...

Kijött a tavaszi kimerültség... Dekoncentrált, álmos, kótyagos... Jujj... Ma kicsit szomorú nap van, esős, nyirkos idő.. Reggel alig tudtam magamat rávenni, hogy fussak, pedig jól esett. Még mindig bennem van a múlt heti futás hangulata, és alig várom, hogy ezt a félmaratont megismételhessem. Tudom, őrült vagyok. De vállalom :) :)! Leszögezem: Nem azért csináltam, hogy barátaim, ismerőseim menőnek tartsanak. Távol álljon tőlem. Önmagamért csináltam...

Bakker, ezek a koreai csajok mindig akkor kezdik el recsegtetni azt a ****** széket (mocorognak rajta, és eléggé recseg), mikor én lefeküdtem aludni. Azt hiszem, egyszer meg kell próbálkoznom a kora reggeli heavy metallal!  hehehe