Nagy menet volt... DE MEGÉRTE!!!! -Seoraksan

Pénteken éjjel találkozó, kicsit korábban idultam el, számolván a forgalom esti akadozásável -Szöulban éjfélig simán járnak a metrók, de mivel pesti diák is voltam, van némi tapasztalatom. 11kor volt a találkozó, de a busz éjfél előtt indult. Az alvás -nevezzük annak -hát nem mondható túl pihentetőnek. A hátizsákom segítségével meg tudtam oldani egy viszonylag kényelmes pozíciót:). Volt, aki a busz padlóján feküdt el, és aludt -kinyújtottam a lábam, és csodálkoztam, hogy mi ez, hát egyik srác volt.


Fél órát, ha szundíthattam, mikor az ordibátor felbődült: Hamarosan ott vagyunk: fél órával előbb, mint a számolt időpont. Rövid mosdó-szünet után elértük a kiindulópontot (azt mondták a buszban, esik az eső kinn, de csak ködről volt szó). Venni akartam egy fejlámpát, de egyik kedves ismerősöm kölcsön adott egy világító eszközt. Elindultunk a kora hajnali(fél 3 előtt) -éjszakai -túrára, fel a Seoraksan legmagasabb pontjára! Na most rájöttem, milyen érzés a végtelennek tűnő menetelés. Talán a sötétség és az egyhangú terep volt az oka. Nem lehetett az orrunknál tovább látni, csak a további túrázók fényeit. Hallottam vízcsobogást, később a térképnél kiderült, egy vízesés mellett mentünk el.
De szerencsére, ha követtük a többieket és az utat, akkor nem lehetett eltévedni. Egymást bátorítva szedtük a kilométereket, de figyelni kellett, hová lépünk. Sok bosszúságot okoztak a túrabottal menő emberek. Elfoglalták az útvonalat, előzni alig lehetett... Azt hittem, tényleg, sosem érünk fel. Viszont jó volt, hogy egy másik túracsoportból is összefutottam pár ismerőssel :). Mondták, hogy jönnek, de nem számoltam, mert nem egy busszal mentünk. Emiatt nagy meglepetés volt, hogy leszólítottak, vagy éppen én szúrtam ki őket :).
Az elsők közt értem fel, a bandából (kb. 45 fő), és vártam a többieket, akik hamarosan szállingóztak a Seoraksan tetejére. Amiatt is furának éreztem, hogy közel a csúcs, hogy a Bukhansanhoz képest nem volt nehéz főlmenni. Kevesebb volt a szikán menő, meredek, kapaszkodós szakasz. A Nap időközben kezdett fölkelni, de a csúcson majd' szétfagytam. De ezzel nem voltam egyedül. Kesztyűt nem elfelejteni legközelebb -gondoltam (október eleje van mégcsak, ilyenkor nem kell, hát tévedtem!!!) Közben világosodott ki. A táj szépsége a szertefoszló ködből előtűnt, az ősz színei egyre inkább kirajzolódtak.

Egy menedékháznál kicsit pihentünk, majd mentünk a következő felé. A hideg egyre elviselhetőbb lett, ahogy haladtunk befele a napba, sőt, a dzseki is lekerült rólunk. Egy másik menedékházig lépkedtünk. Élveztem a sétát az őszi erdőben. És nem is volt nehéz, kiépített turista-útvonalakon mentünk. A Nap néha kisütött.

Amikor elértük a másik menedékházat, gázfőzőn rament főztünk, meg megtörtént a kekszek, gimbapok, ricecake-k nagy részének elfogyasztása. Sőt, még valaki házi bulgogit is gyártott!
Itt két csoportra szakadtunk. Egyik a gerincen ment. Ezt választottam én is. Hosszú és elég nehéz terep, de szép kilátással. A másik banda egy szurdokvölgyben ment, ami rövidebb, de állítólag uncsibb volt.
Búcsú után megkezdődött a gyaloglás nehéz része, de élveztem! Főleg az elején. Ebéd esetén kiderült, a gázfőzőhöz sütőket is árultak! A túravezetőnk odahívta a bandát, ahol valami sonkaszerű izét sütött:) ! Jóllakva gyalogoltunk, de a végén már örültem volna, ha leérünk. Elég nehéz szakaszokon is mentünk, szerencsére a mászós sziklák nem voltak nagyok. Holtpont beütött. A társaság fele lemaradozott. Kezdett kiütközni az alváshiány. A sziklák is utálatosak voltak a végén: csúsztak a lecsapódott párától. És lassan haladtunk a kiírt távolság kevesebb volt a hittnél...

Nagy nehezen leértünk egy csodálatos gáthoz. Ott a ismerőseimhez csatlakoztam, akik "pajeon"-felkiáltással leültek, és tényleg kivégeztünk egyet. Amiben nem is csípett a zöldhagyma! :). Tényleg jól esett, akárcsak a pihenés.Hisz 15-16 órát mentünk, szinte egyhuzamban, rövidebb megszakításokkal. Majd a többiek is jöttek, és indultunk a buszhoz. Gyorsan leértünk. A betonút megváltás volt, ennek már a lábam is örült. Végre csak menni kellett, semmi más. Követni a többieket a buszhoz. Egy Buddha-templomnál értünk ki, ahol a banda másik fele már pihent.
Utólagos bejegyzés: A KBS2 TV csatorna emberei is velünk tartottak, vették fel, ahogy a gerincen másztunk. Nem láttam az adást, de két hétre rá, mikor a negyedéves vizsgákon túlesve pihentem, felhívott egyik haverom: "Láttalak benneteket a KBS2-n, ahogy Seoraksanon mentek" :))))
Hazaút: mindneki aludt, karaoke-bulinak lőttek. De nem is baj, végigaludtam. Arra ébredtem, hogy már Szöulban vagyunk, és dugóba keveredtünk. Majd a rendes helyen nem tudtak minekt kitenni, kerstük a metrómegállót, de hamarosen elértük. Rendesen sajnos nem tudtam elbúcúsúzni tőlük, ami érthető is. Késő este volt már, 11 hamarosan. És mindenki rohant, hogy elérje a buszt, metrót, és már vágyakozott az ágya után. Én sem voltam ellenkező véleményen... A metrózás is tartogatott negatív élményeket... Tömött volt, a késői órák ellenére is. Aztán valami megőrül kodlus csapkodat megát a földhöz. Gyomrommal a torkomban szálltam át, és boldog voltam, mikor az egyetem campusára értem.
A nap eredménye: teljes totális izomláz combban, vádliban, vállban. Alvásproblémák -ha ugyan vannak-megszűntek. A vasárnapi kirándulást inkább kihagyom most, tiltakozik nagyon a lábam (és az agyam, "tanulni is kéne...") a sziklák ellen... De attól még szép napom volt!!!

Benn vagyunk az újságban!!!!

Ma megakadt egy újságon a szemem: Egy csak profok körében elterjedt lapban a főnököm mesélt a kutatócsoportunk munkájáról. Csodálkoztam, hisz kérte tőleünk,10 hogy zárjuk ki a médiát a munkánkból. De úgy, hogy csak a tudósok közt elterjedt, így nem baj. De ledöbbentem, és ahogy nézem, az egész banda is, de sokat röhögtünk az egészen.

Holnap este Seoraksan! Nagy túra, éljen! Élvezni az őszt, és talán anegyedéves vizsgákra való tanuláshoz is erőt ad:). Október 15-16 meg szoba (vagy labor)fogság lesz, mivel készülni kell rájuk...

Zh-t javítok...

Zh-t javítok. Főnököm letett elénk egy rahedli papírt, hogy korrigáljuk. Nagy meló (volt). Kicsit mulatságos, hogy egy-két éve még én írtam, és izgultam, hogy sikerül-e. Ismerem a diákok érzéseit, az izgalmat, feszültséget. Hogy idegesen, bizakodva, vagy kételkedve várják az eredményt. Tudom, milyen az öröm, vagy épp bánat, ha megtudják.
És most (valóban tavasszal), megismertem a másik oldalt is. Ugyanis főnököm ránk szokta bízni a javítást. Tudom, a diákok csak most objektumok, hisz nagy részüket nem is ismerem. Mégis. Néha, gimiben, egyetemen elképzeltem, mit éreznek a javítók... Eleinte mulatságos volt, élveztem, hogy "na szívtam én is régen, most más is", valahogy megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül. De aztán elfogott valami rossz érzés. Hisz csak most léptem át félig meddig a másik oldalra! Valójában most is írok néha zh-t. Erről jut eszemben, hamarosan negyedéves vizsgák!!! Nem baj, szerintem meg lehet csinálni! :)))

Amúgy a nap poénja: (Először azt hittem, komoly, de aztán fél órát röhögtem ezen)

FIGYELEM! Megjelent egy új vírus, amelynek neve: "munka".

Ha "munkát" kapsz valamelyik kollégádtól, vagy a főnöködtől, semmilyen körülmények között NE nyúlj hozzá! Ez a vírus teljesen megsemmisíti a magánéleted. Ha kapcsolatba kerülsz a vírussal, azonnal vedd a kabátod, szólj két barátodnak és menjetek egyenesen a legközelebbi kocsmába vírust irtani! Rendeljetek 3 italt, ismételjétek meg 4-szer, ezután majd tapasztalhatod, hogy a "munka" teljesen kitörlődött AZ agyadból.



Azonnal küldd el ezt a figyelmeztetést legalább 5 barátodnak!

Ha azt veszed észre, hogy nincs 5 barátod, akkor te már megfertőződtél a vírussal, és a "munka" irányítja AZ egész életed...

Fall flowers

Egyik kedves ismerősöm szerint, ha ezek a virágok megjelennek, akkor az az ősz kezdetét jelenti. Amúgy gyönyörűek. Hasonlóan a krizantémokhoz, az ősz jelképei :))) .

Amúgy már elég hideg van reggel főleg, a nagy melegek után. A koleszban mintha fűtenének, reggeli futás során vettem észre, füstöl a kémény! A szobák melegek, de a folyosó...
Na teszek be róla egy képet, hogy lássátok, miért (is) szeretek nagyon itt lakni. :))))

Na ugye, csók annak, aki kitalálta, hogy a sportpályának itt van a legjobb helye. Ok, a kolesz állítólag később épült, 2007-ben nyitották meg. Akkor annak is csók jár, aki a koleszt ide álmodta meg :D!

Káosz

Káosz... Sajnos... teljesen jelen pillanatben. Közeledik(nek) a negyedéves zh(k). Tanulás, mellette írok, amiről kértek, írjak egy összefoglalót, várom a további teendőket. Tulajdonképpen örülök a feladatnak, főleg ami előre mozdít. Élvezem, hogy angolul kommunkiálok, és ha fejlődhetek. De néha úgy bele tudok kavarodni a dolgaimba, mint romacsemete a hózentrógerbe (gimis angoltanárom szavai :) ). Utálom, ilynekor nem tudok koncentrálni semmire.
De azért van kiút! Jövő hétvégén Seoraksan -túra, éljen!!! Az remélem, erőt ad a további dolgaimhoz!
Most nincs honvágyam. Remélem, karácsonyig nem is lesz (akkor meg elkerülhetetlen). Egyik kollégám szavai: "If no homesick, then worksick" :). Magyarul, munkamánia. Hát az sincs, egyelőre, de szeretem a melót és a sulit is.

Esős hétvége, szerencsére nem teljesen plusz némi indiai gasztro

Szobaton egyik indiai haverom, aki nemrég nősült, meghívta a bandát (labor) az új családi fészkükbe, némi helyi specialitást bemuatatni. Azaz egy nagy ebédre, az indiai konyha remekei voltak terítéken. Amúgy élvezhetőek a kaják, sőt, isteniek! Curryvel nem spórolnak. Bevallották, miattunk még kevésbé spóroltak. Sőt, ők nem esznek sertést, de miattunk főztük. De tanácsot kértek a barát(unk)tól -aki fogyaszt ilyent. De azért szerintem túlzottan kitettek magukért, indaia teát, speciális rizslepényt csináltak. De attól még az emberbe beletömték volna a világot is, már jóllaktunk, mégis teli akarták pakolni a tányérunkat, ha nem tiltakoztunk eléggé :))). Banánnal fejezték be a kaját. Teli voltam (voltunk), mint egy cementes zsák :))).

Vasárnapi túrához nem volt kedvem szombat este, de egyik ismerősöm meggyőzött. A Bukhansat már kissé untam, de ismerőseim meggyőztek. Reggeli futás: nem esik az eső, tehát útnak indultam. Korán értem oda, féltem, hogy rossz megállóba mentem, mivel nem volt még ott senki akkor... De nem!
Hosszas buszvárakozás után odaértük, majd irány felfele! Lenn a völgyben kellemes idő volt, egy szál blúzban feszítettem, de a csúcson már fel kellett húznom a pulcsit. Fújt a szél, nem is gyengén. Telibe is talált a zuhé, miután a forrásvízből kortyolgattunk. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is el! (szokatlan módon) . A levelek már sárgultak!
Jövő szombaton Seoraksan, éljen!! Alig várom! Remélem, addigra több tarka leveél és szín lesz!

Szülinapi buli - tűzijátékkal

A cím ne tévesszen meg senkit, nem a saját születésnapomról van szó, hanem egyik kedves ismerősöméről. Nekem csak télen lesz, da ha valaki a számgyertyámat megfordítja, az bosszúra számíthat! :)
Mióta túrázom, azóta sok embert ismertem meg, és többel is összebarátkoztam. Hisz klassz társaság, és jó érzés, hogy üzengetünk egymásnak: "jössz a szombati/vasárnapi kirándulásra? Remélem, találkozunk". Szóval egyik ilyen kedves ismerőöm hívott meg, egy közös haverunk szülinapjára:). Megírta nekem, hogy 8 előtt találkozunk az 5ös metró egyik állomásánál, közel a Han folyóhoz. Ugyanis valami kulturális rendezvény volt, tűzijátékkal. Augusztus 20án kimaradtam ebből, bár állítólag most nem volt akkora banzáj Pesten.
Mivel most elég fontos dologgal vagyok elfoglalva, nagyon leköt, szinte kitölti a gondolataimat, azért kicsit kimerülten indultam el. A tömött metrók (péntek este-szindróma...), a fogukat és orrukat felváltva szívó emberek sem javítottak a kedélyállapotomon. De aztán odaértem. Elég kellemes, frekventált környék, a csajokkal is hamar összefutottunk. Több ismerősük ott volt. A tárasásg feledtette velem az utazással járó bosszúságokat, a tűzijáték is hamar elkezdődött. Hotdog (a koreai hotdogot megkóstoltatták velem most, más, mint otthon, valami krumlis tésztában van a virsli, pálcikán, amúgy egyet értek velük, ebből nem lesz tiltólistás kaja :) ), szárított hal, meg hasonló dolgok majszolása közben gyönyörködtünk a fényekben.
Tényleg lenyűgöző volt, a távolban valami táncot is bemutattak. Egy óráig tartott, nagyon élveztem a dolgot! A Han folyó felett történt az egész, rengeteg ember bámulta, a fűben ülve!

Majd páran elindultunk, szülinapi torta-beszerző körútra. A Baskin Robbins-ba akartunk menni (jégkrémtorta ügyében). De nem találtuk meg, ígyhát az első cukrászdában vettünk egy nagyon mutatós kalóriabombát. Ami nem is volt baj, hisz az ünnepelt mondta később: túl hideg van már a jégkrémtortához. Szerintem a fagyihoz sosincs elég hideg :))). (Prágában valaha alig fagypont fölötti hőmérsékleten kóstoltuk meg az állítólag híres cseh fagyit). Amúgy Koreában, a cukrászdákban nagyon guszta süteményeket árulnak.
Lelültünk a füves vízpartra, és felköszöntöttük a szülinapost. Rájöttünk, mire nem jó a süti doboza! Késnek, tálcának és kanálnak is használhattuk. De bevallom: a süti inkább volt szép, mint ízletes, de azért "nagy nehezen" elfogyott!
Klassz estém volt, jól esett az ismerőseimmel találkozni, és további embereket megismerni, kicsit dumálni, "kiereszteni a gőzt". És először -nem, másodszor, egyszer az egyetemen is volt még tavasszal-láttam Koreában tűzijátékot:))).