Utolsó pillanatban döntöttem, hogy most megyek Seoraksanra. Elmaradt a vasárnapi futóverseny is, a szokásos pánik miatt. Jómagam meg vágytam egy hosszabb túrára. A Sports Complex-re érvén rengeteg embert láttunk, mert véget ért az Ultra Music Festival, ami valami DJ fesztivál volt. Jómagam sosem szerettem ezeket a DJ-s dolgokat igazán, inkább a rockzenét preferáltam. Egy csomó koreai lányt láttam bulis outfit-ben, de ismerős arcokkal nem futottam össze.
Próbáltunk aludni a buszon, nagyjából sikerült. Hajnali 3 körül indultunk a csúcsra. Kicsit sokallottam, amennyit megálltunk, így páran előre mentünk. Nagyon jó tempóban haladtunk, és fárasztónak sem éreztem különösen a menetelést. Pont napfelkeltére értünk fel a hegycsúcsra.
Sajnos nagyon erős szél fújt, lehetett kb. 100 km/óra, mivel már normális ember is megérezte... nem lett volna hideg, de a szél miatt fáztunk. Gyorsan mentünk a menedékházhoz, ahol bevártuk a többieket.
A hegy keleti oldalában "megültek" a felhők, míg a nyugati oldalon nem is láttunk felhőt.
Még sosem láttam belülről a menedékházat. Egész kellemes hely.
Kajálás után mentünk tovább. Később a banda szétvált, a többség a völgybe ment, Baekdamsa felé. Mi továbbmentünk a másik menedékházig, onnan fel a gerincre.Két kezdő bevállalta ezt a nehéz terepet. A srác már fájlalta a lábát az elején, a csaj pedig két éve nem túrázott. Nagyon nehezen bírta.
Sokat kellett várni rájuk, így nem is élveztük annyira.
Havasi gyopár
Az elágazásnál több, mint egy órát vártunk a kezdőkre, és esélyünk sem volt, hogy Baekdamsa-nál elérjük a shuttle bus-t, ami este 6ig járt. Így nagy nehezen meggyőztük a többieket, meg a buszsofőrt, menjen Seorak-dong-ra, mi meg lementünk Bisondae-Seorak-dong felé. (A Baekdamsa a hegység nyugati részén van, és shuttle-bus-ok járnak a parkoló és a szentély között. A Bisondae-Seorak-dong pedig a keleti részén, pár percnyire Sokcho-tól, és könnyebben megközelíthető túrázók számára)
Lefelé menet elkapott minket egy zivatar, de szerencsére volt nálam vízhatlan cucc (esődzseki és hátizsák-védő). Hamar elállt, de később újra megeredt. Ráadásul a sziklás részen ért minket a zuhé, így óvatosan kellett menni, mivel könnyen megcsúszhatott az ember. Lassan leértünk a Bisondae melletti étterembe, és megettünk némi pajeon-t. Az eső időközben elkezdett szakadni....
Sétáltunk, közben azon filóztunk, hogy ha a nyugati részen mentünk volna le, nem kaptunk volna esőt. Hamarosan a buszhoz értünk, de rengeteget kellett várni. Már idegesek voltunk, nem jöttek a lassú emberek. A hegyimentőket is ki kellett hívni, és este 11 volt, mire elindulhattunk.
Azt már elmondtam, a Seoraksan gerince nem játék. Szép terep, de elég hosszú és Korea egyik legnehezebb túraterepe. Kell egy bizonyos fokú fizikai kondíció. Nem ajánlom olyan embereknek, akik eddig még nem túráztak. Én sem elsőként vállaltam be, hanem előtte túráztam többször is, és 2010ben engem is megviselt. Ennek ellenére jól éreztem magam, szép idő volt, a zivatart sem bántam, de azért jó volt hazaérni... :)
Próbáltunk aludni a buszon, nagyjából sikerült. Hajnali 3 körül indultunk a csúcsra. Kicsit sokallottam, amennyit megálltunk, így páran előre mentünk. Nagyon jó tempóban haladtunk, és fárasztónak sem éreztem különösen a menetelést. Pont napfelkeltére értünk fel a hegycsúcsra.
Kajálás után mentünk tovább. Később a banda szétvált, a többség a völgybe ment, Baekdamsa felé. Mi továbbmentünk a másik menedékházig, onnan fel a gerincre.Két kezdő bevállalta ezt a nehéz terepet. A srác már fájlalta a lábát az elején, a csaj pedig két éve nem túrázott. Nagyon nehezen bírta.
Azt már elmondtam, a Seoraksan gerince nem játék. Szép terep, de elég hosszú és Korea egyik legnehezebb túraterepe. Kell egy bizonyos fokú fizikai kondíció. Nem ajánlom olyan embereknek, akik eddig még nem túráztak. Én sem elsőként vállaltam be, hanem előtte túráztam többször is, és 2010ben engem is megviselt. Ennek ellenére jól éreztem magam, szép idő volt, a zivatart sem bántam, de azért jó volt hazaérni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése