"My nickname is Superman" azaz "Szólíts csak Superman-nek" :)))

-hangzott el ma ez a mondat, amikor egy Szöul környéki hegységen, Ungilsanon túráztam.
Nade kezdjük az elejéről. Ma a kissé felhős idő volt, álmosan indultam a megállóhoz, szerencsére, összetalálkoztam Katherine-vel, akivel már többször túráztunk, és így együtt mentünk. A peronon már voltak páran. Tényleg jó volt látni több régi ismerőst, többek közt Mark-ot, aki megjegyezte, már régen voltam ezen túracsoport programján. Való igaz, gyakran le kellett mondanom, mivel valami mindig közbejött (. Kicsit későn szálltunk fel a metróra, ami tömve volt. De mikor kiértünk, akkor valahogy elszállt az álmosságom. Hamar indultunk, nem volt könnyű megtalálni a területet.
De hamarosan kapaszkodtunk fel a legmagasabb csúcsra.
Na, itt már fenn vagyunk:))). Muslicák (drozofilák, hahahahahaha) és turisták tömkelege várt minket fenn.

Kilátás a Han riverre:
Egy kellemes lejtőn ettünk, és a néhol sáros úton sétáltunk tovább. Egy siklóernyő pályához értünk, ahol többen próbálkoztak. Egy pasas mindta ott nekünk a címben szerewplő mondatot:))) A kép magáért beszél :D

Superman repül:)))
Ezt szerintem nem fogom kipróbálni, hiába népszerű sport. Az ilyen extrém sportok nem épp nekem valók... Sok ember sétált fel a pályához hatalmas hátizsákkal, hogy aztán pár perc adrenalin-szint emelő meglegyen.
Hát ma én is a "menni-menni üzemmódban voltam, talán a tegnapi túl laza menet miatt, igaz ez a hegy afféle Mátra-erősségű volt, de akkor is. És nem is éreztem a fáradságot. Elég macera terepen, több lokális csúcsot érintve fölértünk a második legnagyobb csúcsra, ahol egy makgoli is kijárt szárított hallal :D.


Majd irány le, elég gyorsan ment, egy szép kis Buddha templomot még érintettünk:
Itt is szép kilátás:
Pihi:


Mark szerint lehetett volna teázni is, de egy előző túrán megpróbálták, de túl hangosak voltak, és kizavarták a bandát.
A távolabb menő emberek mindig találnak alternatív útvonalat, állapítottam meg, mikor a többiek más helyen értek le, így egy kis faluszerű részen sétáltunk az állomáshoz. Rizsföldek, kellemes kis házak, plusz kecskeszag.
Egy naplementés kép:


A vacsi, valami tofus, zöldséges csípős leves, meglepően klassz kaja. Néha jó ilyent is enni, csak én ezt a közös kajálást nem szeretem. Azaz az szempontból nem, hogy gyakran az a szokás a közös evés-ivás esetén, hogy a társaság egyenlően elosztja a pénzt. Ami nem is lenne baj, de van, hogy nem ittál alkoholt, mégis a pia árát is rád hárítják. Én nem szeretek fizetni azért, hogy más piáljon, ha én nem akarok...
Szóval mindent összegezve klassz napom volt egy rég nem látott túracsoporttal. Végre gyalogoltam egy jót, amit régóta hiányoltam. Reggel filóztunk, hogy "hová tették a ma beígért szép időt?". De a nap folyamán az is előjött.

YeongHongdo sziget: kutyák, kvadok, satöbbi...

YeongHongDo szintén Incheon melletti kisebb sziget. Elég érdekes, de Muuidonál nagyobb fokot ért el itt a civilizció. Nem ez volt a legjobb kirándulás, vagy az is lehet, hogy ma én voltam kissé negatív. Nem volt rossz, de Muuido kiránduláson ezerszer jobban éreztem magam. Egyszerűen arról van szó, hogy kissé az a fílng volt, mint a burgenlandi nyanyák társasutazása, hogy 10 percenként meg kell állni séta közben...
A dugó, meg egyebek miatt elég nyögvenyelősen indult a napunk. Nagyon későn érkeztünk meg, ráadásul fél órás pihenőt kicsit soknak tartottam. Szép hely volt, bár a társaság vegyes: volt pár kissé rámenősebb, nagyarcú amcsi, vagy kanadai, aki mellett meg sem lehetett szólalni, mivel mindig a középpontban akart lenni.
Majd egy kis szigetnél szálltunk ki, aminél Silmidohoz hasonlóan földhídon kellett átmenni. Sok szép kagylóhéj akadt kezeim közé:)
Kilátás a szigetre:
Ennek jobban örültem, mint egy igazi aranyrögnek:) Ilyen kagylóhéjat még sosem láttam.

A földhíd:)))
Ilyen tiszta volt a víz.
Szép volt:
Aztán körbejártuk, séta vissza a buszhoz, bár én akkor szívesebben gyalogoltam volna. Ami az igazság, utálom, ha kirándulás alatt többet buszozunk, mint megyünk... Kaja beszerzés után a tengerpartra mentünk, ahol szerintem túl sok időt elvesztegettünk. Ami leginkább bosszantott, hogy alig mentünk, mi a fenét kell kipihenni?
Piros kerítés.
Megint tenger:
Szóvl végre indultunk. De előtte még egy fotó: Dögös verdám van, nem? Illik a kabátomhoz és napszemüvegemhez:)))). Majdnem elcseréltük a buszt erre:D
Szóval nem volt durva terep, csak annyi kvad volt, itt is, meg a tengerparton is, amiket őszintén szólva UTÁLOK!!!! Elég gyakran megálltunk, ami őszintén szólva jobban lefáraszt, mint a legütősebb túra.
Kecske, ezek a fekete kecskék több helyen ott voltak.
Kutyus!!!
Ehhez a kilátóhoz mentünk fel, csodás volt a kilátás.
Itt egy kép:
Lemenet: bogyók:
Kalap. Árvalányhajjal?
Egy Buddha-templom mellett jöttünk le, szerintem ezt most újították fel. A templomból-magnóról-kihallatszó buddhista zene jelenlg kissé idegesítő volt. Itt is tököltünk, pedig nem volt valami szép.
A kvadok...
A tengerhez leértünk sikerrel, ahol a homokban láttunk döglött rákokat.

Gyakoroltam a hangult,. hahahahahahaha, amúgy a "bábó" jelentése, buta:
"A víz dekapitálja az embert, és leviszi egyik karját"
Aztán egy kajáldába ment a többség, de most a hátam közepére sem kívántam a tésztát, páran elmentünk a szomszédos kajáldába bibipapot enni.
Aranykutyik:): Jindo kölykök (A Jindo egy koreai kutyafajta, eleinte azt hittem róla akita, de hasonlít is rá), kiéltem rajtuk a kutyázási vágyamat. A csúnya, állatkínzó gazda rövid láncra fogta a két hógolyót :(. Alig van lehetőségük mozogni, pedig egy kutyának -főleg egy kölyöknek- rengeteg mozgásra lenne szüksége... Annyira undorító ez, komolyan, nem vagyok harcias állatvédő, de elítélem az állatkínzást! És a kutya rövid láncon vagy szűk ketrecbe tartása már kimeríti az állatkínzás fogalmát!

És végezetül a nap képe:
Ez nem gyümölcslé! Ez bor, dobozos bor!! Még ilyent sem láttam :D!!!

Egy kis humor plusz bosszúságok

Pont most kaptam pár képet, amin kifeküdtem a röhögéstől!
Alkohol és jóga közti analógia. Hasonló, nem?

Ez nagyon király!!!
"Mindegy, milyen gáz szituba sodor téged az élet,
Mindegy, milyen hosszú és nehéz az út,
Emlékezz, a fény mindig ott van az alagút végén"

És még valami: Magyarország szerintem egész ütőképes zenét küldött az Eurovízióra :))).

De ma történt valami, ami miatt elszakadt a cérna. A suli szabálya szerint kötelező letennünk diplomáig egy angol vizsgát, aTOEIC-et. Egy bizonyos átlag felett, szerencsére az enyém nagyon is felette van. Szóval és ez nem volt két fillér (30000KRW kb. 5 ezer forint). És ezen dolog miatt sem aggódom, mivel angolul élek, plusz megszerzem a minta feladatsort, akkor simán. És szombati napon lesz, ami plusz dühít!
Ez bosszant, hogy annyi fölösleges szabály van. És néha fölös költséggel is jár. Ösztöndíjból élünk, emiatt is rosszak ezen költségek... Legnagyobb ilyen az volt, mikor elvárták tőlem, hogy diplomám fordítását hitelesíttessem a követségen tavaly nyáron. Megjártam pár kört, mire rendeződött, de rossz, hogy azt hiszik, külföldön tanulunk, akkor hú, de gazdagok vagyunk.
Ami még szokott bosszantani, hogy beküldenk minekt a koreai nyelvű szemináriumokra, ami időpazarlás. A csúcs az volt, mikor az LG-től jöttek, és a slide-k is koreaiul voltak. "Happy sleep" súgta nekem oda egyik osztálytársam. Pl az LG-t minősíti szerintem, hogy angolul nem voltak képesek a slide-okat kiírni.
Szóval tudom, számoltam rá, hogy nem móka-kacagás lesz itt, azért is írom le az ilyeneket, mivel most bosszús vagyok, és hogy mások is tudják, nem könnyű. Főleg nem Koreában. Sok előnye van, hogy itt tanulok, de van pár dolog.
Ma a srácokkal ettünk tteokbokkit. Ez olyan kaja, ami semleges ízű ricecake, leöntve csípős szósszal. Kicsit üt, de amúgy nem tiltólistás :).

Khakiszilva és egyebek

Hideg van kicsit, de már nem annyira. Fúj a szél. Süt a Nap. Akárcsak otthon. "Ggot-sam-chu-ui"(꽃샘추위) a neve ennek az időjárásnak, a kora tavaszi periódusnak. Ez azt jelenti, hogy a hideg idő féltékeny a tavaszi virágokra. Találó kifejezés, pont most hallottam.
Utálom, hogy a laborban mindig le van húzva a sötétítő, és a neonvilágítást, miközbn kinn ragyog a Nap. Ez mindig így volt, mióta iskolapadot koptatok.
A Tankcsapdától dúdolom a "Nem kell semmi"-t. A klippje is tetszik, de maga a dalt imádom. Manapság gyakran hallgatok magyar zenét: Tankcsapda, Zorall, Beatrice, de népzenét is, nemcsak rockot. Mielőtt kijöttem, kaptam karácsonyra egy magyar tájas naptárt. Most aktualitást veszítette, de a képek szépek, tehát kidekoráltam vele a szobátmat. (szekrényemet, és az íróasztalommal szembeni melletti fafelületet, könnyen eltávolítható, szobatársaim is csinálják ezt :)))). Honvágy bár nincs, de ezen dolgok elviszik ami van, azt is.
Tegnap volt nőnap. Itt szerintem nem ismerik...
Totál rá vagyok kattanva a khakiszilvára. Imádom! A campuson is van pár fa. Először nem tudtam, hogy az, de megkóstoltam, megszerettem. Állítólag otthon is megél, majd ha lesz lehetőségem arra, hogy gyümölcsfáim legyenek, akkor nem hagyom ki.

Mostanság minden rendben. Azaz legtöbbször minden szép, minden klassz. De előfordul, hogy átmenet nélkül olyan lesz, mintha egy horror szereplője lennék, amikor legszívesebben megfutamodna az ember. Aztán szerencsére megint kitisztul az ég, általában gyorsan, csak néha nehéz kivárni. Néha bosszantó dolgok is vannak, de alapjába véve rendes mindenki a laborban és koleszban is. :)
Néha egy kicsit olysmifélét érzek, mikor a Seoraksanon túráztunk ősszel. (Hallasan nem ütős, Jirisanra meg csak április végén megyek). Mikor nagyon is hajnalban kezdtük (fél 3 előtt), és éreztem, sosem érünk felm, sötét, sziklás út, miegymás. Néha járok hasonlón, az élet egyéb területén is. És amikor végre sikerült feljutni, a csúcson a katarzis. Ugyazt érzem, mikor túlesek egy nehezebb perióduon. Az egész hegygerincen át vezető út mintha kissé a jelenlegi életemet tükrözné. Érdekes, izgalmas, bár néha az ember kiszállna, mivel elfárad a 15-17 órás fötörésben. De ez pillanatnyi dolog, menni kell, mert ha feladnám, akkor bánnám egy életen át. És azért vannak mellettem most is bíztató emberek, a túrán is egymás bátorítása sokat jelentett :).
A másik dolog, amire most rá vagyok kattanva, a spenótlevél. Enyhíti a főzerlék-hiányomat. Mert nagyon hiányoznak a főzelékfélék. És kívánom a zöldet, hisz tavasz van!
A boltok megint teli édességekkel: ugyanis március 14 fehér nap. Ilyenkor a fiúk vesznek a barátnőjüknek csokit, mütyüröket... El tudom képzelni a lányok mennyire várják. :)))

Március 15 a nemzeti ünnepünk... Kokárdám nincs, ami egyfajta deja vu... Azt hittem tavaly nyáron, hogy haza tudok jutni február körül. És nem tettem be akkor. Lehet, hogy már meséltem. Második ilyen ünnep, amit távol töltök otthontól. Ilyenkor otthon mindig bakancsot kaptunk otthoni haverokkal, és irány Pákozd, vagy valami hasonlóan kellemes hely. De akkor is, jó érzés, hogy 18án követségi találkozó lesz :). Akármeddig leszek itt Koreában, ezt sosem fogom kihagyni, és mindig is örülni fogok neki :).
Hiányoztok, hazaiak! Komolyan! Boldog vagyok (legtöbbször) kinn, de ez sosem fog változni. Szeretlek benneteket, köszönöm a sok bíztatást, bátorítást családomnak, otthoni barátaimnak, ismerőseimnek, és nem utolsósorban még két-három embernek, akik tanácsai, segítsége nélkül nehezebben vágtam volna bele :). Jó lesz majd július végén hazautazni kicsit :).


Hétvégén bakancsot húzok megint! :)))). Tudom, tőlem megszokott, hogy hétvégente a bakancs nagyon fontos tartozékom, de én már csak ilyen vagyok :)))).

Muuido -ahol az út kezdődött

A cím csalóka, de mégsem: Muuido sziget Yeongjongdo, a reptéri sziget mellett helyezkedik el, nagyon közel a kifutópályákhoz. Nézegettem a nap végén az első utazós fotóimat, és landolás során készült képeken be tudtam azonosítani Muuidot. Szóval az első dolog, amit Dél Koreából láttam (Majd az incheoni reptéren a vlagyivosztoki gépet, hahahahahaha). Mondhatni, valahol itt kezdődhetett minden, itt volt életem fontos szakszaának kapuja.
Végre eljutottam Muuidora, amivel már több, mint egy éve szemezek. Sajnos, ilyenbe egyedül nem mertem belevágni... De most, hogy Warren kitalálta, nagyon örültem ennek. A busz elég távoli megállóból indult, ahová macera volt kijutni. Pont lekéstük a kompot, jött a következő hamarosan. De Warren nehezen találta a jegyeket -bár bevallom, ha elhagyta volna, akkor annak hideg tengeri pancsi lett volna az eredménye-aki viccesnek tartja az ilyent, az részéről is:). Ok, nem leszek gonosz! Meg részemről is amúgy, mivel átúsztam volna, nem hosszú!
A komp:
Hideg volt, örültem, hogy felöltöztem melegen:
A sziget: csak öt percnyi kompút:
Muuido egyébként onnan kapta a nevét, hogy a Muui -balett táncosnő ruháját jelenti, és nyáron, bizonyos szögből hasonlít a sziget arra. Egyelőre engem nem nagyon emlékeztetett rá.
Sirálymadarak a kaját lejmolva követték a hajót -Biztos rájöttek, mennyi nagylelkű turista él.

Megérkeztünk! :)))

Úgy volt, hogy megmászunk egy hegyet, a három közül, és megnézzük Silmidot majd busszal vissza- akkor (Warren, bosszú, hahahahahahaa!) De erről majd később, lényeg, nekem nem volt kedvem buszozni. Sosem szerettem, ha olyan emberek vannak túrán, akik arra is alig képesek, hogy elsétáljanak a Blahától a Keletiig. Na mindegy.
Az első domb elég kicsi volt, Dangsan volt a neve. Na ez tényleg vicces volt a zöld metró szöuli megállója miatt. :) Elég szépek a hegyek, olyan Bakony szintűek:
De attól még klassz kis hely, nem mondom :). Muuido relatíve pici sziget, de valahogy máshogy érdekes, mint Jeju-do. Kevésbé van beépítve, sokkal inkább természetileg jelentős.
Mikor mentünk le, szép kilátás nyílt Silmido-ra. Silmido Muuido mellett egy még kisebb, teljesen lakatlan sziget. Egy földhíd vezet át oda. Mindkét helyen van jó pár csodás szabad strand, homokos tengerpartok. Nyáron is érdemes lesz eljutni ide. Sőt, ezt a részt meg fogom nézni egyszer ősszel és tavasszal is.
Bár nem ismerem a koreai filmvilágot, de tudom ezen a részen két filmet is forgattak. Egy koreai sorozatot a "Stairway to Heaven"-t (jelenleg nem a Led Zeppelin csodás daláról beszélek) és egy háborús filmet, aminek "Silmido" a címe. Állítólag a koreai filmek mind szomorú véget érnek :(.

Szóval mentünk le, gyümölcsfákkal és szőlőtőkékel körülvett úton. Itt elpattant a húr: kiderült, vámot szednek. Ok 2000KRW, nem halunk bele, de mi jogon kérnek azért pénzt, hogy átmenjünk Silmidora? Holden, ez totál nem vicces! :D. Utálom az ilyen vámszedéseket! Na mindegy, egy homokos tengerpartra értünk ki, ahol a homok teli volt törött kagylóhéjakkal. De erről később.
Almát rágok a tengerparton:

Majd egy köves részen és egy homokhídon átsátáltunk Silmidohoz.
Egy erdőn átvágva elénk tárult a Sárga-tenger! :)

Ramen, gimbap meg egyéb dolgok kivégzése után sétáltunk egy nagyot a parton. Rengeteg kagylóhéjat találtunk, van, aki tengeri csillagot is kiszáradva. Sőt, nagy bldogság volt részemről: Találtam ép tengericsiga-házat! Régóta keresem az ilyent, mindig, ha tengerhez megyünk, ezt keresem. Azért is jó volt, hogy most testközelből láttunk tengert, mivel Jejunál ilyen nem vagy alig volt.
Néhány Silmido-s fotó:
Tengerpart:).

A homok csodálatos! :) Heather "tangapapucsot" visel, így bele mert menni, hiideg volt...
Fel a sziklákra!
Élő osztrigákat is találtunk, kővel feltörve megkóstoltunk őket. Szegény herkentyűk, állandóan félnek, mikor mészárolják le őket... Tengerízük volt, állítólag-nem állítólag, komolyan-nagyon egészségesek. De erről később bővebben mesélek.
Majd vissza Muuidora, ahol a tervtől eltérően felmentük a második csúcsra. Kissé hosszabb volt, de mikor felértünk, onnan szép kilátás nyílt a tengerre, az incheoni reptérre, meg az egész szigetre. Látni lehetett Jamjido-t, ahonnan a komp indult (pici sziget, földíddal összekötve a reptéri szigettel) és Silmido-t is.
Itt Silmido madártávaltból, ok, hegygerincen mászkáló turistatávlatból:).
Fenn.
Jamjido és a reptér:
Vicces, annyi szép fotó készült, nehéz szelektálni, annyit betennék még, Muuidoba is totál beleestem :D! Jeju-do-nak nem kéne féltékenykednie, hiszen két külön világ! És ha önmagukban nézzük őket, akkor mindkettő annyira szép!
Mikor lértünk, akkor történt egy kis macera. Mivel abban a hitben éltem, hogy senki sem mássza meg már a harmadik csúcsot, a lányokkal tartottam. Mier kiderült, a fiúk fölmentek. Nem baj, most kissé jobban érdekelt a falu a tengerhez közel, plusz a kikötő. De jövök én még ide!
Cuki egy ház:
Állítkínzás, ezt a tündért láncra verni! Tudom, nincs kerítés, de ha valaha kertes házam lesz, akkor tuti inkább csináltatok, minthogy a leendő kutyámat láncon tartsam. Ráadásul milyen röviden! Szerintem, ha a gazda tudná, hogy emlegetem, nagyokat csuklana! :D

Közeledünk a kikötőbe, halászhajók tömkelege.
Osztrigát nyitnak fel, mindenhol lehet kapni, zacskóba. Egy speciális szöges szerszámmal teszik ugyanazt, amit mi kővel csináltunk. A tengerben, a kikötő mellett osztrigahéjak tömkelege éktelenkedett a biomasszájától megfoszva... A kikötős képen is a hajók előtt az a fehér nem kavics, hanem kagylóhéj. Mésztermelésnek sem rossz...
A kikötő éttermében kagylós tésztalevest ettünk, amit nagyon -nagyon szeretek. Jó erős kimcsit adtak:).Evés után láttam pár landolni készülő röpcsit.
Time to say goodbye :(
A kompon újra:

Egy naplementés kép:

Visszatérek ide, az tuti! Csodás napom volt megérte erre a szigetre annyit várni. Nem történt az, ami sokszor: nagyon vár az ember valamit, aztán csalódás. Ez komolyan szép volt :).