Almafesztivál

Koreában szokás, hogy rendeznek mindenhol fesztivált, kajás standokkal, színpaddal. A legtöbb ilyen rendezvény nem sokat ér. Vannak jó rendezvények, többet tudok ajánlani, de a legtöbb fesztivál főleg a fogyasztói társadalomra hegyezi ki magát. A mostani esemény arra volt jó, hogy még jobban bőrig ázzunk, 1-2 dolgot leszámítva. Vagy csak az eső miatt álltunk hozzá negatívan, nem tudom.

Gondolom, ebben a Juwangsan-Woraksan-Sobaeksan- háromszögben van az alma fő termőhelye, mert itt több almafesztiválról is hallottam ebben a régióban. A Mungyong-in voltam kétszer is, az jó volt, bár az is hozzátartozott, hogy akkor mindig szép időt fogtunk ki :). 

A koncertek fedett részen voltak, a dobosokat élveztük. A standoknál több dolgot is kóstoltunk, pl. almás teát (finom volt, és felmelegített ideiglenesen), almás csokit (csakis azért nem vettem, mert olyan jó volt, hogy tudom, egyből betermeltem volna az egészet), almabort, almapálinkát, almás makgolit, aszalt gyümölcsöt, stb. Ebben a rossz időben azonban kisebb volt a felfedezési kedv. A busz meg nem volt benn a parkolóban, mivel pár ember lemaradt, őket is megvárta a túravezetőnk, és visszament értük (10 percnyire volt a fesztivál színhelye a túraterepektől). 

A sátorban hallottam gitárszólót, megörültem, hogy végre rockzene, de olyan hamisak voltak az énekesek, hogy annál még én is jobbat tudnék... (tudom, szerény vagyok :) ). A madárijesztőkből is rendeztek kiállítást, volt pár vicces-félelmetes darab :).

 Az almákat rákötözték a fákra...

 Almaszedő hölgyek, és a ráadás.

 Ikrek... :)

 Végre indult a busz, a társaság elaludt. A buszon a cuccaink nagyjából megszáradtak. Kicsivel több, mint egy óra alatt érkeztünk meg, és gyorsan elrendezkedtünk. A jól működő padlófűtés nagy örömünkre szolgált :). Hamarosan vacsi, már nagyon kajásak voltunk, és gyorsan főztünk, és betermeltük a kaját. Kicsit még dumáltunk, és aludni tértünk.
Ukulele, a kisebb méretű gitár.