Az oktatást még mindig élvezem, örülök, hogy az a prof felkért, vállaljam be, és hogy ezt "hivatalosan" is megerősítették (azaz teljes félévre kellek). Jó tapasztalat lesz később :). Még ha elég fárasztó, akkor is! Csak nagyon vicces, hogy azok a műszerek nem működnek mindig, amik épp kellenek. Azért eddig mindig találtunk megoldást :). A diákok iszonyat aranyosak, a prof szerint kedvelnek engem. Hát, igyekszem magamat adni, kedves, segítőkész lenni. Egyik csajtól kaptam ma egy dobozos kávét "csak úgy". :)
Szóval már sokkal jobban vagyok, már csak köhögök egy kicsit, torkom sem fáj! Hétvégén vége lesz a punnyadásnak, túra ezerrel! Kiütközött rajtam a "klausztrofóbia", jujj :(....
Azt hiszem beköszöntött a jégkorszak. Seoraksanon még mindig hó van. Reggeli futáshoz még kesztyű kell. Otthon is havazik, és még mondják a havazást. Amire meg számolok: Április21én már sortban-trikóban fogok félmaratont futni (höhö), mivel akkor lesz a következő!
Havas Seoraksan, március végén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése