Nagy öröm, ha úrrá tudok lenni a lustaságomon, és annak ellenére fölkelek, kocogok egyet, hogy az egész lényem tiltakozik a testmozgás ellen. Aztán nem bánom az egészet... Mégha nem is vagyok csúcsformában, de lekocogok egy durván 6km-t... Remélem, estére már jobb lesz :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése