Ha már nincs kutya hideg -kutyussal Yongmunsanon

Elvoltunk Yongmunsanon. Már jártam itt két éve, épp ugyanebben a tél végi időszakban. Csak totál más társasággal. Tucker, a kutyus is velünk tartott. Elég jó idő volt, bár hideg szél fújt. Megjegyzem: Szombaton kb. 20 fok volt (már melegem volt a bőrdzsekimben is), most viszont lehűlt az idő. Tudom, már közeledik a tavasz, és alig várom, hogy szoknyát hordhassak! :).
Egy művészfotó...

 Warren mászás közben... höhöhö

 Félreértés ne essék-Tucker az út nagy részér saját lábán tette meg! Be kell vallanom, bírom ezt a kutyust :)

 A hegycsúcsra én értem föl elsőként. Ki kellett ürítenem az agyacskámat. Mikor meséltem később egy barátnak, akkor ő azzal szekált, hogy a következő félmaratonomon is rendezzek hasonló "ürítést", akkor a futást is megnyerhetem... Hehe, akkor legyen nagy a szád, ha legalább a tízest végigfutod :) :).

 Sajnos most csak ez lett a sikeres madár-fotóm... Remélem, legközelebb sikerül jobb képeket alkotnom róluk!!!

 Yongmunasa szentély illetve az ezer éves gingko-fa. Az járt az agyamba, hogy most megint keresem ezt a "belső nyugalmat". Jelenleg kicsit "összekuszálódott" az érzelmi világom, a sok idegeskedés miatt. Mert télen elég sok jutott ki belőle, főleg a meló miatt. Valahogy összekavarodtak azok a bizonyos szálak, és most meg kell találnom újra az egyensúlyt. Egyszerűen túl sokat stresszeltem, többet, mint kellett volna. Csak akkor éreztem igazán jól magam, ha futottam, barátokkal voltam. Itt, Koreában a hegyek jelentik nekem az igazi igazi otthont. Azaz a természet. Egyszerűen gyűlölöm a normákat, íratlan szabályokat, a zajt, tömeget, és a hegyek, a tiszta levegő, a haverok jelenléte megnyugtat. Lehet, kicsit túl emocionális lett ez a kijelentés, de le kell, hogy írjam...

 Kaja túra után: bibimpap nagyon jó volt, és olcsó is! Szeretem ezeket a helyeket! :)

 Tucker hazafelé, kimerülten. A nap hőse :)