Mennyire igaz

Mai napirend: Felkelni
Túlélni a mai napot
Visszamenni aludniKb. ez megy most. Néha nagyon is ez megy. Annyira elegem van néha Koreából, meg a koreaiakból (tisztelet a kivételnek), ebből a soha meg nem állásból, az őrületből. Elgem van a sulimenzán készült gusztustalan kajákból, a néha apatikus emberekből. Néha nagyon hazamennék pár napra, csak pár napra. Elég lenne annyi. Tulajdonképpen én szeretek itt, de kicsit annyira jó lenne ebből a pörgésből kiszakadni. Úgy ennék lencsefőzeléket, de jelenleg ez nem megoldható. Nem vagyok kényes, higgyétek el, nem. Viszont annyira jó lenne karácsonyra hazamenni. Tudom, hiú ábránd, de a jelenlegi helyzetem nem teszi lehetővé ezt. Ráadásul amilyen időjárás szokott akkor lenni Európában (tavaly és tavalyelőtt is), és hallom a rémhíreket a légi közelekdés akadozásáról... Tavaly is elég rossz volt, de idén sem lesz jobb. A szeretteinktől távol töltött karácsony rosszkedv nélküli megúszása egyenlő a lehetetlennel.
Sosem éreztem magam ennyire egyedül. Még soha sem. Néha szörnyűek a hétköznapok. Annyira jó lenne, ha lenne itt pár európai ember a közvetlen könyezetemben (suli, kolesz), akikkel meg lehetne beszélni ezen dolgokat (meg bármi mást).
Tudom, nem lenne okom panaszra, hiszen szakmailag most jöttek érdekes dolgok. Tanulmányilag sem lehet egy rossz szavam sem. Szép az idő, volt és lesz pár jó kirándulás. Vasárnap ráadásul az anyanyelvemet is hazsnálhattam :)! Ugyanis két magyar lány jött Koreába fél évre, egyikkel találkoztam Seoul Station-nál. Ebédeltünk együtt, találtunk egy jó kis bibimpap-éttermet. Kicsit furcsa mindig, ha magyarral futok össze, hiszen sokszor meséltem már róla, kevés honfitársam él kinn. De mindig jó érzés volt eddig, összehasonlítani a kinti tapasztalatokat, röhögni, vagy éppen bosszankodni a koreai furcsaságokon. Amikor találkoztam külföldön (nem csak Koreára gondolok) élő magyarokkal, észrevettem: sokkal közvetlenebbek, mint az otthoniak, teljesen más a beállítottságuk, mint otthon. Talán, mert nekik is hiányzik az hasonló nyelvű társaság?

Jirisan

Szóval most eljutottam végre ide is. Eddig is nagyon akartam, de valami mindig közbejött. Tavaly ősszel nem szerveztek ide, mikor a kétnapos volt, akkor más dolog jött közbe. Tavasszal szerveztek, de akkor az eső, meg egyéb más esemény miatt lemondtam. Most, mikor Seoraksanról leérve, esőben álltunk sorba a buszra várva, nekem is megfordult a fejemben, lemondom és megyek a novemberben szervezett kétnaposra. De végülis mégsem tettem meg, mivel sok ismerős jött. Nem is bántam meg, hogy végül eljöttem. Jirisan délen helyezkedik el, Szöultól 4-5 órányi út busszal. Az egyik legmagasabb hegy Koreában, csúcspontja 1915 méter. Csak a Hallasan előzi meg az 1950 méterével. ( Megjegyzés: Harmadik a Seoraksan, 1708 méterrel. Észak -Koreában vannak ennél is megasabb hegyek, de oda esélytelen. Mondjuk a Gyémánt-hegységbe elmennék)
Most is aludtunk a buszon 1-2 órát, aztán fél öttől már talpon voltunk. Egy darabig műúton sétáltunk, míg el nem értük a nemzeti park bejáratát.
Elég nehéz volt kövön menni, lámpa nem volt nálam kaptam is érte egyik sráctól: A buszindulás előtt megszidott, a hegyen is megszekált. "Kiírtam a honlapra, hogy ne felejtéstek otthon a lámpát, de nem mindenki vette komolyan"-és tréfálkozva megveregette a vállam. Való igaz, elég kemény sziklák voltak az elején, követtem másokat, akiknek volt fényforrásuk. Sajnos, az az igazság, elég kemény hetem volt, és kiment a fejemből, hogy zseblámpa is kéne, de majd legközelebb. De hat körül már szürkület volt, viccelődve mondtam, ha otthon lennék, most kelnék. Ahogy világosodott, úgy mentem egyre magabiztosabban. Egy kis menedékház mellett álltunk meg, ettünk valamit és teát főztünk.
A csajokkal Ace of Base-t dúdoltunk, viccelődve mondogattuk, hogy "mi már öregek vagyunk, hogy ezt ismerjük". De szerintem nem. Az Ace of Base, mikor ment, még általános iskolás voltam. Még jó, hogy emlékszünk rá, hiszen ma is játszák a rádióban, tehát nem kőkori zene:).
Ramachandra (egyik indiai srác, aki első találkozásunkkor leolaszozott-azt mondta, kicsit olaszos az akcentusom, amit nem értek. ) megengedte, hogy használjam a bögrét-cserébe kérte, a csúcsig én vigyem XD. Fel is tettem a hátizsákomra, mivel volt rajta egy kapocs :). De végül a következő menedékházig az én táskámon lógott.Itt ezen a képen látszik is a bögre :))).

Elég hosszú volt az út a csúcsig, jó sok lépcső, emelkedő, elég fárasztónak éreztem. De az idő nagyon szép volt, melegebb, mint számoltam. (hétközben plusz 1-2 fokkal ijesztegettek :S , és esővel, de ezúttal az égiek kegyesebbek voltak hozzánk, mint két hete).
Közel a csúcshoz, kellett kicsit öltözni, ennek ellenére kellemes kirándulódőnek lehettünk tanúi.
Úristen, a csúcsra felérve készült képeken totál kialvatlan fejem van :S. Ez normális, de akkor is. A sapkát pont ezen kirándulás előtt vettem, mivel a vastag télisapkáimhoz még nem érzem elég hidegnek az időt. Jó lesz futásra. :)A csúcstól a második menedékház felé való úton. Nagyon szép volt ez a szakasz, csodálatok kilátás. Eric szerint a Jirisan hatalmas hegység, könnyen el lehet tévedni. Ezen az úton rengeteg száraz fát láttunk. Az második menedékház ("shetler") elérése után ettünk, és pihentünk. Elég ijesztő volt, ahogy a szél odafújta a ködöt, mintha eső jönne. De szerencsére, kikerült minket a csapadékzóna. A további út során-harmadik menedékház felé- esett némi meghatározatlan halmazállapotú valami, de alighogy ráhúztam a hátizsákomra a védőt, elállt. A második menedékház mellett kettéváltunk, páran egy rövidebb, könnyebb szakasznak vágtak neki. Míg mi, a kissé hosszabb -elvileg csak egy órával hosszabb-túrának vágtunk neki. Ezen szakaszon kicsit "Tátra-fílingem" volt, mivel eléggé hasonlított azon túraútvonalakra.Na. a hülyeség az itt is... XD
Ezt a szakaszt is nagyon élveztem. Gyorsan lenyomtuk azt a kb. 4 kilométert az utolsó shetler-ig. A csúcsról már látszik :))). Na, ekkor érződött nálam a "Magas Tátra" -fíling :)

Szép kilátás a hegységre :)Művészfotó a gyomról :)A harmadik shetler elérése után főzőcske, pár srác hozott húst, és azt sütöttük meg gázon-minden fűszerezés nélkül is bejött! :) Én vagyok itt a szakács :).
Háát.. erről jobb nem beszélni XD.
Erről végképp nem. Büdi budi, szakadékkal XD.
Lefelé menet eleinte egy nagyon sziklás, nehéz részen mentünk. Már sokkal jobban megy az ilyen rész is. Gyorsabban tudok haladni, mint régen, de a banda egy része túlzottan előre ment. Lemaradtam, mivel cipőt kellett kötni. Eltévedni nem lehetett, de akkor is. Amikor megláttam egyik jelzőtáblát, hogy még milyen sok van, belehúztam. Bár sok helyen könnyű volt, de kellett kis idő, mire utolértem őket, csodálkoztam is saját gyorsaságomon- ahogy mások is :), mikor megtaláltuk egymást, röhögtünk ezen egy nagyot.
Szép gyökere van a fának :).
Vízesés :)
Szép :)
Közel a cél :).
Most is kialvatlan lettem a vége felé, ahol már könnyű volt menni. Mikor észrevettem a táblát, hogy a falu 0,9km, akkor ujjongtam. Sőt, hamarosan már hallottuk a kutyaugatást is. Most is talpaltunk 12 órát, nem könnyű szakaszokon, lefársztja az az ember, nem kicsit, NAGYON!!!
ÉÉS, mindjárt cél! :) Az ázsiai fekete medvék (A Bobira hasonló medvék) itt is jelképek :)

Száradó gyümölcsök:)Vicces, gyorsabban leértünk, mint sokan a rövidebb szakaszról, bár voltak, akik pont akkor végeztek a vacsival, és sörrel kínáltak minket.
Volt egy társaság, akik túl lassan haladtak valami sérülés miatt. Elmentem pár emberrel kaját venni, egy guszta csokis cucpake-t vettem. Ennek ellenére reméltem, hatra leér a késő banda (öt óra körül), bár volt, aki azzal ijesztegetett, nagyon lemaradtak. Épp folyó ügyeimet intéztem, mikor kiabáltak, hogy "Climbing in Korea, buszra fel". Rohantam, ott voltak a hiányzó emberek. A tervezett fél 6os indulási időt tartani tudtuk :). A buszon kicsit bealudtam, de inkább bambulás volt az. Mondogatták a srácok, hogy norebangozni fogunk, de ebből nem lett semmi, mivel mindenkit elnyomott a buzgóság. Négy és fél órás kb. az út Jirisantól hazáig (elfelé annyi ideig tartott), de három órán belül Szöulban voltunk, megállás nélkül mentünk. Most is belehúzott a sofőr, sőt, a sors a dugóktól is megkímélt minket :))). Jól éreztem magam, most is lefáradtam, izomlázas lettem. Ölni tudtam volna egy zuhanyért a végére: ). Végülis, az is megvolt :).
Jirisanra érdemes tavasszal is menni, mivel szép azáleatáblák vannak arrafelé. Akkor majd próbálok rá időt szakítani :).

Jirisan előtt

A futós -átöltözős koleszba való hazarohanás után elköszöntem a munkatársaimtól, és indultam a célállomásra, mivel elhatároztuk páran, a Jirisanra való kirándulás előtt összeülünk egy közös evésre, és gondoltam, hogy most szívesen ott lennék. Mr. Kim és Sojuman kitűzőket gyártottak, és árulták. A túracsoportunk kitűzőjét. Lana hozott egy töklámpás alakú, táskára akasztható izét, ha már Halloween.Egy sütögetős helyre mentünk, én ugyan a hátam közepére sem kívántam a húst, de azért nemcsak azt ettünk, volt sok zöldség, a kedvenc levesem, amiről múlt héten meséltem, meg koreai stílusban elkészített tojás. Jó hangulatú este volt, beszélgettünk, röhögtünk.
Evés után mi lányok egy bolt előtt tovább dumáltunk, a fiúk pedig billiárdoztak. A koreai billiűárdot tényleg nem értem, mivel nincsenek lyukak az azstalon, csupán lökdösik a golyókat. Nem tudom, ez így tökre nem poén :S.

Élet apró örömei

Hát, ma kiderültek a vizsgaeredmények. Benne voltam a legjobb 3 ban, de a százalék lehetett volna jobb is. De amilyen lelkiállapotban voltam a zh napján, elégedett vagyok. A legjobb három kapott egy jó kis tollat. Mikor a tanár átnyújtotta nekem a dobozkát, kérdeztem, mi ez? "Majd később" -vigyorgott rám. Egy aranyos kis toll volt benne:)
Örültem neki nagyon, főleg, hogy megmondta, hogy a három legjobb kapta ezt a tollat. Köszönet érte!! :) Többen kicsit fallikusnak gondolták, de nézet kérdése!! Gyengébbek kedvéért!! XD

Érdekességek

Tudok meg néhaolyan dolgokat Koreáról, amiket nem is gondoltam volna.

Először is, miért eszik azt a nagyon csípős paprikát, a kochu-t? Mivel a koreai háború idején éhínség volt. Ezen kívül olyannyira csípett, hogy az emberek nem tudtak koncentrálni az éhségre, estleg a háború során a veszteségekre. Egyik ismerősömtöl hallottam, a túrán. Aztán gondolom, annyira megszerették, hogy szokássá vált.

Régóta szemet szúrt, hogy nincsenek szemetes kukák az utcán. Ha az ember megkíván valami utcai kaját, akkor az általában jár némi szeméttel: szalvéta, vagy fapálca, papírzacsi, papírpohár. Fagylalt csomagolása. Most olvastam, ez azárt van, mivel Korea, Amerikához hasonlóan eléggé üldözési mániás. Félnek, hogy bombát tesznek a szemetesbe. Durva. Helyette zacskókba, dobozokba rendezik az út szélére a szemetet. Nagyon rendes kuka sincs, úgy, mint otthon. Amit hetente egyszer, vagy kétszer kiteszünk az utcára, mert elviszik akukások. A kukásautó azonban rendszeresen jár körbe, és viszi el az utcára kitett szemetet, lomot, tehát gond nincs. Ezekbe a dobozokba is be lehet dobni a szemetet, tehát nem gond. Csak nem túl kultúrált...

Koreai ivóecet

Amikor otthon voltam, előszeretettel ittam almaecetet. Anyu szerint egészséges, és mellesleg az ízét is szerettem. Itt is vettem egy üveg almaecetet, ami "Ottogi" márkanéven futott. Mrs. Park, mikor meglátta, kérdezte, miért iszom. "Mivel otthon mondták, hogy egészséges".Ekkor mondta, hogy ezt ne fogyasszam így, mivel gyomorpanaszokat okozhat. A srácok mondták, hogy milyen márkákat figyeljek. "Ami a sojukoktélban volt" -jegyezték meg. Mivel egy ilyen "ecetet" hazsnáltak hozzá a szeptemberi laboros bulin :). Azóta tudatosan figyeltem. Nem egy olcsó dolog, de gondoltam, megéri. Azt olvastam róla, segíti az emésztést, lúgosít, és vitaminokkal, antioxidánsokkal van teli. Kóstoltam már, az íze sem utolsó, jó gyümölcsös.

Pár fogyókúra-mániás csaj gondolom, ezt issza a diet shake mellé XD. Szóval ma vettem én is egy üveg rizsecetet -azaz ajándék kisüveg is járt hozzá :). A nagy üveg vegyes erdei gyümis, a kis üveg szilvás. Mindkettő nagyon bejött :).

Vízzel hígítva kell inni, kb. mint a málnaszörpöt, mivel elég tömény. Érdemes kipróbálni. Ázsiaiak bár manapság sokkal több junk food-ot esznek, mint sok éve, de azért még akad pár egészségre hasznos cucc:).

Ezeket koktélokban is lehet használni, ahogy mi ittuk Pocheonban. Elég "lányos itóka", ahogy otthon mondani szokás. Kicsit olyan, mint a likőr, ami elég alattomosan hat, az ember azt hiszi, hogy nagyon gyenge pia, közben túl sokat iszik belőle. Fogyást is segíti, azt hallottam, bár szerintem "a rendszeres mozgást, és a helyes táplálkozást nem váltja ki", ahogy a fogyitablettákra rá van írva. Deha valaki szereti a gyümölcsös alkoholokat, jó választás kis jéggel.

A Hungcho ecet, ami nagyon híres Koreán belül. Elég menő cucc.

A gránátalmással is eléggé szemezek. Legközelebb olyant fogok venni:).

Őrület...

Tegnap kicsit korábban mentem haza, hogy futás után pihenjek egy jót, hajat mossak. Persze pont akkor jöttek meg a dolgaim, amit a másik cég analizált. Hát nem álltam meg, hogy bele ne nézzek. Hát nem jellemző módon belenéztem. Pihenésnek lőttek, sőt a nyugis alvásnak is, mert még álmomban is azok jártak az agyacskámban... Sőt, még reggeli futáskor is. És fura, az élet mindig a legreménytelenebb percekben ad meg egy "lökést", ami segíthet a továbbiakban is.

De szombaton megyünk Jirisanra, eldöntöttem, juszt is jól fogom magam érezni! XD. Csak ne essen, könyörgöm, csak ne essen az eső!!!

1956- Magyar vagyok, és büszke vagyok rá- Külföldön!!!

Piros a vér a pesti utcán,
munkások - ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
- tegyetek ki gyászlobogót.


A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét


s fogadalmat: te kicsi ország
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.

A nemzetiség-tudathoz még annyi- Büszke vagyok a magyarságomra, idekinn is. Talán külföldön nagyobb szükség van rám, mint otthon. Tudom, sokak számára hazaárulás, hogy külföldre mentem. De ebbe nem megyek bele jobban... Szerintem nem hazaárulás, amit csinálok, meg az össze külföldön élő magyar csinál. Nagy bátorság kell hozzá, hogy kimenjen valaki külföldre, főleg Európán kívülre, egy más világba. Tudom, sokaknak jobb fröcsögni, meg hazaárulónak nevezni a külföldre szakadt honfitársakat, de szerintem ezzel csak önmagukat minősítik!!!

Még mindig az ősz és a mászás

Hétvégén, mikor megunom bámulni a munkatársak képét (annyira nem durva azért), akkor akár még egy Szöul környékbeli hegy is jó, hogy levezessem, amit le kell. Bukhansanon már régen jártam, de megint megszívattak, mert mentünk pár köteles szakaszon, ami télen kész öngyilkosság, de most még el lehetett itt menni. De azért jó volt :).

Mr. Kimről azonban eszembe jutott valami. Ha egy túrára azt mondja, könnyű, akkor az húzós. Ha azt mondja, közepesen nehéz: NAGYON NEHÉZ a túraszakasz. Ha tényleg azt mondja hogy nagyon nehéz: EXTRÉM MÓDON NEHÉZ, KÉSZ ÖNGYILKOSSÁG. Ok, nem filózom, de erről van szó jelenleg. Mivel most is azt írta erről akis túráról, aztán voltak benne olyan sziklák, hogy csak na! Persze, szerencsére, csak az elején.

A Taxus Baccata. Itt még mit sem sejt a sejt XD. (Jazz+Az: Mit tehet a sejt? XD)

Itt már azért dereng valami XD.

Itt azt hittem, vége, de a neheze csak ezután jött, ahol kötél is kellett...

Na, ezen felmászva sípolt a tüdőm, szó szerint, inkább az ijedség, mintsem egyéb más miatt...

Be lehet rezelni! XD Ok, ennyire durva nem volt, csak CC menőzik egy nehéz szakaszon XD.

Száraz időben a kötéllel teljesíthető kategória, de havazás után ez is kilőve áprilisig! XD. Volt, ahol rám kötöttek még egy biztonsági kötelet, amire igazán szükség nem volt, de jobb félni... Viccből beszóltam, ne a nyakamra tegyék, de úgy húztak felfelé, mikor még fel sem készültem a mászásra, mintha akasztanának XD. De azért fejlődtem az ilyen stílusú szakaszokat nézve, de azért van mit. Ezek után ebédeltünk.

Szép kilátás: A hegyre, mögöttünk, nem lehetett fölmenni :(.

Lefelé menet, őőősz!!!!Tényleg szépek a fák errefelé. :)

Edzenek a srácok, nyomják ám a fekvőtámaszt XD.

Egy épület, aminek csak egy fala van.

Elég gyorsan leértünk, egy kellemes helyre ültünk be. Ott kiütközött a fáradság, Sunil, Mr. Kim és én lábfocizni akartunk, de valamelyik srác belerúgta a labdát a patakba, ezzel a kedv is lelankadt. Ilyen isteni levest ettem: csípős, szójababos, tofus leves (dongdzsangcsige - 된장찌개). Imádom, már csak némi kagyló hiányzott belőle, azzal megbolondítva az egyik kedvenc koreai kajám. :)

Sojuman a gépemmel hülyéskedik XD. Remélem, nem olvassa ezen sorokat, különben legközelebbi túrán pont akkor lazítaná meg e kötelet, amikor én kapaszkodom belé. Na jó, nem, ő csinálta ezen fotót, viselje következményit XD.

Száradó gumbák XD.

Klassz nap volt ez is, de annyira melegnek éreztem a levegőt, hogy az nem emberi... Bántam, hogy nem rövidujjút vettem, de nem baj. Jövő héten Halloween. Kéne vennem egy jó nagy tököt, és retrózni egyet, töklámpás-gyártás terén. XD. Vicces, hogy előbb kezdtem el gyártani a töklámpást, mint tudni, mi az a Halloween. De Halloween party még lehet, jövő hétvégén :). Kár, hogy nincs sütőm, úgy sütnék egy kis tököt :).

Vadászrepülők...

Már a könyökömön jön ki, hogy minden hétköznap, dél körül, kora délutáni órákban legalább 10 szer sokkot kapok, mivel egy vadászrepülő repül el (hatalmas decibelles hangerővel) a suli felett... Egyáltalán mi a túróért kell mindig a suli felett röpködniük??? Ennél már csak az rosszabb, ha valaki tök hangosan beszél a telefonban mellettem... :S

Újra vizsga után

Na, ezt is túléltem. Nem volt nehéz, de nagyon koncentráltam, hogy vissza tudjak emlékezni a dolgokra. Eléggé elfáradtam, de szerintem jól sikerült. Tény, nem vallottam kudarcot. Olyan péntek-fílingem van, pedig csütörtök van.

Idegölő hetem volt, munka miatt főleg, mivel be akartam fejezni, amit be kell. Végük kis késéssel, de sikerült. Küldtük további munkára, ahol ma reggel mondta egyik srác, hogy gond van. Ma délelőtt szó szerint az őrület határán voltam, de végül megnyugodtam, mivel kiderült, mégsem olyan nagy a baj. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja, ahogy utólag kiderült, de majd ha végeznek, akkor kiderül. Jövő héten, remélem, már tudok foglalkozni az eredményekkel is, és a további kísérletekkel.

Most nagyon is fáradt vagyok, és le is higgadtam. Vizsgahéten a könyvtár előtt péksütit és tejet osztogatnak. Jó ötlet, hisz legtöbb diák reggel rohan a könyvtárba, mivel tanulni kell. Vagy épp ott töltötte az éjszakát. Halál a fogyira (becsszó, nem ettem meg, mikor nem voltam éhes), kiüt rajtam hamarosan a vörösbab-mérgezés.... Ma, vizsga előtt főtt kaját nem tudtam enni (a mezna üzemeltetőjét megölöm, mi az izéért tesznek bulgogit a bibimpapra, fúj. A menza-bulgogira ránézni sem bírok :S. A bibimpapba amúgy sem való hús, max hal!) , csak sajtos zsemlét és ivójoghurtot. Meg vizsga előtt egy csokit. Fájt a hasam, az idegesség, meg a túl sok szénhidrát-bevitel miatt este, de almával sikerült helyre hozni.

Tegnap este futás közben koreai csajok csatlakoztak hozzám tegnap este. Mondták, amit sok koreai csaj szájából hallottam: "I would like to lose some weight" (fogyni akarok). Mire én: "Me too". Ők: "No need, u look nice" (neked nem kell, te csinos vagy). Itt is ott van a Miss Piggy-szindróma, nemcsak az otthoni ismerősöknél. A koreai csajok legtöbben nagyon hiúak, fogyi -mániásiok. Akiken van pár kiló felesleg, megértem, de akin nincs... Fogyis shake, cereal, fitnesz, stb.

A Google mai logója. Megint kicsit koreai design :). (hangulosra emlékeztek, ugye?)

Még egy Ázsia-paródia. Koreaiak megőrülnek a műszaki kütyükért, ami néha bosszantó... Nekem ez nagyon bejön!!! :) Mámint ez a kép. Bár nincs iPod-om, iPhone-m, meg egyéb menő kütyüm, de akkor is, ez összefoglalja alényeget! :)

Vannak pillanatok, amikért érdemes itt lenni. A mai napom, amilyen rosszul indult, egész jól végződött. Nem akarok több rossz napot! Szóval mentem futni, és beállítottam egy mosást. Útközben először az óceániai sráccal találkoztam, aki kifejtette, mennyire nehéznek találja a koreai nyelvet (és szidta egyik tanárját, és a kissé apatikus osztálytársait...). Egyet értek, mármint szerintem is nehezek az ázsiai nyelvek (kínai, japán, stb...). Beszélgettünk kicsit. Futottam tovább. Egyik ismerősöm stoppolt le, akivel együtt voltam Eungbongsan-on augusztusban. Kiderült, egy suliba járunk (angol szakos), bár Facebookon most jelöltük egymást, és őt is meglepte a dolog.
És most jön a lényeg: Lejárt a mosás, bementem a mosókonyhába teregetni. Két koreai lány jött be, és egy angol szöveget nyomtak az orrom alá, hogy segítsek nekik kijavítani. Segítettem, a legjobb tudásom szerint, (remélem, jól is, de voltak benne olyan hibák, amik egy nem-anyanyelvűnek is feltűnnek, ha relatíve jól tud angolul) nagyon örültek neki. Mosolyogva teregettem, két perc múlva bejöttek, és egy kis csomag kekszet nyomtak a kezembe "Köszi, Eva"-megjegyzéssel. Mielőtt tiltakoztam volna, eltűntek... Ezzel a vidám mozzanattal zárult a mai nap. Vannak jó percek, amik mosolyra hangolják az embert. Az ilyeneket szeretem.

"Dehát az odeng is hal"

Egyik ismerősöm most látta a Facebookon az (Airbus A380) egyik régebbi repülős képemet, és "Kellemes utat, mikor jössz vissza Koreába?"-kommentálta. Megemlítettem neki, hogy ez már több, mint egy éves kép XD. Erre elnézést kért. Voltmár ilyenre példa, nem csak velem. Túl kis betűkkel írják a dátumot??? XD

Ebéd: A srácok elmentek enni, mivel azt hitték, én ebédeltem már. Nekem épp dolgom volt, és a nagymenzán olyan kaja volt, amit kevésbé szeretek (odeng :S), tehát mentem a campuson a kedvenc helyemre (ami egy kisebb menza, általában jó kaját adnak ott). Ott megtaláltam a srácokat. Ebéd után Mino kérdezte, hogy tudtam-e hogy oda mennek ők? Mire én: "Nem tudtam, de nem szeretem az odenget"... Megjegyzem, ma a jó kismenzán rendes sűlt hal (valami édeskés szósszal) volt, és az odeng is halból készül (ilyen préselt hal, nem tudom elmagyarázni, de Koreában népszerű, én nem szeretem). "Dehát az odeng is hal" Én: "De kicsit bizarr nekem". A látványa, mármint.

I hate the today

"Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.

Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis".

(József Attila)

Nem tudom, de most ez a hexameter jár a fejembe, ahogy József Attila a címét adta. Nem tudom, mi van velem, de a mai napot utálom. Nincs baj, de tény, nem sült el minden úgy, mint vártam. Mindenki be van húzódva a saját kis világába. Mindig emberek között vagyok, mégis egyedül, mivel mindenki a saját honfitársával klikkesedik. Tudom, nem lehet minden szép és jó, de akkor is... na megyek futni és alszom.

Csütörtökön midterm! Szurkoljatok légyszi!!!! XD

Google translator

A srácok épp a Google Translatorral szórakoznak. Van egy kihangosító, amivel a helyes kiejtést mondják el, és épp magyarul megcsinálták. Mikor meghallottam: "Tudok beszélni magyarul" -szétröhögtem az agyam. Vagy 'Ön mit eszik ebédre, vacsorára?" vagy épp "Ez vicces", vagy egyebek... Néha a srácok dilisek tudnak lenni XD. De ilyenkor kedvelem őket leginkább. :)))

Seoraksan újra. Csak az eleje és a vége nem lett volna!

Péntek este visszarohantam a kesztyűmért a koleszba, és ha már visszamentem, futottam is egy kicsit. Lassan múlt az idő, de végül elindultam Sports Complex megállóhoz. Hamarosan jöttek az emberek. Hasonlóan, mint tavaly, gyorsan leértünk, és szünet után megint végtelennek éreztem a túraúthoz való buszozást.

De ami miatt nehezen kezdődött a nap: A tény, hogy nemcsak mi vágyunk a temészetbe, hanem más is, és hatalmas "dugó alakult ki", többször csak araszolni lehetett... Bakker, ekkor a pokolba kívántam a koreai fegyelmet, hogy nem mernek előzni, ha valaki megállt. És elátkoztam a keskeny lépcsőket is. Nem mellesleg a túrabotokat is, amik meg szinte lehetetlenné tették az előzést. Ha elől megállt egy társaság, nemá, hogy előre engedte volna a többieket, hanem csak feltartotta a sort... Előre mentem, nem akartam, hogy a többiek dühösnek lássanak, és inkább mentem, próbáltam kiüríteni az agyam. Másik ok meg az volt, ha lassan mentünk, vagy megálltunk, akkor hamar elkezdtem fázni. Közben világosodott, hét óra felé a csúcson voltam, elsőként a bandából. Közben pár jópofa koreai bácsi leszólított, a "honnan jöttél" kérdés sem maradt el.

A mászást szinte egy pólóban hajtottam végre -rendben, a vége felé felkerült egy plusz felső- de a csúcson elkelt a három réteg pulcsi, és a dzseki. Áldottam az agyam, hogy végül a kesztyűt, fülvédőt betettem. Hamarosan a többiek is szállingóztak fel, elsőként Sarah-val és Cat-tal találkoztam. Mivel nagyon hideg volt, ráadásul köd, mentünk az első menedékházhoz.

Ködös táj... A szép kilátásból semmit sem látni...

Tavalyi kép: az első menedékház környéke így néz ki, ha tiszta az idő, tavaly előbb értünk fel, mivel egy héttel korábban indultunk. Mr. Kim, jövőre megint szervezzed egy héttel korábban Seoraksant, akkor még nincs tömeg!!!

A menedékházban találkoztunk másik túracsoportom emberievel, akiknek örültem. Akárcsak a melegnek is, de nem bántam, hogy elindultunk, mivel a belső, fűtött részben mindenki lökdösődött, tolakodott... Egyszer mintha előbújt volna a Napocska, amit a túrázok éljenzését vonta maga után, de csak egy-két pillanatra. Indultunk a kettes számú menedékházhoz, ami kicsit odébb állt. Közben örömmel állapítottuk meg, tisztul az idő! Estem-keltem itt, mivel a sziklák csúsztak, egyszer csúnyán bevertem a hátsó fertályomat...

Mikor végre elértük, már kitisztult az idő. Pihentünk itt kicsit, de nem olyan sokat, mint tavaly- Indultunk is hamarosan, hiszen a gerincen való végigmenés elég hosszú, és nem könnyű. Időközben melegedett az idő, három réteg le, egy felső megint elégnek bizonyult. Valahogy mintha könnyebbnek éreztem volna, mint tavaly, sokkal gyorsabban is haladtunk. Sarah szerint megszoktam az ilyesfajta terhelést, vagy az izmok emlékeznek erre a terepre. Kicsit fújt a szél, de ez inkább jó volt, mint rossz.

Elég jó tempóban másztunk, mivel gyorsan végigmentünk a gerincen, kevés pihenővel. Bár ezt megértem, mivel tapasztalat, ha gyakran állunk meg, sokkal fárasztóbb. Viszont ha megállunk öt -tíz percre bizonyos időnközönként, akkor nem "esik le", hogy fáradtak vagyunk, és jobban haladunk. A szakaszok nagy részére emlékeztem, de ért egy két meglepetés: "Tavaly ez még nem volt itt", "tavaly egész máshogy mentünk fel erre a csúcsra", stb.

De egy tök más szakaszon mentünk le, három buddhista szentélyt is láttunk. Szép színes levelek közt mentünk, játszottunk is velük.

Ééés: sikerült lekapnom egy amerikai mókust, miközben a turistáktól kunyerált némi kaját. Biztos sejti, nem kell félni a tőlük, nem bántanak, sőt pár "egzotikus" kaja is várható tőlük (mármint mókusszemmel nézve), az erdőben talált makk, mogyoró illetve fenyőmag mellett.

A vége felé már kiütközött az alváshiány, a 14 órás, szinte folyamatos menetelés, ha egy kis emelkedő volt, méltatlankodva nyögtem fel (A csajokhoz hasonlóan, és jót röhögtünk egymás méltatlankodásán). Sarah meghúzta a térdét, de nem volt súlyos szerencsére. A lányok hozzám hasonlóan "egyenletes, sziklamentes" terepre vágytak, de ez nem mindig valósult meg. A sziklák is csúsztak, ahogy mentünk lejjebb, és lejjebb. Amikor kiértünk a túra-részről, boldogok voltunk.

De a java most jött: megeredt az eső, és ráadásul hatalmas sor állt a "shuttle bus"-hoz, ami levitt minket a parkolóhoz. A turistabuszok ide nem mehettek, nem tudom, miért nem. Sarah és Cat pajeonról és makgoli-ról szóló álma is szertefoszlott, mivel a Buddha-templom boltjába nem árultak makgolit. "Ez egy Buddha-templom, itt nem árulunk alkoholt"-válaszoltak neki... Jobb híján be kellett érnünk ramennel és/vagy kekszel. Éhes voltam már,ha férget tettek volna elém, akkor azt is megettem volna (ok, azt azért nem). Másfél órát vártunk, mire buszba kerültünk, rázott a hideg... Egy hídon át vezetett a sor, és ami egy patakon ívelt át. Valami mozgott a vízparton, a híd mellett. Hát kiderült: vadmalacok! Nem féltünk tölük, biztos, csak élelmet kerestek. Ez egy kicsit oldotta a feszültséget. Végül kaptunk buszt, ami visszavitt minket a parkolóhoz. Az este hét helyett este 8kor indultunk, és be voltam rezelve, hogy járnak-e még a metrók. Nem éreztem magam fáradtnak, talán a fázás, az idegesség miatt. A buszban jó meleg volt, és hamar megnyugodtam, örültem, hogy indulunk, és végülis jól éreztem magam, a rossz dolgokon is túl vagyok. Egy rövid ideig még dumáltunik, de hamar elaludtunk. 9körül felébredtem, akkor már nagy csend volt. A buszunk száguldott a jelenleg nem forgalmas autópályán, én meg visszaludtam.

Minden jó, ha a vége jó: Este 10 előtt ébredtem, kérdeztem, hol vagyunk, mivel sok embert készülődni láttam. David: "Majdnem Jamsil-on". Dugó sem volt, mikor megláttam az ismerős hidat a Han folyón, megörültem. A 3-4órás utat a busz 2 óra alatt megtette, hihetetlen:). Csodák végülis vannak, csak észre kell venni őket! 11 előtt már a koleszban voltam! Kellett egy zuhanyzás, hogy tudatosuljon bennem: fáradt vagyok. Valahogy, mikor a kolesz fele sétáltam, azt éreztem, "meg sem kottyant", nem is lesz izomlázam. Ma reggel meg csodálkoztam, miért érzem a combom és a vállam XD.