Négy éve már jártam Hwancheonban, és akkor sajnos nem jártam szerencsével, ráadásul nagyon hideg volt. Most azonban kellemes időben volt részünk, és elég sok hal akadt a horgunkra. Szüleim otthon mondogatták: "A cápákat dobd majd vissza" :) :). De most, a jég alatt pisztrángok úszkáltak, azokat kellett kifognunk. Hallottam egy olyan pletykát, hogy az előre erre a célra tenyésztett halakat előre beengedik a jég alá a nap elején. Nem tudom, mennyi igaz belőle, de két haverom is megerősítette ezt a dolgot...
Hwacheon Gangwon-do tartományban, Chuncheontól északra helyezkedik el, 3 órás buszútnyira Szöultól. Nem lenne messze, csak elég kanyargós mellékutakon lehet odajutni. Amint odaértünk, rájöttem, a sícucc majdnem túl sok ide, mivel tiszta, napos, szélcsendes idő volt. Mentünk a lékekhez, a külföldieknek direkt külön terület volt elkerítve. Csodálkoztam miért nem adtak csalit. Rájöttem később, hogy különleges horog van (vasmacskára emlékeztető formájú) és ebbe bele kellett akadni a halaknak. Szóval nem a ráharapás volt a lényeg, mint a sima pecázásnál :). Le kellett lassan engedni a horgot, majd hirtelen felhúzni. Ez a módszer Magyarországon tiltott (mint később otthon megtudtam), itt is szerintem csak a fesztivál miatt engedélyezték.
Voltak emberek, akik nagyon szerencsések voltak, pl. az indiai házaspár, akikkel a Seoraksan túrán haverkodtam össze. Ők rengeteg halat fogtak, és ajándékoztak belőle párat az olyan lúzereknek, mint kezdetben én voltam. Az utolsó órában azonban nekem is szerencsém lett. Első halam a farkánál fogva akadt bele a horgomba. Folyton kicsúszott a kezemből, a környező emberek segítettek megfogni. A második, jóval nagyobb pisztráng pedig a hasánál akadt bele a horgomba, és róla jobb fotót is tudtunk csinálni :) :). Voltak, akik visszaengedték a fogásukat, de utólag kiderült, nem kellett volna, mivel a tenyésztet halak állítólag nem élnek túl sokáig természetes környezetben.
A lék, csakhogy lássad, milyen vastag a jég. Néha megreccsent alattunk.
Pár sikeres fogás :).
Az első (kisebbik) halam :).
Ő meg a második :) :).
A fogásainkat helyben, kisebb pénzösszegért megsütötték nekünk, fóliába tekerve. Nem tudom, hogyan csinálják, de nagyon finom volt.
Kaja után mehettünk jégszánkózni... Kaptunk egy 10 dolláros kupont, de állítólag az csak kajára volt jó. Néhol kuponnal adtak vissza a rendes pénzből is... De azért mikor vizet vettem, akkor visszaadtak rendes pénzt a kuponból.
Ez a "jégfánk" (úszógumi-szerű szánkó-szerűség) volt a kedvencem :) :). Sokat kellett várni, de végül élveztük. Sőt, még a belépőt is visszakaptuk, mivel a napijegy feljogosított a játékok korlátlan használatára.
JHószobrok :).
Halas lámpások :).
A végén még tűzijáték is volt...
A hazaút során egyszer rossz irányba fordult a busz, kínszenvedés volt, mire a helyes útra tértünk...
Hwacheon Gangwon-do tartományban, Chuncheontól északra helyezkedik el, 3 órás buszútnyira Szöultól. Nem lenne messze, csak elég kanyargós mellékutakon lehet odajutni. Amint odaértünk, rájöttem, a sícucc majdnem túl sok ide, mivel tiszta, napos, szélcsendes idő volt. Mentünk a lékekhez, a külföldieknek direkt külön terület volt elkerítve. Csodálkoztam miért nem adtak csalit. Rájöttem később, hogy különleges horog van (vasmacskára emlékeztető formájú) és ebbe bele kellett akadni a halaknak. Szóval nem a ráharapás volt a lényeg, mint a sima pecázásnál :). Le kellett lassan engedni a horgot, majd hirtelen felhúzni. Ez a módszer Magyarországon tiltott (mint később otthon megtudtam), itt is szerintem csak a fesztivál miatt engedélyezték.
Voltak emberek, akik nagyon szerencsések voltak, pl. az indiai házaspár, akikkel a Seoraksan túrán haverkodtam össze. Ők rengeteg halat fogtak, és ajándékoztak belőle párat az olyan lúzereknek, mint kezdetben én voltam. Az utolsó órában azonban nekem is szerencsém lett. Első halam a farkánál fogva akadt bele a horgomba. Folyton kicsúszott a kezemből, a környező emberek segítettek megfogni. A második, jóval nagyobb pisztráng pedig a hasánál akadt bele a horgomba, és róla jobb fotót is tudtunk csinálni :) :). Voltak, akik visszaengedték a fogásukat, de utólag kiderült, nem kellett volna, mivel a tenyésztet halak állítólag nem élnek túl sokáig természetes környezetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése