Nyihaha

Már a Ló Évét írjuk :) :)

Helyi ajándékdobozok

Chuseok és holdújév környékén a boltok-piacok kínálatában rengeteg csomag szerepel, persze méregdrágán (azaz drágábban, mintha külön vennéd meg a gyümöcsöket, vagy egyéb termékeket).
Ezekben a dobozokban lehetnek gyümölcsök, tonhalkonzerv, magok, olaj, szárított algalap, tisztítószerek, WC-papír, vagy épp gyíkhús (na, ennek örülnék a legkevésbé...). Holdújévkor ilyen csomagokat szokás ajándékozni a családtagoknak/ rokonoknak/ főnöknek/ beosztottaknak/ tanároknak stb.

Szóval holnap már a Ló évét fogjuk írni. Méghozzá a "Kék Ló"évét, Főnököm mondta pár hete. Emlékszem, gimis voltam a legutóbbi Ló évében. Nem tudom a színeket. 2010 volt a "Fehér Tigris" éve (ekkor kezdtem a sulit). 2011 a "Fehér Nyúlé". 2012 a "Fekete Sárkányé". 2013 a "Fekete Kígyóé". Csak utánanéztem ezeknek most hirtelenjében. Mivel Kínában is ünneplik a Holdújévet, emiatt a kínai emberek nagy része a hazájában tölti az ünnepeket. Japán kivételével szinte az egész Kelet-Ázsiában ismert a Holdújév, Kínában 10 napos ünnep. Gyakran hallom, hogy ebben az időszakban nem ajánlják a Kínába utazást. Hát, meg tudom érteni...
Koreában Holdújévkor rizskorongos levest (tteokguk) szokás enni többek közt, állítólag szerencsét hoz. Én is ettem ma tteokguk-ot, legalábbis kiettem belőle a rizskorongokat :) :)

Jó pihenést minden koreai (és minden itt élő külföldi) ismerősömnek erre a négy napra!!! :)

Holdújév a gyülekezettel

Elég szomorú idő volt, ködös, szitáló esővel. Futásra is alig vettem rá magam, mivel álmos voltam... Ennek ellenére jó volt az összejövetel, és ezt őszintén is gondolom.
 Finom ebédet ettünk, egyik koreai család főzött számunkra. Volt spagetti, füstölt lazac, szójás csirke (jjimdak), zöldségek, rákos-zöldséges rizs, japche (üvegtészta), és rizskorongos leves is, ami ilyenkor elmaradhatatlan.

Kaja után felmentünk egy másik emeletre, ahol egy tornaterem-szerű helyiségben játszottunk. Volt hanbok-próbálás is. Emellett megtanultuk a Holdújévkor szokásos meghajlást. Az idősebb rokonok előtt szokás ezt csinálni, akik pénzt adnak a gyerekeknek-rokongyerekeknek. A lányoké könnyebb, ráadásul a bő szoknyában nehezebben észrevehető, ha hibáznak :) :)
Hanbok... Az enyém nagyon rövid volt. Kicsit kismamaruha-fíling... 

 Pénz helyett kuponokat kaptunk, amit a gyülekezet kávézójában lehet majd elhasználni.

Ezek után játszottunk, volt alma-és körtehámozó verseny. A filippinói srácot "kiütöttem" körtehámozásban :).

 Emelett játszottunk az ilyenkor (és chuseok-kor) szokásos helyi "Ki nevet a végén-t". Volt olyan játék is, hogy egy lábon ugráltunk egy körben, és ki kellett szorítani az ellenfelet. Na, itt rengeteget estünk-keltünk, rámesett egy nálam nehezebb pasas, de szerencsére nem lett baja senkinek...

 Játszunk...

 Jól éreztem magam, ezerszer jobban, mint a szeptemberi összejövetelen. Nem volt semmi jópofizás, túlzásba vitt ájtatosság, meg egyéb idegesítő dolog. Rengeteget nevettünk, játszottunk, ajándékokat is kaptunk. A végén is jó volt, hogy röviden, de őszintén imádkoztunk. Ezt a hangulatot nagyon tudom szeretni. Jó érzés volt látni, hogy sok ember eljött, akiket barátként/haverként tartok számon :). Köszönet mindenért!! :)

Holdújév lesz a héten. Ami kettőt jelent: A kínaiak nagy része hazalátogatott (irigykedem ). Aztán hosszú hétvége (4 nap). Most nem megyek Jeju-ra. Jó lenne azt a szigetet másik évszakban is látni, majd tavasz-nyár határán tuti nagyon jó lesz.

Vasárnap futás

Két futóklubossal futottunk ma egy jót a Han-folyó mentén :). 20km-t terveztünk, de annyit szerintem nem sikerült. De szerintem egy 15-16-ot, de lehet 17-et is lenyomhattunk ketten, a harmadik ember is lekocogott 11-12km-t (ő lassabb volt, mi már a folyó menti kisboltban csokiztunk, mikor ő beért :) ). Plusszban még reggel lekocogtam a kolesztól a metróig. Aztán ki a metrótól a folyópartra és vissza. Aztán a metrómegállótól fel a koleszig. Így már majdnem kijön a huszas :). Azért jó, hogy nem lustultam el a két hónapos pihenő során, bár mozgást nem hanyagoltam el teljesen... 3 hét a félmaratonig, aztán tervezem, hogy a március 1-i futásnál nem a felest, hanem a 31km-t csinálom meg :).

Már a folyó menti kisbolt üvegház-szerű előterében örülünk a fejünknek :)

Ma délután (v)ettem sűlt gesztenyét. Koreában is nagyon népszerű a gesztenyesütés, az utcán ősszel-télen. Kicsit más a masina, mint amit otthon megismertem: Afféle betonkeverő-szerűségben sütik idekinn a gesztenyét. Nem olcsó a dolog: 5-600 forintnyi pénzt is képesek elkérni egy kisebb csomagért. Ennek ellenére nagyon finom, szépek a szemek, nincsenek köztünk rohadt/túlsült darabok...

Esős Chuncheon

Utálom, ha pont azon a napon esik az eső, amikor túrázni akarok... Tudom, az Anyatermészet ellen nem lehet hadjáratot indítani, de akkor sem tetszett. Nem szakadt szerencsére, még lehetett tőle túrázni, de elég utálatos volt így is.  A hegycsúcson megettem egy répát, onnantól kezdve jó kedvem lett. Ha meg jó kedvem van, akkor minden jobban megy :). Onnantól Bakony nehézségű terepeken mentünk, néhol kocogtunk.
A kilátásból semmi nem látszott...

 Nyújtok az első csúcson...

 Esernyő sokat segített...

 Boszorkány-fa???

 Pajzán-természet, olyan ez a fa, mint egy női fenék lábakkal....

 A hegycsúcson kettéváltunk.

 Onnantól kezdve kocogtunk folyamatosan, inkább terepfutás-stílusban mentünk... Azért vicces volt :).

 "Művészfotó" :)

 Pacsi leérés után :)

 Elysian ski resort-nem is tudtam, hogy itt van :).

Lefelé menet meditáltam, gondolkodtam, a maraton jutott folyamatosan eszembe. Azt hiszem, jövőre is jövök Chuncheonba maratont futni. Azonban nem sokáig tartott a filózás, mivel jött a törzshelyünk (Gangchon állomásnál van egy kajálda, a CIK-vel mindig oda megyünk dakgalbit enni. A tulaj ismer minket:) ) kisbusza, és gyorsan megérkeztünk Gangchonba. A szokásos dakgalbit ettük, az egyik kedvenc kajámat. Mulkimcsivel (retekkimcsi, ami nem csípős, és sok leve van) koccintottam (főleg nyáron nagyon szeretem, sokkal jobban frissít, mint a sör), mivel ebben az étteremben iszonyat jól megcsinálják mind a dagalbit, mind a mulkimcsit :). Korán elindultunk vissza, sőt, páran még el is csíptük az utolsó ülőhelyeket. Közben sikerélménynek könyveltem el, hogy értettem német ismerőseim dumáját, és be is tudtam kapcsolódni, igaz, nehezebben találtam a szavakat. Mivel az angolt használom aktívan, emiatt, ha németül próbálok beszélni (gondolkodni), akkor folyamatosan az angol szavak ugranak be a német helyett... Tudom, érthető jelenleg a szitu... Volt már erre példa, hiszen futottam már össze németekkel/osztrákokkal Koreában :).

A metróról leszállva rázott a hideg, hiszen kabátom kissé átnedvesedett. Nem voltam vele egyedül, így sietve rohantunk haza. Most filózom, fussak-e egyet, hiszen felmelegedtem, és nincs is kinn hideg. Ellenérv, hogy kicsit álmos vagyok, és jó lenne kialudni magam...

A nap vicce...

Észak Koreai hír: Embert lőttek ki a Napra... Humbug a köbön!!! (höhöhö)

Nagyon gáz hetem volt most... :( :( Rég volt ennyire gáz... Most annyira szeretnék utazni, hogy nem emberi... Az élet annyira igazságtalan!!!

Amúgy valahogyan tudatnom kéne környezetemmel, hogy az orrszívás középfülgyulladást okozhat... Idegesítő dolog... Alig várom a Seoul International Marathon-t...

Szóval ma este végre megkaptam a futóklubom díját... Ugyanis decemberben megválasztottak a futóklub "év sportolói" egyikének. Köszönöm Nektek!!!! Remélem, 2014-ben is sok jó futásunk lesz. Tervezek pár fél/teljes maratont, az már tuti. 3 hét a következőig... Jujjdemesszevan...

Utána pedig egy másik ismerősömmel találkoztam: kis kavarodás után megtaláltuk egymást. Kajáltunk, majd beültünk egy kávézóba (teázóba). Azt hiszem, megjegyeztem ezt a helyet, mivel tetszett... Vagy vennem kéne teafüvet Előfordulhat, hogy majd keresni fogok!!! :) :) Nagyobb boltokban tuti van... Koreában annyira nem ismertek a gyümölcsteák, amiket én nagyon szeretek. Inkább a zöldtea, kukoricatea... A gyümölcstea fogalma alatt az instant teát árulják, vagy azt a cukros-citromhéjas lekvárszerű izét... 

3 hét a következő félmaratonig, ami 2014-ben az első nagy futás lesz :).Várom, mivel több haverom is megy arra a versenyre. Elvonási tüneteimvannak már, bár kellett a szünet... Térdemmel sosem volt  probléma,, de
tuti örült a pihenőnek. Remélem, nem lustultam el, bár néha volt, hogykimaradt a futás, és csak napi egyszer mentem...De azért mozogtam rendszeresen, szóval nem puhultam el. Pár futóklubos ismerősöm már írta: "janemá' újra edzeni kell, régen volt már...".
A képen lévő párbeszéd: "mondd megint, miért jelentkeztünk a tavaszi maratonra?" "Részegek voltunk".Becsszó, én nem amiatt jelentkeztem. "A futóklubosok, és egyéb állatfajták" biztattak az egészre :) :) :).

Amúgy most meg sikerültnéznem a Frozen-t, szerencsére nem volt csalódás (tudjátok, Walt Disney
rajongó vagyok, és már régóta szerettem volna az új rajzfilmet látni). Mind a dalok, mind a sztori, mind a karakterek tetszettek. A Hókirálynő kiskamaszként a kedvenc mesém volt, és bár eléggé átírták a sztorit, de
nagyon jól megoldották. Tetszett, hogy a Hókirálnyőt nem gonoszként állították be, mint a legtöbb feldolgozásban, hanem emberi, pozitív karakterként. Tudom, nem vagyok gyerek, de azért nem szégyen
szeretni a rajzfilmeket! :) :)

Optimizmus egyenlő naivitiás???

 Múlt hét óta ez jár az agyacskámban. Tudom, a filozófia olyan dolog, mintha egy sötét szobában üldöznél egy nem létező macskát, és néha elkiáltod magad: "megvan". Nem vagyok híve az elmélkedéseknek. Sőt, épp ellenkezőleg, vannak olyan filozófusok, akiket inkább tartok hibbantnak, mint normálisnak... Mégis elgondolkodom néha az ilyen dolgokon. Tényleg naiv lennék, ha hiszek abban, hogy a dolgaim működni fognak? Naiv egyáltalán az az ember, aki optimistán áll az adott szituhoz? Realista-e az, aki pesszimista? Vagy aki úgy áll minden egyes emberhez, akit megismer "á, ez biztos egy hülye/szemétláda"... Nem szeretem a negatív sztereotípiákat....  Az embernek nem szabad úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy "á, úgysem fog menni"... Mi lett volna, ha az első sikertelen próbálkozás után feladtam volna az álmom, hogy angol nyelvvizsgám legyen? Vagy egy sikertelen vizsga után otthagytam volna az egyetemet? Vagy az első sikertelen kísérletem/nem elfogadott cikkem után hazamentem volna? Egy túrót... A nyelvvizsgára készültem még, újra próbáltam, és sikerült végül. Az egyetemi vizsgák esetén meg a legtöbb diáknak tuti volt UV-ja, és készültem még rájuk, aztán meglettek a dolgaim (szerencsére nem volt sok UV-m az 5 éves egyetem alatt...). A cikkeket meg elfogadhatják/elfogadták más folyóiratokba, kísérletek pedig megismételhetőek... Nem szabad úgy kelni, hogy "á, úgyis s**r lesz, úgysem fog menni"...Nem szabad 100%-ig megbízni az emberekbe, DE azt sem szabad, hogy "á, ez a figura úgyis egy szélhámos", úgy, hogy meg sem ismerted az illetőt. Persze csalódásnak/kudarcnak mindig megvan a rizikója, de akkor is...Különben is, "az igazi lúzer"-dolgot már ecseteltem!! :)


Amúgy némi pozitivizmus:
Tegnap este hullafáradt voltam, korán lefeküdtem. Ma hajnalban ébredtem, és örömmel láttam: HAVAZOTT!!! Imádok a friss hóban reggel futni :) Amúgy alig egy hónap a 2014-ben futandó első félmaratonomig!!! Lesz pár feles és teljes, őszintén remélem :) :)

Yongpyeong és a "golyós felvonó"

Murphy: Ha az ember hetek óta vár egy programot/dolgot, lehet, hogy nem lesz tökéletes. A probléma  a két kedvenc lejtőmmel volt, a "New Red" elég jeges volt, féltem, elesek rajta.  Látszott, idén nem tökéletes a hóhelyzet, hóágyúzni kell (Nemcsak Koreában, Svájcban sem. Legalábbis a svájci fiú szerint. Magyar földről nem is beszélek :( :( :(  )
A "Gold"-pályák esetén, a csúcson hideg szél fújt, így szinte szétfagytam, mire leértem a lejtőkről. Első lemenetel a után megettem egy gyrost, mivel árultak. A gyrosos pasasok flörtöltek kicsit velem... A cucc kicsit csípett, de azért egész jó volt :.
Szóval ami miatt mégis jó volt a mai nap:  Most először mentem fel a fülkés ("golyós") felvonóval Yongpyeong-on a hegycsúcsra. A "Rainbow"  pályák mennek le arról a hegycsúcsról. Ezekből három pálya elég meredek, feketepálya-szintű, így ezekkel meg sem próbálkoztam. Viszont van egy kékpálya, ami jó hosszú, és gyönyörű kilátások nyílnak róla. Emiatt megérte a mai nap :).

A kölcsönző előtt. Egy kicsit elhúzódott a kölcsönzés, mivel volt, akinél nem stimmelt a dolog, pl. a bakancs mérete... Ez a kisfiú olyan aranyos volt, főleg a lányokkal szeretett pacsizni :)

 De aztán végül gyorsan megérkeztünk, és megkaptuk a léceket vagy deszkákat...

 A hegycsúcson :) :)

 A felvonó...

 Csúszás után....

 Már a buszban, kicsit átfázva... Hideg szél fújt... Pár megállapítás: Az esőnaci jó ötlet volt: vastag harisnyval és futónadrággal kiváltotta a sígatyát, és így kevesebb helyet is foglalt :). Vennem kell viszont legközelebb rendes síkesztyűt, meg gengszter- (vagy kommandós) maszkot, szeles idő esetén fontos. Vastag zokni (plussz harisnya) volt rajtam, nem értem, miért fázott a tappancsom!!! Síszemüveget sosem szerettem, a sima napszemüveg továbbra fontos dolog síelésnél. Emellett, amíg itt leszek, addig minden télen jövök csúszni, ha a körülmények engedik :) :)

 A szállás cuki faházban volt, a semmi közepén. Vacsi finom volt, húst sütöttünk, a marhahúst én csináltam. Hagymával, kis sóval-borssal sütöttem, saját zsírjában. De főztünk samgyopsalt (disznóhúst), főztünk zöldségeket, krumplit. Aztán ökörködtünk-játszottunk. Én éjfélig bírtam. Tudom, puhány... De nem vagyok egy nagy piálós-bulizós (Tudom, hol a határ, ennyi, és még sosem rúgtam be, ennyi!!!!). Direkt kiválasztottam egy olyan szobát, amit pihenésre szántak, erre éjfél után nem ott folytatódott a buli? Éjjel kettőig őrjöngtek, én és egyik csaj a kisszobában próbáltunk pihenni. Valamennyire sikerült. Költői kérdés: Unalmas ember vagyok-én, mivel nem vagyok piás, nagyhangú-bulizós alkat? Bár tudom, sokan biztosítottak ennek ellenkezőjéről, és nem is akarok azért változtatni a dolgon, hogy bevágódjak pár "menőbb" (direkt tettem idézőjelbe) figurának... 

 

 Másnap reggel későn kelt mindenki. Egész nap punnyadás volt, amit hát... nem szeretek annyira. Egy üdülőnegyedben voltunk, "a semmi közepén", túraútvonalak sem voltak...
Tündérkutyus... 

 Madáretető-szerű postaláda, ez tetszett.

 Zúzmara a hajamon...

 ...és egy növényen :).

 Dél körül, a kávézóban, ahol a forró csoki finom volt.

 Pipi fölrepült az ól tetejére :)

 Hazafelé volt pár ronda dugó, de azért viszonylag időben otthon voltunk... A második napban sajnálom, hogy ennyire "nem volt semmi" a környéken. A tavalyi szállás jobban tetszett, mivel a szamárfarm ott volt, emellett lehetett szánkózni, vagy járkálni, ha nem akartunk második nap síelni. Amiről még (egyelőre) úgy éreztem, nem éri meg 50ezer KRW-t kiadni négy órás csúszásért, mikor a múltkor kevesebbért síeltünk, és egész nap :). Igaz, kevésbé népszerű az a síterep, de jó nekem tetszett.