Utálom, ha pont azon a napon esik az eső, amikor túrázni akarok... Tudom, az Anyatermészet ellen nem lehet hadjáratot indítani, de akkor sem tetszett. Nem szakadt szerencsére, még lehetett tőle túrázni, de elég utálatos volt így is. A hegycsúcson megettem egy répát, onnantól kezdve jó kedvem lett. Ha meg jó kedvem van, akkor minden jobban megy :). Onnantól Bakony nehézségű terepeken mentünk, néhol kocogtunk.
A kilátásból semmi nem látszott...
Nyújtok az első csúcson...
Esernyő sokat segített...
Boszorkány-fa???
Pajzán-természet, olyan ez a fa, mint egy női fenék lábakkal....
A hegycsúcson kettéváltunk.
Onnantól kezdve kocogtunk folyamatosan, inkább terepfutás-stílusban mentünk... Azért vicces volt :).
"Művészfotó" :)
Pacsi leérés után :)
Elysian ski resort-nem is tudtam, hogy itt van :).
Lefelé menet meditáltam, gondolkodtam, a maraton jutott folyamatosan eszembe. Azt hiszem, jövőre is jövök Chuncheonba maratont futni. Azonban nem sokáig tartott a filózás, mivel jött a törzshelyünk (Gangchon állomásnál van egy kajálda, a CIK-vel mindig oda megyünk dakgalbit enni. A tulaj ismer minket:) ) kisbusza, és gyorsan megérkeztünk Gangchonba. A szokásos dakgalbit ettük, az egyik kedvenc kajámat. Mulkimcsivel (retekkimcsi, ami nem csípős, és sok leve van) koccintottam (főleg nyáron nagyon szeretem, sokkal jobban frissít, mint a sör), mivel ebben az étteremben iszonyat jól megcsinálják mind a dagalbit, mind a mulkimcsit :). Korán elindultunk vissza, sőt, páran még el is csíptük az utolsó ülőhelyeket. Közben sikerélménynek könyveltem el, hogy értettem német ismerőseim dumáját, és be is tudtam kapcsolódni, igaz, nehezebben találtam a szavakat. Mivel az angolt használom aktívan, emiatt, ha németül próbálok beszélni (gondolkodni), akkor folyamatosan az angol szavak ugranak be a német helyett... Tudom, érthető jelenleg a szitu... Volt már erre példa, hiszen futottam már össze németekkel/osztrákokkal Koreában :).
A metróról leszállva rázott a hideg, hiszen kabátom kissé átnedvesedett. Nem voltam vele egyedül, így sietve rohantunk haza. Most filózom, fussak-e egyet, hiszen felmelegedtem, és nincs is kinn hideg. Ellenérv, hogy kicsit álmos vagyok, és jó lenne kialudni magam...
A kilátásból semmi nem látszott...
Nyújtok az első csúcson...
Esernyő sokat segített...
Boszorkány-fa???
Pajzán-természet, olyan ez a fa, mint egy női fenék lábakkal....
A hegycsúcson kettéváltunk.
Onnantól kezdve kocogtunk folyamatosan, inkább terepfutás-stílusban mentünk... Azért vicces volt :).
"Művészfotó" :)
Pacsi leérés után :)
Elysian ski resort-nem is tudtam, hogy itt van :).
Lefelé menet meditáltam, gondolkodtam, a maraton jutott folyamatosan eszembe. Azt hiszem, jövőre is jövök Chuncheonba maratont futni. Azonban nem sokáig tartott a filózás, mivel jött a törzshelyünk (Gangchon állomásnál van egy kajálda, a CIK-vel mindig oda megyünk dakgalbit enni. A tulaj ismer minket:) ) kisbusza, és gyorsan megérkeztünk Gangchonba. A szokásos dakgalbit ettük, az egyik kedvenc kajámat. Mulkimcsivel (retekkimcsi, ami nem csípős, és sok leve van) koccintottam (főleg nyáron nagyon szeretem, sokkal jobban frissít, mint a sör), mivel ebben az étteremben iszonyat jól megcsinálják mind a dagalbit, mind a mulkimcsit :). Korán elindultunk vissza, sőt, páran még el is csíptük az utolsó ülőhelyeket. Közben sikerélménynek könyveltem el, hogy értettem német ismerőseim dumáját, és be is tudtam kapcsolódni, igaz, nehezebben találtam a szavakat. Mivel az angolt használom aktívan, emiatt, ha németül próbálok beszélni (gondolkodni), akkor folyamatosan az angol szavak ugranak be a német helyett... Tudom, érthető jelenleg a szitu... Volt már erre példa, hiszen futottam már össze németekkel/osztrákokkal Koreában :).
A metróról leszállva rázott a hideg, hiszen kabátom kissé átnedvesedett. Nem voltam vele egyedül, így sietve rohantunk haza. Most filózom, fussak-e egyet, hiszen felmelegedtem, és nincs is kinn hideg. Ellenérv, hogy kicsit álmos vagyok, és jó lenne kialudni magam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése