Bele sem gondoltam volna abba...

...hogy idekinn Koreában találkozom egy régi, magyarországi baráttal :). Konkrétan az egyik, pesti koleszos szobatársammal. Még "fiatalon" (ok, most is azok vagyunk), ELTE-s koromban, az utolsó 3 évemben koleszos voltam. Szerencsére a jó koleszban laktam, és szobatársakkal sem volt sosem probléma Pesten (Koreában néha...). Az utolsó két évben két nagyon jó fej csajjal laktam együtt, akikkel nagyon összebarátkoztunk, még mindig nagyon jóban vagyunk, Hiányoznak a magyarországi régi haverok, ismerősök, mindig jó őket látni, ha hazamegyek.

Ez a két régi szobatársam egyszer beszélte viccelődve (utólag tudtam meg...), hogy mi lenne, ha kimennének hozzám Szöulba.  Tudom, csak viccnek szánták. Akkor. Ugyanis most az egyik volt szobatársam egy nagy légitársaságnál (Emirates, én is mentem vele) dolgozik, mint légi kísérő. Egyrészt jó meló, mivel sokat utazik az ember, de sok a rigolyás utas, aztán az időzóna-ugrálás nem épp szimpatikus benne...

Beültünk egy kávézóba, szerintem nézhettek az emberek nagyokat, és gondolkodhattak, milyen nyelven beszélünk :).Rendeltünk némi gyümölcsös lötyit, meg brownie-t és répatortát "mert megérdemlem"-alapon :). Most futottam félmaratont, ma azt ehetek, ami jól esik :).

 "Az úri hölgyek a kávézóban" :) :)

Tényleg, jó látni mindig a régi haverokat. Imádom, ha hosszú idő után találkozunk, és ott folytatjuk, ahol hosszabb ideje abbahagytuk. Örülök, hogy vannak ilyen emberek :) :) Tudom, a közösségi oldalakon azért tudjuk nagyjából követni a régi haverokat, de az sajnos nem ugyanaz.

1:50 alatt

Na, ma először futottam félmaratont 2015-ben. Azt mondtam, örülök, ha 2 órán belül leszek, mivel 2 hónapja nem futottam hosszabb távokat. Persze, edzettem, nem lustultam el, mivel tavasszal ismét maratont futok, de link voltam, inkább síelni-túrázni mentem, mint futni (ne röhögj :) :) ). Erős mezőny volt, még csajok esetén is, és tülekedés a startnál. Szinte fellökték a futók egymást... Elég hideg nap volt ma, de futás közben nem fázott az ember. Nem bántam, hogy levettem a téli futónacim alá reggel húzott legginget, abban tényleg nem lett volna könnyű. Az 1:50-es lufit viselő ember 7km-nél lehagyott, és később megelőzte az 1:40-es. A fordulónál én hagytam le az 1:50-est, és reménykedtem a célomba, amit tavaszra tervezek sport ügyileg :). Aztán végre beértünk a stadionba, ahol a kijelző 1:47-et mutatott, amit oklevéllel is igazoltak. Jó érzés volt, hogy sikerült, és remélem, az 1:45 is meglesz hamarosan :) :). Fáradt vagyok, de örülök... Tudom, s**r helyezés, más versenyen ezzel simán az első 10be lehet kerülni, de most nem a helyezés a fontos :) :)

Havas Deoguysan

Deoguysan hegység a délebbi részen van, Dajeon-tól kb. egy órányira. Szerencsénk volt aznap, mivel nemrég esett hó, így "télvirágokat" is láthattunk :) :). A híres száraz fák télen sokkal inkább jól mutatnak, mint nyáron.

Sajnos a szakasz másik része, a gerinc elég latyakos volt. Ráadásul a a golyós felvonóhoz (a Deoguysan Nemzeti Parkhoz tartozik a Muju síterep, annak a fülkés felvonójával mentünk le) is sokan vártak, volt vagy 1km a sor. Átkoztam a koreai fegyelmet, de rendesen... Túravezetőnk nyomására előre mentünk, mintha fotózni akarnánk, de így is sokat kellett várni. Rázott a hideg, elég rendesen. Szerintem az a dumpling (gőzölt, hússal töltött gombóc) "mentette meg az életemet", amit egyik barátnőm vett a kisboltban, és osztott meg velünk :). Megháláltam lenn instant ramennel :) :). Bakker, az utóbbihoz is elég sokat kellett sorba állni. Bosszúság volt az is, hogy nem találtuk a buszt, összevissza beszélt mindenki arról, melyik parkolóban lehet. Aztán, mikor meglett és felszálltunk rá, és egyik ember elkeveredett, nem tudtuk mobilon sem elérni... De végül minden jó, ha a vége jó...

Búcsúest

Utolsó napon volt egy nagy búcsúvacsora, amit a másik szálló éttermében ettünk. Sok kagyló, lazac és tengeri herkentyű volt... Vándormadár örült, de azt tudjátok :).

Kaja után volt lehetőség megnézni a szállóban az előadást, ami jelenleg táncbemutató volt. Jó táncokat mutattak be, mindenféle nemzetközi stílusú táncot.
Ez pl. egyfajta szláv stílusú, de mondhatjuk, hasonlít a magyar tánchoz :)

Show-tánc :)

Az egyik jó fej kínai sráccal viszonylag közel ültünk, és élveztük a darabot. Egy órás előadás volt, nagyon tetszett. Éveket adnék az életemből, ha tudnék táncolni, mint ezek a fiatalok. Persze, tudom, ők hivatásos táncosok, ha azt mondanák, nekik sem könnyű, én minden fenntartás nélkül elhinném....

Bridget Jones nyomába, avagy a High1

Elnézést, hogy sokáig nem írtam, csak sajnos kicsit lusta vagyok írni néha... A múlt héten a teljes hetet a High1 síterepen töltöttük. Vicces volt, alig érkeztem meg Yongpyeong-ról, ahol kiélveztem a friss havat, pakoltam a High1-ra. Egy szeminárium miatt utaztunk oda a hét közben. Sok jó, érdekes előadás volt, de a többség sajnos nem a témakörömmel volt kapcsolatos (fizika, matematikai modellek).

 Mivel volt lehetőség síelésre is, befizettem, és ki is használtam rendesen. Délelőtt voltak előadások, délután csúszhattunk. Normák ide vagy oda, nagyon élveztem. A hó nagyon jó volt itt is. Egyik kutató elmondta, mikor tanult síelni, a másik kutató, aki tanította, elcsalogatta  a legmeredekebb pályára, ahol a következő 100 métert nem a lécen tette meg, hanem "leszánkózott" :). Nos, a High1-on van egy nehezebb fekete pálya-szintű lejtő  (azaz kettő, de a másik le volt zárva), ami elvileg szintem felett van. A liftből nézve nem látszott annyira meredeknek, így Vándormadár gondolta, próba-szerencse.A hó is nagyon jó volt aznap.
Nos, én sem voltam ügyesebb Bridget Jones-nál. Ha valaki emlékezne arra a bizonyos síelős jelenetre (2. film), akkor tudja, miről beszélek. Ugyanis egy óvatlan pillanatban lecsatolódott a lécem, és én is inkább a hátsó felemen tettem meg az elkövetkező meredekebb szakaszt. Tudom, én B.J.-vel ellentétben valamennyire tudom kezelni a léceket, de ilyen még a profival is előfordulhat... Mindenesetre utólag csak röhögtem az egészen, de a továbbiakban elkerültem az ominózus szakaszt.

Egyik nap havazott.Szél is fújt, amit nem élveztem, de öröm volt a friss hóban síelni.

Ez a fehér kutya Hihou, a High1 síterep jelképe. Sok helyen van "szobra", és a liftekre is ő van festve. Azt hittem róla, bárány, aztán rákerestem, állítólag afgán agár akar lenni... Legvadabb álmaimban sem hittem... Nem szeretem a cukiságokat, amik itt, Koreában vannak, de ő tényleg aranyos. A bérletken is ő volt :) :).

A búcsúbulin személyesen is "üdvözöltem" Hihou-t

 Kipróbáltam az esti síelést is. Néhány pálya nyitva volt, kivilágítva, látni lehetett azt is, ahogy a lezárt pályákon dolgoznak a ratarakok. Csak a könnyebb szakaszon csúsztam párat, de jól esett.

Egyik kedvenc kaja

Nyílt a suli mellett egy kis indiai kajálda múlt nyáron. Voltam már ott, a laborral is, meg a másik oktató csajjal is (jóban vagyunk). Egyik kedvencem az indiai kaja, amit barátaim csináltak, az mindig is finom volt. Nagy  álmom eljutni Indiába...

Szóval megfogatam: ha nem is mindig, de havonta egyszer-készer ott fogok enni. Nem olcsó (de megfizethető), de nagyon finom a kaja. Ráadásul több extra dolgot is adtak, salátát kaja előtt, extra naan lepényt illetve lassi-t (indiai joghurtos ital). Most a kedvencemet, spenótos csirkét ettem, de szerintem meg fogok kóstolni később pár dolgot :) :).

:) :)

 " Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar."

Komolyra fordítva: konzultáció ma reggel, többen késtek. Főnökom erre ezt mondta:
"Legközelebbb, a diákok, ha késnek, és nem jelentik be,  fizetni kell (egy adott pénzösszeget). Nekem 5* annyit kell. Ami Eva-t illeti... vele eddig nem fordult ilyen elő".

Na, ki a jó gyerek? :) :). Lehet, sosem voltam stréber, de azért igyekeztem pontos lenni, időre megjelenni, vagy megcsinálni a dolgokat...

Grrr...

Yongpyeong

Most tényleg jól éreztem magam. Hó is klassz volt, megérte vasárnap is síelni :) :). A gyrost sem hagytam ki, most sem, örültem, hogy itt lehet kapni. Volt, hogy a srácok le akartak menni a fekete pályán (Eva, gondolj erre, pizza, sűlt krumpli, tudjátok, South Park :) :) ). Mikor láttam, ketten taknyoltak, és csúsztak vagy 20 métert... Erre  én mondtam, ez nekem nem kell, és lementem a könnyebb szakaszon :)