Optimizmus egyenlő naivitiás???

 Múlt hét óta ez jár az agyacskámban. Tudom, a filozófia olyan dolog, mintha egy sötét szobában üldöznél egy nem létező macskát, és néha elkiáltod magad: "megvan". Nem vagyok híve az elmélkedéseknek. Sőt, épp ellenkezőleg, vannak olyan filozófusok, akiket inkább tartok hibbantnak, mint normálisnak... Mégis elgondolkodom néha az ilyen dolgokon. Tényleg naiv lennék, ha hiszek abban, hogy a dolgaim működni fognak? Naiv egyáltalán az az ember, aki optimistán áll az adott szituhoz? Realista-e az, aki pesszimista? Vagy aki úgy áll minden egyes emberhez, akit megismer "á, ez biztos egy hülye/szemétláda"... Nem szeretem a negatív sztereotípiákat....  Az embernek nem szabad úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy "á, úgysem fog menni"... Mi lett volna, ha az első sikertelen próbálkozás után feladtam volna az álmom, hogy angol nyelvvizsgám legyen? Vagy egy sikertelen vizsga után otthagytam volna az egyetemet? Vagy az első sikertelen kísérletem/nem elfogadott cikkem után hazamentem volna? Egy túrót... A nyelvvizsgára készültem még, újra próbáltam, és sikerült végül. Az egyetemi vizsgák esetén meg a legtöbb diáknak tuti volt UV-ja, és készültem még rájuk, aztán meglettek a dolgaim (szerencsére nem volt sok UV-m az 5 éves egyetem alatt...). A cikkeket meg elfogadhatják/elfogadták más folyóiratokba, kísérletek pedig megismételhetőek... Nem szabad úgy kelni, hogy "á, úgyis s**r lesz, úgysem fog menni"...Nem szabad 100%-ig megbízni az emberekbe, DE azt sem szabad, hogy "á, ez a figura úgyis egy szélhámos", úgy, hogy meg sem ismerted az illetőt. Persze csalódásnak/kudarcnak mindig megvan a rizikója, de akkor is...Különben is, "az igazi lúzer"-dolgot már ecseteltem!! :)


Amúgy némi pozitivizmus:
Tegnap este hullafáradt voltam, korán lefeküdtem. Ma hajnalban ébredtem, és örömmel láttam: HAVAZOTT!!! Imádok a friss hóban reggel futni :) Amúgy alig egy hónap a 2014-ben futandó első félmaratonomig!!! Lesz pár feles és teljes, őszintén remélem :) :)