Múlt éjjel azt álmodtam, hogy újra iskolás voltam, talán ötödikes. Tanulmányi kirándulás volt, két napos. Egy hodály-szerű építményben laktunk, fiúk-lányok együtt. Elfoglaltuk előre az fekhelyeket, én leraktam a cuccomat egyik ágyra. Este azonban egy másik fiú feküdt az ágyamba. Én udvariasan szóltam neki, ő meg ordenáré módon beszólt nekem, és szembe vágott, lett is monoklim.
A tanárok és a többiek reakciója erre ez volt:
Amiatt bezzeg intőt akartak adni, mivel azzal vádolt az illető, hogy én csúnyán beszéltem vele, pedig nem is. Ez az álom rányomta eddig a napomra a bélyeget, eszembe jutottak a régi dolgok, mivel engem is rengeteget csúfoltak, de ha meg akartam magam védeni (nem tanulhattam meg védekezni, "meg sem hallani" meg nem tudtam), azt felhasználták ellenem. Gyakran eszembe jut, hogy a csúfolódás, iskolai erőszak mennyire tönkre vágja az ember önbizalmát. Folyton a fejében dübörög, "erre sem vagy jó, arra sem vagy jó", és ezt nehéz kitörölni. Vajon a bántalmazóban mi játszódik le, hogy bántson másokat? És miért okoz neki örömet, hogy az erejét firtassa? Miért jó neki, hogy másoknak tönkretegye az önértékelését? Ez nekem sosem fért a fejembe... :( :(
"Nem leszel attól szebb, hogy a másik emberre azt mondod, csúnya"
"Calling somebody fat doesn't make you any skinnier. Calling somebody dumb doesn't make you any smarter. Ruining somebody's life doesn't make you any happier"
A tanárok és a többiek reakciója erre ez volt:
"Nem leszel attól szebb, hogy a másik emberre azt mondod, csúnya"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése