Éljen a munka ünnepe! Bringázás és azáleák Ganghwa-do-n!

Izgultam a szombati esőzés (zivataros) miatt, de már szombat este elállt, így a futás sem maradt ki. Vasárnap enyhe zombi-állapotban ébredtem, álmosság, "de aludnék még" hangulat. De korán kellett kelnem, mivel nyolckor már Jamsil-on kellett lennem. Elég kevesen várakoztak ott, hamar indultunk is Sinyongsan-ra, ahol sok ismerős szállt fel.
Ganghwa-do az incheoni szigetvilág tagja, nagyobb sziget. Már többször el akartam oda jutni, de ahogy a reklám mondta: "valami mindig közbejött". De mivel biciklitúráról volt szó, emiatt még Jirisanról is lemondtam miatta (az eső miatt jól is tettem).
A bringákat gyorsan elintéztük, és egy jó kis bicikliútnak vágtunk neki, a tengerpart mellett.


Egy kisváros komp termináljához mentünk, ami nagyon ismerős volt, ugyanis szeptemberben itt mentünk át Seokmodo-ra (amit elmosott az eső). Nagyon élveztem a tekerést, hiszen hosszú idő után végre bringát éreztem magam alatt :)))).
A vízparton belebotlottam a régi ismerősökbe :D.

Hát persze, hogy a nagyfaterok, akik Jejuról idetévedtek, totál meglepődtem, hogy itt is viszontlátom őket :))). Ganghwa-do-n sok erődítmény, fal található.
Faraz, remélem, nem ütsz le ezért a képért :D!

A tengerpart: Visszafelé elég erős szembeszelet kaptunk. De élveztem e tekerést, és hogy csont nélkül fel tudtam menni egy emelkedőre, bár nem volt nagy :). Az a helyzet, hogy rájöttem, kintlétem alatt nem érdemes bringát vennem. Koleszban bár lenne helye, mivel kiderítettem, hol tartják a diákok a mopedeket, bicókat. De nem tudom legtöbb esetben szállítani, ez a baj.
Kb. 20 kilométert tekerhattünk, de a szél miatt lefárasztotta ez is a legtöbb embert, bevallom, engem is, de hajtottam volna még kicsit többet is.
Rengeteg katonai létesítményt láttunk, mivel Ganghwa-de közel van az északi határhoz, a DMZ-hez. Egyik toronyból egy srác barátságosan integetett is nekünk. Gondolom, unatkozik, és örül, ha külföldi csajokat lát :D.

Amikor mindenki megérkezett, egy kellemes kajáldába isteni szójás- tofus levest ettünk, vicces, sokáig utáltam a tofut, a menza-tofut még ma is rühellem, de egy túra során az ember gyomra sokmindent bevesz :D!
Kimcsihordók:) Pont ma viccelődtem a családdal, hogy kéne otthonra is ilyen, plusz kimcsi -hűtő. Meg hogy a sorra kerülhet-e a dupla adag csilipaprika vetése? (manapság gyakori az ilyen irányú viccelődés, de istenuccse, míg Európában leszek, nem fogok pálcikával enni!!!) Ugyanis sokat meséltem, hogy a kimcsi olyan itt, mint otthon a savanyú káposzta, csalamádé (istenem, de hiányzik már a hazai káposzta-és uborkasaláta).

Ezek után az azálea-hegyre mentünk, mivel az azálea májusban virágzik. Meséltem már erről a lilás (néha piros vagy fehér, campuson olyan is van) virágról, ami hegyekben nő. De itt teljes táblával nő, két hegyoldalon át. Nem nagy hegy, de érdekes. Manisan Ganghwa-do legnagyobb hegye, istenuccse eljutok oda!
A nap képe:). Annyira aranyos! Csak az a vicces, egy külföldi (engemet beleértve) cukinak találja a koreai gyerekeket. Egy koreai meg az amerikai-európai gyerekekről mondja azt: "mint a babák". A gyerekek azt akarták, hogy a papájuk cipelje őket, felkapaszkodtak a kezére, de hát a bácsinak csak két keze van.


Egy buddhhista templomot értünk el a főleg betonutas sétánk során.
Egy kisebb kaptató után megpillantottuk a bokrokat. Hihetetlnül szép volt a lilás hegyoldal. Elég ködös idő volt, de ennek ellenére is lettek szép fotók.
Nature Sexy :D! Ha már a koreaiak szeretik a fallikus dolgokat :).
Itt még virágoznak a cseresznyefák, a suliban már elvirágoztak:(.

Kissé falusias tájakon mentünk keresztül utunk végezetével. A fekete fóliák alatt ginzenget termelnek, mert árnyékolás kell neki. Tetszenek Koreában a vidéki tájak, talán azért, mert én is vidékről származom. De kevés "countryside" van állítólag idekinn, mivel a lakosság nagy többsége városban él.


Láttunk fekete kecskéket. Koreában a kecske meglepően elterjedt állat.
Megdögönyöztünk egy rosszcsont kutyakölyköt:).
És végezetül bemutatom, miről híres Ganghwa-do. A Stonhenge-hez hasonlóan itt is is vannak hasonló köves építmények, "dolmen"-ek... Magyar szót nem tudok rá...
Szép nap volt, bár eléggé tekeregve jutottam haza. Álmos voltam, és nehezen találtam a körmetróra való átszállás helyét, és egy állomással túl is mentem. (szerencsére gyorsan visszataláltam). A pletykák szerint Szöulba éppen ma megemelkedett a sárga homok koncentrátum. Itt annyira nem volt vele gond.
Még valami: Ma volt Anyák Napja! Anyu, kívánok Neked sok boldogságot ezen alkalomból!

Youngchisan- azáleahegy

Az azálea vagy rhododendron egész Koreán belül ismert, a campuson is van jó pár azáleabokor. Tavasszal nyílik, néha nyáron is látok 1-1 megkésett virágot rajtuk. Yeosu mellett van a Youngchinsan hegy, ami híres az azálea-bokrairól.
Némi "jóga":

Miután elfogyasztottuk a sült gesztenyét, kukoricát, gimbapot stb, ki mit hozott/vett, mint egyszerű ebédet, egy óra átbóbiskolt buszút után mentünk a hegyhez. Sajnos a későn jövő tavasz, és a száraz időszak számlájára írandó, hogy még nem nyíltak ki teljesen a virágok, de attól már voltak lilás bokrok. Egy meredek betonút -reggelihez hasonlóan -után végre földút, kezdetben ez is elég kaptatós volt.


Virágzó azáleák:

A völgyben egy egész tábla volt belőlük:
De ide csak fél csoport ment, a többség a csúcs felé tartott. Mivel a kevésbé edzettebbek könnyebb útvonalon mentünk, így mi kemény tempóban vettük az iramot, és hamarosan felértünk a második hegycsúcsra is.

Egy erdőn keresztül sétáltunk le, kis pihenéssel a vízparton. A fiúk nem normálisak, beáztattáka a patakba a lábukat!
Itt is azáleák:
...és ibolyák

Egy nagyobb buddhista templom volt a végcél:

Végül pedig ettünk pajeont, jó erős kimcsivel, te jó ég, kimcsimérgezés! Korán indultunk, mivel emberi időben vissza akartunk térni Szöulba. Szerencsére buszsofőrünk (akit tréfásan meg akartunk kínálni makgolival, hahahahahaha) értette a dolgát, és este 9re visszanavigált minket a városba.
Lett volna még a Suncheon öböl, de azt elvetettük, mivel az már túl sok lett volna. Inkább egy egész napot éri mg arra áldozni. Így is rengeteget láttunk, és csodás élmény volt a mai nap!!! Kevés alvás, a buszon való szunyókálás tudományának felelevenítése, vasárnap álmosság, de ennek ellenére megérte! :)