Jangbongdo egy hosszú, és keskeny sziget, sok, kisebb dombbal. A neve is azt jelenti: olyan sziget, amin sok csúcs található :D. Kompra pattantunk, a banda fele utolsó percben ért oda. Az út kb. fél órát vett igénybe. Szél fújt is rendesen, de ragyogó, napos idő volt- Állítólag jelezték előre az esőt, de hála az égnek, nem találták el.
Megérkezés után egyik pasas kocsival elszállította a társaság egy részét a sziget másik végébe-buszról lemaradtunk. Vártunk a további fuvarra, és fotózkodtunk a híres hableány-szobornál. A képen épp Steve pózol vele. Látszott, hol szeretik előszeretettel tapizni a szobrot!!! A legenda szerint a hableányt kifogták ezen a szigeten a halászok, de egy gyerek kérte, engedjék szabadon, mivel ő is élőlény. 
Mikor meguntuk a várakozást, elindultunk, megcsodáltuk a sziget hatalmas strandját. A kocsi jött, én be is szálltam, de egyik csajjal az utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat, hogy még gyalogolnánk.
A harmadik fuvar esetén kénytelenek voltunk beszállni. A 15 perces út meg is viselt rendesen, azt hiszem, nem bírom a szerpentineket... A rókacsalád közel került hozzám :S.De a tengerpartra leérve, mikor kiszálltunk, egyből jól lettem. Már készült is a finom ebéd!!!
Egyik pasas készült nekünk kajával, rizs, kimcsicsige, sangyopsal (koreai bacon). A kimcsicsige, és a kimcsi is nagyon-nagyon ízlett. A hús sütése a macerás volt, tehát kitaláltuk, hogy kövön sütjük meg. Kicsit őskori technika, hiszen akkoriban is így csinálták, de sikeres volt az akció. Az volt a gond a ráccsal, hogy erős szél fújt, így túl sok oxigénhez jutott a tűz. Ez azt eredményezte, hogy a lángok fölcsaptak, és túlságosan megperzselték a húst. 
Találjátok el, mire való ezen kék sátor!!!
Sziklákon csücsülős
A tengerpartn megfigyeltem, hogy sok helyen elég recések voltak a sziklák: gondolom a szél (és erózió) miatt. Kaja után egy darabig sétáltunk a sziklák között, majd mikor emelekedett a tengerszint, a bozótokon át fölmentünk az erdőig, a turistautakig.
Már fenn. Nem voltak nagy csúcsok, de azért fárasztó volt, hogy folyamatosan hegynek felfele-hegynek lefelé menet. Ennek ellenére élveztem a menést, a tengeri levegőt, és a napfényt.
Egy műanyag ló!!!
Már este öt körül járt, mikor indultunk le, a fiúk megvicceltek minket, hogy az utolsó komp ötkor elment, lenyúlunk egy halászhajót! XD Vagy úszunk! De tudtam, csak ugratnak, hiszen hatkor indul az utolsó hajó. Gyorsan le is értünk a hegyről.Még elsétáltunk egy kis tengeri sziklához, amit híddal kötöttek össze a szigettel. Elég nagy szél fújt itt is, gyorsan vissza kellett menni.
A kompon még megcsodáltuk a naplementét -hihetetlen, mennyire szép volt! Már sötétedett, és hideg is volt, mire a busz indult vissza a vonathoz. 
Nagyon hosszúnak éreztem a hazautat, hullafáradt voltam, szinte egyből ágyba estem, mikor hazaértem. Szép nap volt nagyon, klasszul éreztem magam, de elfáradtam...Régóta vágytam egy ilyen hétvégére, amikor teljes hétvégén távol vagyok a sulitól, mindenfajta idegeskedéstől, nem gondolok semmi hétköznapi gondra, problémára. Mikor az ember kicsit pozitívabban látja a mindennapi dolgokat, mikor talán rájön, van megoldás a péntek este megoldhatatlannak gondolt problémára. Még legalább két ilyen hétvégém lesz tavasszal. (Jinhe és Gyeonju). Viszont bakancsom hamarosan megérik a lecserélésre :(. Hiába, elég sokat nyüstöltem, mióta rendszeresen túrázom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése