Koleszos nyűg...

Hiányzik a közös zuhany... Tudom, csak hárman vagyunk egy szobában, és két csajjal kell osztozkodnom a zuhanyzón. De egyik csaj már egy órája benn van és én is le akarok zuhanyozni... Tíz perc alatt le lehet normál esetben, legalábbis nekem mindig sikerült. Ez egy kolesz,"együttélés"tekintettel kell lenni a másikra. Hogy a túróban lehet egy óráig zuhanyozni? Ne én legyek az összeférhetetlen már! :( :(
Épp "nyújtás" közben... 

Közeleg a tavasz!!!!

 Pár reggeli fotó az első jelekről! :)

 Még tavalyról...

...

Kijött a tavaszi kimerültség... Dekoncentrált, álmos, kótyagos... Jujj... Ma kicsit szomorú nap van, esős, nyirkos idő.. Reggel alig tudtam magamat rávenni, hogy fussak, pedig jól esett. Még mindig bennem van a múlt heti futás hangulata, és alig várom, hogy ezt a félmaratont megismételhessem. Tudom, őrült vagyok. De vállalom :) :)! Leszögezem: Nem azért csináltam, hogy barátaim, ismerőseim menőnek tartsanak. Távol álljon tőlem. Önmagamért csináltam...

Bakker, ezek a koreai csajok mindig akkor kezdik el recsegtetni azt a ****** széket (mocorognak rajta, és eléggé recseg), mikor én lefeküdtem aludni. Azt hiszem, egyszer meg kell próbálkoznom a kora reggeli heavy metallal!  hehehe

Tipikus plázamacsek....

Szombaton láttam a metrón...

Tipikus divatbaba, fehérített bőrrel, festett hajjal. divatosnak látszó dizájnruhával... Nem ítélkezem, de mintha egy kicsit valami k-pop sztárra akarna hajazni a csajszi. Vicces... hehehe

Ismét a bürokrácia bugyraiban

Sikerrel meghosszabbítottam a tartózkodási engedélyemet! Sima ügy volt, de meguntam az életemet, miközben vártam az ügyintézésre, ugyanis annyian voltak előttem. Volt egy külön sáv a vízum-jelentkezés -hosszabbítás, illetve a diákok ügyének. Mindkettőben húztam sorszámot, de mindkét esetben sokat kellett várni, mivel a "diák" sávban elég lassan haladtak, a hosszabbítás-jelentkezés sávban pedig rengetegen voltak előttem. Elmentem közben kajálni is (egész normális kész kajákat lehet kapni a koreai boltokban), majd ismét vártam. A váróterem tömve volt. Bár reméltem, hogy lehetetlen, de azért a tavalyi tapasztalatok miatt kicsit bennem volt a félsz, hogy hiányozni fog valami dokumentum.

De ezúttal rendben voltak a papírjaim, egy rendes srác intézte az ügyeimet, és öt perc múlva mondta, minden rendben van. Kaptam ismét sorszámot, hogy várjak 20 percet. 20 perc múlva tényleg megjelent egy nő, hogy kiossza a lepecsételt Alien Card-okat (tartózkodási engedély). "Hungary, Eva!"-mondta, erre én rohantam, megköszöntem, és mosolyogva sétáltam haza. Egy évre megkaptam a tartózkodási engedélyt. Tényleg örülök, hogy most "egy kosszal", azaz egy úttal sikerült. Talán mint diák, ez az utolsó ilyen "hosszabbításom..." Nagyon örülök, komolyan, hogy most nem volt hiányzó dokumentum, mint tavaly, és elsőre sikerült. Hogy nem kaptam szemét ügyintézőt :).

Hááát....

Elkezdődött az egyetem. Izomlázam enyhült, ma már viszonylag rendesen tudtam aludni-futni. Tegnap nehezen ment. Még mindig az élmény hatása alatt vagyok! Tegnap délután találkoztam egyik baráttal, és szegényt szerintem kikészítettem a félmaratonos tapasztalataimmal, hehehe (bár becsületére legyen mondva, elég jól bírta, sőt, meg is értett :) ). Ok, ő ültetett bogarat a fülembe, de akkor is. Remélem, egyszer meg fogja ő is próbálni, ha nem is a felest, csak az 5-10km-t. Akkor respect neki! :) :) Hamarosan lehet, újra be fogom vállalni!! :)
Tudom, kicsit gáz, de épp akkor készült ez a kép, mikor célba értem! Erőlködő pofát vágok, valahogy nem volt kedvem pózolni... De majd legközelebb igyekszem normálisabb fejet  célba érés közben!!

Az ajusshi viszont örül mögöttem, hehehe!!!

 Amúgy a magyarok zenei ízléséről megvan a véleményem... Szánalmas dalt juttattak be az Eurovízióba (ádokzoli a köbön), előre látom, égni fogunk... Egyelőre Görögország illetve Albánia dala tetszik, talán kifacsart az ízlésem, de a folkos elemek miatt...  

Sok kicsi Buddha + ismét a Beakundae-n

Eléggé rosszul aludtam, de nem akartam otthon maradni. Warren szervezett egy túrát a Bukhansan-ba. Két kedves ismerősöm is jött, hát bevállaltam. Az előző napi félmaraton után volt némi izomláz a combomban, de ettől függetlenül egész jól bírtam az iramot.
Egy buddhista templomnál kezdtük a túrát, Suyu-hoz közel, ahol körülnéztünk, majd a völgyön keresztül irány föl. Felismertem: Azon az útvonalon mentünk, ahol a legeslegelső túrámon is, csak akkor nyár volt...
Köszörnyek itt is...

Fake meditáció. Egyik ismerősöm: "Vigyázz, mert a sok üléstől el lehet hízni. Mind az a csávó mögötted" Én: "Mint az a sok csávó mögöttem. Amúgy nem kell aggódni szerintem, tegnap futottam le életem első félmaratonját".

Amúgy ez a fal a sok Buddha-szoborral nagyon tetszett, nem tudom, miért, de aranyos volt! :)

 Warren is rajong a kőszörnyekért, nemcsak én!

 A szentély... Itt kajáltunk. A buddhista szerzetesek fél 12kor ingyenkaját osztanak az arra járó túrázóknak. Bár Waren mesélt a "fúziós" buddhista kajákról is, curry-vel (höhöhö). A buddhista szerzetesek egyszerű kajákat szoktak főzni, mindenféle hús, fűszer, hagyma nélkül. Rizst ettünk kimcsivel, de nekem ízlett. Nagyobb szentélyekben nagyobb szokott lenni a választék.

Csak mert szép...

Szóval evés után a még hóval borított szurdokvölgyön keresztül indultunk fel a hegyre. A hólánc nagyon kellett, mivel eléggé csúszott a terep. Néhol megcsúsztunk, de komoly baj nem lett. Szerencsére.

 A hó és jég ellenére a Baekunde-n tömegnyomor volt. Nagyon nehezen lehetett följutni.

 Épp örülök a fejemnek a csúcson. Másfél éve nem jártam itt... Annyi minden lekötött, sok más helyre el akartam jutni. Tudtam erről a tömegnyomorról is. Ezek miatt valahogy nem volt kedvem visszajönni.

 Egy közös fotó, amit a csúcsról csináltak!

 Ezek után Wokhyobong felé vettük az irányt. Egy másik-szerintem használaton kívüli buddhista szentély...

 Ezek az erdei szabályok... Ez az ábra szerintem olyan vicces, hogy nem emberi... Vándormadár szénné röhögte magát rajta. Ne engedjük a házi kedvencet az erdőbe piszkítani... A medve gyanakodva szagolja a kutyas**rt! :) :) hehehehe

 Wonhyobong -klassz kilátás Beakunde-re! Ezt a zöld dzsekit a tegnapi futás során kaptam!

 Ez a fa tetszett!

 Újabb művészfotó, miután leértünk! Fészek a gingko-fán!

Ezek után beültünk egy kis kajáldába, ahol klassz kimcsicsigét ettünk. Szerintem a múlt hetihez hasonlóan most is jó volt a kaja, de sokkal olcsóbb volt! :). Megfigyeltük, hogy két csoportra oszlott a társaság: Akik könnyen meg bírták enni a csípős cuccot, illetve, akiknek problémájuk volt vele...

 A buszra várni kellett kicsit, már fáztam. Hazafelé egy ajusshi flörtölt velem kicsit (höhöh). Majd a metrók elég gyorsan jöttek, így épségben hazaértünk. A combomban lévő izomláz még mindig megvan, de most plusszban a vállamban is lett némi izomláz, tehát úgy érzem magam, mint akit összevertek...