2014. június 26., csütörtök

Fekete (?) paradicsom

Ritkán veszek gyorskaját, de ma megkívántam. Néha megesik ilyen, hogy eszem egy kis gyorséttermi csirkét. Hamburgert annyira nem szeretem, kólát pedig pláne. De mentségemre legyen mondva, ritka eset. A zsírban sűlt krumpli helyett azonban inkább valami egészségesebb dolgot választani hozzá. Megakadt a szemem ezeken a fura színű paradicsomokon a boltban, és ma ilyent vettem a piphez.
"Fekete paradicsom". Nem bántam meg, nagyon finom :) :)



Koreai kaja gyűjtemény

Ezt érdemes elolvasni :) :) (angolul van, sajnos).

Sok kedvencem rajta van a listán :) :). 

2014. június 24., kedd

Néha...


...nehéz eldönteni, kibe fektessünk bizalmat... :(. Ha visszagondolok, az eddig történtekre, azt veszem észre, akkor éreztem magam leginkább egyedül, mikor egy nehezebb időszakom volt. Sosem az volt a legnagyobb bajom, hogy letört az új műkörmöm (mivel nincs műkörmöm :)). Ennek egy szimpla oka van: nagyon nehéz elmagyarázni a környezetünknek, ha valami nem tetszik, vagy egyáltalán, ha valami bánt minket. Egyszerűen vannak olyan dolgok, amiket nehéz körülírni, kifejezni, bármennyire is szeretnénk. A fejünkben tudjuk, de ha el akarjuk mondani, akkor ostobaságnak,fölöleges nyavalygásnak érződik. Vagy félünk a nem megfelelő reakciótól, meg nem értéstől. Vagy legrosszabb, félünk attól, hogy visszaélnek a bizalmunkkal. Mivel ez is gyakran megtörténik, és ezt utálom leginkább... Tudom, "ne haverkodj senkivel", meg egyebek, de egyedül is nehéz... Azért remélem, a jelenlegi emberek, akiket haveroknak/barátoknak tartok, nem fogják vele eljátszani ezt . Nehéz ez a bizalom-kérdés, és mindig is az lesz :(.

Alig több, mint két hét, és megyek haza. Ha az eddigi évet összegezni akarom, egyik legnehezebb időszakom volt. Tudom, "no pain, no gain", tényleg megdolgoztam azért, hogy elérjem, amit elterveztem. Ha nem is úgy, ahogy szerettem volna, de sikerült már sok dolog :). Még mázli, hogy megtanultam nem feladni :) :). Alapjában véve szeretek kinn, de vannak pillanatok, mikor legszívesebben felülnék az első gépre, ami hazafelé tart.  Tudom, bárhol lennének rossz pillanataim, és akárhová megyek/mennék később, lennének. Egyik haverom azt mondta, büszkének kellene lennem az eddigiekre. Hát, van benne valami. Csak ez az örök elégedetlenség. :(

A suliban pl. az nagyon nem tetszik, hogy ha elvárnak tőlünk dolgokat, akkor egyáltalán nem látom, hogy együttműködőek lennének. Vagy épp "tudatlanok", felkészületlenek, nem úgy adják át az infót, ahogy kéne, megzavarják a külföldi fiatalokat ebben. Volt pár eset, ami miatt felforrt az agyvizem. Csak azt nem értem, egy nemzetközi suliban/intézetben miért nem olyan embereket alkalmaznak az irodában, akik rendesen beszélnek angolul?
Pár centit kellett vágatni a hajamból, mivel már kissé törött...A fodrász csaj majdnem frufrut akart vágatni, de sikerült lebeszélnem róla. (és megálltam, hogy ne fessem pinkre az egészet... höhö)

2014. június 22., vasárnap

Szakad...

Eljött a monszun...:( :( Villámlik és dörög.. Már három napja ez van, tegnap ronggyá áztam gyülekezetbe menet, még úgy is, hogy esernyő volt nálam...

Utálom, ha segítségre van szükségem, tök udvariasan kérem a többieket, és egy másik ember beszól nekem, elég bunkón (legalábbis nekem az jött le). Azért esett rosszul, mivel bár nem vagyok egy talpnyaló, de néha önként jelentkeztem, a 4 éves doktorim alatt, ha valahol segítség kellett. Sosem voltam egy basáskodó HP (aki tudja, mire gondolok, jó, aki nem, annak fantáziájára bízom), most sem lettem az, hogy kineveztek oktatónak. Majdnem visszaszóltam, de valami megakadályozott (pokolba az illemtannal...). A srácok szerencsére elmagyarázták, mit hogyan kell csinálni, amit meg is köszöntem. Sosem voltam egy talpnyaló, de ezután sem leszek. Tudom, ha az lennék, lehet, jobban járnék, de valahogy undorító dolognak tartom, akárcsak a másikon való átgázolást. Ki fogok állni az érdekeimért ezután is, és megmondom, ha valami nem tetszik. Ennek ellenére rosszul esik az ilyen. Azért mert én mindig is rendes, segítőkész voltam, de ezt nem várhatom másoktól...  

Pár kép Insadong-ról és a "szörviszö"

Insadongon jártam a futás után. Hamarosan megyek haza, és kell pár szuvenírt venni...
Van Insadongon ez a színpad-szerűség. Jelenleg voltak kisebb előadások. A nők egy trot-és népzene keverék dalt énekletek épp :).
A pasas lelkesen táncolt rá :).
Táncosok...
PSY, még mindig...

 

jujj, Korea...
 Még inkább jujj...

Hát ez is...
Erről már meséltem :)
Szóval vettem könyvjelzőket, azokból soha sem elég, egyik boltban kaptam ajándékba egyet, amit mindig úgy neveznek, hogy "szörviszö".
 Ettem csípős csirkét nyárson, de olyan csípős volt, hogy égett a képem. Yongsan-on finomabb a pipi, állapítottam meg.
Vettem ezt a tojásos pirítóst. A kettő mellé kaptam ajándékba egy harmadikat, mint "szörviszö".
Aki járt/élt már Koreában, az tudja, mi ez.Vannak a boltokban a különféle "egyet fizet kettőt kap", "kettőt fizet, hármat kap", stb- akciók. Amik gyakran nálunk is megtalálhatóak. De gyakran éttermekben megtörtént, hogy kaptunk csak úgy extra rizst, zöldséget, üdítőt, mondván "szörviszö". Ez azért van, hogy jöjjünk még máskor is, vásároljunk/együnk később is ezen a helyen :). Külföldiekkel meg még gyakrabban megesik az ilyen dolog... :) :) 
Ez is egy olyan dolog, amit szeretek Koreában...:) :)