Bele sem gondoltam volna abba...

...hogy idekinn Koreában találkozom egy régi, magyarországi baráttal :). Konkrétan az egyik, pesti koleszos szobatársammal. Még "fiatalon" (ok, most is azok vagyunk), ELTE-s koromban, az utolsó 3 évemben koleszos voltam. Szerencsére a jó koleszban laktam, és szobatársakkal sem volt sosem probléma Pesten (Koreában néha...). Az utolsó két évben két nagyon jó fej csajjal laktam együtt, akikkel nagyon összebarátkoztunk, még mindig nagyon jóban vagyunk, Hiányoznak a magyarországi régi haverok, ismerősök, mindig jó őket látni, ha hazamegyek.

Ez a két régi szobatársam egyszer beszélte viccelődve (utólag tudtam meg...), hogy mi lenne, ha kimennének hozzám Szöulba.  Tudom, csak viccnek szánták. Akkor. Ugyanis most az egyik volt szobatársam egy nagy légitársaságnál (Emirates, én is mentem vele) dolgozik, mint légi kísérő. Egyrészt jó meló, mivel sokat utazik az ember, de sok a rigolyás utas, aztán az időzóna-ugrálás nem épp szimpatikus benne...

Beültünk egy kávézóba, szerintem nézhettek az emberek nagyokat, és gondolkodhattak, milyen nyelven beszélünk :).Rendeltünk némi gyümölcsös lötyit, meg brownie-t és répatortát "mert megérdemlem"-alapon :). Most futottam félmaratont, ma azt ehetek, ami jól esik :).

 "Az úri hölgyek a kávézóban" :) :)

Tényleg, jó látni mindig a régi haverokat. Imádom, ha hosszú idő után találkozunk, és ott folytatjuk, ahol hosszabb ideje abbahagytuk. Örülök, hogy vannak ilyen emberek :) :) Tudom, a közösségi oldalakon azért tudjuk nagyjából követni a régi haverokat, de az sajnos nem ugyanaz.