Jeju-do 4. nap - Hallasan. "Time to say goodbye"

Ha edig keveselltem az edzést, ma bepótoltam!!!
Szóval korán keltünk, de nem eléggé. Taxival mentünk ki, ami szerintem tök szemétség volt, hogy ez nem számított bele. A tengeralattjáró-túráról lemondtam volna ez miatt. De megérte.


Az edzettebbekhez csapódtam, Adam, Matt mellé, akikkel simán feljutottunk, de Duncan és Warren már felértek. Tulajdonképpen az edzettebb srácok kissé motiválnak engem, meg az is, hogy nincs nagy dugó. Nem a forgalmi, hanem a "turista-dugóról" van szó. Aki szeret túrázni, az úgyis érti, miről beszélek. Hát azért nem volt egyszerű, levegő után kapkodtam, nem tudom, ezt a csúcsra való rohanás, vagy a majdnem 2000méteren tapasztalható kissé ritkább levegő okozza. Ok, 2000m még nem nagy dolog, ha magasságot nézzük, de hogy Korea egyik (talán) legmagasabb hegyére mentem fel, igenis nagy dolog!. De azért öröm volt felérni, és csodás volt a kráter!!!

A kráter, állítólag nyáron-ősszel tó is van benne. Sajna most nincs, de így is nagy élmény. Sosem láttam ilyent:))).
Ezek nem normálisak! Hideg volt a csúcson!!!

Egy ismerős- STEVE! A konkurens túracsoporttal, a Discover Koreával is összefutottunk.

Majd le, Harry irányításával félig futva, félig tempós gyalogolva. Mint egy zupás őrmeser! HEHEHEHEHE!
Pár jó nagy hegyen már voltam, mióta Korea az otthonom. Seoraksan, Taebaksan (az is elég nagy), most Hallasan. Jirisan még sajnos hátra van, de tavasszal az is meghódításra kerül- reméljük még többször is :).

De a honvágyam elhagyása sikerült. Páran elmentek lóhúst enni. Hívtak, de nem akartam. Ló egyelőre olyan, mint a kutya, nem tudom elképzelni a tányéromon (Mike egyet értett). Talán egyszer változik a véleményem, de most inkább nem, hisz tegnap lovon ültem, ma meg megeszem... Milyen dolog az?
Később, útban a kikötőbe, egy ecuadori srácnak meséltem a magyar konyháról, sosem tudtam ilyen jól összeszedni a dolgokat még, pedig nem először mesélek róla. A kikötőben olcsón vettem csokoládét, (10 dollár/4doboz, a városban 10 USD -ért jó, ha 2 dobozzal kapunk). Igaz, a kikötőben vámmentes a cucc. Szöulban sokkal drágábbak amúgy a Jeju-i csokik (7 dollár/ doboz), emiatt is vettem, ajándékba, addig meg a repülős táskámban fog dekkolni. Vitamintablettát sem felejtettem el, mivel elég jókat mondtak róla (10 USD helyett 7 USD). azlért írtam ki USD-t, mert ők szokták így mondani, lehet, amcsinak néznek :D! Amúgy 1USD=1000KRW (kb).

A komp:

Mosolygok, de szomorú is vagyok- Viszlát Jeju!

Naplemente: Harry, én és Warren, mint fotósok, rohantunk ki a kütyükkel!


Búcsú:

"Jack, repülök"

Kiírtuk-JEJU! Méltó búcsú!

Viszontagságos volt a hazaút, amiről meséltem. De megérte az egész. VISSZAJÖVÖK MAJD!!!! Köszi, Warren, hogy elérhető áron, de megmutattad nekünk ezt a csodás szigetet!!! :))) De legközelebb Incheonból induljunk komppal!

Jeju-do 3. nap - The yellow submarine, Sunrise Peak, lóháton, Ichul-land és hócsata!

Reggel kissé a tegnapi buli miatt a gyomrom megzavarodott. Rendbe jöttem hamar, némi koffeinbomba rásegített, hehehehehehe. Mentünk, először tengeralattjárózni. Jelentem, túléltem! :D A budiban találtam egy mobilt, Warren tanácsára visszatettem, de itt nem ismerik a talált tárgyak osztályát?
A két nagyfaterrel pózolok! :))) Itt durcik...
Ezek a vaskályhák sem semmik:

Hajóval mentünk Udo szigete mellé, onnan indult a túra. Kár, hogy nem tudtunk elmenni ide is, egyszer úgy megnézném!

Beszállás!!!! Tényleg sárgák voltak a jószágok, mint ahogy a Beatles megénekelte :)

Majd süllyedtünk, kicsit furán éreztem magam, féltem, rosszul leszek. A halak aranyosak voltak, egy búvár odacsalogatta őket, de rendesen fotózni nem tudtam, sajnos a korallokat sem. Annyi fény nem volt, az én gépem sajnos nem annyira érzékeny a sötétre. Alapjába véve, örültem, hogy kipróbáltam, de ezen közlekedési eszköz nem lesz a kedvenc utazási opcióm. Röpcsi sokkal jobb!
Előtte fotózkodtunk, ingyenfotó, Harry, Scott és én voltunk együtt, de csak egy fotót kaptunk. Kő-papír- ollóval kisorsotuk, én nyertem! :D Egyik csajszi elhagyta a napszemüvegét...-nem én voltam!!!
Lakótársaimmal, balról-jobbra: én, Trisha, Mel és Sherris. Aranyosak voltak, ezt meséltem.
Majd következő állomás: Ichul-bong, Sunrise Peak. Ez egy vulkáni kráter, lépcsőkön kellett fölmenni hozzzá.
Virágok!:)))
Fel-csodás kilátás, földhíddal!
És a kráter! Sajnos tó nem volt benne! Nagy élmény volt, hisz vulkáni krátert még sosem láttam!

Virág:))))


Majd Houlden és én lementünk a vízpartra, ahol végre bele tudtam nyúlni a tengerbe!!! Istenem, annyira tiszta volt a vize, de a homok fekete, a vulkanikus kövek miatt.
Aztán a nap legjobb része: lovaglás. Egyszer felültem, ügetést nem mertem bevállani, de másodjára éveztem. Meg akarom tnaulni, amint lehet!!!
Harryvel lovasfelszerelésben.
Cow-girls:
Nem harap a cowboy!!! Cuki volt ez a paci!
Csikó, aranyos, nem!
Néhány lóhátas kép!
A ló kicsit rázkódott, mikor ügetett, de akkor is király volt! Tudom, a pacik be voltak tanítva, és egész nap ezt csinálják, hogy a turisták ezen irányű igényeit elégítik ki. Szegények!
Majd jejui fekete malacot ettünk , ami izlett, de a zsíros részét lefejtettem. Zöldségekkel, rizzsel :). És jó sok kimcsivel!
Aztán Ichul-landba mentünk, ami egy ilyen művészeti dolog volt, botanikus kert, szobrok, meg egy barlang. Amúgy király hely ez is!
A nagyfater itt is befigyelt-Trisha és én.
Kukucs!!! Ez a likas kő nem tudom, micsoda, de akkor is, jól néz ki.
A barlang bejárata-nem tudtam rendesen fotózni. Mivel első napon is voltunk hasonlóban, nem annyira jött be, másodjára kicsit uncsi.
A száj-és körömfájás miatt le volt zárva egy része, de így is sokat láttunk. De manapság a száj és körömfájás miatt sok hely zárva volt, de így is nagyrészét tudtuk teljesíteni.
Kaktuszok -cukik.
Majd egy tradícionális faluba mentünk. Ez más volt, mint amit novemberben láttam, ugyanis inkább a vályogkunyhókra emlékeztettek. De egyedi, és nagyon érdekes ez is.
A régi WC-k Houlden szerint. Nem látni, de mögötte egy disznóól van. Magyarul a disznók közé kerül a melléktermék, bakker, azt is megették. És ugyanezt a gyesnót levágták később, és megették. Most értem miért is nevezik szegény gyesnyókat tisztátlan állatoknak az iszlámok és zsidók :D.


Utólagos megjegyzés: Amúgy a jejui fekete kocát is sokan "szardisznónak" nevezik, először röhögtem rajta, de most kiderült, miért! Több helyen is olvastam róla, kiderült, valaha, az éhezések miatt nem tudták rendes táplálékkal ellátni, és rászoktatták az emberi melléktermékekre. Nem viccelek, de komolyan azt hittem, Holden ugratni akar! Ennek neten is utána néztem, igaznak bizonyult... Állítólag már betiltották ezt, de ki tudja? Jó, ha tudom, mit ebédeltem :S Szóval ő az:

Ezek után egy erdőbe mentünk, ahol a hó nem olvadt el, egy hatalmas hócsatát rendeztünk :). Nem nagyon fotóztam, mivel nem lehet egyszerre dobni, meg a kamerát tartani, és amúgy sem szeretném, ha a kütyüt eltalálná egy hólabda :). De fura, hogy délelőtt a vulkán mellett olyan klassz idő volt, most meg megint hó...
Majd a Jeju-i Nemzeti Múzeum volt a végállomás, ami szintén nem volt nagy szám.
De itt shoppingoltam- ha olyan helyen járok, elkezdem pótolni az elmaradt karácsonyi-szülinapi ajándékokat. Jejui parfümöt (egy kisebb üvegért 5-6 USD-t, a nagyobb kiszerelésért 10 USD kérenk) vettem, hadd élvezzék otthona kellemes virág illetve narancsillatot! :))). Tudom, még messze van a hazaút, de nem fogok egyhamar ide eljutni. El akarok, de nem hiszem, hogy nyárig összejön...
Este egy kis búcsúzaba, beültünk pajeont enni, valami kagylós lötyivel, na és makgolival. Az amcsi csajok kissé idegesítőek voltak. Persze másnap nem mentek Hallasanra- rosszmájú vagyok, hehehehehehehehehehehehehe! Tudom, a féltékenység is beszél belőlem, mivel én nem vagyok inglistícsör. Nem keresem magam degeszre, se ideileg sem anyagilag nem tudom megoldani, hogy 3-4 hetekre Malajziában, Thaiföldön vagy egyéb helyeken nyaraljak. Nem tudok bulizni, mivel időm sincsen rá, meg cuccaim sem menők, bár csinosan öltözöm. Tudom, sokaknak szimpatikus vagyok, ez nekem elég, és azokkal előszeretettel lógok, akik kedvelnek. Rájöttem, csak magamat kell adnom, és sokkal jobb minden :).