"Talpra, Magyar"
Most viszont, kinn, Szöulban csak egy közönséges hétköznap... lenne. Nagykövetségünk minden évben rendez egy találkozót ilyenkor. Mindig nagyon vártam ezt a napot, hiszen idekinn Szöulban kevés magyar él, és nem mindennapi esemény nekem, hogy honfitárssal futok össze. Most sem volt másképp, már nagyon örültem neki, mikor végre eljött.
Most, harmadik alkalommal a kokárdáról sem feledkeztem meg. Anyu, mikor augusztusban pakoltunk, betette a repülős táskámba. Az az igazság, 2010 már a moszkvai reptéren vártam a szöuli gépre, mikor a találkozóra szóló meghívót megkaptam. 2010 augusztusában meg úgy búcsúztam a bécsi reptéren, hogy februárban jövök, de ez nem valósult meg. Szóval három a magyar igazság, harmadjára lett kokárdám! (A képen Dezső és Lolka medvék feszítenek kokárdában)
Visszatérve a találkozóra, a Hamiltonban történő vásárlás után elsétáltam a nagykövetségek utcáján. Az volt a fejemben, hogy a Rezidencián lesz az összejövetel, mint előző két évben. Rosszul emlékeztem. Kerestem azt a mellékutcát, ahol a Rezidencia van, és elsétátam a Magyar Nagykövetség épületéig, ahol hívogatóan égett a villany. A főkapu is nyitva állt. Mint ahogy a Nagykövet Úr később elmondta, felújítások zajlottak itt az előző években, és szerette volna nekünk megmutatni. Nagyon szépen megcsinálták.A szöuli Magyar Nagykövetség épülete. Két éve készült ez a kép. Vicces, pont akkor meg azt hittem, ide kell menni, még mázli, hogy összefutottam egy másik sráccal, akivel együtt sikerrel megtaláltuk a Rezidenciát is. (kicsit odébb van, de nincs messze tőle)
A terem, ahol a fogadás zajlott. Kellemes, családas helyiség volt.
Egyből kínálták nekünk a szilvás székely (és magyar) aszpirint, de én inkább egy jó magyar vörösbort választottam. A koreai bor minőségére többen is negatív kritikákat tettek. Hát, nem mondom, Koreának a szőlőből készült bor nem épp az erőssége.Sok ismerős arc megfordult, akikkel már előző években is beszéltem. Jó volt látni őket újra. De sok új ember is megjelent. Mint ahogy a Nagykövet Úr is örömmel megjegyezte: "többen vagyunk, mint előző években". Szép beszédet mondott, a bátorságról. Hogy mi magyarok voltunk olyan bátrak, hogy vettünk egy nagy levegőt, és kijöttünk. És reméli, még több ilyen bátor magyar lesz. Ha nem haragudnak, leírom azt is, hogy Dél-Korea és Magyarország között jó diplomáciai kapcsolat van, amit folyamatosan igyekeznek erősíteni.
A vacsoránál is kitettek magukért, nagy választék, és minden nagyon finom volt. Ki kell emelnem a tejszínes csirkét, bulguros-kuszkuszos salátát, amik nekem nagyon ízlettek. De volt gulyás, töltött káposzta is.
...és házi süti!!!! Ezúttal elnézést kell kérnem a tavalyi fejezetért, nem kritikának szántam, hisz az a bizonyos almás rétes is nagyon finom volt. De a mostani meggyes és almás lepényért külön köszönet! Idézték az otthoni, magyar nyár hangulatát, amihez ezen két süti már kiskorom óta hozzátartozik.
Diákok is jöttek idén, akiknek nagyon örültem. Bár nem azt tanulják, amit én, de akkor is.
A kicsik is részt vettek. :)
Bolondos kép :) "Te is találtál egy gyereket"
Még egy bolondos kép :). Koreai módra való fotózás :D.
Este fél 10kor a társaság nagy része búcsúzott, én is. Örültem, hogy eljöttem, hiszen jól éreztem magam. A külföldön élő magyarok valahogy teljesen mások, mint az otthoniak. Közvetlenebbek, barátságosabbak. Tudom, hasonló a szituáció: nekik is nagyon hiányzik a hasonló nyelvű társaság. Én is mindig örültem, ha magyar emberrel futottam össze, mióta Szöulban élek, ezután sem lesz másképp. Köszönet a Nagykövetség dolgozóinak ezért a jó kis estéért!!! Nem tudom, jövőre tudok-e jönni, ki tudja, mit hoz a sors. De ha úgy hozza az élet, hogy még Szöulban leszek, nem fogom kihagyni!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése