Sprechen Sie Deutsch ? -még egyszer

Hétfőn este, hullafáradt voltam, nyelvórám miatt, és a Bundang Line-n bambultam. Leszólított egy koreai srác. Aztán megkérdezte, beszélek-e németül. Aztán átváltottunk németre az angolról. Jó érzés volt, hogy egy koreai srác, aki jól beszél németül. Azt mondta volt cserediák Németországban, és vissza is akar menni oda tanulni. Ritka, ha egy koreai jól beszél németül, és ez nagyon tetszett nekem. Az angolra való átváltás-reflexem sokat gyengült. Németekkel már találkoztam, és beszéltem is Koreában, és ez hozzásegített, hogy ne felejtsem el. Másrészt, jó érzsé volt, ezt a rég nem használt nyelven kicsit dumálni. A passzív szókincsem még mindig jó barátom, sokszor segít a bajban.

Tegnap megjelent az első cikk, amiben benn van a nevem! :D Bár még csak társszerző, (de lesz elsőszerzős munkám is). Elég jó lapban jelent meg. Vannak még munkák folyamatban. Sok a meló, és érzem, kezdek fáradni. Energikus embenek mondhatom magam, szerencsére, aki szeret pörögni, élni. De akkor is, szükségem lesz hamarosan a kis pihenésre otthon, mikor a felelősség kicsit lehullik a vállamról, és szabadságra megyek önállóságból. :D

Néha elgondolkodom azon, hogy én, akit gimiben ki sem lehetett mozdítani a négy fal közül, hogy lehettem képes erre? Tudom, változnak az idők, változik az ember, igaz valamennyire ez a közhely. De a család még mindig hiányzik, akárcsak a hétvégi hazajárogatások. Emlékszem, mennyire szerettem ezt egyetem alatt. Hogy hetente, kéthetente felpattanok a Bécs (vagy Pozsony, Sopron, Szombathely...stb) felé menő vonatra, és három órán belül otthon vagyok. Mióta a railjetet bevezették, és kiharcolták, hogy megálljon Mosonmagyaróváron, az jelentősen lerövidítette annak a 200km-nek a megtételét (sokáig átszállással mentem). Szerettem vonatorzni, bár bosszankodtam eleget, ha a MÁV bemondta -"az XY EC (IC/ gyorsvonat) előre láthatóan 10(20/30/40) percet késik/késéssel indul. Meg akkor, ha minden ok nélkül megálltunk, kalauz sehol, aki elmondaná a késés okát. Mivel Kelenföldön laktam három évig, a potenciális érkezési idő után 10 perccel mondják be, hogy ez vagy ez a szerelvény késik...Sokszor bosszankodtam, hogy "Éljen a Máv!"és ezzel nem voltam egyedül.De valahogy élveztem az ismerős tájakat, mégha ezredjére is láttam őket. Néha volt kedves útitársam, vagy egy-egy ismerős arc.

De a családdal, és haverokkal való kommunikációban az internet sokat segít. Skype, email, msn, miegymás. Közösségi oldalak is, hogy tudom a volt egyetemi évfolyamtársaimról, magyar ismerősökkel, hogy mi van velük. Ok, megvan az árnyoldala ennek, de vigyázok, kit jelölök be és vissza. Tudom, régen is voltak külföldi ösztöndíjas diákok, akik vállalták. Amikor még csak a levél volt az egyetlen reális dolog. Szóval ennyiből könnyebb helyzetben vagyok, tehát panaszra nincs okom. :).

Sprechen Sie Deutch?

-kérdezte tőlem egy pasas reggel suliba menet, amit a szokásos "Teatcher?" és "USA?" kérdések előztek meg. Megmondtam, hogy európai vagyok. Erre elmesélte, hogy ő németet tanít. Vicces, hogy a németet is tanulják kinn Koreában, nemcsak az angolt. Talán sokan oriantálódnak Európa felé is.
Egy túrán, még szeptemberben egy német sráccal is összeakadtam, aki elmndta: ő is oktat, de sok német mérnök él kinn. Azért mindig örömmel tölt el, ha európai emberrel találkozom, túrákon, vagy akárhol. Kevés van, realtíve.
Vicces, töriből tanultam: a német nyelv majdnem hivatalos lett Amerikában. Egy szavazat híján veszítet, és az angol lett így a világnyelv. Mi lett volna, ha lett volna plusz az a két voks? Hát valszeg akkor a németet tanulnánk úgy, mint most az angolt...

Hangul, és a nyelvekkel való kapcsolatom

A koreai ABC amúgy. Még nem tudok koreaiul. Úgy vagyok vele, mint az orosszal: az írásukat el tudom olvasni, meg pár szót tudok. De tanulni szeretném majd, márciustól. Szeretnék kicsit megtanulni koreaiul, ha már itt élek. A metrómegállókon szoktam gyakorolni az olvasást :). Mobilomon a metrótérkép koreaiul van-egyik kollégámtól örököktem a kütyüt - és azon gyakorlom :). Kollégám, mikor egyik hétvégén mentünk valahová, néztem a térképet, megjegyezte: "Dehát nincs benne angol menü"-Mire én: "Dehát el tudom olvani". Igaz, az angollal tökjól elboldogulok, mivel a suliban, túrákon azon kommunikálok (volt, hogy majdnem angolul válszaoltam az otthoniaknak.... no comment).
Amúgy tanultam németül is. A németről azt kell tudni, hogy hasonlít kicsit az angolhoz. De az angol az itt élésem alatt úgy berögzült -beégett az agyamba, hogy mikor németül akartam dumálni, automatikusan átváltottam angolra.(augusztusi hazautam során találkoztam egy svájci csajjal, akkor történt) Nem vagyok büszke erre, de nem szégyellem. Tulajdonképpen élvezem, hogy angolul kommunikálhatok, ez volt a vágyam. Pedig régen a német jobban ment, de fel tudom, ha egyszer úgy adódik. Tulajdonképpen a német segített sokat nekem abban, hogy megtanulhassak angolul :).
Az angol nagyon természetes lett nekem, hisz magyarul csak a Skype-n keresztül kommunikálok. Leszámítva néhány kivételes esetet. Amikor a kinti magyarokkal találkoztam. A Magyar Nagykövetség március15 előtt szokott rendezni egy találkozót a kinn élő magyaroknak, ami nagyon jó volt, remélem, jövőre is lesz. Kevés magyar él kinn, 30-40 talán. A másik eset az volt, jött az egyetemünkre szemináriumot tartani egy európai ember, aki holland, Szingapúrban él. De töltött pár évet Budapesten is, és teljesen meglepődtem, mikor magyarul megszólított :).
Amikor télen utaztam haza, a Moszkva és Budapest közötti gép MALÉV gép volt. És fura érzés volt magyar szöveget hallani újra, pedig akkor még alig hat hete voltam kinn...
Szobatársaim néha kérdeznek tőlem magyar szavakat :). Meg van, mikor mások is, mondogatják milyen könnyű, de mikor nehezebb szavakat mondok, rájönnek, hogy nem is:).