Eddig féltem a terepfutástól. Nem tudom, mi miatt, de valami visszatartott attól, hogy terepfutó versenyre nevezzek. Tavaly jó mentség volt, hogy épp egybeesett egy futással, amit mindenképp le akartam szaladni. Idén viszont decemberbe belém bújt a kisördög, és úgy döntöttem, nevezek a Korea Trail-re :). Na, nem az 59km-re, hanem a rövidebb, 13km-es szakaszra. Féltem is tőle kicsit. Bár rutinos futónak számolok, utcai futóversenyeken gyakran indulok, rengeteg félmaratont teljesítettem, maraton is megvolt már jó párszor. Kisebb sikereket is értem el a futánsban, Viszont a terepfutás más, és talán az emelkedők miatt izgultam, nem kicsit, nagyon :)..
Tegnap mentünk Dongducheon-ba, ott is aludtunk, mivel elég messze, 2-3 órás vonatútra van tőlünk, és hajnalban nem biztos, hogy kiértünk volna időben, álmosan meg nem jó futni. A szálló egész jó volt, tiszta, viszonylag nyugalmas. Eltaxiztunk este a verseny színhelyéhez, ahol átvettük barátom rajtszámát (enyémet a futóklubosok már megszerezték). Hazasétáltunk, és útközben ettünk egy finom galbit (pácolt marhahús, amit helyben lehet egy speciális asztalon megsütni, ha adódik, szívesen megeszem). A szállóra visszatérvén én is megkaptam a racepack-omat. Nem kellett olyan korán kelni, bár hét előtt érdemes volt felkelni. Viszonylag jól aludtam. Reggeli után indultunk a verseny színhelyére, taxival. Nem volt nagy tömeg, több emberre számoltam. Bár utólag visszanézve, többen jelentkeztek a versenyre, csak sokan lemondták. Azt gondoltam, az sem zavar, ha utolsó leszek, igyekszem jól érezni magam. Az energiagélt mindenesetre magammal vittem a futásra.
"Hol van Wally?" :)
Már rajtra várnak az emberek :) :)
Itt már nagyon izgultam :)
8:30kor indult a 13km-es verseny.
Az 59km-en az emberek már hajnali 5 körül elstartoltak. Körbefutottuk a pályát, és egyből mentünk föl a meredek emelkedőn.
Eleinte élveztem, jól bírtam. Elég keskenyek voltak az utak, és történt 1-2 elesés egy kéretlen ág miatt. Volt, mikor előttem taknyolt el egy afro srác, szerencsére nem lett semmi baja :). Később azonban egyre többen sétáltak az emelkedőkön. Erre hittem azt, hogy "ciki" lesz, de kiderült, nem is :). Félút körül volt frissítőpont, már nagyon kellett, majd újabb emelkedők, sokat kellett sétálni. "Ez majdnem túra"-gondoltam, és sokkal pozitívabb hangulatban voltam.
Ez a koreai nő folyton a nyomomban volt...
Párszor megbotlottam 1-1 gyökérben, de elesni nem estem el. A vége volt kicsit idegesítő: Láttuk a stadiont, és felfelé kellett menni, azt nehezményeztem. Végül felértünk az utolsó csúcsra, és végre célegyenesben voltunk :). A csúcs környékén egy koreai pasas kérdezte, voltam-e a Seoul International Marathon-on (pont az a póló volt rajtam). Később egy amerikai srác kérdezte, én a hadseregben dologozom-e mivel jobban bírom a futást, mint ő és társai (sok hadseregben szolgáló ember nevezett) . Nevetve mondtam, dehogy, még amcsi sem vagyok :). Az utolsó lejtőt óvatosan lemásztam, és fókuszáltam, hogy meg ne előzzön a nyomomban lévő koreai nő (sajnos nem sikerült a célom). De épségben beértem, a bőven két órán belül (amit csak reméltem), és örültem nagyon :). Ráadásul az első 10ben is benne voltam, amire nem nagyon számoltam :). Már nagyon meleg volt ma :(. Erdőben viszont jó volt futni, mivel főleg árnyékban szaladtunk :).
Mivel nem láttunk taxit, visszasétáltunk a szállóhoz, ahol rendbe tudtuk tenni magunkat :). Kis pihi után elég nagy kihívást jelentett nyitva tartó kajáldát találni (hiába, Koreában éjszaka kezdődik az élet, főleg hétvégén), de végül találtunk egy egész jó galbi-éttermet, és ma is jót ettünk :). Nem vagyok vegetáriánus, annak ellenére, hogy sok vegetáriánus kaja nagyon ízlett. Alapjában véve jobban szeretem a halat, meg a tengeri herkentyűt, de ha úgy adódik, szívesen eszem húst is.
A jól megérdemelt hús ebédre :) :).
Két órás metrózás következett haza (és még én viszonylag szerencsés vagyok, mert volt, akinek három), de időben jöttek a szerelvények, és kényelmesen hazaértem :) :).
Nekem nagyon tetszett a terepfutás, máskor is szeretném majd még később is csinálni. Egyrészt, sokkal jobb a térdnek, mivel nem terheli meg annyira, mint a sima utcai futás. Másrészt, sokkal jobb az erdőben futni, mint a városban :). Mondjuk most neveztem pár félmaratonra, de akkor is :)
Tegnap mentünk Dongducheon-ba, ott is aludtunk, mivel elég messze, 2-3 órás vonatútra van tőlünk, és hajnalban nem biztos, hogy kiértünk volna időben, álmosan meg nem jó futni. A szálló egész jó volt, tiszta, viszonylag nyugalmas. Eltaxiztunk este a verseny színhelyéhez, ahol átvettük barátom rajtszámát (enyémet a futóklubosok már megszerezték). Hazasétáltunk, és útközben ettünk egy finom galbit (pácolt marhahús, amit helyben lehet egy speciális asztalon megsütni, ha adódik, szívesen megeszem). A szállóra visszatérvén én is megkaptam a racepack-omat. Nem kellett olyan korán kelni, bár hét előtt érdemes volt felkelni. Viszonylag jól aludtam. Reggeli után indultunk a verseny színhelyére, taxival. Nem volt nagy tömeg, több emberre számoltam. Bár utólag visszanézve, többen jelentkeztek a versenyre, csak sokan lemondták. Azt gondoltam, az sem zavar, ha utolsó leszek, igyekszem jól érezni magam. Az energiagélt mindenesetre magammal vittem a futásra.
Már rajtra várnak az emberek :) :)
Eleinte élveztem, jól bírtam. Elég keskenyek voltak az utak, és történt 1-2 elesés egy kéretlen ág miatt. Volt, mikor előttem taknyolt el egy afro srác, szerencsére nem lett semmi baja :). Később azonban egyre többen sétáltak az emelkedőkön. Erre hittem azt, hogy "ciki" lesz, de kiderült, nem is :). Félút körül volt frissítőpont, már nagyon kellett, majd újabb emelkedők, sokat kellett sétálni. "Ez majdnem túra"-gondoltam, és sokkal pozitívabb hangulatban voltam.
Ez a koreai nő folyton a nyomomban volt...
Párszor megbotlottam 1-1 gyökérben, de elesni nem estem el. A vége volt kicsit idegesítő: Láttuk a stadiont, és felfelé kellett menni, azt nehezményeztem. Végül felértünk az utolsó csúcsra, és végre célegyenesben voltunk :). A csúcs környékén egy koreai pasas kérdezte, voltam-e a Seoul International Marathon-on (pont az a póló volt rajtam). Később egy amerikai srác kérdezte, én a hadseregben dologozom-e mivel jobban bírom a futást, mint ő és társai (sok hadseregben szolgáló ember nevezett) . Nevetve mondtam, dehogy, még amcsi sem vagyok :). Az utolsó lejtőt óvatosan lemásztam, és fókuszáltam, hogy meg ne előzzön a nyomomban lévő koreai nő (sajnos nem sikerült a célom). De épségben beértem, a bőven két órán belül (amit csak reméltem), és örültem nagyon :). Ráadásul az első 10ben is benne voltam, amire nem nagyon számoltam :). Már nagyon meleg volt ma :(. Erdőben viszont jó volt futni, mivel főleg árnyékban szaladtunk :).
A jól megérdemelt hús ebédre :) :).
Nekem nagyon tetszett a terepfutás, máskor is szeretném majd még később is csinálni. Egyrészt, sokkal jobb a térdnek, mivel nem terheli meg annyira, mint a sima utcai futás. Másrészt, sokkal jobb az erdőben futni, mint a városban :). Mondjuk most neveztem pár félmaratonra, de akkor is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése