:) :)

Nevetek ezen a dalon :)

Magyarokkal megint :)

Tegnap megint találkoztam a honfitársakkal, és jól is sikerült az összejövetel. Kb. 10-en voltunk, több ismerős jött. Egy tőlem fél órányira lévő kajáldában ettünk, ahol egyik csaj dolgozik, ő ajánlotta a helyet. A "Wink Kitchen and Tapehouse"-éttermet egy másik túracsoport vezetője üzemelteti. Velük szerettem volna holdújévkor Japánba menni, de sajnos elmaradt. Remélem, Chuseok-kor megszervezik, akkor nem hagyom ki :).

 Többen rendeltünk "burrito-bowl"-ot, ami nagyon finom volt. Volt benne hús, bab, zöldség... Tulajdonképpen tökéletes választásnak bizonyult, ha az ember valami olyan dologra vágyik, ami húsos és egyben zöldséges is...Mint most én is :).

 Emellett többféle szenyót, burgert lehetett kapni. Legközelebb kipróbálok valami hasonló dolgot is, mivel ezek is nagyon guszták voltak (A krumpli pláne jól nézett ki :) ). Azt mondták, hamarosan bővítik a kínálatot :)

Szeretem, hogy itt, Koreában eddig csak jó tapasztalatom volt a helyi magyarokkal. Kevesen vagyunk, (100 alatti a hosszabb távon itt élő honfitársak száma) még most is, de nagyon kedvelem ezeket az embereket. Ha találkozom velük, mindig sokat nevetünk :).

Seomaemundo sziget

Seomaemundo szigete egy kisebb sziget, ahonnan Geoje-do-ról és Tongyeong-ból is el lehet jutni komppal. Esett az eső, mikor hajóba szálltunk. Mivel kis hajóval mentünk, és hullámzott a tenger, emiatt rázkódtunk, és a társaságban többen is panaszkodtak arra, hogy felfordult a gyomruk. Bennem is meglöttyent  a reggeli, de nem kívánkozott ki (pedig voltam már tengeribeteg).  Amint partra értünk, jobban lettem. A túraterepek itt rövidek és könnyen járhatóak. Viszont a sziget elég sziklás. Aranyköpés a családtól: "Annyi szikla van Koreában, nem csoda, hogy drága a gyümölcs"... Ezen rengeteget nevetek most is :). 

Kompos szelfi :)

ezek a bádogfigurák olyan viccesek :).

A hortenzia Geoje-do-n és a környező szigeteken vadon nő...

A sziget össze van kötve egy kisebb szigettel egy kis földhíddal. A kisebb szigeten van egy világítótorony.

Az eső itt eléggé eleredt...

A földhíd délelőtt 9-től délután 1-ig járható. Nem sikerült száraz lábbal átkelni rajta, mivel a tenger hullámzása erős lett. Na, itt átkoztam magam, hogy a szandált mégsem tettem be... Szerencsére volt nálam száraz zokni a hazaútra. Nem számoltam ezzel :( :(. Volt, aki át sem ment rajta, de azért utólag azt mondom, megérte megnézni a másik szigetet is, mivel onnan is szép volt a kilátás :).

"Ha már vizesek vagyunk, örüljünk neki" :)

"A sziget kutyája". Ez a tündéri berni pásztor kutyus feküdt a világítótorony előtt, azt mondták róla, a sziget kutyája. Ápoltnak, egészségesnek látszott, tuti van neki gazdája. Emellett úgy viselkedett, mint egy normális kutya, örült a simogatásnak, és a nasinak, amit a túrázók adtak neki :). Emellett egy fehér, spicc szerű kutyus is  megjelent később, követett minket, és vissza is ment velünk a kiindulópontra.

A kutyus olyan lusta volt, csak a kaja ígéretére állt fel :).

Szelfi a kutyussal :)

Na ha már elfelé vizesek lettünk, legyünk ismét vizesek :) :) Ha vizes, kerek kőre léptünk, akkor megcsúsztunk. Szereztem is a térdemre egy szép lila foltot... Olyan simák voltak, hogy Pedomaci is ide jönne, ha babapopó-hiánya van (egy régi, de találó hasonlat... :) :) ).

A hegy tetejéhez közeli obszervatórium mellett.

Páran elsétáltunk a hosszabb túraútvonalon vissza, ami főleg erdőben ment, néhol voltak csúszós sziklák. A végén szép kilátás nyílt a faluba. A kikötőben nyers tengeri herkentyűt árultak, osztrigát kóstoltunk. 

Na, és páran rendeltek tengeri uborkát, ami hát... nem a kedvencem. Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, kagylót, csigát, polipot, tintahalat, rákot, garnélát szívesen eszem, szinte bármikor. De a tengeri uborkával valahogy nem tudtam megbarátkozni. Olyan, mintha az ember valami mócsingot rágna. A tengeri sün határeset. Ettem tavaly Ulleungdo-n jó tengeri sünt, de azért sem vagyok oda.

Kompra várva... Na ez a póló mindent vitt :) :). "A spenót a legcsodálatosabb kaja, mivel életerőt és energiát az az embernek"-kell egy ilyen felső nekem is :) :). Szeretem a spenótot.

A hajón visszafelé aludtam, ahogy a többség tette. Mivel hideg volt, átáztunk sokan, és esett is, senkinek sem volt kedve a tengerparthoz. Emellett hosszú volt az út haza, de esős szombat délután lévén az utak teljesen dugómentesek voltak.  Dajeon körül kitisztult az idő, utálom az időjárás efféle trollkodását... Amikor míg túrázunk, esik, mikor megyünk haza, kisütött a nap... :( . Ennek ellenére jól éreztük magunkat :) :). Amúgy most hétvégén eegész Amerikában legalizálták az azonos neműek házasságát. A Facebook tendált a szivárványos képek (pártolók) és a vallási vitafórum (ellenzők)0 egyvelege felé... Szerintem meg ezt el kell fogadni, nem elítélni...

"Szelesdomb"

Félreértést elkerülvén, nem az Üvöltő Szelek ismert helyszínéről beszélek, hanem Geoje-do egyik ismert pontjáról. Sajnos eléggé szitált az eső, ami hol elállt, hol újrakezdte. Ennek ellenére  jól sikerült a szombati nap. A szélmalom és a tengerpart is tetszett. Gondolom, normál esetben sok szél fúj errefelé.

Agymenés

Annyira várom már, hogy hazalátogassak, hogy nem emberi :) :). Persze Amerikát is nagyon, alig több, mint 3 hét múlva megyek. Hihetetlen, ugye? Tegnap nyomtattam ki minden papírt, repjegyet, szállásfoglalást, ESTA-t meg egyebeket, akkor tudatosult. Tudom, még sok dolgom van addig, és lesz pár jobb túra is. Most szombaton is :). Ez egy "hosszú év" volt, mivel tavaly már júliusban mehettem (Európában volt az a bizonyos konferencia), most meg csak augusztusban tudok. Talán jobb is így jelenleg :). Augusztusban szeretek menni.

Persze sokat gondolkodom. Szerencsére sok rendes ember van körülöttem. Tegnap, színházban is teljesen jól éreztem magam, nem szorongtam egyáltalán, meg az elmúlt hétvégéken sem éreztem magam feszélyeztetve a társaság miatt. Mivel láttam, vannak emberek, akik kedvelnek, elfogadnak, még ha nehezebben nyílok is meg, mint az átlag. 

 Próbálok nem törődni azon helyi ismerőseimmel, akiknél azt érzem, hogy régebben jóban voltunk, de most bekerültek egy menő közösségbe, és ezáltal nem tartanak engem magukhoz elég jónak. Kicsit fáj, dehát "magasról nagyot lehet esni". Nem kívánok senkinek semmi rosszat, de nem érzem magam többé alábbvalónak másoknál. Sokat vívódtam önmagammal, de nagy nehezen sikerült. Talán a buddhista filozófia is segített. Alapjában véve tisztelek minden vallást, elfogadom a másik hitvilágát, még ha keresztény kultúrában nőttem föl, akkor is. A buddhizmus, és spiritualizmus nagy hatással volt rám.  Én próbálok megmaradni olyan embernek, mint régen, a rosszat levetni, amin tudok javítani, azt próbálom...

