Tavaszodik, tegnap jó volt látni a virágokat a túraterepen, annak ellenére, hogy nem volt tökéletes az időjárás. Gondolkodom a hazautamon, emellett szeretnék elmenni Torontoba is nyáron, arra a bizonyos konferenciára. Kanada nagy álmom, és remélem, a Niagara-vízesést is megláthatom :). Idén alig volt honvágyam, érdekes módon, de múlt héten előjött. Nem tudom, mi miatt, de már elmúlt. Csak egyfajta spontán honvágy volt.

Eléggé teli van a fejem, sok a meló, és sok dolog történt mostanában a suliban. A legrosszabb itt az egyetemen, na meg az egész Koreában is, hogy a külsőségekre, formaiságokra betegesen ügyelnek, viszont szervezni nem tudnak. Ezt már párszor megállapítottam. Néha olyan dolgokat nem mondanak el nekünk, amiket alap lenne, hogy időben, és normálisan közöljenek velünk. Ezt már ezerszer megtapasztaltam idekinn, és szerintem idegesítő, nem kicsit, nagyon.

Egyik pillanatban teljesen pozitív vagyok, máskor meg épp ellenkezője. Bár alapjáraton jól érzem magam, sokkal jobban, mint eddig, de vannak pillanatok, amikor csak aludni tudnék. A tél húzós volt, és még nem pihentem ki igazán, de már sokkal jobban vagyok. A két héttel ezelőtti futáson második lettem korcsoportomban, ginzenget nyertem, már meg is kaptam :). Jövő vasárnap indulunk egy terepfutó versenyen, 13km. Ez lesz az első terepfutásom, és izgulok miatta, mivel ezt még nem próbáltam. Lehet, szeretni fogom :). Vicces, még mindig nevetek azon, hogy én, aki utáltam futni 14 éves koromig, most maratonokat teljesítettem. Emellett én, akit régen folyton csúfoltak, milyen lassú voltam, ha futni kellett (és mindig őt választottak fogónak, mivel tudták, nem kapok el senkit), most egész jó időkkel szaladom le a félmaratont, és még fejlődhetek is. Jó érzés olyan emberek között lenni, akik biztatnak sport ügyében, és nem ér senkit semmi atrocitás, ha lassú :).A csúfolódás amúgy is csúnya dolog.