Óraállítás -azaz otthon

Legalábbis otthon, most szombat-vasárnap éjszaka volt. Szöulban hálisten ilyen nincs. Ez az időzóna ugyanis nem alkalmazza a téli-nyári időszámítást Most újra 8 órával vagyunk előbbre, pedig már annyira megszoktam a hét órát. Ugyanis 8 időzónaával vagyok előbbre, mint otthon. Ezzel nincs baj, csak oda-vissza utazásnál a visszatérés alvászavart okoz mindig. Nem értem, más hogy csinálja, akinél nem...
Sosem bírtam a téli időszámítást, több emberrel ellentétben... Nekem a nyárival nem volt semmi bajom, rengetegen panaszkodtak viszont rá. Azaz karácsonyig nem volt baj, de karácsony után már várom, hogy hosszabbodjanak a nappalok. Ami január végén már észrevehető.

Múlt héten Obongsan, most Dobongsan :).

Lehet, hogy emlékszik az olvasó Obongsanra, a hegyre, amit múlt héten néztem meg. Egyik haverom szerint nincs meg az öt csúcsa...
És ha már Halloween:

A candy-k is előkerültek, amik normál esetben nem szerepelnek az étrendemben. Vámpírfognak használták az amerikai candy-corn-t (amcsi cukor, tulajdonképpen cukorból meg ételfestékből álll). A nyalókák is szerephez jutottak. Nem utolsó sorban egy pókmintás fejkendő is!:)


Sajna a Dobongsanon lévő Obong sziklához most sem jutottunk fel: pedig király lett volna, a malacfül alakú sziklák annyira szépek messziről. Tényleg örültem, hogy találkoztam egy csomó ismerőssel, akikkel-más programok miatt - régen beszéltem, de az új emberek sem maradtak el. És a kellemes őszi levegőben is sokkal jobb volt gyalogolni! De most nem kapott el az eső.:)Sok ismerős, terep is ismerős, idő csodálatos. A házi készítésű barna rizses gimbapoknak (ugyanis egyik kedves imerősöm készítette és árulta őket) is nagy sikere lett. Jó kis üzletet lehet ilyennel csinálni :). Egyébként nekem is ízlett, megkóstoltam.

Bungert is láttunk menet közben, ami a koreai háború idején votl hasznos. Jelenleg ifjú párok erdei búvóhelyeként szolgál(hat):))).

Csak kicsit bosszús voltam, mikor egyik kollégám hívott, hogy segítsek nekik, és főnökömnek zh-t javítani... Rohantam is, a a Szöul északi részén lévő hegytől, a délen fekvő Seongnamba: másfél óra vonatút: három átszállás. De a szerelvények időben jöttek, hálisten :). Így szerencsésen megérkeztem, és nem késtem (sokat). Segíteni segítettem, amiben tudtam, de a zh-k nagyrésze koreaiul volt. Az elsősök között egyet találtam a kb. 20-30ból, aki angolul írta meg... Gáz, ugye? Főnököm jó fej volt, mivel rendelt nekünk kínai kaját, de akkor is, kicsit durci voltam, hogy vasárnap délután, mikor legkevésbé számolok ilyenre....
Egyik srác nemrég vett iPod-ot, ami itt most nagyon menő. Néha kissé nevetségesnek tartom, hogy egy embert sokak szerint az teszi naggyá, menővé, ha a legjobb kütyüi vannak. Azon hallgattunk zenét, főnököm is úgy mustrálta, mint egy kissrác. Egyszer beszéltek egy Jailbreak nevű bandáról. AC/DC-nek van olyan száma, azt hittem, AC/DC-ről van szó. Szabály szerint kiröhögtek... Ilyen korlátolt vagyok? Csodáloztam. De másnap egyik otthoni haverom megnyugtatott: a legtöbb ember is hasonlóan látja :).

Hello, túriszt...

Szóval ma megmutattuk (azaz meg akartuk mutatni) az ír tudósnak a várost. Sajan, csak a GyenoBokGung palotára jutott időnk, mivel egymás megtalálásával is volt némi macera, legalábbis a kollégák közt... De csodás idő volt, élveztem az ősz színeit a palota körül. Láttam már egyszer tavasszal, de most ősszel teljesen más volt. Új szárnyakat nyitottak ki, illetve sajnos a lényeget lezárták.
A lényeg alatt egy olyan palotaszárnyat értek, ami egy halastóba épített mesterséges szigeten áll. A beszúrt kép tavasszal készült, akkor meg tudtam nézni... Lehet, hogy renoválják. A GyenoBokGung amúgy szép palota, csodálatos a környezete, meg a legnagyobb ilyen objektum. 5-6 hasonló van. Másik híres a ChangDeokGung, amit múlt télen néztem meg. Oda is el akartunk menni, de nem jutott időnk. Akárcsak Insadongra sem....
(Insadong amúgy egy közismert szöuli sétálóutca, mint Pesten a Váci Út vagy Moszkvában az Arbat)

Amúgy a legutolsó képen látható köszörnynek cuki pofája volt, elfogadnám házikedvencnek! Hát nem édes? Amúgy a többi is egész barátságosan tűrte, hogyha meg akartuk smogatni az orrukat :). Nem bántottak, csak megkóstoltak, hehehehehehe.
De ettől függetlenül élveztük a visszatérő szép időt, a napfényt :). És az ősz színeit!
A mellette lévő múzeumot is megnéztük, de az nem volt túl nagy.Nem az, tetszett, érdekes volt.
Majd egy koreai kajáldába mentünk Anguknál, Bukchon tradícionális központban. Tényleg, sokfélét adtak, főleg zöldség alapú dolgokat, rengeteg tengeri herkentyűvel!!!

Van, akinek a pálcika kezelése már nem okoz gondot:

De van, akinek néha még igen:
És olyan is van, aki sosem használta még, most tanulja:
Néhány koreai fogás:

A koreai kaja tulajdonképpen egészséges, meg klassz: hisz mióta kinn vagyok, meg tudom enni a csípőset:). Előtte rühelltem, ami miatt kaptam pár rossz kritikát. A tengeri herkentyűket meg imádom! Otthon nem jellemző, hisz Magyarországnak nincs tengerpartja. De Koreának örvendetes módon van :).
Bocsi, hogy dicsekszem a pálcikával, hiszen én is szereztem néhány vidám percet kollégáimnak az első próbálkozásaimmal. Harmadik napon már tudtam, de eleinte én is sokat ügyetlenkedtem.
Sajnos a terveket nem tudtuk tlejesíteni, de vendégünk is nagyon élvezte Koreát, szerencsére. Holnap megy haza, sajnos. Ez nem tetszik a konferenciás dolgokba, az ember keveset lát...
Délután egy másik magánegyetemre mentünk, ahol nagyon kedvesek voltak, megmutatták a labort nekünk.Tényleg, nagyon érdekes dolgokkal foglalkoznak. Utána Apgujangra mentünk, ami Szöulban a menő bevásárló-utca (Rodeo Street). És nagyon drága, szerintem nem érdemes itt vásárolni-ezzek kollégáimmal is egyet értettünk.Egy kevésbé puccos helyen töredékéért meg lehet kapni ugyanazt, tapasztalat!
Amúgy holnap Halloween! :) Túra a Dobongsanon :) Sajnos töklámpást nem tudtam faragni idő-és anyaghiány miatt. (pedig terveztem egyet a koliszobába, de nem jártam olyan helyen, ahol tököt lehet venni) De Apgujangon este láttam egyik üzlet előtt kettőt, aminek örültem :). Sebaj, jövőre nem marad el!!!

Már minálunk babám... kicsit másképpen

Már minálunk babám,
A koleszba babám,
az van a szokásba,
Néha lesik szobát,
Diák disznóólját,
Félévben háromszor.

Felmegy a brigád a lépcsőn,
A szobákba beköszön,
Megnézik a padlót,
füdrőt és ablakot
és ha tiszta jutalmazzák:).

Szóval aki nem érti: a koleszban félévente három alkalommal bősz nagytakarítás folyik. Év elején, a negyedéves vizsgák után, és év végén. Az igazgató, néhány aszinszens diákkal egy kijelölt estén (előre bejelentik, mikor) megnézi a szobáink tisztaságát. Ablak, fürdőszoba, cipőszekrény, wc, padló.
Ha megfelelőnek találják, honorálják. Adnak egy kupont, amit be lehet később váltani ajándékokra. Amik főleg hasznos dolgok: fokefe, fogkrém, WC papír, mosószer, esetleg banán, narancs stb. De mindeképp pontozzák, többször nagy öröm volt, mikor jó pontot kaptunk :). Szóval megéri tisztán tartani a szobákat. :)

Brrr... hiiideg....

Miért van ilyen őrült hideg a laborban? És miért pont most kell a fűtésnek elromlania?! Szétfagyok!!!!
Forralt bor, vagy rumos tea kéne :S. De ha az ember ódzkodik az alkoholos lélekmelegítőktől, ehet sült gesztenyét, sült tököt, bár itt nem nagyon gyakori. De kiváló ezen célra az alábbi dolog is:

Délután kajának isteni, aktuális kedvenc (nem szeretek későn enni, este 6 után már csak gyümölcsöt fogyasztok). Valami palacsintatésztába sütött vörös bab, amit itt Koreában előszeretettek használnak péksütik, fagylaltok (halálkomoly!), ricecake-k kedvelt tölteléke. És halformába sütik ki, melegen tartják speciális felszereléssel. Isteni! A babnak kissé gesztenyére emlékeztető íze van, tuti nyerő:))). Tényleg felmelegszik tőle az ember egy hideg délutánon :).

Reptéren, de nem azért

Tévedés ne essék, nem én fogok most a tervezettnél hamarabb hazautazni, februárig esélytelen, hogy magyar földe lépjek (bár akkor majd szeretném, ha haza tudnék látogatni). Hanem hétfőn reggel főnököm kérte, hozzak el egy ír kutatót, aki egy konferencia miatt jött Szöulba. Miért ne? :) Amúgy is kevés európai van kinn Koreában (magyar főleg...), mindig örülök, ha túrázás során összefutok velük.Tudni kell azonban, ha én Koreából hazautzom, és vissza, metróval szoktam kimenni Incheonba, amibár kevesebb, mint feleannyiba kerül, mint a reptéri busz, viszont 3 átszállás, hogy Bundang környékéről (nem közvetlenül Szöulban van a suli, hanem Szöul mellett Seongnamban, de egy megállónyira Szöultól) kijussak Incheonba. Seongnam és Bundang még mindig nem tudom, két különálló város-e vagy Bundang Seongnam része-e? A Wikipedia szerint igen, de külön akar válni tőle... Nem tiszta ez nekem.
Ahol az A-REX nevű reptéri expressz az utolsó vonat, ami kirepít a röpcsmhez:). Most azonban busszal kellett mennem. Bár első érkezésemkor is azzal jöttem, de akkor egyik kollégám segített, és amilyen állapotban voltam, nem volt túl jó benyomás. (érkezés, jetlag, sokk, idegesség a "mélyvíz miatt", meg az este miatt hosszúnak tűnt az út). Most azoban relatíve pihenten, nyugodt(abb) lelkiállapotban élveztem a kora délutáni utat.

Tényleg gyorsan ki lehet vele érni, talán, mikor először jöttem, az is macera volt, hogy épp akkor esett le egy csomó hó, most viszont se dugó, se hóakadály:). (Főnököm is megjegyezte , hogy jó gyorsan értem ki, mikor kérése szerint értesítettem). Legnagyobb élmény, mikor a busz átmegy a tenger felett, egy több kilométer hosszú híd. Élveztem a tengert, a napsütést, tényleg szép volt:).
Viszont a várakozás miatt nem voltam ideges. Ültem már párszor repülőn, izgultam már eleget, hogy nem keveredtek-e el a cuccaim, épségben megérkeztek-e (Háisten, eddig minden rendben volt, tartsa meg a sors ezen jó szokásást :)). Tudtam emiatt, hogy a leszállás, és a csomagok kiadása elég időigényes procedura. De sima ügy volt ez is, találkoztunk, sőt, a visszafele menő busz is már arra várt, hogy felszálljunk rá! (előre elintéztem a buszjegyeket érkezésem után) Mellesleg a az ír tudós is nagyon jó fej, fiatal srác (nem ilyennek képzeltem), egy hetet tölt kinn. Szombaton laboros városnézés-őneki mutatjuk meg Szöult.
Ettől még örülök, hogy főnököm engem küldött ki. Valahogy doppingolt kicsit, és lesz esély, hogy a reptéri buszt használjam később párszor, ha repülésre kerül sor :).

Hétvége: dugók, hegyek satöbbi... -zh-k utáni kieresztés

Szóval hétvégén megtörtént a "lazítás". Tényleg klassz érzés volt, hogy újra felszabadultan tudtam élvezni a napos őszt, a színeket, a szép tájat. Csak úgy látszik, nem voltunk egyedül ezzel, egy csomó turiststa vonult ki a természetbe, emiatt a főútvonalak, enyhén szólva zsúfoltak voltak... Mindkét nap emiatt késtünk mid az elfele, mind a hazafele utat illetően.
Szombaton kicsit be voltam rezelve a késést illetően, de időben ott voltam, sőt, mások késtek. Viszonylag kevés ismerős arc, de a többiek nagyon-nagyon jó fejek voltak! Eleinte megijedtünk, hogy nemár, köd lesz, de amint elkezdtünk menetelni, ez feloszlott. Ahogy haladftunk felfelé, egyre csodálatosabb lett a kilátás.
Egy Buddha-templomhoz értünk le, ami annyira nagy élmény volt. Ősz, háttérben a hegy: szinte giccsnekn hat, de akkor is!!! Aztán irány a komp, amivel átmentünk egy hatalmas mesterséges tavon. A hegy neve amúgy Obongsan (Dobongsannal -Szöul körül heggyel nem összekeverni! Amúgy Dobongsannak is van egy Obong nevű csúcsa) Amúgy ez azt jelenti, hogy öt csúcsú hegy: O(öt), bong (csúcs) san(hegy). Hogy picit dicsekedjek:)))).
Majd a napot Chungcheonban, egy takgalbi-kajáldába zártuk. A takgalbi olyan kaja, amibn van csirke, ricecake (tteok, elegánsabb nevén), zölsdég, édesburgonya (ja az zöldség:))mellesleg elég csípős cucc, de amúgy isteni!Hazafelé karokéztünk. Túravezetőnk indított a What a wonderful world című dallal, amin ronggyá röhögtük magunkat bizonyos hangi adottságok miatt :D!

Vasárnap is tűkön ültem (feküdtem), hogy fel tudok-e kelni. De szerencsére van belső órám. Ami nem hagyja, hogy elaludjak, ha mennem kell. De megnyugodtam, nem vagyok késésbe, a találkozó fél órával később volt, mint emlékeztem. A dugó most sem maradt el. Kisebb társaság volt ma, rajtam kívül mindenki koreai, egy kedves haverom szervezte. Két kocsival mentünk. Megint késés, majd újabb hideg zuhany: akkora tömeg volt. A szép idő, meg az ősz színei ugyanis nemcsak minket vonzottak ki a természetbe...
De szép idő volt. Myungsangsan hegyre sétáltunk fel, aminek tetjén táblában termett a lángfű! Ami egy nádra emlékztető növény.
Miután megpakoltuk bendőnket a kollektíve hozott kajákkal, (valami húsféle, kimcsi, gyümölcskimcsi, édesburgonya, makgoli stb), körbejártuk a lángfű-táblákat.
A legutóbbi képen látszik, milyen tömegnyomor volt:S. De ettől még élveztük!!! Hazafelé be akartunk menni egy coffee-shop-ba, de olyan drága volt, meg késő, hogy lemondtunk róla. Így is a tervzettnél két órával később érkeztünk vissza Szöulba... Dugó...
Remélem, már lemegy ez a csúcsforgalom a túrázás ügyében, mivel már uncsi. De ettől még klassz hétvégém volt:).

Ma is vizsga!!!!

Reggel: Reméljük, menni fog! Kicsit izgulok... De a tegnapi nagy megkönnyebbülés volt. (főnökömnek válaszolva) Menni fog, igen menni fog! Ha nem hinném el, hogy nem, akkor nem is sikerülne!

Kora délután: két-három óra múlva túlesek a másik negyedéves vizsgán... Félév végéig nyugalom lesz, csak melóra kell koncentrálni :)

Fejlemény: Egész jól sikerült :). Reméljük, hisz tudtam, bár egyben nem vagyok 100%. Nem nézem meg, attól még! Túlestem, annyira örülök!!! Remélem, jól sikerültek. Azt csak azonban jövő héten csütörtökön tudom meg.

Holnap megyek Chungcehonba, túra, kompozás-városnézés! Vasárnap egy ismerősöm meghívására Myungsungsan hegyre kirándulni! Éljen az ősz! Jövő vasárnap Halloween :)!

Menza + vizsga

Bezárták nyáron a legnagyobb egyetemi menzát. Most szeptemberben egy új nyílt nyílt az egyetemen, kicsit drágább. De egész klassz kajákat ad, sokkal jobb szerintem, mint a mellette nyílt gyorskajálda. (Popeye -Louisana chicken, amcsimajmolós cucc) És sok egészséges dolgot adnak.
Csak a koreaiak úgy szeretik keverni a kajákat... Egy tányéron többféle kis adag cucc amit most ettem: spagetti, tejszínes gombás szósszal ( imádom), csípős rizs (megszerettem), zöldség (az abszolút kedvenc), meg sült virsli (azt annyira nem csípem, de nem rossz), plusz egy szelet francia fokhagymás kétszersült (vááá). Kicsit Európát koppintott stílus :). Komolyan, a koreaiak szeretik keverni a dolgokat. Érdekes, hogy nem keverodik meg a gyomrukban a sokféle kaja.. :) Ok, kicsit nemzetközi fíling :).
Meg ami miatt jó az új menza: isteni csirkesalátát lehet ott kapni, viszonylag olcsón, jó sok friss zöldséggel. :) A mustáros szósz is nyerő hozzá :). Ez most nálam a number one!
Na tanulni, hamarosan vizsga... Teljesen be vagyok csavarodva, bizonyította az is, hogy ebéd után majdnem nem vettem észre az ablaküveget (kolléganőmmel röhgtünk rajta egy nagyot)....Vizsgadrukk dolgozik, nem lehet leküzdeni. HAJRÁ!!!

Fejlemény: Egyik vizsgám egész jól sikerült. :) De az nem volt túl korrekt húzás a tanártól, hogy átbeszéltük. Csak elkeseríti az ember, tapasztalat, hogy ezt is elszúrta, azt is... Gimis tapasztalat. Tudom, ígyis-úgyis meg kell tudnunk, de akkor is... De attól még nem vagyok elégedetlen, sőt... Az a helyzet, hogy kissé teszt jellegű volt, amit mindig úúúútáltam, hosszú "ú" val. Féltem a túlzott részletkérdésektől
Na tanulás a holnapira... Alig várom a hétvégét!!!

Holnap...

Ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel...
...right next door to hell
...Ki a pokolra akar jutni, annak balra a második ajtó

Ok, nem olyan durva, csak vizsgadrukk kicsit kijött. Remélem, azért menni fognak!

Süt a Nap, és... be vagyok havazva

... kell: csütörtök, péntek negyedéves zh.
...írnom kell amit főnökömnek ígértem, remélem,a héten be tudom fejezni.

Szóval be vagyok havazva, de nagyon! Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem sportolnék. Valószínűleg előbb szétesnék, mint a Beatles...
Tanulás esetén gyakori egyfajta "ördögi kör". Ami azt jelenti, hogy a diák nem tud koncentrálni. Rágcsál közben (ok, néha én is elrágtam egy-egy almát) folyamatosan, főleg egészségtelen dolgokat. És ezáltal kevébé tud figyelni. Aztán a pihenés sem épp pihentető: TV, játékprogram, olvasás (néha sajnos nekem is előjött az utóbbi főleg). Sajnos nem könnyű a vizsga-vagy zh periódus. DE annyál jobb, ha túléljük, nem?
Vicces, kb. 2-3 éve ilyenkor már örültem a közelgő őszi szünetnek, bár előtte volt pár zh készülés, miegymás. A túrának az otthon való pihenésnek, meg hogy kicsit behozhatom magam tanulás ügyében. Most meg csak a zh-ra való, ami megmaradt, őszi szünet nincs itt (igaz a 2-2 hónap rövidebb vizsgaidőszakkal összekötött nyári- téli vakáció nem is rossz -már akinek :) ). Meg még valami kellemes azért mégis: a túrázás, az ősz, a szép napok élvezése, ha túlestünk a mizériákon. :)

Nem panaszkodom, hisz élvezem a teendőket. Meg örülök a feladatnak, teendőknek. DE: Ilyenkor utálom a szép időt! De hétvégén remélem, lesz egy klassz kirándulás, túlesek a vizsgákon, ojje!!! Csak akkor ne merjen esni!!!!

Nem is olyan szörnyű dolog a kimcsi?

Egyik szobatársam megkóstoltatott velem valami a csülökre emlékeztető izét. Persze vettem belőle pár falatot, de nem igazán jött be (utálok este enni, ritka eset). Bár a hozzáadott szójaszósz nem volt rossz :). De nem is ez a lényeg. Kimcsi is volt hozzá, amitől mindig ódzkodtam. Kerültem, mint ördög a szentelt vizet... Most meg, megkóstoltam, hogy "isten neki", és nem is szörnyű. Lehet, hogy ez is bizonyíték, hogy alkalmazkodtam a csípős dolgokhoz? Tény, (szinte) először ettem kimcsit, mióta Koreában vagyok. Tudom, szégyen egyesek szerint. Adaptáció, hogy már magamtól választom a csilipaprikával ízesített menüket? Most már ebédre mertem csípős polipot enni... ("nagyon erős"-mondta egyik kolléganőm, bár igaza volt, de lement).

A kimcsi le fog kerülni a tiltólistáról? Hát, majd kiderül! A gimbap -egyes fajtái-is már úgy néz ki, ki lettek húzva onnan. Mióta túrázok, és körbe szokták kínálgatni, rájöttem, nem is rossz. Annyira, hogy a múlt hetire már én is felszerelkeztem gimbappal...
Van rajta még pár dolog, de örülök, hogy nem vált be egyik ismerősöm baljóslata: miszerint rá fogok szokni a Mekire, vagy egyéb gyorskajáldára... Hát nem jött be. Nem is hiszem, hogy valaha ez lesz. A gyorskaja rendszeres evése ugyanis nálam tiltólistás szokás. Bár hétévégén, ha tanulok, megesik, hogy ebéd helyett mogyorót eszem. (gyerekkoromban nasinak számított, most meg ebéd???) Belefér... Földimogyoró végül is egészséges, ha nem sós.

Vision Tower

Mikor még a Szöulba való kiutamat terveztem, nézegettem az egyetem honlapját. Ez a torony volt az emblémája. Megérkeztem ide idén januárban. Tudom, sosem felejtem el azt a napot, de most nem ez a lényeg. Hanem hogy még épülőben volt ez a torony akkoriban. Kérdeztem a főnökömet, hogy mire meglesz a doktorim, elkészül-e? Nevetve válaszolta: Már idén is. Épült, néha idegesítő volt, hogy kopácsoltak szemben a laborral. Egy szeminárium után metróból felfele menet, még júliusban, főnökömmel megcsodáltuk este a (majdnem) kész objektumot.
Most nyitották meg, október 15én, pénteken. Egy tudományos konferencia is volt, zseniális előadókkal. Szerencsére angolul, mivel egy norvég, brit, majd amerikai és indiai előadók voltak (bár az utóbbi szinte eldarálta az anyagot).
Aztán a megnyitó-ceremónia, tisztára olyan volt az egész, mint egy amerikai filmban. Egy színpadot állítottak fel, ahová az egyetem tulajdonosa és fejesek álltak fel, és rövidebb szalagokat tartottak a kezükben. Fehér kesztyűvel, persze, mint diplomaosztóm napján :). Majd ...három...kettő...egy, elengedték, rakéták repültek az égbe, és a Vision Tower át lett adva. Majd sétáltak a metrómegálló kibővített része felé, vörös szőnyegen.


Este fáradtan járkáltam az egyetem körül, mivel koncentrálni nem tudtam. Indiai osztálytársaim szólítottak le, hogy csapódjak hozzájuk. Megnézni egy koncertet, amit az említett épület megnyitása miatt szerveztek.

Először egy hegedűművész csaj lépett fel. Valami Vanessa Mae-s stílusa volt, vagy inkább a 2009-es Eurovízió győztesére emlékeztetett (Fairy tale, az is hegedűvel kísért szám, a csapból is az folyt akkoriban. )Majd egy rap banda lépett fel, kissé a Belga-ra emlékeztetett, tomboltunk rá! Aztán egy Spice Girls és Lady Gaga keverék csajcsoport, kissé az ugrott be róluk(4 minutes a nevük, utólag kiderült). A buli másfél óráig tartott, tűzijátékkal zárult, teljesen felvillanyozva mentem (mentünk) haza. Az indiai osztálytársaimat amúgy nagyon szeretem. Kedvesek, aranyosak de tényleg. A vietnámiak sem utolsók :), őket is bírom!
Fura érzés néha, hogy már 10. hónapja vagyok kinn, egyedüli európai diákként. Néha bosszantó, hogy a metrón úgy bámulnak, mintha a Holdról jöttem volna, meg a vallási közösségek képviselői engem szúrnak ki elsőre... De attól még barátságos emberekkel is összefutottam, rendesek velem, tényleg örülök, ha osztálytársaim, túracsoport tagjai közé is be tudtam illeszkedni :).
Tanulni kell, hisz negyedéves zh-k Damoklész kardjaként lógnak a fejem (fejünk) felett. Tanulható a dolog, de jó lenne, ha sikerülne!

PhD agy

Ha már PhD :) Szerintem vicces:). Van benne valami, de hálisten azért nem 100%ig igaz:)



Ami még hiányzik az én agyacskámból: "misszionárusok lerázásáért felelős régió"-néha elég agresszívak. Ezzel a "god mother" nevű maszlaggal jönnek manapság, elég sokat zaklattak vele.

A fighting competitors annyira nem, mivel az osztálytársak nem riválisok. A "free food sensor"-ban van valami, mivel szoktunk örülni az igyenkajának. A "social life" és a"counting region, azaz a közösségi programok" sem igaz, sem rám, sem ismerőseimre.

Égessünk zsírt!!!!

Elég gazdagnak és vékonynak nem lehet lenni... tartja a mondás. Van benne valami. Mindkettőben. Folyik a hiúság vására, hogy egy könyvől idézzek, mindig azt sugallja mind a média, mind a közvélemény: A vékony nő a szép. Gyakran azon színészeket, akiknek a BMI-jük 20 felett van, tehénnek tartják.

BMI-ről:DEz nagyon tetszett!!!! (egy fitness blogban találtam)

Amúgy a BMI: Testsúly elosztva a testmagasság méterbe vett négyzetével.

A normál érték 18 és 25 között van.

Sovány: 18 alatt. (magyarul: anorexiás gebe)

Túlsúlyos: 25 és 30 között. (Értsd: kövér)

Elhízott: 30 felett. (Dagadt disznó)

(Bocs a Csernusos hangvételért, de... áhhh, NINCS DE! :)

Bár én normál-(imerőseim szerint aránylag vékony,)nak vagyok mondható, de tudom, miről beszélek,rajtam is volt felesleg valaha felesleg. És utáltam!
Szóba került ma a laborban ez a kérdés is. Kissé a testképzavar is. Miért van az, hogy egy lány (főleg), mást lát a tükörbe, mint a valóság? Néha helyes, dögös csajok látják magukat Miss Piggynek.
Erről csináltam egy sematikus ábrát:). Első kép: ahogy csajok egymást látják. Második: Ahogy magukat látjáka tükörben. Kissé drasztikus, de azért van valóságalapja :). A malacfület és farkat Miss Piggy miatt rajzoltam :). (ez alól jelen sorok írója sem kivétel)



Zsírégetésnek legegyszerűbb módja: Tűzbe beledobjuk :). Gyors, könnyed. Bár akkor a testünkre rakódott nem megy le... Sajna...
Nehezebb: helyes táplálkozás és jó sok sport. Reggelit nem szabad elmulasztani, bevacsorázni is tilos. Gyorskaját, mértéktelen édesség tömését kerülni, viszonylag egészséges dolgokat fogyasztani Nem rossz trükk, ugye? Ezt be lehet építeni a napi rutinba! Na és az is, ha Miss Piggy képét tesszük ki a hűtőre :))). (Bár Miss Piggy jó csaj:) ) És a kolesz szobánk hűtőjében nagyon nincs olyan, amitől el lehetne hízni!

Nagy menet volt... DE MEGÉRTE!!!! -Seoraksan

Pénteken éjjel találkozó, kicsit korábban idultam el, számolván a forgalom esti akadozásável -Szöulban éjfélig simán járnak a metrók, de mivel pesti diák is voltam, van némi tapasztalatom. 11kor volt a találkozó, de a busz éjfél előtt indult. Az alvás -nevezzük annak -hát nem mondható túl pihentetőnek. A hátizsákom segítségével meg tudtam oldani egy viszonylag kényelmes pozíciót:). Volt, aki a busz padlóján feküdt el, és aludt -kinyújtottam a lábam, és csodálkoztam, hogy mi ez, hát egyik srác volt.


Fél órát, ha szundíthattam, mikor az ordibátor felbődült: Hamarosan ott vagyunk: fél órával előbb, mint a számolt időpont. Rövid mosdó-szünet után elértük a kiindulópontot (azt mondták a buszban, esik az eső kinn, de csak ködről volt szó). Venni akartam egy fejlámpát, de egyik kedves ismerősöm kölcsön adott egy világító eszközt. Elindultunk a kora hajnali(fél 3 előtt) -éjszakai -túrára, fel a Seoraksan legmagasabb pontjára! Na most rájöttem, milyen érzés a végtelennek tűnő menetelés. Talán a sötétség és az egyhangú terep volt az oka. Nem lehetett az orrunknál tovább látni, csak a további túrázók fényeit. Hallottam vízcsobogást, később a térképnél kiderült, egy vízesés mellett mentünk el.
De szerencsére, ha követtük a többieket és az utat, akkor nem lehetett eltévedni. Egymást bátorítva szedtük a kilométereket, de figyelni kellett, hová lépünk. Sok bosszúságot okoztak a túrabottal menő emberek. Elfoglalták az útvonalat, előzni alig lehetett... Azt hittem, tényleg, sosem érünk fel. Viszont jó volt, hogy egy másik túracsoportból is összefutottam pár ismerőssel :). Mondták, hogy jönnek, de nem számoltam, mert nem egy busszal mentünk. Emiatt nagy meglepetés volt, hogy leszólítottak, vagy éppen én szúrtam ki őket :).
Az elsők közt értem fel, a bandából (kb. 45 fő), és vártam a többieket, akik hamarosan szállingóztak a Seoraksan tetejére. Amiatt is furának éreztem, hogy közel a csúcs, hogy a Bukhansanhoz képest nem volt nehéz főlmenni. Kevesebb volt a szikán menő, meredek, kapaszkodós szakasz. A Nap időközben kezdett fölkelni, de a csúcson majd' szétfagytam. De ezzel nem voltam egyedül. Kesztyűt nem elfelejteni legközelebb -gondoltam (október eleje van mégcsak, ilyenkor nem kell, hát tévedtem!!!) Közben világosodott ki. A táj szépsége a szertefoszló ködből előtűnt, az ősz színei egyre inkább kirajzolódtak.

Egy menedékháznál kicsit pihentünk, majd mentünk a következő felé. A hideg egyre elviselhetőbb lett, ahogy haladtunk befele a napba, sőt, a dzseki is lekerült rólunk. Egy másik menedékházig lépkedtünk. Élveztem a sétát az őszi erdőben. És nem is volt nehéz, kiépített turista-útvonalakon mentünk. A Nap néha kisütött.

Amikor elértük a másik menedékházat, gázfőzőn rament főztünk, meg megtörtént a kekszek, gimbapok, ricecake-k nagy részének elfogyasztása. Sőt, még valaki házi bulgogit is gyártott!
Itt két csoportra szakadtunk. Egyik a gerincen ment. Ezt választottam én is. Hosszú és elég nehéz terep, de szép kilátással. A másik banda egy szurdokvölgyben ment, ami rövidebb, de állítólag uncsibb volt.
Búcsú után megkezdődött a gyaloglás nehéz része, de élveztem! Főleg az elején. Ebéd esetén kiderült, a gázfőzőhöz sütőket is árultak! A túravezetőnk odahívta a bandát, ahol valami sonkaszerű izét sütött:) ! Jóllakva gyalogoltunk, de a végén már örültem volna, ha leérünk. Elég nehéz szakaszokon is mentünk, szerencsére a mászós sziklák nem voltak nagyok. Holtpont beütött. A társaság fele lemaradozott. Kezdett kiütközni az alváshiány. A sziklák is utálatosak voltak a végén: csúsztak a lecsapódott párától. És lassan haladtunk a kiírt távolság kevesebb volt a hittnél...

Nagy nehezen leértünk egy csodálatos gáthoz. Ott a ismerőseimhez csatlakoztam, akik "pajeon"-felkiáltással leültek, és tényleg kivégeztünk egyet. Amiben nem is csípett a zöldhagyma! :). Tényleg jól esett, akárcsak a pihenés.Hisz 15-16 órát mentünk, szinte egyhuzamban, rövidebb megszakításokkal. Majd a többiek is jöttek, és indultunk a buszhoz. Gyorsan leértünk. A betonút megváltás volt, ennek már a lábam is örült. Végre csak menni kellett, semmi más. Követni a többieket a buszhoz. Egy Buddha-templomnál értünk ki, ahol a banda másik fele már pihent.
Utólagos bejegyzés: A KBS2 TV csatorna emberei is velünk tartottak, vették fel, ahogy a gerincen másztunk. Nem láttam az adást, de két hétre rá, mikor a negyedéves vizsgákon túlesve pihentem, felhívott egyik haverom: "Láttalak benneteket a KBS2-n, ahogy Seoraksanon mentek" :))))
Hazaút: mindneki aludt, karaoke-bulinak lőttek. De nem is baj, végigaludtam. Arra ébredtem, hogy már Szöulban vagyunk, és dugóba keveredtünk. Majd a rendes helyen nem tudtak minekt kitenni, kerstük a metrómegállót, de hamarosen elértük. Rendesen sajnos nem tudtam elbúcúsúzni tőlük, ami érthető is. Késő este volt már, 11 hamarosan. És mindenki rohant, hogy elérje a buszt, metrót, és már vágyakozott az ágya után. Én sem voltam ellenkező véleményen... A metrózás is tartogatott negatív élményeket... Tömött volt, a késői órák ellenére is. Aztán valami megőrül kodlus csapkodat megát a földhöz. Gyomrommal a torkomban szálltam át, és boldog voltam, mikor az egyetem campusára értem.
A nap eredménye: teljes totális izomláz combban, vádliban, vállban. Alvásproblémák -ha ugyan vannak-megszűntek. A vasárnapi kirándulást inkább kihagyom most, tiltakozik nagyon a lábam (és az agyam, "tanulni is kéne...") a sziklák ellen... De attól még szép napom volt!!!

Benn vagyunk az újságban!!!!

Ma megakadt egy újságon a szemem: Egy csak profok körében elterjedt lapban a főnököm mesélt a kutatócsoportunk munkájáról. Csodálkoztam, hisz kérte tőleünk,10 hogy zárjuk ki a médiát a munkánkból. De úgy, hogy csak a tudósok közt elterjedt, így nem baj. De ledöbbentem, és ahogy nézem, az egész banda is, de sokat röhögtünk az egészen.

Holnap este Seoraksan! Nagy túra, éljen! Élvezni az őszt, és talán anegyedéves vizsgákra való tanuláshoz is erőt ad:). Október 15-16 meg szoba (vagy labor)fogság lesz, mivel készülni kell rájuk...

Zh-t javítok...

Zh-t javítok. Főnököm letett elénk egy rahedli papírt, hogy korrigáljuk. Nagy meló (volt). Kicsit mulatságos, hogy egy-két éve még én írtam, és izgultam, hogy sikerül-e. Ismerem a diákok érzéseit, az izgalmat, feszültséget. Hogy idegesen, bizakodva, vagy kételkedve várják az eredményt. Tudom, milyen az öröm, vagy épp bánat, ha megtudják.
És most (valóban tavasszal), megismertem a másik oldalt is. Ugyanis főnököm ránk szokta bízni a javítást. Tudom, a diákok csak most objektumok, hisz nagy részüket nem is ismerem. Mégis. Néha, gimiben, egyetemen elképzeltem, mit éreznek a javítók... Eleinte mulatságos volt, élveztem, hogy "na szívtam én is régen, most más is", valahogy megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyok egyedül. De aztán elfogott valami rossz érzés. Hisz csak most léptem át félig meddig a másik oldalra! Valójában most is írok néha zh-t. Erről jut eszemben, hamarosan negyedéves vizsgák!!! Nem baj, szerintem meg lehet csinálni! :)))

Amúgy a nap poénja: (Először azt hittem, komoly, de aztán fél órát röhögtem ezen)

FIGYELEM! Megjelent egy új vírus, amelynek neve: "munka".

Ha "munkát" kapsz valamelyik kollégádtól, vagy a főnöködtől, semmilyen körülmények között NE nyúlj hozzá! Ez a vírus teljesen megsemmisíti a magánéleted. Ha kapcsolatba kerülsz a vírussal, azonnal vedd a kabátod, szólj két barátodnak és menjetek egyenesen a legközelebbi kocsmába vírust irtani! Rendeljetek 3 italt, ismételjétek meg 4-szer, ezután majd tapasztalhatod, hogy a "munka" teljesen kitörlődött AZ agyadból.



Azonnal küldd el ezt a figyelmeztetést legalább 5 barátodnak!

Ha azt veszed észre, hogy nincs 5 barátod, akkor te már megfertőződtél a vírussal, és a "munka" irányítja AZ egész életed...

Fall flowers

Egyik kedves ismerősöm szerint, ha ezek a virágok megjelennek, akkor az az ősz kezdetét jelenti. Amúgy gyönyörűek. Hasonlóan a krizantémokhoz, az ősz jelképei :))) .

Amúgy már elég hideg van reggel főleg, a nagy melegek után. A koleszban mintha fűtenének, reggeli futás során vettem észre, füstöl a kémény! A szobák melegek, de a folyosó...
Na teszek be róla egy képet, hogy lássátok, miért (is) szeretek nagyon itt lakni. :))))

Na ugye, csók annak, aki kitalálta, hogy a sportpályának itt van a legjobb helye. Ok, a kolesz állítólag később épült, 2007-ben nyitották meg. Akkor annak is csók jár, aki a koleszt ide álmodta meg :D!