Seomaemundo sziget

Seomaemundo szigete egy kisebb sziget, ahonnan Geoje-do-ról és Tongyeong-ból is el lehet jutni komppal. Esett az eső, mikor hajóba szálltunk. Mivel kis hajóval mentünk, és hullámzott a tenger, emiatt rázkódtunk, és a társaságban többen is panaszkodtak arra, hogy felfordult a gyomruk. Bennem is meglöttyent  a reggeli, de nem kívánkozott ki (pedig voltam már tengeribeteg).  Amint partra értünk, jobban lettem. A túraterepek itt rövidek és könnyen járhatóak. Viszont a sziget elég sziklás. Aranyköpés a családtól: "Annyi szikla van Koreában, nem csoda, hogy drága a gyümölcs"... Ezen rengeteget nevetek most is :). 

Kompos szelfi :)

ezek a bádogfigurák olyan viccesek :).

A hortenzia Geoje-do-n és a környező szigeteken vadon nő...

A sziget össze van kötve egy kisebb szigettel egy kis földhíddal. A kisebb szigeten van egy világítótorony.

Az eső itt eléggé eleredt...

A földhíd délelőtt 9-től délután 1-ig járható. Nem sikerült száraz lábbal átkelni rajta, mivel a tenger hullámzása erős lett. Na, itt átkoztam magam, hogy a szandált mégsem tettem be... Szerencsére volt nálam száraz zokni a hazaútra. Nem számoltam ezzel :( :(. Volt, aki át sem ment rajta, de azért utólag azt mondom, megérte megnézni a másik szigetet is, mivel onnan is szép volt a kilátás :).

"Ha már vizesek vagyunk, örüljünk neki" :)

"A sziget kutyája". Ez a tündéri berni pásztor kutyus feküdt a világítótorony előtt, azt mondták róla, a sziget kutyája. Ápoltnak, egészségesnek látszott, tuti van neki gazdája. Emellett úgy viselkedett, mint egy normális kutya, örült a simogatásnak, és a nasinak, amit a túrázók adtak neki :). Emellett egy fehér, spicc szerű kutyus is  megjelent később, követett minket, és vissza is ment velünk a kiindulópontra.

A kutyus olyan lusta volt, csak a kaja ígéretére állt fel :).

Szelfi a kutyussal :)

Na ha már elfelé vizesek lettünk, legyünk ismét vizesek :) :) Ha vizes, kerek kőre léptünk, akkor megcsúsztunk. Szereztem is a térdemre egy szép lila foltot... Olyan simák voltak, hogy Pedomaci is ide jönne, ha babapopó-hiánya van (egy régi, de találó hasonlat... :) :) ).

A hegy tetejéhez közeli obszervatórium mellett.

Páran elsétáltunk a hosszabb túraútvonalon vissza, ami főleg erdőben ment, néhol voltak csúszós sziklák. A végén szép kilátás nyílt a faluba. A kikötőben nyers tengeri herkentyűt árultak, osztrigát kóstoltunk. 

Na, és páran rendeltek tengeri uborkát, ami hát... nem a kedvencem. Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, kagylót, csigát, polipot, tintahalat, rákot, garnélát szívesen eszem, szinte bármikor. De a tengeri uborkával valahogy nem tudtam megbarátkozni. Olyan, mintha az ember valami mócsingot rágna. A tengeri sün határeset. Ettem tavaly Ulleungdo-n jó tengeri sünt, de azért sem vagyok oda.

Kompra várva... Na ez a póló mindent vitt :) :). "A spenót a legcsodálatosabb kaja, mivel életerőt és energiát az az embernek"-kell egy ilyen felső nekem is :) :). Szeretem a spenótot.

A hajón visszafelé aludtam, ahogy a többség tette. Mivel hideg volt, átáztunk sokan, és esett is, senkinek sem volt kedve a tengerparthoz. Emellett hosszú volt az út haza, de esős szombat délután lévén az utak teljesen dugómentesek voltak.  Dajeon körül kitisztult az idő, utálom az időjárás efféle trollkodását... Amikor míg túrázunk, esik, mikor megyünk haza, kisütött a nap... :( . Ennek ellenére jól éreztük magunkat :) :). Amúgy most hétvégén eegész Amerikában legalizálták az azonos neműek házasságát. A Facebook tendált a szivárványos képek (pártolók) és a vallási vitafórum (ellenzők)0 egyvelege felé... Szerintem meg ezt el kell fogadni, nem elítélni...