Viszlát 2011! Viszlát honfitársak!

"Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt."

Eljött a december 31, 2011 utolsó napja. Átgondolva az idei évemet, sok érdekes, szép és kevésbé szép élménnyel lettem gazdagabb. Sok teendő volt, bár a rosszkedv sem került el, voltak örömteli perceim, amikor azt éreztem, örülök, hogy itt lehetek. Előre látom, 2012 is teli lesz teendőkkel, történésekkel.
Laborban csak pihentem, zenét hallgattam, teendőimet majd kedden folytatom. A "kis fenyő" helyére egy 2012-es naptár került, aminek januári rublikáját már teleírtam szinte. Új év, sokan ilyenkor tesznek fogadlamakat. Én bár tettem, de nem fogom most részletezni. Annyit elárulok, hogy szeretnék helyre hozni pár dolgot, és teszek róla, hogy egyenesbe jöjjön minden.
Bő egy óra múlva indulok a buszhoz, a Warren által szervezett kirándulásra. Irány a Keleti-tenger, vagy Odaesan! Hajnali séta-és napfelkelte nézés.
Dél körül egy SMS jött Joy-tól, hogy menjek az Atwosome Place-ba, ami a campuson van. Oda is mentem, Jin és új-zélandi barátnője, Glena már ott voltak. Beszélgettünk, Joy-tól még egy SMS, hogy menjünk az előkelőbb kínai étterembe, ott búcsúztatjuk az óévet. Hamarosan jöttek osztálytársaim: LingHe, Chen Lu (kínai), Thana és Mohan. Ezen kívül egy másik kínai csaj is, aki angolul nem beszél, csak koreaiul (médiával kapcsolatos dolgot tanul koreaiul). Így hát kilencen lettünk, pedig nem hittem, hogy valaki csapódni fog.
A szakácsok tráfás kedvükben lehettek, mert úgy telinyomták a dzsampongot csípőssel, hogy szinte ehetetlenné tették. Felét sem bírtam megenni. Nem csak én panaszkodtam erre, más is megkínlódott vele.
A hús, amit rendeltünk, finom volt. Kóstoltam még a tengeri herkentyűs sűlt rizst, az is. Végülis jót ettünk, de a fél tányér leveshez vagy két liter víz lement...
Beszélgettünk, Joy mindenkinek hozott egy "alvózoknit", azaz plüss szerű anyagból zoknit. Már a pizsamám mellé is tettem, hogy ha holnap hazaérek, alváshoz fölveszem. Beszélgettünk, mit várunk az új évtől, és Chen Lu szerelmi életét beszéltük meg, hogy ne aggódjon, el fogják fogadni a barátnője szülei. Nem értem a kínai-indiai szerelmi szokásokat. Nálunk, bár van pár modern Rómeó-Júlia sztori, de annyire mégsem durva. Indiában Thana szerint mindennaposak az ilyenek, erről sokat mesélt már-
LingHe a sapkámban :))).Nem maradtam sokáig, visszamentem a koleszba, rendbe tenni magam, futni is akartam, csakhát dolgoztak a focipályán, nem mertem rámenni. Hatra volt egy találkozóm két, fél évre Koreába jött honfitárssal, akik holnap indulnak haza. Beültünk egy kávézóba (de nehezen találtuk), és dumáltunk a kint szerzett tapasztalatokról. Mindig örülök, ha magyar emberrel találkozom, mivel jól esik kicsit használni a nyelvet, és nevetve, vagy épp bosszankodva (annyira azért nem :) ) összehasonlítani az élményeket. Kellemes utat haza, csajok! Remélem, még találkozunk! :)
Még mindig karácsonyi fények Szöulban:). Ilyenkor Szilveszterkor nagy tömeg van Szöulban is, előre félek, pedig lassan indulni kell. BÚÉK!!! Viszlát 2011, Isten hozott 2012! (hamarosan) Az otthoniaknak petárda-mentes Szilvesztert, illetve aki bulizik, annak jó bulizást!!! :) Ne rúgjatok be nagyon, azaz ha berúgtok, józanodjatok ki mielőbb! :)
Na indulok :). Egy óra az út kiérni. Találkozunk jövőre!!! :)

Indiai kaja és háború a joghurtért

Esküszöm, ha a koleszban lenne rendes főzési lehetőség, már rég összedobtam volna a bandának némi magyaros(abb) kaját. Bár mondjuk egyszer nem lenne rossz ötlet lecsót-palacsintát készíteni -az talán megoldható lenne. Bár az igazi túrós (mazsolával, de jó lenne) palacsintára sajnos nincs lehetőség itt, hacsak nem tanulnám, hogyan kell túrót főzni (Egyszer Apunak sikerült ). Mák pedig itt mission impossible, azaz nem kapható (bár mondjuk fekete szezámos krémmel lehetne helyettesíteni, az is nagyon finom). Mogyoróvaj-lekvár maximum, ami reális lehetőség lenne. Vagy épp banánnal is lehetne tölteni.
Ezt azért mondtam, mert Minakshi, ahogyan ígérte, ma készített nekünk indiai kaját. Nagyon kitett magáért. Szóval hatra volt megbeszélve a dolog, de végül fél hét körül hozta a kajákat a laborba. Elugrottunk papírtányérokért, kanalakért a kisboltba. A rizs (koreai tapadós rizs, ami esetén a fehér rizsbe pár szem fekete rizs is kerül, én szeretem) mellé csípős csirke, és currys gomba készült. Esküszöm, ennek a currys gombának el fogom kérni a receptjét, nagyon bejött. Otthon, ha hazajutok, akkor elkészítem, vagy gyártok hasonlót. Egy tzatziki-szerű salátát is készített, csak a fokhagyma helyett vöröshagyma volt benne (meg chilipaprika is,a srácok rá is haraptak-csípte a szájukat rendesen).
Az indiaiak, hozzám hasonlóan, nagyon hiányolják a nem édes joghurtot. A koreai boltokban főleg édesített joghurt kapható. Mikor két éve érkeztem, mindjárt első este vettem egy natúr joghurt-szerű dolgot. Azaz azt hittem róla. Másnap reggel megkóstoltam, édeskés volt. Bár ízlett, de néha hiányzik az európaibb, nem édes változata, amivel akár a tejfölt is tudjuk helyettesíteni. Viszont van egyfajta "Danish Yoghurt". Aminek közel hasonló az íze, mint amit megszoktam (megszoktunk). Minakshi elmondta, hogy Suwon-ban sok indiai él. Akik mindig kifosztják az üzletekben a Danish Yoghurt-készletet, szinte csata folyik érte! Ezen jót röhögtem. Indiaiaknak könnyebb is, meg nem is, mint nekem. Könnyebb, mivel több lehetőségük van főzésre, és honfitársaik a közelben vannak, így könnyebben pótolni tudják az otthon megszokott dolgokat. Viszont nehezebben alkalmazkodnak, pl. a hindu vallás miatt nem esznek marhát (én is ritkán), emellett sokan a koreai rizstől is idegenkednek. Én könnyebben meg tudtam birkózni ezzel.
Van pár magyar/külföldi dolog, amit nem lehet pótolni. Vagy épp nehéz beszerezni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz, mondanák erre az okosok. Én pl. már hónapok óta nem ettem főzeléket, pedig otthon teljesen főzelék-mániás vagyok. Kárpótlásként ehetek itt algát, kimcsit, meg tengeri herkentyűket. Két éve nem hittem volna, hogy át lehet állni, meg lehet szokni azon kajákat, amik otthon különlegességek, ismeretlenek, de itt természetesnek számítanak. Még mindig nevetek, hogy két éve, legelső indulás előtt, a bécsi reptéren ettünk bécsi szeletet. Én viccesen megjegyeztem, egy darabig ez lesz az utolsó normális kaja. Szerencsére tévedtem. Tudom, említettem azt a pasast, aki egy évig vajas-lekváros pirítóson élt kinn Koreában.... Én örülök, hogy velem nem így történt, és képes voltam átállni az itteni dolgokra. Kicsit büszke is vagyok rá... elég válogatós gyereknek voltam definiálva kiskoromban... Pedig annyira nem is! Mutáns példányként megettem a spenótot (sőt, egyik kedvenc kajám, máig is)!!!

December vége

"Most összegzünk: siker, kudarc. . .
A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.
S a számvetés nem hátraarc,
inkább hit, hogy följebb lépünk. "
/Csorba Győző: December/

Most találtam ezt az idézetet, és illik az év végéhez. Sokan az új évet úgy tartják, új korszak kezdete. Bár szerintem túlzás, de mindenképp lehet egyfajta ösztönző erő a változásra. Néha én is mérlegelek. Történt sok rossz és jó is ebben az évben. Az élet bár megadta az ajándékokat, a pofonok sem maradtak el.

Tegnap leszedtem az asztalomról a kis fenyőágat, a díszeket meg eltettem jövő ilyenkorra. Az üdvözlőlapok pedig később kedves emlékek lesznek erről az időszakról. Tudom, sokan korainak tartják a karácsonyi dekoráció eliminálását, de már csak a helyet foglalta. Kell a hely az új céloknak, új teendőknek. Az otthoniaknak kellemes óév-búcsúztatásra való készülődést kívánok!!!

Itt Koreában az újév inkább azt a bizonyos holdújévet jelenti, a "rendes' újévkor is vannak Szöulban rendezvények. Este benézek a városba majd. A busz úgyis éjfél körül indul (Keleti-tengerhez, már erről meséltem). Köhögök még, ami a karácsonyi náthám maradéka, de már jól érzem magam ahhoz, hogy mehessek. Futni is tudok. A baj az, hogy enyhébb az idő, mint tavaly. Eáltal nyirkosabb is, és a légúti kórokozók köztudottan ezt az időjárást szeretik. Tehát a párás -3 fok veszélyesebb megfázás szempontjából, mint a száraz -20 fok.

Ma reggel két hófehér, hegyes fülű kutyakölyök (kb. 3-4 hónaposak lettek, jindo vagy pungsan dog- palánták) jelent meg a campuson Ápoltnak, egészségesnek látszottak, nyakörv sem hiányzott róluk. Gondolom, meglógtak a gazditól, és egy kis felderítő-körútra mentek. Egyik nagyon közvetlennek látszott, egyből elkezdte nyalni a kezem, és szinte belém bújt. A másik, bár csóválta a farkát, nem mert odajönni hozzám. Pedig nem harapok :). Mindegy, megdögönyöztem a játékosabb kutyust, nagyon élvezte. Én is, hiszen olyan régen kutyáztam :). A legtöbb kutyus, mintha tudná, hogyan vegye le az embert a lábáról. :)

Minakshinak szülinapja lesz, pont elsején :). Petőfivel egy időben ünnepli, meg is mondtam neki. Ez alkalomból elhatározta, készít nekünk némi indiai kaját. Vettem neki egy kis, mobilra akasztható plüssmacit (mivel szereti a plüssmacikat) és gyárottam egy házi készítésű üdvözlőlapot, a rendelkezésemre álló alapanyagokból. Nem lett egy nagy durranás, de legalább személyes. Ma köszöntjük, mivel keddig bizonytalan, hogy mindenki benn lesz-e a laborban.

Most jövök rá, néha mennyira hiányoznak az otthoni hobbijaim, pl a festés, kézműveskedés. De idő, anyag hiányában sajnos nem mindig megoldható. Pedig olyan jó lenne, ha lenne lehetőség arra, hogy festhessek (régen rengeteget festettem, ismerőseim szerint nem is rosszul). De remélem, a későbbi életem során lesz még erre időm.

Hurrá!!!!

Most kiderült, teljesítettem a tárgyaimat. Már csak egy kredit van, amit a kutatás kitesz. Szóval mindkét tárgyamra A+-t kaptam!!! Bár mondjuk egyikre sejtettem is, mivel reggel találkoztam a kedves tanárommal, mikor mentem fel desztillált vízért, aki rám vigyorgott, és megkérdezte: "Elégedett vagy a jegyeddel, amit adtam?" Erre megdöbbentem, mivel még nem láttam. Dél előtt kiderült, hogy először a tanárokat kellett osztályozni, utána nézhetjük meg. Most nem volt baj a tárgyaimmal, jó kritikákat adtam, és nagyon örültem is.

Év végi agymenés

Tudom, otthon még ünnepek vannak. Itt már nagyon nem. Tegnap nagyon méltányoltam, hogy senki sem jött be a laborba. Nem azért, mert bajom van valakivel is a bandából, hanem mert mégiscsak ünnepnap. Haladás. Én tuti azt fogom Eugene-nek mondani, holdújévkor inkább pihenjen!! XD.
Náthám javult, laborban viszonylag meleg van, a kis elektromos radiátorokat is beüzemeltük. Rohammeló... Ezen a héten is. Ma Főnököm is csalakozott hozzánk ebédelni, a távolabbi, kisebb, és nyugisabb menzára. A nagymenzánál lényegében jobb a kaja ott. Szeretem azt a helyet, mivel félig-meddig önkiszolgáló. Ha valamit nem ízlik, abból nem veszünk, ha valami viszont igen, abból duplát is vehetünk. Így voltam én a gombás algával ma. Főnököm rám vigyorgott, hogy "látom, szereted". viszont volt egy ramen. Abból nem ettem, nincs semmi bajom a ramennel. De volt benne az a SPAM (gyíkhús) nevű cucc. Erre mikor mondtam, hogy ez annyira nem jön be. "Ha ismernéd a történetét, megszeretnéd"-jegyezte meg a főnök. Tudom, a töltött káposzta is elég régi múltra vezethető vissza, mégsem szeretem annyira. Utánanéztem, csak annyit tudtam meg, hogy a koreai háborúban ezzel pótolták a halat a gimbapba.Jó érzés, ha azt hittem valamiről, hogy elrontottam, aztán végül nem is. Délelőtt már vért izzadtam, aztán délután végül kiderült, mégsincs baj, csak a két különféle netes forrás (adatbázis) különféle-képpen értelmezte. Agybaj...
Vasárnap lehet, megyek a Keleti Tengerhez. :)

Végülis nem annyira gáz, hogy lemaradtam most is a karácsonyi bejgliről XD.

Végezetül, hogy közeleg az újévb, elmondom, mire vágyok 2012-ben:
- Szakmai siker.
- Cikkek, haladás a melóval
- Magyaroknak minél több aranyérem a londoni olimpián
- Minél jobb magyar helyezés az Eurovízión (lehetőleg egy ütős előadó küldése)
- Ellenségek, rosszakarók, riválisok lehetőleg kíméljenek
- Erőt, energiát, motívációt, minél többet!!!
- Nagyon örülnék, ha nyáron lehetőségem adódna hazalátogatni.
-Barátaimnak is kívánom ugyanezt, meg családomnak is.

Jelen karácsony szelleme

December 25, este fél 10 felé jár. A koliszobában hála az Égnek jó meleg van, fáradt is vagyok. Lassan csatlakozom szobatársamhoz, és alszom egyet. Egyébként kaptam tőle egy doboz brownie-szerűséget, ami a kedvenceim közé tartozik :). Én illatmécseseket adtam neki, mivel szereti őket.
Mai napig sajnos elkerült a karácsony szelleme. Inkább egyfajta megszokásból vettem/csomagoltam apró ajándékokat közeli ismerőseimnek. A kis fenyőágat is csak megszokásból tettem a munkahelyem asztalára. Enyhe/nagy letargiával készültem az ünnepekre, néha elkenődtem, mivel honvágy tört rám. Az utóbbi mindennapos vendég volt nálam. Aztán az a bizonyos nyavalya is elkapott, a vírusok még mindig a torkomban/orromban buliznak bőszen. De remélem, gyógyulni fogok most már. Mai nap tanultam valamit. A karácsony csak egy nap. Ennek ellenére az év ünnepek nélkül olyan, mint egy út mérföldkövek nélkül, amit kedves töritanárom mondott valaha. Bár csak egy nap, de az sem mindegy, mit csinálunk akkor. Lehetnek díszek, giccsek, értékes ajándékok, ha harag van a házban, Apu szavaival élve, a "plafonig érő karácsonyfa körül kergetik egymást sodrófával". :)
Tegnap a Karácsonyi Lidércnyomást (ami nagyon kedves rajzfilm, én szeretem a kissé horrorisztikus szagú rajzfilmeket, a pl. Halott Menyasszony az egyik kedvencem) néztem, és a családdal beszélgettem. Nem csináltam semmi különöset, mégis valahogy mintha jobb kedvem lett volna. Este egykedvűen ballagtam a haza, egy nagy alvás reményében.Futni nem volt kedvem.
De ma, hála a kedves haverjaimnak, barátaimnak, végre megjelent a Jelen Karácsony Szelleme is, és végre megérintett az a hangulat, ami hasonló volt, amit otthon ilyenkor szokott lenni. (Ahogy Dickens írja a Karácsonyi Ének című regényében) Lehet ünnepelni máshogy is. Igaz a karácsonyi vacsora csak a kedvenc rizs- kimcsi- algalap kombináció volt, de jót játszottunk. Felkértek, hogy énekeljek el magyarul karácsonyi dalokat. Teljesítettem, ez is megnyugtatott kicsit.
Mindenesetre a Christmas Blues eliminálva, a Jelen Karácsony Szelleme meg elégedett lehet, hiszen örömmel, ünnephez méltóan éltem meg az idei karácsonyt. Köszönöm Nektek kedves Barátaim!!! :)))

Szóval a kiránduláson a Mikulás-szakáll is előkerült.Csak a városom közelében lévő várfalhoz mentünk. Nagyon hideg volt... De azért élveztük a sétát.

