Utálom az Anyatermészet trollkodását, mikor hétközben, mikor melózunk, száz ágra süt a nap, míg hétvégén, mikor túrázhatunk, akkor ergya az idő... Késhetett volna a rossz idő 1-2 napot, vagy jöhetett volna korábban. Már ezerszer mondtam, Anyatermészet ellen hadjáratot indítani nem lehet. Így hát a bőrig ázást megkockáztatva elindultunk Juwangsanra. A buszon egész jól ki tudtam magamat pihenni, és reggel 6 utánig alhattunk. Persze az eső esett. Fölvettük az esőkabátokat, és először a kis tóhoz mentünk. Azért meg kell hagyni, a falevelek gyönyörűek voltak.
Ezután a banda egy része elindult túrázni a Gamebong felé, míg a másik fele tovább buszozott a célhoz, és a völgyben sétálhatott. Kevés túrázóval találkoztunk, és a rossz idő ellenére élveztem a gyaloglást. Annyira szépek voltak a levelek, hogy szerintem még a (remélem, megúszott) megfázás ellenére is megérte eljönni.
Felfelé elég meredek volt, a csúcson pedig olyan köd volt, hogy semmit nem lehetett látni... :(
Lefelé menet jó volt kicsit szélárnyékba érni, és élvezni az őszi színeket megint :).
Egyik túratársam meggyőzött, menjünk fel a Juwangam- barlanghoz. Nem volt nagy kerülő, ráadásl ez a kis sziklaszentély is nagyon tetszett :).
Erről a szikláról az a legenda járja, hogyha egy nő háttal állva tőle egy követ dob rá a lábai közül, és a kő a szikla tetejére esik, akkor fia fog születni az illetőnek.
A híres szentély és a híres szikla, az utóbbi a Juwangsan nemzeti park jelképe.
Ezek után kajáltunk, ittunk almás makgolit, és vártuk a többieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése