Ungilsan

Van, mikor az embernek egy hosszabb túrára van kedve. Legalábbis nekünk mostanában gyakran :). Szép zöld volt a táj, nem tűzött a nap. Idő kicsit ködös volt, de azért élveztük  a dolgot :)

Emiatt (is) szeretem Koreát

Egyik legbiztonságosabb ország :) :). Nyugodtan elmehetek hajnali 3kor futni, ha az időzónák miatt nem tudok rendesen aludni.

Trail Korea, avagy kipróbáltuk a terepfutást is

Eddig féltem a terepfutástól. Nem tudom, mi miatt, de valami visszatartott attól, hogy terepfutó versenyre nevezzek. Tavaly jó mentség volt, hogy épp egybeesett egy futással, amit mindenképp le akartam szaladni. Idén viszont decemberbe belém bújt a kisördög, és úgy döntöttem, nevezek a Korea Trail-re :). Na, nem az 59km-re, hanem a rövidebb, 13km-es szakaszra. Féltem is tőle kicsit. Bár rutinos futónak számolok, utcai futóversenyeken gyakran indulok, rengeteg félmaratont teljesítettem, maraton is megvolt már jó párszor.  Kisebb sikereket is értem el a futánsban, Viszont a terepfutás más, és talán az emelkedők miatt izgultam, nem kicsit, nagyon :)..

Tegnap mentünk Dongducheon-ba, ott is aludtunk, mivel elég messze, 2-3 órás vonatútra van tőlünk, és hajnalban nem biztos, hogy kiértünk volna időben, álmosan meg nem jó futni. A szálló egész jó volt, tiszta, viszonylag nyugalmas. Eltaxiztunk este a verseny színhelyéhez, ahol átvettük barátom rajtszámát (enyémet a futóklubosok már megszerezték). Hazasétáltunk, és útközben ettünk egy finom galbit (pácolt marhahús, amit helyben lehet egy speciális asztalon megsütni, ha adódik, szívesen megeszem). A szállóra visszatérvén én is megkaptam a racepack-omat.  Nem kellett olyan korán kelni,  bár hét előtt érdemes volt felkelni. Viszonylag jól aludtam. Reggeli után indultunk a verseny színhelyére, taxival. Nem volt nagy tömeg, több emberre számoltam. Bár utólag visszanézve, többen jelentkeztek a versenyre, csak sokan lemondták. Azt gondoltam, az sem zavar, ha utolsó leszek, igyekszem jól érezni magam. Az energiagélt mindenesetre magammal vittem a futásra.

 "Hol van Wally?" :)

Már rajtra várnak az emberek :) :)

 Itt már nagyon izgultam :)

 8:30kor indult a 13km-es verseny.

Az 59km-en az emberek már hajnali 5 körül elstartoltak. Körbefutottuk a pályát, és egyből mentünk föl a meredek emelkedőn.

 Eleinte élveztem, jól bírtam. Elég keskenyek voltak az utak, és történt 1-2 elesés egy kéretlen ág miatt. Volt, mikor előttem taknyolt el egy afro srác, szerencsére nem lett semmi baja :). Később azonban egyre többen sétáltak az emelkedőkön. Erre hittem azt, hogy "ciki" lesz, de kiderült, nem is :). Félút körül volt frissítőpont, már nagyon kellett, majd újabb emelkedők, sokat kellett sétálni. "Ez majdnem túra"-gondoltam, és sokkal pozitívabb hangulatban voltam.
Ez a koreai nő folyton a nyomomban volt...

Párszor megbotlottam 1-1 gyökérben, de elesni nem estem el. A vége volt kicsit idegesítő: Láttuk a stadiont, és felfelé kellett menni, azt nehezményeztem. Végül felértünk az utolsó csúcsra, és végre célegyenesben voltunk :). A csúcs környékén egy koreai pasas kérdezte, voltam-e a Seoul International Marathon-on (pont az a póló volt rajtam). Később egy amerikai srác kérdezte, én a hadseregben dologozom-e mivel jobban bírom a futást, mint ő és társai (sok hadseregben szolgáló ember nevezett) . Nevetve mondtam, dehogy, még amcsi sem vagyok :). Az utolsó lejtőt óvatosan lemásztam, és fókuszáltam, hogy meg ne előzzön a nyomomban lévő koreai nő (sajnos nem sikerült a célom). De épségben beértem, a bőven két órán belül (amit csak reméltem), és örültem nagyon :). Ráadásul az első 10ben is benne voltam, amire nem nagyon számoltam :). Már nagyon meleg volt ma :(. Erdőben viszont jó volt futni, mivel főleg árnyékban szaladtunk :).

