2013. november 17., vasárnap

Szállás a Hainsa-hoz közel

Szóval a buszban aludtam egy órát, de szerintem a banda 90%a is. Azért a két óra alvás után 8-9 órás túrát teljesíteni azért nem semmi. Megérkeztünk a Gayasan Nemzeti Parkba, ahol a híres Haiensa is van. A buddhista szentély melletti faluban aludtunk, ahol cuki házak voltak, falfestményekkel...

Csak ez a kemence-féleség zavart kicsit: ugyanis ijesztő volt, amikor kicsaptak a lángok, ha fel akartam menni a lépcsőn...
Vacsorafőzés: húst és zöldséget sütöttünk..
Kaja...
Egy darabig lógtam a többiekkel, akik iszogattak, dumáltunk, ökörködtünk, de mivel Warren ijesztgetett a korán keléssel, lefeküdtem. A szobánkban lévő koreai pasas TV-zett, valami koreai szappanoperát nézett, jó sok drámával, hegedű-aláfestéssel... Egy darabig próbáltam aludni, de hamar elszakadt a cérna, kértem, kapcsolja ki. Szerencsére levette a hangot, gyorsan elaludtam. Egy másik ember állítólag horkolt.
Hajnalban esett az eső, tehát a korai túrából nem lett semmi. Elállt szerencsére reggelre. Még visszamentem pihenni, de az illető ürge tényleg úgy horkolt, mintha a medvéket akarná elijeszteni... Nem tudom, sátorban alvás esetén mit szólnának hozzá a macik... Mikor panaszkodtam erről egyik srácnak: "El tudom képzelni, milyen fáradt lehettél, ha tudtál a horkolás mellett aludni"... A banda nagy része éjjel norebangozott vagy épp vedelt. Tehát sokan másnaposok voltak-én csak a fáradság miatt!!!
Reggeliztünk, mogyoróvajat, krumplit, tojást, stb, majd elindultunk. Vagy a Haiensa-ba, vagy pedig a hegycsúcsra...

Jirisan-ismét az "erőltetett menet". Na meg a hó!!!

Rég jártam a Jirisanon. Szerettem volna ismét eljutni... Este 8 előtt pakoltam. Egyik ismerősöm az utolsó pillanatban döntött: jön ő is (hála az égnek nem bánta meg :)). 10kor volt a találkozó. Éjfél előtt volt egy mosdószünet, ahol átváltottam túracuccra. A felfújható gumipárnának köszönhetően aludtam is kicsit. De fél 3 sem volt, mikor mondták, majdnem ott vagyunk. Kicsivel 3 után indultunk, zseblámpával. Miután a túraterepre értünk, esőnadrág le, esődzseki le, mivel elég kaptatókon mentünk, és Warren óva intett minket attól, hogy megizzadjunk. Egy szál felsőben és futónaciban másztam. Sötét volt, rúdlámpával mentem, közben meg halálra idegesített, ha a többiek a szemembe világítottak... Ugyanis az erős lámpa csak elvakított... Emellett a kaptatón felkavarodott kicsit a gyomrom, a reggeli süti kikívánkozott... De tudtam kezelni a holtpontokat. Sőt, a menedékházat, majd a szentélyt elérve élveztem is a dolgot. Volt 2km-re a csúcstól egy buddhista szentély, ami Koreában a legmagasabban elhelyezkedő szentély. Annyira szépek voltak a csillagok arrafelé, hogy sajnáltam, hogy nincs olyan fényképezőgépem, amivel lehetne őket fényképezni. Tudom, a képek nem adják vissza szépen a profi géppel sem.
 Szóval két km volt a csúcsig,mikor már sokkal könnyebben ment a menetelés, mivel világosodott. Nevetve mondtam egyik új ismerősömnek, hogy két éve (amikor ráadásul október végén mentünk) már fényes nappal volt. Nos, az utolsó kilométernél azt hittem, hallucinálok, de kiderült, jól látok. Hó! A Jirisan tetején már leesett az első hó... A hegycsúcs közel volt, a már felért túrázók vakuvillantásait is láthattuk :).
Dereng...
 Épp időben értünk fel, a napfelkelte pont akkor "kezdődött".
 "Légyszi, siess azzal a fotózással, mert lefagy a kezem!" "Te olyan lökött vagy"... Szóval örülök a hónak. Nem volt olyan hideg szélárnyékban, de ha épp a "szélcsatornába" léptünk, akkor meg lehetett fagyni..

 Sokan bámulták a napfelkeltét...
 Továbbindultunk, mivel fáztunk, bár az idő már melegedett...
 A gerincen van két menedékház van, de csak az elsőig tudtunk menni, a második felé vezető utat lezárták. Ígyhát a völgyön keresztül mentünk le, ahol gyorsan melegünk lett...
A hobbitok szeretnek fura pózokban állni...
...vagy épp a függőhídon ugrálni, és ijesztgetni a másikat...
 ...esetleg meditálni egy odvas fában...
 Viccel félretéve, ez a vízesés nagyon tetszett! Amúgy egy kövön egyik túratársunkat láttuk, amint mélyen aludt. Cuki plüssnadrágja lecsúszott, látni engedte a s**gdekoltázst (hehehe, szekszi!!!). Később az illető utolért minket, és viccelődtünk vele: nem kapott-e napszúrást a hátsó felére... (höhöhö)
 A színes levelek nagy része lehullott, de az alsóbb részeken párat még láttunk.
 Ez a szikla tetszett!!
 A völgyben.
 A megérdemelt kaja: Makgoli bibimpappal...
 Elég sokat kellett várni, mivel mi már délben lenn voltunk, de volt, aki csak háromra ért le. Addig dumáltunk. Mivel kijött rajtam a kialvatlanság, elaludtam kicsit a napon. Egyik új haverom zavart fel, hogy megjöttek a késő emberek.
Maciii!!!
 Sétáltunk a buszhoz, ott láttuk ezeket a száradó khakiszilvákat...
A buszon, mondanom sem kell, egyből elaludtam. De ezzel tuti nem voltam egyedül!!!


2013. november 14., csütörtök

...

Durva arra ébredni hajnali 3 körül, hogy azt hallod, öklendezik szobatársad a wc-n... Emellett egész éjjel nyikorgott a wc-ben a cső/tartály, hajnali 5 előtt már feladtam a reményt, hogy pihenni tudok. Hiányzik a régi koleszom. Ott nem volt minden szobához wc, hanem csak a folyosón.  Aztán elhallgatott a nyikorgás, de már késő volt...

Emellett az is durva, hogyha a laborban jó a fűtés, akkor túlfűtik a helyiségeket. Ha meg elromlik (ami gyakran megesik a legnagyobb hidegekben), akkor pedig téli kabátban fagyoskodunk. Ok, "öltözzünk fel", de akkor is, röhejes...

Este irány Jirisan!! Vasárnap jövök csak meg. Fáradt vagyok, és most majd jó lesz!! 

2013. november 13., szerda

Gondolatok

Mivel nem vagyok amerikai, emiatt nem igazán ismertem meg "hálaadás" ünnepét, ami miatt az itteni amerikai/kanadai ismerőseim annyira lelkesednek. Legalább annyira, mint a karácsonyért. Gimis angolórán tanultunk róla, de talán mivel "más világba születtem", annyira nem néztem utána, mi is ez. Az érintettek naponta kiírják az fb-re, miért hálásak. Vicces, tiniként vágytam Amerikába. Nem tudom, miért pont oda... Itt, Koreában kicsit jobban megismerkedtem az amerikai kultúrával. Pl. itt ettem először mogyoróvajat vagy töklepényt. Az amcsi ünnepnapokról is többet hallottam. Szeretnék eljutni Amerikába, de nem akarok hosszú távon ott élni. És hogy miért vagyok hálás az életnek? Háát, sok dologért...   Elsősorban azért, mert az élet "idedobta" nekem a lehetőséget, hogy kijöjjek Ázsiába... És megvalósíthattam pár titkos álmomat, amiről nem hittem, hogy valaha összejön (külföldön dolgozni, jól beszélni angolul, PhD, túrázás, utazás, sport). Tudom, rajtam is múlt mindez, hogy elfogadom-e és élek-e vele. Nem hiszem, hogy Isten megoldhatja a problémáinkat. A SP-ben (South Park, a gyengébbek kedvéért!!!) is volt egy rész, amiben Jézus megmondja a főszereplő gyerekeknek: "Ha Isten megoldaná minden problémánkat, nem lenne normális életünk". Tudom, az SP kiparodizálja az amerikaiakat, de akkor is, vicces, illetve néha elég igaz dolgokat "közöl", emiatt szerettem nézni.

 Miért olyan nehéz reggel 6kor kimenni, és futni egy jót? Miért csak reggel 7re tudom magam használhatóvá tenni. Imádok hajnalban futni, de most valahogy nem megy. Még aludnék... Tudom, fáradtabb vagyok, ott van a tudat alatti izgalom... De ami a lényeg, hogy képes vagyok rávenni önmagam, hogy pedig nekem futnom kell... A futás megnyugtat. A félmaratonokkal/maratonokkal meg emlékeztetem magam arra, hogy az ember néha olyan dolgokra is képes, amikről maga sem gondolta volna, hogy meg tudja csinálni...

Egyik ismerősöm most írta, öngyilkos lett a kollégája... Tegnap egyik futóklubos srác posztolta, hogy az 1-es metrón késni fognak a vonatok, mivel valaki a sínek alá ugrott... Gyakran hallok eseteket.  Ráadásul, mint említettem tavaly, nagy itt az öngyilkossági ráta. Folyton megfelelni, megfelelni másoknak, már gyerekkoruk óta ezt hangoztatják. Egyszerűen nem engedik, hogy az embernek "kibontakozzon a személyisége". Most a helyi kormány kitalálta, hogy a hidakra vidám idézeteket írnak, az talán visszatartja az embereket...
Elsősorban a Mapo -híd híres arról, hogy onnan ugranak le az emberek. Emiatt dekorálták ki ezekkel az idézetekkel és újították fel a világítását. Erről már írtam véleményt: A belül rohadó almának fényesítik a héját.Nem hiszem, hogy akinek komoly a szándéka, azt le tudják erről beszélni ezekkel a "don't worry, be happy" típusú idézetekkel..

Bár nem vagyok otthon a k-pop világában, de azért hallottam egyet- mást...

2013. november 12., kedd

Egy kis "művészet"... ismételten

Elküldtem a "nagy művet". Pihenésképpen festettem kicsit... Berni pásztor kutyust, aki túl anorexiás lett (Szüleim szerint) állítólag... Ok, fiatal kutyának szántam... 4-5 hónapos kölyöknek. Nyáron különben is vedlenek és lefogynak... Egyik futóklubos ismerősömnek annyira tetszett, hogy kérte, rajzoljam le az ő fenevadját is (ok, nem fenevad, egy aranyos kutyus az is :) ). Pihenésként megtettem, elég jól sikerült. Sőt, neki is tetszett  :) :). De nekem is az első pasztellkrétás kísérletem, ez a berni pásztor tetszik legjobban! :)
Tegnap egy szemináriumra kellett menni. A kijutás kínkeserves volt. Indulás előtt láttuk, hogy egy ürge rosszul lesz a megállóban. Nem csodálkoztam egy percre sem. Amilyen tömegnyomor volt a szerelvényen, kis híján nekem is kikívánkozott a reggeli... Kicsit tömegfóbiás vagyok, ezt meséltem már. Az előadás jó volt, csak a kijutási mizéria, az más tészta. Egyelőre hálás vagyok a sorsnak, hogy 15 percnyi gyaloglással eljuthatok a laborba. Remélem, a következő munkahelyem és "fészkem" között is képes leszek gyalog vagy bringával ingázni...

Nagyon lehűlt az idő, már kesztyűben futok. Aztán hamarosan jön a sapka-sál, sőt hamarosan harisnya is... Nátha-időszak ezerrel, folyamatosan zenét hallgatok munka közben, annyira idegesít a többiek szörcsögése... Még mázli, hogy ezt megtehetem...

Hétfő és kedd reggel valahogy nem volt kedvem futni, csak este. Ma végre reggel is elmentem. Elestem... Nincs semmi bajom, szerencsére, csak hát "jól bevertem a térdem", talán pár lila folttal megúszom. Olyan most úgy sincs rajtam.  Durva, ha télen ér ilyen "baleset", jobban szokott fájni, mintha nyáron.

Amúgy meg, amit várok: Szombaton Jirisan, vasárnap Gayasan. 

2013. november 9., szombat

Hullanak a levelek...

Vissza a gyerekkorba! :) Kiskorom óta imádom a színes leveleket. Emlékszem, mikor gyűjtöttük őket, és lepréseltük őket. Sajnos hamar színüket veszítették, megbarnultak. Tizenéves korom óta imádom őket gereblyézni is. Még mindig emlékszem, ahogy "összehúztam" őket, közben meg figyeltem, ahogy Bobi, a kutyusunk meghemperedik az avarban. Ő is szerethette az őszt, berni pásztor (fekete, vastag bundája volt) lévén nyilván örült, hogy nincs nagy meleg... Gyerekként imádtam a tököket is, gyakran faragtam töklámpást. Majd jövőre faragok pár szépet, láttam képeket, és nagyon tetszettek. Egyetemista koromban meg Anyuval gyakran sütöttünk tököt (Apu nagy bánatára :) :) ), amit párszor a pesti koleszomban is megejtettem. Aztán egyetemista koromban szerettem kirándulni. Főleg az őszi kirándulások az emlékezetesek. Emlékszem, végzős voltam, őszi kirándulás az akkori túraegyesületemmel (3 napos volt). Nem emlékszem már részletekre, csak pár foszlányos emlék maradt meg. Egyik pl. az, hogy elfelé menet egyik sráccal a töksütésről dumáltunk. Elmentek a többiek bevásárolni, én otthon maradtam "őrködni" (akkor épp kellett valaki). Mikor megjöttek:: "Évi, találd ki, mit hoztunk!", én pedig örültem a töknek. Esti főzés, megsütöttük a tököt, (plusz rakott krumplit csináltam: abban jó vagyok) és mondtuk, ebből készül a bébiétel. Egy másik társunk megkóstolta: "Ezek szerint én nem szerettem a bébiételt"...(höhö)
Szeretem az őszt. Még most is, hogy a doktori védésem lebeg Damoklész kardjaként a fejem felett... Még így is, ez  a kedvenc évszakom. Örülök, hogy itt, Szöulban is négy évszak van.



Tudom, mostanában néha kicsit idegesebb vagyok, és kevésbé vidám. Próbálok azért örülni a jónak, a színes leveleknek, hogy lassan végezhetek, hogy nem vagyok beteg, tudok sportolni, csinálhatom, amit szeretek stb. Ma ért egy kis (nagy) csalódás, de már előzőleg kidolgoztam pár "mentőstratégiát", így nincs semmi veszve. Viszont annak mindig nagyon örülök, ha előkerül egy régi ismerős/barát, akit valaha nagyon is kedveltem, de rég hallottam róla :).

2013. november 8., péntek

Vicces...

..ha Főnökünk meglepődik, amikor megpillantja a frissen kitakarított labort. Azért alapjáraton sem szokott rumli lenni, de azért látszik, hogy sikerült felülkerekedni az entrópián.