Yongpyeong és a "golyós felvonó"

Murphy: Ha az ember hetek óta vár egy programot/dolgot, lehet, hogy nem lesz tökéletes. A probléma  a két kedvenc lejtőmmel volt, a "New Red" elég jeges volt, féltem, elesek rajta.  Látszott, idén nem tökéletes a hóhelyzet, hóágyúzni kell (Nemcsak Koreában, Svájcban sem. Legalábbis a svájci fiú szerint. Magyar földről nem is beszélek :( :( :(  )
A "Gold"-pályák esetén, a csúcson hideg szél fújt, így szinte szétfagytam, mire leértem a lejtőkről. Első lemenetel a után megettem egy gyrost, mivel árultak. A gyrosos pasasok flörtöltek kicsit velem... A cucc kicsit csípett, de azért egész jó volt :.
Szóval ami miatt mégis jó volt a mai nap:  Most először mentem fel a fülkés ("golyós") felvonóval Yongpyeong-on a hegycsúcsra. A "Rainbow"  pályák mennek le arról a hegycsúcsról. Ezekből három pálya elég meredek, feketepálya-szintű, így ezekkel meg sem próbálkoztam. Viszont van egy kékpálya, ami jó hosszú, és gyönyörű kilátások nyílnak róla. Emiatt megérte a mai nap :).

A kölcsönző előtt. Egy kicsit elhúzódott a kölcsönzés, mivel volt, akinél nem stimmelt a dolog, pl. a bakancs mérete... Ez a kisfiú olyan aranyos volt, főleg a lányokkal szeretett pacsizni :)

 De aztán végül gyorsan megérkeztünk, és megkaptuk a léceket vagy deszkákat...

 A hegycsúcson :) :)

 A felvonó...

 Csúszás után....

 Már a buszban, kicsit átfázva... Hideg szél fújt... Pár megállapítás: Az esőnaci jó ötlet volt: vastag harisnyval és futónadrággal kiváltotta a sígatyát, és így kevesebb helyet is foglalt :). Vennem kell viszont legközelebb rendes síkesztyűt, meg gengszter- (vagy kommandós) maszkot, szeles idő esetén fontos. Vastag zokni (plussz harisnya) volt rajtam, nem értem, miért fázott a tappancsom!!! Síszemüveget sosem szerettem, a sima napszemüveg továbbra fontos dolog síelésnél. Emellett, amíg itt leszek, addig minden télen jövök csúszni, ha a körülmények engedik :) :)

 A szállás cuki faházban volt, a semmi közepén. Vacsi finom volt, húst sütöttünk, a marhahúst én csináltam. Hagymával, kis sóval-borssal sütöttem, saját zsírjában. De főztünk samgyopsalt (disznóhúst), főztünk zöldségeket, krumplit. Aztán ökörködtünk-játszottunk. Én éjfélig bírtam. Tudom, puhány... De nem vagyok egy nagy piálós-bulizós (Tudom, hol a határ, ennyi, és még sosem rúgtam be, ennyi!!!!). Direkt kiválasztottam egy olyan szobát, amit pihenésre szántak, erre éjfél után nem ott folytatódott a buli? Éjjel kettőig őrjöngtek, én és egyik csaj a kisszobában próbáltunk pihenni. Valamennyire sikerült. Költői kérdés: Unalmas ember vagyok-én, mivel nem vagyok piás, nagyhangú-bulizós alkat? Bár tudom, sokan biztosítottak ennek ellenkezőjéről, és nem is akarok azért változtatni a dolgon, hogy bevágódjak pár "menőbb" (direkt tettem idézőjelbe) figurának... 

 

 Másnap reggel későn kelt mindenki. Egész nap punnyadás volt, amit hát... nem szeretek annyira. Egy üdülőnegyedben voltunk, "a semmi közepén", túraútvonalak sem voltak...
Tündérkutyus... 

 Madáretető-szerű postaláda, ez tetszett.

 Zúzmara a hajamon...

 ...és egy növényen :).

 Dél körül, a kávézóban, ahol a forró csoki finom volt.

 Pipi fölrepült az ól tetejére :)

 Hazafelé volt pár ronda dugó, de azért viszonylag időben otthon voltunk... A második napban sajnálom, hogy ennyire "nem volt semmi" a környéken. A tavalyi szállás jobban tetszett, mivel a szamárfarm ott volt, emellett lehetett szánkózni, vagy járkálni, ha nem akartunk második nap síelni. Amiről még (egyelőre) úgy éreztem, nem éri meg 50ezer KRW-t kiadni négy órás csúszásért, mikor a múltkor kevesebbért síeltünk, és egész nap :). Igaz, kevésbé népszerű az a síterep, de jó nekem tetszett.