Szóval ebédre jjimdak-ot ettünk, ami szójás-zöldséges pipi, az Andong régió specialitása. Egy kicsit állítólag a thai ételekre hajaz, nem tudom pontosan. Menzán irtó s**r lehet, de helyi éttermekben nagyon finom tud lenni. Hogy ne a menzákat fikázzam, elmondom: a legtöbb menzakaja jó szokott lenni, de a jjajangmyon-t meg a jjimdak-ot nálunk eléggé el tudták rontani. Legalábbis nekem azok hagytak maradandó negatív élményt.
A baglyokat szeretem :). Háttérben a híres andogni maszkok.
Kaja után irány a színház. Jelenleg egy belső, alagsori térben voltunk, ahol kicsit hangosabbnak éreztük az előadást. Élveztem, de a földön ülés hosszú távon nem kényelmes. Mindenesetre végignevettük az egészet :) :). Az előadás koreai neve hahoe byeolsingut talnori. Az istenségek számára szokták előadni a régi időben, hogy jó legyen a termés. A sámánizmushoz köthető.
A pasas épp készül megölni a bikát, aminek szívét és heréjét el akarja adni.
A szegény özvegyasszony épp a közönség tagjait táncoltatja meg.
A szerzetes a szűznek udvarol, és a bika pisijét szagolja ki.
A részeg karakter épp a közönség tagjait táncoltatja meg.
Esküvői jelenet? A bika heréjét körbehordozták a végén :).
Meghajolnak, a női szerepeket is férfiak játszották (höhöhö).
Most nagyobb tömeg volt, mint két éve, a színészekkel is alig tudtunk fotózkodni, de azért jó volt. Most is sokat röhögtünk, élveztük. Nekem személy szerint a szabadtéri előadás jobban tetszett, de most erre nem volt lehetőség. Az utat hazafelé viszonylag nyugisnak lehetett mondani, kis elakadásokkal. A karácsonyi dekoráció már felkerült a metrómegállóhoz közeli plázára. Hát, erről már pár korábbi posztban kifejtettem a véleményem :).
A pasas épp készül megölni a bikát, aminek szívét és heréjét el akarja adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése