Téli futóverseny

Kevés alvás után indultam ismét Jamsil-ra, ahová a futóklub busza hamarosan megérkezett. Három órás út következett Gangneung-Pyeongchang felé. Előre rettegtem, mi lesz, mivel a futóverseny esetén rövid ujjú felsőt kellett venni csajoknak, fiúknak pedig félmeztelenül kellett futni. Közben Nem voltam ezzel egyedül. Megérkeztünk, a fesztivál területén fotóztunk, majd megkerestük a verseny kiinduló pontját. Havazott közben, próbáltunk futni, és szokni a hideget.

Végül indultunk. Nem volt annyira rossz vékony futócuccban szaladni, mivel szél nem fújt, azaz szélvédett helyen mentünk. Sok pasas fürdőnadrágban feszített, durva volt kicsit. Az első 5km főleg emelkedő volt, emiatt kicsit fárasztónak éreztem, visszafelé jobb volt. 50 percen belül teljesítettem a 10km-t. Félmaratont nem vállalnék ilyen feltételek mellett, annyi szent, de nem is volt olyan opció. Mikor beértem a célba, kaptam egy cetlit, hogy 10. helyezett lettem, ami az idők összesítésénél kiderült, 9. helyre "csúsztam fel". Nem volt nagy különbség az első 10 helyezett ideje között, talán 2 perc... Rá kéne hajtani a 45 perces 10km-es időre... Jó volt verseny után felöltözni, és megenni a rizskorongos levest...
A versenyen a csajok között az első 20, a pasiknál az első 100 (!) kapott díjat (elég sok nevező volt), csapatunk közül többen is elvittünk 1-1 ronda trófeát :) :).

A hazaúton buliztak az emberek. Egy darabig én is benne voltam, de sajnos az előző éjszakai kevés alvás miatt hamar feladtam. Nem tudom, mi baj velem. Szeretek bulizni, ökörködni, de most valahogy "nem ment". Tudom, ilyenkor az embernek nem szabad magát unalmasnak, jelentéktelennek éreznie, de néha ilyenkor elkap a kisebbségi komplexus, nem érzem magam elég "menőnek" az adott bandába. Tudom, ostobaság. Voltak rajtam kívül is emberek, akik kimerültek, és inkább előre mentek pihenni.

Szóba jött, hogy kajálni, norebangozni kéne Jamsil-ra érkezés után, de végül mindenki hazament inkább pihenni, én is úgy tettem.

Hwancheon jéghalászat-fesztivál

Négy éve már jártam Hwancheonban, és akkor sajnos nem jártam szerencsével, ráadásul nagyon hideg volt. Most azonban kellemes időben volt részünk, és elég sok hal akadt a horgunkra. Szüleim otthon mondogatták: "A cápákat dobd majd vissza" :) :).  De most, a jég alatt pisztrángok úszkáltak, azokat kellett kifognunk. Hallottam egy olyan pletykát, hogy az előre erre a célra tenyésztett halakat előre beengedik a jég alá a nap elején. Nem tudom, mennyi igaz belőle, de két haverom is megerősítette ezt a dolgot...

Hwacheon Gangwon-do tartományban, Chuncheontól északra helyezkedik el, 3 órás buszútnyira Szöultól. Nem lenne messze, csak elég kanyargós mellékutakon lehet odajutni. Amint odaértünk, rájöttem, a sícucc majdnem túl sok ide, mivel tiszta, napos, szélcsendes idő volt. Mentünk a lékekhez, a külföldieknek direkt külön terület volt elkerítve. Csodálkoztam miért nem adtak csalit. Rájöttem később, hogy különleges horog van (vasmacskára emlékeztető formájú) és ebbe bele kellett akadni a halaknak. Szóval nem a ráharapás volt a lényeg, mint a sima pecázásnál :). Le kellett lassan engedni a horgot, majd hirtelen felhúzni. Ez a módszer Magyarországon tiltott (mint később otthon megtudtam), itt is szerintem csak a fesztivál miatt engedélyezték.

 Voltak emberek, akik nagyon szerencsések voltak, pl. az indiai házaspár, akikkel a Seoraksan túrán haverkodtam össze. Ők rengeteg halat fogtak, és ajándékoztak belőle párat az olyan lúzereknek, mint kezdetben én voltam. Az utolsó órában azonban nekem is szerencsém lett. Első halam a farkánál fogva akadt bele a horgomba. Folyton kicsúszott a kezemből, a környező emberek segítettek megfogni. A második, jóval nagyobb pisztráng pedig a hasánál akadt bele a horgomba, és róla jobb fotót is tudtunk csinálni :) :). Voltak, akik visszaengedték a fogásukat, de utólag kiderült, nem kellett volna, mivel a tenyésztet halak állítólag nem élnek túl sokáig természetes környezetben.

A lék, csakhogy lássad, milyen vastag a jég. Néha megreccsent alattunk.

Pár sikeres fogás :).

Az első (kisebbik) halam :).

Ő meg a második :) :).

A  fogásainkat helyben, kisebb pénzösszegért megsütötték nekünk, fóliába tekerve. Nem tudom, hogyan csinálják, de nagyon finom volt.

Kaja után mehettünk jégszánkózni... Kaptunk egy 10 dolláros kupont, de állítólag az csak kajára volt jó. Néhol kuponnal adtak vissza a rendes pénzből is... De azért mikor vizet vettem, akkor visszaadtak rendes pénzt a kuponból.

Ez  a "jégfánk" (úszógumi-szerű szánkó-szerűség) volt a kedvencem :) :). Sokat kellett várni, de végül élveztük. Sőt, még a belépőt is visszakaptuk, mivel a  napijegy feljogosított a játékok korlátlan használatára.

JHószobrok :).

Halas lámpások :).

A végén még tűzijáték is volt...

A hazaút során egyszer rossz irányba fordult a busz, kínszenvedés volt, mire a helyes útra tértünk...

Kicsit ilyen vagyok...

Nem mondom, szeretek bulizni néha, amikor táncolunk, ökörködünk. De a piálós, hangoskodós bulikat sosem szerettem... Inkább túrázom helyette, azzal sokkal jobban járok :).

Halat fogtam :) :)

Ice Fishing festival, Hwacheon

:( :(

A francia terrortámadás híre nagyon megrázott. Rossz hallani, hogy a vallási konfliktusok milyen tragédiát okozhatnak...

Sárkánygyümölcs

2014 utolsó napján gondoltam, kóstoljuk meg ezt is, és vettem egyet. Trópusi gyümölcs (Thaiföld, Vietnám, stb.), néha lehet Koreában is kapni.  Kicsit kivire emlékeztet az állaga, ketté kell vágni, és a fehér belsejét kikanalazni a céklavörös héjából, ami nem ehető. Nem volt olyan finom, mint amilyen szép, de nem volt rossz :).

Ugye, milyen szép? :) :)

Phoenix park

Nem tudom, de a szombati síelés kicsit csalódás volt. Lehet, a körülmények nem voltak megfelelőek, de nem éreztem olyan jól magam, mint szerettem volna. Először is én is buta voltam, hogy befizettem délelőtti síelésre, úgy elkértek tőlünk 20 dollárt, hogy alig egy órával csúszhattunk többet, mint a délutáni bérletesek, mivel a kölcsönzőben elég sokat szerencsétlenkedtek. Egy órát tököltönk ott, időveszteség volt az egész... Ráadásul olyan hülye zene is ment, tök hangosan, idegesítő volt. Aztán a jegypénztárnál közölték, hogy fizessünk 2,5 dollár foglalót a bérletre, amit elvileg visszakaptunk volna, és mire visszaértünk, a jegypénztár zárva volt. A pénz a legkevesebb, csak kicsit bosszús lettem...

Aztán végre mehettünk, csak a pályákat szerintem itt elszámították. Lehet, hogy a "gyógyszintű" Yongpyeong-hoz szoktam, nem tudom. A "kezdő" pályák szerintem meredekek voltak kezdő pályának, amik pedig "Intermediate" -néven voltak jelölve, azok versengtek a YP-s New Red-del vagy Gold Valley-vel, amik erős "piros pályák", európai szemmel, itt egy fekete csillaggal jelölik őket... (a két fekete csillagos pályákra már YP-n sem merek rámenni). Kevés könnyű pálya volt, és azokon nagy tömeg. Én most nem éreztem magamat olyan biztosnak, hogy lemenjek a közel fekete pályákon... Na mindegy, azért nem vagyok szomorú, mivel még két hét múlva megyek megint síelni. A tömeg pedig a hosszú hétvége miatt lehetett...