 Mivel nem láttunk taxit, visszasétáltunk a szállóhoz, ahol rendbe tudtuk tenni magunkat :). Kis pihi után elég nagy kihívást jelentett nyitva tartó kajáldát találni (hiába, Koreában éjszaka kezdődik az élet, főleg hétvégén), de végül találtunk egy egész jó galbi-éttermet, és ma is jót ettünk :). Nem vagyok vegetáriánus, annak ellenére, hogy sok vegetáriánus kaja nagyon ízlett. Alapjában véve jobban szeretem a halat, meg a tengeri herkentyűt, de ha úgy adódik, szívesen eszem húst is.
A jól megérdemelt hús ebédre :) :).

Két órás metrózás következett haza (és még én viszonylag szerencsés vagyok, mert volt, akinek három), de időben jöttek a szerelvények, és kényelmesen hazaértem :) :).

Nekem nagyon tetszett a terepfutás, máskor is szeretném majd még később is csinálni. Egyrészt, sokkal jobb a térdnek, mivel nem terheli meg annyira, mint  a sima utcai futás. Másrészt, sokkal jobb az erdőben futni, mint a városban :). Mondjuk most neveztem pár félmaratonra, de akkor is :)

"Kert" a laborban :) :)

Paradicsom illetve napraforgó magokat csíráztatunk a laborban :) . Már kinőttek. Tudom, a természetes fény kéne nekik nagyon... Földi mogyoróval is próbálkozik a vietnámi srác, hát, reméljük, sikerülni fog neki . Állítólag már van csíra ott is :)

Most olvastam ezt :( :(

Szeles futás meg egyebek

Most hétvégén nem mozdultunk ki, hanem csak pihentünk. Szombat este üzbég kajáldában ettünk. Húsos-zöldséges levesek, nekem izlett mind a kettő :) :). A bal oldali valami borsós-rizses leves hússal, a jobboldali pedig tésztás -zöldésges-húsos kaja. Teafűből készült teát is lehetett inni baráti pénzért :).

Nacsak mit vettünk :) . Durján, nem örülne az ember, ha egy ilyen esne a fejére :). Amúgy ez a példány nem volt büdös annyira, de azért a gyümölcs betermelése után egyből levittük a maradványokat, meg szellőztettünk. Legközelebb akkor eszünk ilyent, ha jövő télen ellátogatunk mondjuk Thaiföldre vagy majd addig kitaláljuk hová :).

Másnap reggelre elállt az eső, elmentünk ebbe a szép ázsiai stílusú parkba :).

Futottunk is. Először terepen akartunk a jövő heti verseny miatt, de nem találtuk meg, hogyan kell odajutni. Mire rájöttünk, arra már szaladtunk 14km-t. Túrázni a szél miatt nem akartam. Nem szerettem volna megkockáztatni a megfázást. Ennek ellenére sétáltunk a városban vagy 10km-t hazáig, de jó volt :). A Nap szépen kisütött :) :).

Suwon baseball stadion, vicces virágládák :)

A megérdemelt tengeri herkentyűs leves :) :). Dejó volt :)

Rémálom

Múlt éjjel azt álmodtam, hogy újra iskolás voltam, talán ötödikes. Tanulmányi kirándulás volt, két napos. Egy hodály-szerű építményben laktunk, fiúk-lányok együtt. Elfoglaltuk előre az fekhelyeket, én leraktam a cuccomat egyik ágyra. Este azonban egy másik fiú feküdt az ágyamba. Én udvariasan szóltam neki, ő meg ordenáré módon beszólt nekem, és szembe vágott, lett is monoklim.

A tanárok és a többiek reakciója erre ez volt:

Amiatt bezzeg intőt akartak adni, mivel azzal vádolt az illető, hogy én csúnyán beszéltem vele, pedig nem is. Ez az álom rányomta eddig a napomra a bélyeget, eszembe jutottak a régi dolgok, mivel engem is rengeteget csúfoltak, de ha meg akartam magam védeni (nem tanulhattam meg védekezni, "meg sem hallani" meg nem tudtam), azt felhasználták ellenem. Gyakran eszembe jut, hogy a csúfolódás, iskolai erőszak mennyire tönkre vágja az ember önbizalmát. Folyton a fejében dübörög, "erre sem vagy jó, arra sem vagy jó", és ezt nehéz kitörölni. Vajon a bántalmazóban mi játszódik le, hogy bántson másokat? És miért okoz neki örömet, hogy az erejét firtassa? Miért jó neki, hogy másoknak tönkretegye az önértékelését? Ez nekem sosem fért a fejembe... :( :(

"Nem leszel attól szebb, hogy a másik emberre azt mondod, csúnya"

"Calling somebody fat doesn't make you any skinnier. Calling somebody dumb doesn't make you any smarter. Ruining somebody's life doesn't make you any happier" 

Tavaszodik, tegnap jó volt látni a virágokat a túraterepen, annak ellenére, hogy nem volt tökéletes az időjárás. Gondolkodom a hazautamon, emellett szeretnék elmenni Torontoba is nyáron, arra a bizonyos konferenciára. Kanada nagy álmom, és remélem, a Niagara-vízesést is megláthatom :). Idén alig volt honvágyam, érdekes módon, de múlt héten előjött. Nem tudom, mi miatt, de már elmúlt. Csak egyfajta spontán honvágy volt.

Eléggé teli van a fejem, sok a meló, és sok dolog történt mostanában a suliban. A legrosszabb itt az egyetemen, na meg az egész Koreában is, hogy a külsőségekre, formaiságokra betegesen ügyelnek, viszont szervezni nem tudnak. Ezt már párszor megállapítottam. Néha olyan dolgokat nem mondanak el nekünk, amiket alap lenne, hogy időben, és normálisan közöljenek velünk. Ezt már ezerszer megtapasztaltam idekinn, és szerintem idegesítő, nem kicsit, nagyon.

Egyik pillanatban teljesen pozitív vagyok, máskor meg épp ellenkezője. Bár alapjáraton jól érzem magam, sokkal jobban, mint eddig, de vannak pillanatok, amikor csak aludni tudnék. A tél húzós volt, és még nem pihentem ki igazán, de már sokkal jobban vagyok. A két héttel ezelőtti futáson második lettem korcsoportomban, ginzenget nyertem, már meg is kaptam :). Jövő vasárnap indulunk egy terepfutó versenyen, 13km. Ez lesz az első terepfutásom, és izgulok miatta, mivel ezt még nem próbáltam. Lehet, szeretni fogom :). Vicces, még mindig nevetek azon, hogy én, aki utáltam futni 14 éves koromig, most maratonokat teljesítettem. Emellett én, akit régen folyton csúfoltak, milyen lassú voltam, ha futni kellett (és mindig őt választottak fogónak, mivel tudták, nem kapok el senkit), most egész jó időkkel szaladom le a félmaratont, és még fejlődhetek is. Jó érzés olyan emberek között lenni, akik biztatnak sport ügyében, és nem ér senkit semmi atrocitás, ha lassú :).A csúfolódás amúgy is csúnya dolog.

Cheontaesan esős túra

Szerda szünnap volt, a választások miatt. Én ugyan nem szavazhatok, mivel nem vagyok koreai állampolgár, tehát a túrázásra szavaztam :). Előző napon ugyanis volt egy olyan munkám, ami megerőltette a szememet, és úgy döntöttem, ma nem érdekel, hogy esik, ki akarok mozdulni :). Annyi előnyünk volt, hogy az utak nem voltak túlterhelve, és a túraterepen sem kellett tülekedni.

Ez a vízesés nagyon tetszett :) :).

A Buddha templom mellett volt egy 100éves gingkofa, már rügyezett :)

Virágoznak az azáleák :)

Volt pár mászós szakasz, amit száraz-napos időben simán megcsináltam volna, de így inkább a kerülőutakon mentem, ezzel nem voltam egyedül :). Szerencsére rendelkezésünkre állt kötél a húzósabb részeken, így könnyen lehetett menni :) :):

Rament ettünk: Egyedi megoldás, ha nincs elég pálcika: gallyakat is lehet használni :).

Yeonguksa kb. annyit tesz koreaiul, szó szerinti fordításba, hogy "brit budhista templom" (höhöhö)

Sajnos kilátás nagyon kevés volt.

Virágoznak :)

A szentélynél kirakták a színes lámpásokat :).

Ennek a sziklának bálna-szikla a neve. Szerintem inkább Cápa-szikla :).

Vacsira ezt az isteni halat ettük. Tényleg nagyon finom volt :)