahogyan nézem, nagyon ritkán mennek haza. Tudom, Koreában azért nem kis idő, főleg, ha Buszanban, vagy a déli részeken lakik az illető. És 4-5 ezer forint egy út busszal, ha nem több.

Szerintem, ha az ember diák itt, bírja, hogy szobatársai vannak, a galériaágyat(3-4 ágyas szobák, 1 és 2 személyesben már rendes ágy van), a kis alapzajt, akkor érdemes koleszban lakni. Nemcsak mert olcsóbb, mint a normál szállás (Koreában a szállás, ami irreálisan drága, a magyar rendszerhez képest), de biztonság is sokat jelent. Én itt sokkal inkább biztonságban érzem magam, mintha a városban lakék. Eleinte én sem hittem el, hogy bírni fogom, de az élet átírta a forgatókönyvet :D.

Csak úgy...

Ezek vagyunk mi, ha foghíjasan is :). Csoportkép kellett a főnöknek valami munkájához, és emiatt pózolunk.

A srácokat nézve eszembe jutott, hogy már másfél éve boldogítom őket. Tényleg, már annyira régóta vagyok itt, furcsa érzés. Hisz tavaly ilyenkor is együtt járkáltunk a menzára, akkor is pálcikával ettem, akkor is szoknyában flangáltam már ilyenkor... És ekkor már izgultam a vizsgák, év végi prezik miatt, meg a meló miatt is. Ugyanúgy, mint most.Bár most még a tavalyinál is jobban, hiszen van pár ok rá:).

És akkor történt, hogy a srácok irigykedtek rám, hogy tudok úszni :D. Nem akarom lejáratni őket, de bevalloták, hogy ők nem. Bevallom, mikor én gyerek voltam, cikinek számított, ha valaki nem tud úszni, 10 éves kora előtt a legtöbben már tudtunk. Még mindig nevetek azon, mikor lekerült rólam az úszómellény kisiskolásként, és elkezdtem nem félni a víztől, és sikerüült!!!! Itt egyébként nem jellemző annyira az úszás tudása a pletykák szerint.

Néha nagyon bírom őket, néha azonban falra tudnék mászni tőlük. Ennek ellenére szeretek itt, bár a kulturális-nyelvi különbségek még mindig adnak okot némi aggodalomra...

Közeleg a vizsgaidőszak, hamarosan el is kezdek tanulni. Szeretném, ha jól sikerülnének a vizsgáim, és nem csúfítanám el az előzőt. De a pénteki vizsgától nagyon félek, mivel a midterm elmaradt, és az egész éves anyagot fogják számon kérni. Ráadásul meséltem, milyen ramaty, hogy beterelik a 20 diákot a kis helyre, ahol a mikroszkóp van... Mindenki fecseg a saját nyelvén, és a tanár magyaráz(ni akar), de ilyen "tréning" egyáltalán nem hasznos, nem ér semmit...

Kaptam nemrég egy meghívást esküvőre, június közepe felé lesz. A gyülekezetben van egy ukrán csaj, aki egy koreai sráchoz készül hozzámenni. Hajlok az felé, hogy megnézem, ugyanis ilyent még nem láttam. Nem tudom, koreai, vagy nyugati esküvőről lesz-e szó...

Szóval ez van most. Ideges vagyok, annyi minden miatt, próbálok pozitív lenni, de nem mindig megy. Már 9 hónapja nem voltam otthon :(. Igaz, hamarosan repülök, de még addig annyi minden van! Igenis, ki fogom bírni, tudom, nem zökkenőmentes, de végig csinálom:).

Esőben is hegyen!

A beharangozott esős idő ellenére is úgy gondoltam, szombat most a túráé lesz! Pedig ezerszer megfogadtam, esőben soha, de így is sikerül! Késésben voltam, mivel a reggeli futást valahogy most kihagyhatatlannak gondoltam, de szerencsére más még inkább :D. Volt, aki miatt a busz az utolsó utáni pillanatban állt meg.
A benzinkútnál eltöltött pihi közben vettem némi (IGAZI! NEM ÉDESBURGONYA!) sült krumplit, mivel ilyent már hónapok óta nem láttam. Olyan furcsa, hogy régóta nem ettem pl. főzeléket, sült krumplit, rakott krumplit, stb. Hasonló dolgokat más blogokban is olvastam. Például Korea előtt el sem tudtam volna képzelni, hogy nem eszem főzeléket, mivel szeretem a főzelékféléket. Emlékszem, mikor először utaztam haza, hat hét után, szüleim kérdezték, mi legyen az ebéd: "Babfőzelék"-vágtam rá :D.
Témához visszakanyarodva: A nap poénja, egy nem is olyan régen idejött indiai srác mondta: "Tudod, miért nincsenek itt nagy kutyák?" Én: "Kicsi a lakásuk?" Ő: "Dehogyis, megeszik a nagyokat" :D. Felvilágosítottam a jindo kutyákról, ezek szerint még nem látott olyant, amik nem olyan kicsi ebek. Bevallom, először én is akitának néztem, és az elején. Bevallom, azonban, kicsit hiányolom azokat a kutyákat, amik Európában nekem természetes jelenségnek számítanak többek közt a labrador, német juhász, szetter, vizsla, a bernáthegyi- félék (a nagy, formás, vastag bundájú ebek, na őket nagyon is hiányolom!). Aki ismer, tudja, imádom a kutyákat, de családi vonás, hogy nem épp az ölebekért rajongok. (A birka nagyságú Bobi, és a borjú nagyságú Foltos szerintem sokat elmond :D)
Elnézést a kedves olvasóimtól, hogy az elvonási tüneteimmel traktálom őket, de most ez idevágott. Szóval megeredt az eső útközben, és beugrottunk a boltba egyszer használatos esőkabátot venni. Rájöttem, hasznos holmi. Igaz, az ember úgy néz ki benne, mint a Halloween partira készülő Quasimodo, ha hátizsákot is aláteszi, de legalább véd :D! 1-1.5 dollárért lehet kapni, könnyen szakad, de ha az embernek önsorrontó módon arra támad kedve, hogy túrázik esős időben, akkor megteszi. Volt nálam esődzseki, de a hátizsák alávevése egész napos eső esetén nem szerencsés. Kisebb zápornál elviselhető. Nem volt most nagy eső, csak egész nap ez a szitálás-szerűség...
Mentünk fel, eleinte Bakony-szintű terepek. De később elég ütőssé váltak, kapaszkodókkal, korlátokkal, néhol a tapasztaltabb "pókemberek" segítsége kellett :D.
Itt még vigyori, mit sem sejtve:
Itt már vigyori, hurrá, felértünk! :D
Ijesztgetésenk: Na, innen nem akarok leesni!
Útközben:

Megálltunk, némi kaját magunkhoz venni. Az urak rament főznek :D!

...és esznek...
Sojuval, de erről most nem csináltam képet.
Szép kilátás, a hegyről lefelé:

Volt pár rész itt is, ahol kötéllel lehetett lemenni, bár teljesíthető volt. A természet már a nyári zöldjét viselte, de azért ezt a csodás virágot meg tudtam örökíteni :). A sértült ujjamat hagyjátok figyelmen kívül, a virágra koncentráljatok, kedves olvasóim!
Eltévedés is megvolt: rossz helyen mentünk fel, Oksunbong felé. De végül turisták segítségével megtaláltuk a helyes irányt. Sietve rohantunk, és fel is értünk! Tényleg klassz érzés egy hegycsúcsra feljutni. Még ha egy nem is túl nagy csúcsról van szó! Bár kicsi a bors, de erős (húzós), ezt ugyanúgy a Bulamsanról el lehet mondani.
A fenyők lilás hajtás-kezdeménye: Csodálatos!
A visszaút idegesített, hogy megint felfele, megint felfele, mikor lefele kéne, de felértünk, ahol turisták adták nekünk a "Mikulás-csomagokat", azaz apró csomag, rágcsával, naranccsal, esetleg joghurt itallal, amit elosztottunk egymás közt. A lejtők tényleg szánkó-üzemmódban mentek, mivel csúszott a sár.
A komptúrát az eső miatt kihagytam volna, rázott is kicsit a hideg, de végül jó volt, az előző fejezetben említett "baleset" ellenére is.
Belülről, engem egy repülőgép turista-osztályára emlékeztetett:
Koccintás. Ki sörrel, ki vízzel, hahahahahahahahahahaha!

Szép volt a környék, csak az a baj, hogy "fentről hidd el minden szép" elvet vallom, és a hegyről már láttam. Utána vacsoráztunk, szerencsére akkor már megkönnyebbültem, hogy nincs komoly baj, bár a sokk csak a buszon hazafelé jött ki rajtam. Bibimpap és szójás-tofus leves közt választhattunk, én bibimpapot ettem, ami teli volt helyi zöldségekkel. Ellennék én ezen a kaján idők végezetéig. Bár a szójás-tofus leves is a kedvencemmé nőtte ki magát, de szeptemberben még úgy voltam: "úristen, hogy lehet ezt megenni?". Mr. Kim, a túravezetőnk odahívott az ondollal melegített helyükre, ahol ők ettek, tényleg átmelegedtem tőle. Az eső miatt már fáztam... A túranadrágom miatt is féltem, hogy a mosógép felmondja a szolgálatot, olyan koszos lett, hogy fel lehetett volna állítani-még mázli, hogy volt nálam váltásnaci! :D
A hazaút agybaj volt, mivel mondták, mosdó-szünet nem lesz. És háromszor megálltunk. Mi a túróért vedel annyi makgolit a társaság buszút előtt, ha csak WC-re jár tőle? Jeju után ugyanez volt, azaz hasonló, de akkor főleg a hangoskodás miatt volt a düh... Ok, nem mondom, lehet inni, de mértékkel. És a koreaiak, ha isznak (nem a berúgásról beszélek, mert a teljes részegség nemzetközileg ugyanaz :D), idegesítőek, és közönségesek, kiabálnak a saját nyelvükön... A harmadik megállásnál elpattant a cérna, komolyan hullafáradt az ember, és már vágyódik az ágya után... Ok, norebangoztunk is, volt, aki tökjól csinálta. De emiatt a három mosdószünet után ott van kicsit a tüske...
Este, mikor végre a koleszt viszontláttam, egy dolgom volt még: Szobatársam szülinapos, és a felköszöntése :). Szerencsére a másik csaj is ott volt, így ketten fel tudtuk. De nem mondom, hullafáradtan dőltem be az ágyba... ok, a galériaágy miatt ez nem helyén való, hogy beledőltem, mivel oda nem lehet beledőlni :D. De hamar elaludtam :D!