Fehér (és kellően sáros) húsvét a Songnisan gerincén

A húsvétot, ha már Koreába nem jön a nyúl, szintén túrázással töltöttem. Nem bántam meg. Songnisanra mentünk, ahol még nem jártam. Az út nagy része alvással telt., meg a másnapi jegyzeteket olvasgattam. Egyik haverom azt hitte, vizsgázni fogok, de fölvilágosítottam, hogy én most a katedra túloldalára is átkerültem.
höhö -vicces pózokban történő alvás a buszon :). Plusz egy kompromittáló fotó egy köcsöggyerekről...

Szóval a hegyi utakon kicsit kikívánkozott a reggeli (ok, annyira durva nem volt), nagyon-nagyon vártam, hogy megérkezzünk. A GPS kicsit megszívatott minket... Jujj... Egy szép vízeséshez érkeztünk, innen indult a túra.

Nyújtunk...

Elindultunk, eleinte műúton mentünk. Vándormadár közben lelkesen fotózta a tavaszi virágokat. Nem tudom, de én imádom őket. Egy régi, buddhista objektumba is belebotlottunk, ahol pár ember tévedésből majdnem fűnek nézte és letaposta a hagymaszárakat.

 Majd végre beértünk az erdőbe, és a szurdokvölgy hamarosan átváltott emelkedőbe. Ahogy mentünk felfelé, döbbenten tapasztaltunk egy dolgot: A hó még mindig nem olvadt el...

 Sárga virág...

 

Nagyon jó tempóban haladtunk. Hurrá, felértünk!!! Ezek után betermeltük a hátizsákunk tartalmát, és a latyakos szakaszon mentünk tovább.

Még több hó... A csoport hamarosan kettévált. Páran lementek a buddhista szentélyhez, mi azonban tovább sétáltunk a legmagasabb hegycsúcshoz. A latyakban egyszer megcsúsztam, kicsit mocskos lettem, de előfordul az ilyen mással is...Gyorsan megszáradtam.

Rengeteg érdekes, gyönyörű sziklát láttunk. Kicsit Wolchulsan-ra emlékeztetett a terep, az volt ilyan klassz, sziklás-ütős. Mindenesetre imádtam! :)

 A hegycsúcson egy fallikus szikla díszelgett. Mint már ezerszer mondtam "pajzán természet"...

 A hülyeség az ment útközben... a sáros szakaszokon az AC/DC "Dirty Deeds Done Dirt Cheap" című dalát énekeltük :). Szerencsére nemcsak én gondolom úgy: Az AC/DC tényleg igzai zene! :)

 Munsubong (Bukhansan-nak is van ilyen nevű csúcsa). Ez Songnisan legmagasabb pontja. Egyébként itt is van egy Birobong (már a negyedik, amiről tudok)-ez az elnevezés elég gyakor Koreában. annyit tesz: Hegycsúcs, titkos kilátással...

 Csoportkép a hegycsúcson.Gyönyörű idő volt aznap! Legjobb húsvétom! :)

Lefelé menet alig másfél óra alatt tettük meg a hat kilométert, főleg, hogy a sziklák gyorsan megszűntek. Már a szentélyhez közeli pataknál, egy művészfotó...

 Híres, régi buddhista szentély a hegy lábánál. Az arany Buddhával. Nekem ezek az arany Buddha szobrok annyira nem tetszenek. Emlékszem, tavaly, novemberben is halálra idegesítettem két barátomat azzal, amikor azt mondtam az Suwon-ban található hasonló objektumról "giccses". hehehe :). De maga a szentély gyönyörű, látszik, hogy régi, "patinás" objektum. Néha szerveznek "templestay"-t, azaz buddhista szentélyen belüli programokat. Mikor az ember megtapasztalja a szerzetesek életét. Kipróbálom egyszer, ha úgy adódik.

 Átkelünk a folyón...

 Lenn kajáltunk-szójás, gombás levest. Annyira nem volt jó szerintem, mint vártam, de nem is volt rossz. Warren tök jó fej volt, meggyőzte a tulajt, adjon nekünk kedvezményt. Viszonylag gyorsan, dugómentesen értünk haza.Örülök, hogy eljöttem, bár hullafáradt vagyok, de megérte! :)

Az otthoniak gyakran aggódnak az észak-koreai fenyegetések miatt. Ennek ellenére nincsen pánikhangulat idekinn. A legtöbb ismerősöm nem fél az északi támadástól. Nincs pánikhangulat, ugyanúgy megy az élet, mint eddig. Elég sok hírt hallok, ijesztőt-és kevésbé ijesztőt is. Egyik azt mondja, háborús készültség van, másik pedig arról beszél, Észak-Koreának megint csak a szája jár. Nagyon durva... a lakosság éhezik, Kim Dzsong-un pedig az atomprogram fejlesztésén töri a fejét... De tök vicces, sok amerikai jobban fél attól, hogy haza kell mennie, és nem talál munkát, mint a háborútól. Ugyanis itt, angol tanárként jól keres, aránylag jó állása van, tud utazgatni. Nem mondom, hogy aranyélete van, mivel megvannak nekik is a nehézségeik-gondjaik. Viszont otthon, Amerikában, Angliában is nehéz lenne állást találniuk, nem lenne biztosításuk (hallottam, Amerikában milyen drága a biztosítás). Azért megértem az aggodalmukat. Én is szeretném már nyugiban befejezni a tanulmányaimat...
hehe, most találtam (Kim Dzsong-un félelmetes flottája, amint Amerikát készülnek megszállni höhö)

 

Hwangeumsan, sziklás tengerpart és havazás

Szombat reggel álmosan, de örömmel indultam ki Sport Complex-hez. Hwangeoumsan-nál már egyszer jártam, 2011-ben, a de sajnos azt a kirándulást elmosta az eső. Pont akkor jött a monszun... De most egész jó idő volt, és rendesen végigtudtuk járni a környéket. Nem húzós terep, de azért a sziklás tengerparton eléggé fárasztó menni. Viszonylag gyorsan megérkzetünk.
Érkezés után,  a ho-tteok árus bácsi... Iszonyat jó kaja :).

Hwangeumsan nem egy magas hegy, alig 200 méter :).

 A tavasz első jelei, illetve Vándormadár kedvenc virága.

Egyszerűen imádom fotózni a részleteket! Nem tudom, miért, de valahogy megragadnak. Sokan nem értenek engem, miért van ez. De szerintem ezzel nincs semmi baj! :)

A tengerpart... Sziklás-köves, nehéz rajta menni. A tenger szerintem nagyon hideg, bár volt egy srác, aki belement. Én erre egyelőre azt mondom: "Noooormális?", bár fogadjunk, hamarosan már meg fog szaporodni a "bátor emberek" száma. Én szerintem májusig nem leszek az a bizonyos "bátor ember", de ki tudja? höhö

Pihi a tengerparton, a gyönyörű sziklák között..

Az "Elefánt -szikla", amiről ez a tengerpart híres.

:) Ez annyira klassz! :)

 Egy kisebb barlang :)

Elég fárasztó volt, még lementünk vékony kötélen, meredek szakaszokon egy kisebb tengerparthoz, de aztán vissza kellett mászni. Elfáradtam a végére. Ezután egy kajáldába mentünk. A túra után iszonyat jó tengeri herkentyűs levest ettünk.Nem szeretem annyira a tésztás dolgokat, de ez a leves ízlett, az algákkal, kagylóval, rákkal.

Sirályok a tengerparton. Kaja után kimentem fotózni a tengerpartot, és a kagylókat. Hideg volt... Havazott is. Remélem, utoljára decemberig...

 

Hazafelé elég ronda dugók voltak... Ezen a részen az gyakran bedugulnak az utak... (Boryeong, Anymeondo környéke), ennek ellenére az utolsó órában már simán haladtunk...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Tudom, Koreában nem nagy ünnep, de kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok valamennyi ismerősömnek, barátomnak, és olvasóimnak is! :)

Már meséltem róla, hogy a kereszténység elterjedésével ismerték meg a koreaiak a húsvétot. Néha a misszionáriusok osztogatnak főtt tojást, meg istentiszteleten megemlékeznek róla, és ennyi. Húsvéthétfő már nem is ünnepnap.

Hehe

Egy újabb kulturális különbség... hehehe...

Magyarázat: A külföldi lány bosszankodik, hogy egy koreai csaj néha olyan szoknyát fel tud venni, ami ha két centivel rövidebb, már öv, vagy tangának beillő sortot... Míg a koreai csaj azon bosszankodik, hogy a külföldi csaj hogy képes kivágott felsőt venni, és mutogatni az elülső régióit... hehehe

Most, meg jövő héten túrázós hétvége lesz :) ! Süt a Nap, bár még nincs meleg :(.

Szarkafészek

A campus egy hegyoldalban van. A koleszból a laborba vezető út mellett van egy völgy, ahonnét kiváló kilátás nyílik. Egyik nagyobb fán nemrég vettem észre egy szarkafészket. Azaz azt, hogy az a bizonyos fészek nem lakatlan. Ma az egyik madár modellkedett kicsit. Csak nekem.

Valaki elárulná nekem, milyen madár ez? Meg vagyok kattanva a madarakért, imádom őket fotózni :)

PSY baba

Egyik nap láttam... Tényleg a Gangnam Style-t táncolja. Nevettem rajta eleget.

Még mindig hallom a Gangnam Stlye-t eleget, bár az őrület már lecsengett. Viszont PSY azon kevés koreai énekesek egyike, aki nemzetközileg is sikeres lett. Még otthon, a nem k-pop fanok körében is. Pl. ELTE-s gólyatáboromban (Bódvarákón, a réten, de hiányzik!!) óránként lenyomták a Gangnam Style-t...  Mint mondtam, ez egyedi, ezen lehet röhögni. Én továbbra sem szeretem az átlag k-popot, nem igazán fogott meg. Ma ezredjére végighallgattam Iron Maiden-től a Brave New World-öt, ami egyik kedvenc lemezem. Számomra kb. ez jelenti az "igazi zenét" :).

Azt hiszem, fehér húsvét lesz otthon...

Hát, a nyuszikák most nyugton maradhatnak, a rénszarvasoknak meg várható egy kis plusz meló...hehehe Nem tudok leszakadni erről a "késői hó" témáról... Családom szerint otthon ónos eső várható (extra fúj), de a jó oldala is megvan a dolognak: A locsolók nyugodtan berúghatnak, mivel mindenki azt fogja hinni, az eső -jég miatt csúsztak el... hehe

Jégkorszak és egyebek

Az oktatást még mindig élvezem, örülök, hogy az a prof felkért, vállaljam be, és hogy ezt "hivatalosan" is megerősítették (azaz teljes félévre kellek). Jó tapasztalat lesz később :). Még ha elég fárasztó, akkor is! Csak nagyon vicces, hogy azok a műszerek nem működnek mindig, amik épp kellenek. Azért eddig mindig találtunk megoldást :). A diákok iszonyat aranyosak, a prof szerint kedvelnek engem. Hát, igyekszem magamat adni, kedves, segítőkész lenni. Egyik csajtól kaptam ma egy dobozos kávét "csak úgy". :)

Szóval már sokkal jobban vagyok, már csak köhögök egy kicsit, torkom sem fáj! Hétvégén vége lesz a punnyadásnak, túra ezerrel! Kiütközött rajtam a "klausztrofóbia", jujj :(....

Azt hiszem beköszöntött a jégkorszak. Seoraksanon még mindig hó van. Reggeli futáshoz még kesztyű kell. Otthon is havazik, és még mondják a havazást. Amire meg számolok: Április21én már sortban-trikóban fogok félmaratont futni (höhö), mivel akkor lesz a következő!
Havas Seoraksan, március végén...

Naplemente a Han-folyónól

Pont jókor értünk ki a folyópartra. Pedig kerestük, "marakodtunk kicsit", hogy "erre van a folyó, a hídnak is erre kell lennie" "Én már jártam itt, nagyjából tudom az utat". Rendben, egyfajta "baráti marakodásról" volt szó. Lényeg ami lényeg: megtaláltuk a hidat, sőt, a naplementét is megcsodálhattuk.
A Banpo-hídon most is a "spricc obszajó"-azaz nincs szökőkút -állapot volt érvényben, ahogy mi, magyarok tavaly augusztusban viccelődtünk vele... Járkáltunk, és megcsodáltuk Szöul esti fényeit...

 Csak mert szép... Ugye? :) :)

 A "betegeskedő" állapotomat talán sikerrel lezártam, remélem, most már tényleg a "gyógyulás rögös útjára" léptem, és megszabadulok olyan átkoktól, mint pl.a nátha.
Még pár kép... Napközben fotóztam. Szerintem jó lett :) :)

 Csajos járgány!!! :) WAAAAH! :)

 Egy szekszi, rózsaszín bringa.... hehehe miután kimarakodtuk magunkat, rájöttünk, merre kell menni... :).

 Na, most már őszintén remélem, jönni fog a tavasz!!! :)

Magyartalálkozó Hongde-n

Szóval a torkom miatt most nem mentem kirándulni. A szívfájdalom megvolt/megvan, de a tengerparton esélyes, hogy szél fújjon, és rosszabbodjon az állapotom. Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Már jobban érzem magam, végre tudok rendesen köhögni-orrot fújni. Emellett a torokfájás is enyhült. Ismerőseimmel sokat viccelődtünk a "jó magyar pálinkával", hogy milyen jó a torokra. Aztán a sojura azt mondtam: "Inkább a torokfájás, mint a soju", höhöhö.... Aznap éjjel azt álmodtam, a koleszos szekrényem teli volt dugipálinkával... (höhö).

Szóval komolyra fordítva a szót, a március15-i követségi találkozón szóba került, alakítani kellene  a helyi magyaroknak egy csoportot a Facebookon. Egy hét múlva ez a kis csoport meg is alakult, és pár lelkes emberke kitalálta, rendszeresen kéne találkozót szervezni. Egy közös kajálás, kirándulás vagy akármi. Most is ez történt, és estefelé lelkesen indultam ki Hongde-re. Mióta meghosszabbították a Bundang line-t, gyorsabban kijutok oda. Első voltam. Hongde-n a szokásos tömeg, plázamacsekok meg divatbabák tömkelege... (höhö) Kis késéssel, de összejött a társaság. 10en voltunk. Először beültünk kajálni, egyfajta "mindent bele"-levest. Ami azt jelenti, csípős lébe belefőztünk húst, zöldséget, tésztát, gombát...stb... Helyben "főztük", mi vágtuk bele a dolgokat. A meleg, csípős kaja jót tett a torkomnak :). Mikor már a majdnem befejeztük a kaját, az ajumák kimerték nekünk a maradékot, és rizst főztek bele a csípős lébe tojással. Kicsit "főzelék-állaga" lett a dolognak, de az igazi főzelék nyomába sem léphetett... Amúgy nem is volt rossz. bár ízlések és pofonok...

 Majd átmentünk egy kellemes, nem is koreai hangulatú kávézóba, beszélgetni. Voltam már ott, tetszik az a hely. A tradicionális kávéfőzőkkel, gramofonnal, könyvekkel... Kevés ilyen egyedi hely van Koreában:) Mikor búcsúztam, az egyik ott dolgozó pasas úgy mutatkozott be: "Shrek vagyok"-hehehe.... Ezen röhögtem nagyokat...

Köszönet, hogy kitalálták, megszervezték ezt a találkozót, örülök, hogy megismertelek Benneteket! Amikor időm engedi, igyekszem csatlakozni "magyaros" programokhoz! :)

Mégsem mentem Muuido-ra, mivel pénteken elég rondán "visszaestem".  Szombat reggelre sem lett jobb. Sajnos pénteken beütött a "sehol sem jó" érzés, de most már remélem, jobb ez is... De nem csüggedek, mivel jövő héten ígéretes túrák lesznek :).

Szitu

Egy kicsit még mindig betegen,  de szépen gyógyulgatok. Zabálom a C vitamint narancs formájában. Futni tudok. ZH-t javítok éppen, van egy köteg, de meg fogom ma csinálni. Két prezit kell még ma befejeznem, áprilisban kellenek egy kisebb konfira. Annyira szép idő van ma, hogy nem emberi! Egyik barátommal megbeszéltük, megyünk Muudio-ra most hétvégén! :). Amúgy is több haverom ott lesz! . Jó kis lazulás lesz! :)
Közel a falhoz kinyíltak a virágok! Igaz, a Seoraksan-on még havazott, de most már remélhetőleg itt a tavasz! :)

"Azt mondták, bármi lehetek. Így hát vándormadár lettem" :) :)

My English name is...

Mióta kinn vagyok, megfigyeltem, hogy itt, Koreában a külföldi emberek vezetékneve annyira nem fontos. Míg otthon, ha bemutatkozom valakinek, illik kimondani a vezetéknevet is. Pl. "Kovács Józsi vagyok". De itt, túrán teljesen rászoktam, hogy csak annyit mondok: "Hi, I am Eva", és ennyi elég az embereknek. Persze az fb sokat segít, hogy beazonosítsam, hogy ki kicsoda...

Itt, Koreában a vezetéknevek 100%-a egy szótagos, 3-4 betűs. Kim, Pak és Lee, a leggyakoribb vezetéknevek. Ehhez képest, Európában gyakran "öt kilométeres" vezetéknevekkel büszkélkedhetünk... Nekem is elég hosszú vezetéknevem van, kissé lengyeles hangzású... Volt, hogy egy-egy konferencián nehezen betűzték le. Könnyű elírni...  Emlékszem, mikor visszatértem Koreába vízumügyintézés után. A koliszobám ajtajára hangullal írták ki a keresztnevem. Először nem értettem, csak akkor, mikor megtanultam olvasni a hangult... Néha hivatalos ügyek intézésekor is a keresztnevemet használják...

Egy régi barátom otthonról azzal viccelődött, hogy a "Kim" nevű ismerőseim biztos rokonai Kim-dszong Il-nek (még régebben, mikor még a diktátorbácsi nem dobta fel a bakancsát). Hááát... No comment.

Koreai ismerőseim gyakran az angol nevükön mutatkoznak be, ha van nekik ilyen. Túracsoportban főleg sokat segít. Egyszerűen az ázsiai nevek nehezen jönnek a nyelvemre, elfelejtem őket, nagyon könnyen. Míg ha a "nemzetközibb" nevüket használják, az megmarad. Viszont a "nemzetközibb beállítottságú", angolul jól beszélő koreaiakkal már meséltem: Könnyen megtalálom a közös hangot! :) :).

Elég szomorú idő van. A Seoraksanon állítólag havazott... Március végén... Mikor már kicsit "tavaszváró", a hangulatom. Az az igazság, február végén már kissé "uncsi" a tél...

Gyümi és egyéb agymenés

Ma délután ezt a gyümölcsöt vettem.

 Nem tudom, micsoda, de túra során néha volt alkalmam megkóstolni. Valami narancsféleség, "szőröstül-bőröstül" kell enni. Szerintem egész jó, állítólag egészséges. Főleg ebben az influenza-időszakban :). Sajnos tegnap kicsit megtámadtak a vírusok. Tegnap elég ergyán voltam, de ma már jobban érzem magam (még nem 100%). "Jaj de beteg vagyok, talán meg is halok, talán bizony az átkozott rhinovírus engem megtámadott"-hehehehe

Néha azt érzem, kimerültem. Lehet, csak tavaszi fáradság, de a spirituális energiáim kicsit legyengültek. Most télen akkora volt a nyomás... Meg egy napi bölcsesség: "A történések gyávák. Csak csoportostul mernek jönni". Hétvégén még nem tudom, mit fogok csinálni, de két hét múlva várok egy tavaszi virágos utat! :) :). Aztán Songnisanra is van esély, hogy eljussak, meg pár régi, kedves helyre...

Nagyon utálom a hét közben ismert érzést, miszerint folyton emberek közt, mégis folyton egyedül... A másik problémám, hogy nehezen mondok nemet. Egyszerűen a lelkiismeret-furdalás még mindig megvan, ha nem mondom le a hétvégi programomat, nem ugrok egyből stb, ha valaki valamit kitalál.  Szívesen segítek, ha tudok, de a saját dolgaimat igyekszem előtérbe helyezni. Szerencsére elfogadják a "dilijeimet", a túrázást. Volt már példa arra, hogy péntek éjjel, 11 körül (!!!!) kaptam az SMS-t egyik kollégámtól "Ha nincs más programom, akkor nem tudnál-e holnap részt venni egy kisebb szemináriumon?"-úgy, hogy másnapra mindent leszerveztem. Megírtam ezt, meg is értették, gondolom, sejtették, van programom.
Szeretem a munkám, félreértés ne essék. De azért nem akarok 12 órákat benn lenni, vagy hétvégén bemenni, hogy mutassam: "mennyire elkötelezett vagyok". Az a külsőség-mánia már túl sok nekem. A magánszféra hiányát nehezen viselem, főleg, ha szobatársaim késő éjszakáig gépeznek, és néha emiatt nehezen tudok aludni. Egy elég kis szobában vagyunk hárman összezsúfolva... De megfogadtam, most már kibírom valahogy. Áprilisban beszélek Főnökömmel, hazalátogathatok-e augusztusban három hétre. Annyira szeretném, hogy nem emberi...

Nem ítélkezem, de gyakran eszembe jut, hogy egy koreai fiatalon mennyi a nyomás. Mindenhol meg kell felelniük... Már ezerszer meséltem erről. Egyszer indiai kollégám megkérdezte az egyik srácot, mit csinált hétvégén: "Játékprogramokat játszottam, és TV-ztem". Sok fiatalnak ezek töltik ki a szabadidejüket. Ahogy nézem, keveset sportolnak. Én viszont imádok túrázni-utazni. TV-t már időtlen idők óta nem néztem, smart-phone-m nincs. Januárban érdeklődtünk az árak iránt, tudnám finanszírozni, de úgy voltam vele, nekem nem kell. Diák vagyok, élvezem, hogy nem kell vagyonokat fizetnem érte. Abból a pénzből inkább utazom, világot látok, és nekem ez jobban megéri!! :) És azt is megfogadtam, hogy amikor csak lehet, igyekszem kimozdulni, kikapcsolódni, jól érezni magam.

Amúgy egész félévben oktatni fogok, aminek nagyon-nagyon örülök. Ezt most komolyan mondom! :)Tegnap izgultam, milyen lesz "betegen" eldugult orral, hasító fejjel. De végül sikerült! Emellett tavasszal három félmaraton is tervben van! :). Egyiket már le is fixáltam! :). Egyelőre teljes maratont nem tervezek...

Tradícionális piac és Inwangsan

A szombatra tervezett túrát lemondták, ami miatt kicsit szomorú voltam. Nem nagyon akartam otthon maradni, főleg ebben a gyönyörű, napos időben. Ilyenkor hátam közepére sem kívánom a neonfénnyel világított laborban való ülést... Futás után elég gyengének éreztem magam, mégis nekiindultam. Sajnos, voltak éjszakák a héten, amikor keveset aludtam (hol szobatársaim zajongtak, hol mindenféle marhaság járt az agyacskámban).
Mikor kiértem a találkozóhelyre, már jobban voltam. Először egy tradicionális piacra mentünk, ahol először váltanunk kellett a kínai pénzre hasonló "coin"-okat.

Ezeket be lehetett váltani mindenféle kajára, legyen az pajeon, zöldség, szárított hal, dumpling, vagy húsféle. Sokminden között lehetett választani... Megvolt a hangulata ennek a piacnak. Aki szereti az ázsiai utcai kaját, annak nagyon tudom ajánlani.

 A válaszék...

Miután megpakoltuk a dobozokat, indultunk Inwangsanra. Itt már voltam párszor régebben. Nem nagy hegy, és nem annyira nehéz terep. Most az erőnlétem nem volt épp 100%, épp megfelelő volt a terep... Lehet, az időjárás is közrejátszott...
Tradícionális épület, imádom :).

Már a túraterpen... Már elég meleg volt, szél sem fújt...

 A kaját a csúcson ettük meg, nagyon jó volt :).

 Később lesétáltunk. a fákon megláttam a tavasz jeleit! Egyszerűen imádom az ilyeneket! :)

Miután leértünk, elbúcsúztam, és indultam haza. Nem tudom, mi történt, de eléggé lemerültem, és elaludtam a metrón. Pont a Suseo (ahol át kellett szállnom) előtti állomáson ébredtem föl, tehát jó volt az időzítés. Ne tessék se nem röhögni, se nem megbotránkozni! A koreaiak mesterei a metrón alvásnak!!!