Zöldtea ültetvények

Reggel járkáltunk a könyéken, fociztunk kicsit, majd reggeli után indultunk a híres teaültetvényekre. A társaság nagyon bosszús volt, hogy erre kevés időnk volt, én is egyet értettem velük, mivel nagyon tetszett.

"Kockacserje" :) :) (legalábbis egy facebookos komment szerint)

Megkóstoltuk a zöldteás fagyit is, finom volt.

  Ezután a múzeumhoz kellett mennünk. Azt hittem, a zöldteáról lesz előadás, de helyette valami promóciós s**rság volt, a Bosung-Kazahsztán kapcsolatok révén. Ezen személy szerint én is kiakadtam, ezzel nem voltam egyedül. Kellett nekik a közönség, és minket raktak be báboknak. Majdnem elaludtam az egészen. Szerencsére nem volt hosszú.

Zöldteás lábfürdő :)

Ezek után mentünk zöldteát készíteni, ez jó volt, de uncsi. Kiválogattuk a rossz leveleket, ezt 6 percig "sütni" kellett, majd morzsolni őket, hogy összetörjenek.

A zöldtea készítő ajummákkal :)

"Hétvégi adrenalindózis"

A hosszú hétvégén Bosung-ba mentünk. A helyi önkormányzat jelenleg szerette volna reklámozni a helyi látnivalókat, emiatt meghívta a túracsoportot. Elég nagy kedvezményt kaptunk a kirándulásra. Ami az indulásban frusztrált, hogy kereken megmondták, legalább kétszer-háromszor, hogy legyél ott időben, mert dugó lesz az utakon. Mégis rengetegen jöttek késve, és fél órával  a tervezettnél később indultunk. Hát, beigazolódott az egész dolog. Kb. hét óráig tartott az út, és a végén már kijött rajtam a klausztrofóbia... Az egész programot át kellett a k***a késés miatt szervezni, és így kevés időnk maradt arra, amit sokan szerettek volna látni (a teaültetvényt). Személyes véleményem szerint péntek este kellett volna elindulni, akkor több idő maradt volna mindenre, kevesebb dráma lett volna. Érkezés után gyors ebéd következett, elfoglaltuk a szobákat. Ezek után mentünk a szálló melletti kalandpályára. Én még sosem voltam kalandpályán, de egyszer ennek is el kellett volna jönnie :) :).

Felvettük a biztonsági felszerelést...:)

Két pálya volt, egy könnyebb (elvileg), meg egy nehezebb. Én a "könnyebbet" próbáltam meg, mivel most csináltam ilyent először. Eddig valahogy kimaradt ez az életemből.

Már az elején elakadtam, eléggé berezeltem, mikor a felszerelésem beleakadt a kötélbe, de vissza sikerült másznom, és sikerrel átmentem a drótkötélen. Ahogy mentem előre, úgy egyre jobban élveztem az egészet, hiszen kötéllel voltunk rögzítve, tudtunk kapaszkodni, így kisebb lett a veszélyérzetem. Szerencsére nem vagyok olyan ember, aki első nehézségnél feladja, még ha meg is ijed kicsit :) :). Legközelebb bevállalom a nehezebb pályát, ha eljutok ilyen helyre.

Ezek után a zipline következett, amikor a kötélpályán átcsúsztunk a tó másik felére meg onnan vissza. Kicsit tériszonyos vagyok, de mikor elindultam, akkor már élveztem az egész dolgot, a kilátást, és egyáltalán nem féltem, sajnáltam, hogy véget ért az egész dolog. Ez is nagyon tetszett :)

Este még frizbiztünk a füves terepen, majd kaja. Rengeteg kaját rendeltek, zöldség, koreai kaja, csirke, és rágcsa közül lehetett válogatni, illetve csapolt sört is kaptunk. Az indiaiak viccelődtek velem: "Szerintem még nem ittál elég sört"-de valahogy most nem kívántam annyira, hogy még újratöltsem. Este még volt egy kis táncoktatás is egyik jobb mozgású csaj és az olasz srác jóvoltából. Ezt a bandát azért szeretem, mivel kevésbé ivós a társaság. Múlt hétvégén az frusztrált, hogy este szinte nem volt más, csak masszív ivás, drinking games, amit utálok. Már kinőttem belőle, hogy emiatt unalmasnak tartsam magamat.

Csak egy zene

Mostanában igyekszem olyan zenéket hallgatni, amik optimizmust sugallják. Hétvégén még nem tudtam teljesen elengedni magam, de remélem, hamarosan újra sikerülni fog ez is :) :). A rajzolást most nagyon nem volt erőm csinálni, de remélem, hamarosan visszajön az affinitásom hozzá, pedig ősszel sokat alkottam.



Bakker, élmény volt hajnali négykor arra ébredni, hogy pasas a mellettem/felettem lévő lakásban hangosan telefonál. Úgy látszik, itt is sok önző kötsög van... :( :(.

Agymenés... avagy "Amerika láz?"

Szóval az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált: megyek Amerikába, ráadásul azt a bizonyos cikkünket is elfogadták (kedden derült ki), ami nagy megkönnyebbülés.  Amerikai utamat is intézem, szállást foglaltam DC-be és New York-ba is, vonatjegyet a két város között. 3 és fél óra vonatút az Amtrak vonatokkal, a Northeast Regional járataira. DC-ben inkább a kényelem volt a cél. A College Park mellett foglaltam szállást, ami biztonságosnak tűnik, egyetemi környezet miatt, emellett az amerikai árakhoz képest baráti pénzért, ahonnan közvetlen metrójárat van a konferencia helyszínére. A konferencia jó lesz, azaz remélem. Tavaly jó volt, bár egyedül tuti fura lesz.

Azért remélem, készíthetek pár klassz képet DC-ben...

 ...és NYC-ben is :)

 

Az a bizonyos Amtrak

Aztán döntöttem, megyek New York-ba, ha már az East Coast-ra megyek, azt nem hagyom ki.  NYC-ben inkább az volt a fő szempont, hogy viszonylag könnyen elérhető legyen a Penn Station a szálláshoz, és a Central Park mellett foglaltam szállást. Annak örülök, hogy NYC-ben a metró 24 órában üzemel. (Szöulban sem tiltakoznék, ha bevezetnék ezt :) ). Izgulok, hogy minden rendben menjen, a vonatjegyemet is átfoglaltam egy órával korábbira, de lehet, hogy átfoglalom még korábbira. Most reggel 8kor indulnék vissza DC-be, de lehet, hogy inkább átrakom a reggel 7-kor induló járatra, hogy ne kelljen annyira izgulni a DC-be való visszaérés miatt. Árban megegyezik... Próbálok tájékozódni, ismerkedni a dolgokkal, de élesben tuti sokkal nehezebb lesz, mint ahogy a hálózatról tájékozódni. Nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi baj. Azt olvastam valahol, hogy a félelem vonzza a félelem tárgyát, de azért óvatos leszek. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem Nyugat-Európa (bár egyik srácot a laborból pont Párizsban támadták meg 2011-beb) meg nem Szöul, hanem totál más világ. De azért próbálok bizakodni.

Vicces, gyerekként Amerika nagy álmom volt, hogy az ígéret földje, meg mittudomén micsoda. Az amerikai filmek és rocksztárok miatt, nem gondolkodtam másképp, mint a legtöbb kamasz. Most már sokkal realistább vagyok. Természetesen örülök, hogy végre sikerül eljutnom oda is, bár jobban örülnék, ha a nyugati parton lenne a konferencia, mivel oda kevesebb utazással el lehetne jutni. A másik, amit sajnálok, hogy Miami-ban szállok át, és jó lenne ott körülnézni, de szerintem esélytelen lesz. Amúgy is éjszakázni fogok csak ott, tehát nem érdemes. Még ESTA-t kell intéznem, és biztosítást is kell kötni, de azt is meg fogom csinálni. Ne haragudjatok, tényleg izgatott vagyok az egész utazás miatt... 

haha

Azt hiszem a koreaiak kicsit "betegek" . Kaki a zoknin, maci kaki vagy malac kaki...:)

Nem értem a koreaiak beteges vonzódását az emberi ürülékhez... :) :)

Vagy a vizelethez... Egyre betegebb, jujjj :) :)

Bijindo

Tongyeong-ból egy 40 perces kompozás következett, amit ökörködéssel töltöttünk :).

Edzünk a Spartan Race-re :) :) (van kötélmászás, ami mondjuk könnyebb)

A szigetre gyorsan megérkeztünk. Bijindo kicsit úgy néz ki, mint egy osztódó sejt, azaz két sziget egy földhíddal összekötve. A földhíd persze természetes földhíd, autóút is épült oda, ami kb magyar countryside színvonal. A szigeten két falu van, a másodikban aludtunk. A civilizáció foka elég alacsony itt, főleg halászattal foglalkoznak az emberek. Meg az idegenforgalom is kezd kialakulni.

A sziget tengerpartja szinte csak a miénk volt :).

Páran a tengerparton pihentek.

Voltak, akik elindultak felfedezni, én is szerettem volna megnézni a kilátást a hegycsúcsról. Könnyen járhatóak voltak a terepek, néhol koreai turistákat is láttunk :).

A csúcsról nem láttunk semmit, mivel ködsapka volt körülötte. Viszont az obszervatóriumokról szép kilátás nyílt a sziget másik részére :).

Már lefelé menet :).

A tengerpart sziklás része.

Én ugyan nem fürödtem, még addig kell pár hetet várni, hogy felmelegedjen a tenger. Viszont jó volt kicsit napozni, lábat áztatni. Szépen kitisztult az idő napközben.

A bátrabbak bementek a tengerbe :).

Aztán történt egy szomorú dolog is. A csoport négylábú tagját megtámadta egy nagyobb kutya és megsérült. Mindenki megijedt, de később kiderült: nincs komoly baja. Másnap már vidáman szaladgált körülöttünk az eb, annak ellenére, hogy még sántított egy kicsit, és hétfőn kiderült, fel fog épülni.

Este volt egy kis buli, de hamar ivásba torkollott az egész. Egy darabig lógtam a többiekkel, de hamar aludni mentem, mivel a héten rosszul aludtam, és elég rendesen ki tudtam magam pihenni.

Reggel masszív köd volt, később kezdett feloszlani. Segítettem reggelit csinálni, majd kaja után járkáltam a környéken. A köd már kezdett feloszlani :).

Elsétáltunk páran a másik faluig, közben hallottuk a csajok vidám sikoltását, akik elhatározták, belementek a vízbe. Ezek szerint elég hideg volt :). Visszafelé örömmel megállapítottuk: kitisztult teljesen az idő :).

A komp nagyon nehezen akart megérkezni, örömmel egyben szomorúan szálltam fel. Nagyon jól éreztem magam, kicsit rendet raktam a fejembe, de azért még 1-2 napot maradtam volna. Tongyeong-ba kajáltunk, majd irány haza. Csendesebb helyre vonultam most, aludni is tudtam, és olvasgattam. Nem volt dugó, öt és fél óra alatt voltunk Jukjeon-nál. Szerintem a vizsonylag nyugodt utat a buddhista fesztiválnak köszönhetjük, mivel az emberek nagy része a városban maradt a hétvégére :) :).

Hwangamsan, ahol az azáleák már majdnem elvirágoztak

Most hétvégén Bijindo-ra mentünk, előtte pedig egy azálea fesztiválra. Az út hosszú volt, az emberek elég hangosak körülöttem, de végül elaludtunk. Sajnos nem vagyok ilyen hangos ember, ennek ellenére jól esik, hogy környezetemben vannak emberek, akik elfogadnak és kedvelnek így is, nem tartanak szürke egérnek. 

Majdnem agyaltam, hogy nem is megyek túrára, alszom a buszon, de végül csak meggyőztem magam, és hagytam magam meggyőzni. Sokan indultunk, nagy nehezen megtaláltuk, merre kell menni. Elég könnyű terep volt, közben a Nap is kelt föl. Kicsit menni kellett, de könnyen megtaláltuk a fesztivál területét.

Egyik csaj hozta kutyusát is. Nem vagyok nagy rajongója a kisméretű kutyáknak (Apukám szavai: "Rálépünk" :) ), de ez a fenevad aranyos volt, meg értelmes is, nagyon megkedvelte őt az egész társaság.

Azért még jó sok virágot láttunk, ráadásul a kilátás is klassz volt :).

Mivel kevés időnk volt, letaxiztunk a fesztivál helyszínéről. A busznál megettünk némi magos kenyeret mogyoróvajjal és dzsemmel, és irány a busz. Mondanom sem kell, elaludtunk :). Tongyeong-ba gyorsan megérkeztünk, és még volt egy kis időnk a kompig. Pótoltuk a koffein-hiányunkat, majd a társaság fölszerelkezett piával, kajával (és nőkel, haha :) ). Hamarosan beszállás, el tudjátok képzelni, milyen örömmel léptem a fedélzetre, amivel nem voltam egyedül :).