Kezd fülledt lenni az idő,  minden reggel ronggyá izzadok, ha sportolni megyek. Este is gyakori jelenség ez... Emellett rengeteg futóversenyt lemondtak, elhalasztottak a MERS miatt. Meg rengeteg más rendezvény is elmaradt. Szerencsére túrázni így is lehet, a versenyekre meg igyekszem edzeni... :) :). Nem görcsösen, nem akarok kiégni... Egyik lány mondta egyszer, hogy elég keményen csinálta, aztán azt vette észre, hogy nem élvezi annyira a sportot. Van benne valami, egy biztos...


A hétvégi tengeri fürdésnek egy torokfájás lett a vége, orrom most el van dugulva, de már jobban vagyok :) :)

Nanta show, amit nem érdemes kihagyni

A Nanta show  Koreában egy nagyon híres színdarab, aki ide látogat, ki ne hagyja :) :). Túravezetőnk úgy gondolta, a sok túra mellé kell néha némi kultúra is (és még a szóvicc is megvolt). Ezt a darabot már majdnem 15 éve játsszák, és még mindig sikere van. 40-100 dolláros jegyárakkal, de mi kifogtunk egy jó kedvezményt. Mondjuk macera volt, mivel két hete vasárnapra elfogytak a jegyek, most kifogtuk szerda estére. Aztán meg a színházba, ahová eredetileg terveztünk menni, elmaradt az előadás a MERS miatt...

 Fura volt azokat a haverokat hétköznapi cuccban látni, akiket általában túracuccban látok. Ők is meglepődtek, mikor engem megláttak virágos nyári ruhában, csinosabb cipőben... hát, megértem :) :). Hét közben  szívesen veszek föl csinosabb nyári ruhát... :).

Arról szól, hogy négy konyhai alkalmazott összeállítja az esküvői menüt, közben rengeteg komikus szituációba is keverednek. Konyhai eszközökön dobolnak. A nevetés garantált, a másfél órás darab végén már fájt az oldalam szinte :) :).
Már az elején, a bevezető jeleneteken nevettünk, amikor bemutatták a darab eredetét, vicces szöveggel. A színészek néha a közönséget is bevonták a játékba.Az elején egy narancsot dobtak valakinek, és szinte már rettegett az ember, hogy a dinnyét és a tököt is közénk hajítják :) :).
Néha embereket vontak be a darabba. Egyik jelenet az volt, hogy a menyasszony és a vőlegény bementek kóstolni. Engem és egy random srácot választottak ki erre a jelentre. Nem álltam meg nevetés nélkül, ahogy mutogatták, mit csináljuk. Főleg, mikor azt játszották, egy legyet akarnak agyoncsapni körülöttünk. Aztán pedig a sráccal egymásba kellett karolni, majd nászindulóra meghajoltunk :). Erről lett is képem, amit a szuvenírboltban átvehettem az előadás után. Fényképezni tilos volt.

Emellett azt a jelenetet is imádtam, mikor egy kacsát akartak lefejezni, és nehezen vállalkoztak rá a szereplők, még gyászszertartást is szerveztek az állatnak, mikor végre rászánták magukat. Aztán volt egy verekedős jelenet, mikor egyik szakács benn ragadt a kukába... Erre is kihívtak egy nőt a közönségből, segítsen kihúzni a színészt. Aztán még egy dumpling főzős jelenethez is kihívtak nézőket.

A vacsora végül elkészült, volt még egy "bulis jelenet", amikor labdákat dobtak közénk. Hatalmas volt az egész show. Ha Koreában élsz, ki ne hagyd, én azt mondom :) :).
Darab utáni fotózkodás... Ezt már szabadott :) :)  

Tengeri pancsi (Jangho beach)

Sajnos még nem kezdődött el a turistaszezon, kajakozni nem tudtunk, de a tengerben legalább fürödtünk. Jó hideg volt a víz, de ha belementünk, akkor már megszokhattuk :). Imádom ezt a tengerpartot, tavaly fürödtem már itt, annyira gyönyörű, és tiszta vizű, hogy nem emberi :) :)