Vízesés is befagyott...A kirándulás után a gyülekezetbe siettem-persze a metrómegállót nehezen találtam, de a szerelvények egyből jöttek. Gyorsan rendbe tettem magam kicsit, majd idő hiányaban buszra pattantam. Sokan kedvesen üdvözöltek.
Míg az előkészületek zajlottak, addig rajzolgattam a gyerekeknek, karácsonyfát, mellette két angyalkával, illetve a jászolt, Jézuskával és a Szent Családdal. Már többen is ott voltak, próbáltak.
A karácsonyi bulinak Ahmed és egyik csaj volt a házigazdája.
Nagy meglepetésemre sok osztálytársam eljött, pedig nem számoltam rá, hogy ők is itt lesznek.
Egy asszonykórus gyönyörűen énekelt, Connie fuvolán kísérte őket :)
Az ifjúság tagjai nagyon ügyesek voltak, zongorán játszottak, illetve egy kissrác azon a fúvós hangszeren, amin Eric is szokott egy-egy kirándulás során, azaz a legtöbb kirándulás, amin Eric ott van, nem marad el zene nélkül.
A csajok K-pop-osított karácsonyi dalokra táncoltak. Cukik voltak :)
Mint mondtam, engem is kértek, énekeljek karácsonyi dalokat, amit teljesítettem is. Besípolt először a mikrofon, de nem jöttem zavarba. Sikerem volt. Egy "megtéréstörténetet" is kértek. Hogy hogy találkoztam Jézussal. Nem mondtam sokat, csak annyit, hogy Isten mindig megmutatta, mi a helyes út, meg hogy bár keresztény vagyok, elfogadok más vallást is. Isten sem örül egymás hitének ráerőszakolásának, stb. Kicsit zavarban voltam, de nem lett gond. Tulajdonképpen én nem szeretem az olyanokat, akik fél órát arról papolnak az ilyenről...
Majd volt még egy némajáték, a szeretetről, ami aranyos volt.
Ezután játszottunk ilyen székes dolgot, hogy valakinek mondania kellett egy tulajdonságot, pl. piros pulcsi-a piros pulcsisoknak fel kellett állni, és helyet kellett váltani, hogy egy széket kihúztak. Egy valaki maradt.
Ajándékozás is volt, mindenki vitt egy kis dolgot, és választhatott egy másikat. Ami lehetett csoki, kozmetikum, kesztű, zokni, stb. Nekem hidratálókrém jutott, ami nem is volt rossz választás, ugyanis a tél hatására eléggé kiszáradt a bőröm...
Vacsoráztunk még együtt, ami szerencsétlenségemre (és az indaiak szerencsétlenségére is) bulgogi volt, de rizs-kimcsi-algalappal meg tudtam oldani. Utána hazavittek engem és a kínai diákokat. Köszönet érte!!!
Nam mondom, hogy ez volt életem legszebb karácsonya, de mindenképp az emlékezetesebb ünnepek közé sorolható. Valójában azt sem tudom, melyik karácsony volt a legszebb életemben. Nem volt kiemelkedően jelentős, de olyan egetverően ünnepem rossz sem. Mindegy, mindig is szerettem az ünnepet. A szeretetről szólt, nem a "műfenyő alá begyömöszölt plazmatévéről" (bár a laptopomat is karácsonyra kaptam , de arra akkor már szükség volt). Bár most inkább a barátságról, mivel a haverjaimmal, barátaimmal töltöttem a mai napot.
Míg otthon voltam, szerettem az ünnep előtti hangulatot, és Pestet kivilágítva. Azt sem bántam (annyira) egyetemista éveimben, hogy tanulással kellett nagy részét töltenem. Mindig voltak jó, és nehéz pillanatok is. De az ünnep akkor is ünnep marad, mondhat bárki bármit.

Karácsony Koreában

Gondolom, már sokan olvasták, hogy a karácsony itt Koreában nem valami nagy ünnep, lévén, hogy a kultúra alapjába véve buddhista. Míg nálunk két napos ünnep, itt csak a december 25öt veszik karácsonynak, december 26 már szimpla munkanap. Mióta a kereszténység megjelent, a marketing miatt a hangulatot megpróbálták lekoppintani. De tulajdonképpen egyfajta vicc itt a karácsony. A kávézók "karácsonyi tortákat" árusítanak, néhol az üzletekbe raknak 1-1 műfenyőt, illetve a város jelentősebb pontjait kivilágítják. Tulajdonképpen nem is hiszem, hogy tudják, mi a lényege. Legfeljebb a keresztények...
Karácsonyi torták, egy üzlet kirakatában kaptam le őket. Guszták, nem??? :)
Meséltem, hogy igazi fenyőt nem használnak karácsonyfának. Néhol, 1-1 kávéházban, üzkletben, étteremben kiraknak 1-1 műfenyőt, van ahol ott is felejtik nyárig... Néhol az utcai fákra, fenyő-félékre az utcán tesznek égőket. Ma találtam egy vicces ábrát, miszerint a fenyő méltatlankodik: "Nem annyira nagy buli a karácsony! Megöltök minket a hulláinkat meg homokosnak öltöztetitek", ezen jót röhögtem.

Karácsonykor szerveznek bulikat is, de most se erőm, se nem affinitásom sincs elmenni ilyenre, a hideg és a nátha miatt. Kirándulni lenne, csak Mr. Kim áttette január első hétvégéjére azt a túrát, ami ma lett volna. Igaz, holnap lesz egy kis túra, és a karácsonyi buli is, tehát nem fogok unatkozni. De olyan hideg van...
Tavaly voltam Harryvel és pár ismerőssel egy koreaiak által lekoppintott karácsonyi vásáron, de bevallom, az is csak egy vicc volt... Lehet, koreai-szemmel nézve nagy szenzáció, de egy pesti szemével nézve a Moszkva -téren (ok, Széll Kálmán-tér, "okosaink" átnevezték) is nagyobb kirakodóvásárt csinálnak, mint ott.

Szóval itt Koreában nem igazán érzik át a karácsony lényegét, a "karácsony szellemét" hogy költőibb legyek, bár ez a legtöbb ázsiai országban így van. Szilveszter-újévet nem tudom, de akkor ha más nem lesz, benézek a városba, mivel van némi újévi forgatag.

De alighogy lecseng ez a karácsonyi-újévi procedúra, megkezdődik a következő cécóra, a holdújévre való készülődés. Elvileg akkor Jejura megyek megint. Most szerintem nagy falhajtás lesz a holdújév, mivel jön 2012, Sárkány Éve -állítólag Kínában mindenféle hiedelem fűződik hozzá. De erről később nyilatkozom...

Végeztül a Google karácsonyi logo-ja. Zenét játszik és imitálja a karácsonyi fényeket...

Karácsony előtt-Jin születésnapi összejövetele

Tegnap este már teljesen dekoncentrált voltam, kerülgetett valami nyavalya. Gondoltam, nem maradok tovább, elmegyek Jin szülinapi összejövetelére. Múlt héten ugyanis meghívott minket a szülinapjára.
Elég fárasztó hetem volt, sok meló, a koleszos tűzriadó, a honvágy mind jelen voltak. De nagyjából be tudtam fejezni, amit be akartam, a koleszba is regisztráltam következő félévre (persze hat hónapra), fizetni januárban kell. Munkatársaknak csináltam apró ajándékot, becsomagolam némi csokit, plusz egy toboz-fenyődíszt. Látszott, örülnek neki. Legalábbis több embernek fityeg ezüst-vagy épp arany toboz a monitorján, naptárján, stb. De én is kaptam egy szép jegyzetfüzetet, és cuki üdvözlőlapokat, kedves üzenetekkel. Köszönet értük!!!
Januártól lesz egy "segítőm" is, egyik Bsc-s diákunkat, Eugene-t fogom tanítgatni, majd később együtt fogunk dolgozni. Persze szorgalmi időszakban hagynom kell, hogy tanuljon, és jó jegyeket szerezzen!!
Ott hagytam abba, hogy kicsit álmosan, de elindultam Ori-hoz, ahol a buli színhelye volt, előtte vettem az ünnepeltnek némi csokit. Kicsit macera volt a kis vietnámi étterem megtalálása, mivel a papír, amire a térképet is rányomtatták, rejtélyes módon eltűnt a táskámból. Hívtam Jin-t, de utólag kiderült, rossz a mobilja. Joy-t is, de nem vette fel. De mikor már fel készültem adni a reményt, akkor megláttam a táblát, ami a keresett helyet reklámozta. Hárman már ott voltak, és nagyban ették a vietmámi tésztás levest. Jin csodás léggömb-díszeket csinált!
A vietnámi leves nekem annyira nem jött be, persze nem hangoztattam. Az étterem mellett a helyi vietnámi közösség temploma volt, a lelkész-csajjal is találkoztunk.
Jin egyik ismkerőse, aki szakács, nagyon finom csirkeszárnyat készített.
Tteok, ráadásul a kedvencem :) Mármint az a színes középen.
A lufik mellett, csoportkép.
Sajnos a nagytöbbség csak koreaiul tudott kommunikálni, de azért elmondták nekem angolul, miről beszéltek. A szülinapi torta: Jin kedvence, hozzám hasonlóan a csokitorta :). De nem volt olyan finom, mint az otthoniak... De azért szép :).
A torta közelebbről. Ugye, milyen szép??? Vajon az a figura a Diótörő rajta?
Zöldségtál, rákkal, valami hússal és tésztával a közepén.
Kihoztak előtte valami beazonosíthatlan papír-szerű izét, amiről mindent képzeltem, csak azt nem, hogy kaja. Pedig az volt... Kiderült, hogy ezt az izét ("rizspapír", így csúfolták) vízbe kell áztatni fél percre, és a fent látott zöldségeket bele kell tenni. Elképzelésem sincsen micsoda, de azért jó volt. Utána földimogyorós szószba kell mártani (nekem az tömény volt).
Jin, Joy és én, az összejövetel vége felé.
Majd búcsú, és irány haza! A kolesz felé menet havazott. Direkt lassan sétáltam, hogy kiélvezzem az első havat. Futottam is egy jót, hogy méginkább örüljek neki, és még inkább kiérdemelten próbáljam ki az új, levendulás tusfürdőmet. (nagyon szeretem a levendulát) Fehér karácsonyt Koreának, ha már otthon a magyaroknak nem lesz!!!

Fehér karácsony?

Tegnap este, mikor felértem a metrómegállóból, örömmel tapasztaltam: esik a hó! Pont december 23án! A késő esti hazaérkezés ellenére lerohantam a futópályára futni egy nagyot. Annyira öröm hóban szaladni!
Reggelre esett pár centi hó, úgy néz ki, fehér karácsonyunk lesz itt Szöulban. Kellemes ünnepeket mindenkinek!! :)

A katicás busz ősszel buszmegállót is kapott.

Kettőt is, a kolesz elé is csináltak egyet, remélem, megtaláljátok. Látszik a képen, hogy fűtenek ezerrel :).Jelenleg próbálom kikúrálni azt a kis nyavalyát, ami tegnap elkapott. Tea és ginzeng-ital segített. Mióta tél van, gyakran fogyasztom ezt a csodaszert, ahogy nézem, hatásos. Koreaiak megfázás ellen ezt ajánlják. Bevallom, én szívesen iszom, bár a ginzeng dolog, aminek sokan nem bírják az ízét. Remélem, a torkomban tenyésző baci-és vírus-kolónia sem örül neki! Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyi ismerősömnek, remélem, a megfázás, betegség elkerüli valemennyiőtöket, ezen alkalomból! Kellemes sütés-főzést, mézeskalács-és szaloncukor-ropogtatást! Remélem, a holnapi kis kirándulásra és gyülekezeti összejövetelre rendbe hozom magam.

Koli-sokk, hajnali háromkor

Ma épp az igazak álmát aludtam sokad-magammal, mikor egyszer csak fülsüketítő szirénázásra ébredtem. Tudtam mit jelent, valamelyik szobában füst van, és beindult a riasztó. Próbáltam megnyugtatni magam, hogy lehet, csak próbariadó (Abigélből indultam ki, ok, csak viccelek). De az nem éjeknek idején szokott lenni... ELTE-n is volt próbariadó, de fényes nappal. (igaz bombariadó is, de az is, mikor második világháborús örökségeket találtak a TTK campusa melletti építkezésen.) Az is megfordult a fejemben, de arra jobb nem gondolni, hogy északi szomszédjaink, a nemzeti gyász miatt támadták meg Dél-Koreát... De ez nem hiszem, hogy megtörténik...
Magunkra kaptunk valamit, és kirohantunk a folyosóra. Az összes emeleten lakó csaj kinn állt. Hamarosan a szírénázás abbamaradt. Kiderült, egy mosókonyhához közeli (egyik kétágyas) szobában hibásodhatott meg valami kis füst jött ki, illetve gyenge égett szag. Egy lány később mondta (szobatársaim szerint), hogy nincs semmi baj, tehát mindenki visszatért az ágyikójába. Nem tudtam aludni... Nehezen aludtam vissza, frászt kaptam, mikor viszonylag nyugodt álmomból felzavartak. Az álomtündér is megijedhetett :(. Ilyenkor legjobb dolog az lenne, ha el tudtam volna menni futni, de a kolesz reggel 5ig zárva. Végül fél hét után, mikor magamhoz tértem a félkómából, kiszaladtam magamból a feszültséget.
Nem tudom, erre mit mondjak. Eléggé kétélű dolog. Ha tényleg meghibásodott valami a szobájukban, akkor nem érdemlik meg a bűntetést. Mert egy kütyü, egy elektronikai dolog bármikor elromolhat-gondoljunk a laptopra, lámpára, esetleg turmixgépre (egyik szobatársamnak is van), hajszárító, hűtő. Kb. ezek lelhetőek fel a koliszobában. Tudom, megnyugtató, hogy a koleszok viszonylag biztonságosak itt Koreában. Mivel nincs annyira anarchia, mint otthon.
Pesten is előfordult néha, a Nándiban főleg amiatt, hogy sokan szendvicssütőt tartottak a szobában, és gőzölgött. Pedig még vízforralót sem szabadott hivatalosan a szobákban használni -az nekem is volt... De éjek idején tűzriadó, ilyent még nem éltem át. Tudom, nem igazi kollégista, akivel nem történt meg egyszer legalább. Erre nem mondok semmit. Sajnos több magyar koliban még a füstjelzőket is leszerelik, vagy leragasztották, hogy cigizhessenek. Legtöbb helyen, így nálunk is van dohányzásra kijelölt helyiség (konkrétan a szeméttároló). Ha szobatársaimnak eszébe jutott volna a szobában szívni a bűzrudat, én már rég megfojtottam volna őket egy kanál vízben...
Mikor kislány voltam, és táborozás volt, megesett az éjjeli riadó, akkor viccesnek találtam, de huszonévesen már tökre nem az. Mi van, ha komoly bajt jelez? Ne emlegessük a farkast, mert megjelenik, mondta Apu is. Jogos. Remélem, nem lesz többé ilyen :). Szegény hazamenő diákoknak milyen sokkoló utolsó éjszaka jutott (ma van a kiköltözés utolsó napja, és páran hazamennek vakációra). :(.

Vakáció

A campus ilyenkor nagyon kihalt, bár van mozgás, de üresebb, mint iskolaidőszakban. Márciustól lesz újra suli, de úgy néz ki, engem már nem érint. Ezalatt a 9-10 hét alatt viszont egy szabad napom nem lesz, csak hétvége vagy ünnepnap. Tavaly pl. rossz volt nézni a srácokat, mikor azon akadtak ki, hogy holdújévkor zárva lesz a menza... Vagy mikor egyik srác összvissz 3-4 napot vett ki egy év alatt. Én nem tudnék így élni...
Kim Dzong-Il most már a túlvilágon diktátorkodik, a napokban veszítette életét. Nem tudom, északi szomszédaink hogy fognak reagálni, milyen lesz az utód. De remélem, nyugton hagyják a délieket...
Egy hét múlva karácsony. Most sem megyek haza, de nem baj.
Levelet kaptam Angliából, egyik barátnőmtől! Akivel a pesti koleszban két évig boldogítottuk egymást! Köszönet érte!!! :)))

Kellemes ünnepekre való készülődést kívánok Családomnak, barátaimnak és olvasóimnak is! Az én képzeletbeli adventi koszorúmon is ég mind a négy gyertya!

Bakker, miért van az, örömmel megyek haza, mert összejött a kísérletem. A szektások meg megint elvették a jókedvemet... Tudom, olvasóim már unják, ha őket szidom. De ezzel az erőszakos viselkedéssel úgy fel tudják forralni az agyvizem a -2 fokos levegő ellenére is...

Manisan

Manisant is már régóta halogatom, pedig már el akartam ide jutni. Nem bántam meg, hiszen nagy élmény. A Ganghwa-do szigeten található, kissé sziklás, nem nagy, de csodás kilátás van a tengerre. Steve szervezte a kirándulást, sok ismerős jött. Steve egy amerikai srác, a szintén zsokott kirándulásokat vezetni, kisebb létszámmal. Most kapóra jött, hogy ezen hegyre készül menni :).

SE és én élőző este megbeszéltük, hogy ő is csapódik. Persze rossz metróra szállt, de azért útközben találkoztunk, sőt időben ott voltunk. Már vártak sokan, ott volt többek közt Harry, Üner (török srác), Ramachandra, de több ismeretlen is. Két jó fej koreai bácsi is jött, akikkel sokat nevettünk.
A buszút elég elhúzódó volt, egy rókacsalád is meg akart közelíteni, mikor zötykölődött a jármű, átszállás után is fennállt ugyanez az állapot. De mikor kiértünk, egyből jobban lettem. Ragyogó napos, nem túl hideg idő volt. Az egyik koreai bácsi odaadott nekem egy termoszban rizst, hogy cipleljem, mondván, ezt elosztásra hozták. Ez már döfi!

Néhol sziklás terepeken mentünk, csodás kilátás nyílt a tengerre! Házikimcsi-fú, de jó volt!! Köszönet érte!! :)
A hegy csúcsán szerintem egy sámánista szentély maradványai találhatóak:).

Pihi:)

Már lefelé menet.