Ez az én formám...

Esik az eső egyszer októberben, és nincs nálam esernyő... Rendben, nem szakad, kapucnis dzseki elég volt. Csak holnap ne essen, ha szabad kérni!!!! Tombolja ki magát az idő ma!!!! Hajnali 3kor kezdő menetelés a Seoraksanon, ojje :). Jó hosszú lesz :). Emlékszem, tavaly milyen boldog voltam, mikor végre nem éreztem köveket a lábam alatt :).

Szóval hamarosan indulok. Tudom, nem leszek túl kipihent, melóztam, futottam is (tudom, javíthatlan vagyok), de szerintem senki sem. Holnap hajnalban sokadmagammal nekivágok a Seoraksannak :))).

Megvilágosodás

Azt hiszem rájöttem, mi okozta a bőrkabátom-és egyik télicipőm vesztét. Nehéz szívvel kidobtam őket, értetlenül álltam a szitu előtt. De egyik reggelen egy ok után kutakodtam a szekrényemben, és egy felborult páraelszívó dobozzal kerültem szembe! Te jó ég, ledöbbentem. Úgy emlékeztem, a vízelszívó dobozokat kidobtam, miután elmúlt a monszun. De ezekszerint nem... Abban volt valami mosóporos vegyszer, az irritálhatta a bőrt. Egy vegyszeres tócsát kellett kitörölnöm a szekrényemből, és ennek a helyét pár napig még törölni fogom. Más cuccomnak szerencsére nem esett baja. De kezembe akadt egy régebbi fürdőköpeny, amire nem emlékeztem, hogy elhoztam volna, ami "felitta" a vegyszeres vizet (legtöbb cuccom "kifele" állt, és nem érte ez a víz), amit ki is mostam. Csak hogy lehettem olyan "okos", hogy benn felejtettem. Persze, csak hallomsból tudtam erőla dobozkáról, és vettem ilyent, mikor hazamentem. Legközelebb nem veszek ilyen vegyszereset. A szekrényembe, ruhák mellé legalábbis nem. Viszont egyszer a boltban láttam faszenes változatot is. Ki fogom próbálni, jövő nyáron, ha hazalátogatok.

Új PC-m lett a laborban, mivel a régi megint tropára ment. Elég véres volt a torka, már régóta. Nem tudom, értetlenül álltam előtte, hogy mindig lefagyott, naponta megjelent a kék képernyő, hibaüzettel. Szóval az új kütyüről: Ashok lelépett, és a neki adott PC gazdátlan maradt. Kérdezték, kell-e nekem, bár koreai Windows van rajta. Elfogadtam. Próbálok vele barátkozni, bár jelenleg főleg a kísérletek kötnek le. Már rajta van minden, ami kell, de a mikrofonom és a nyomtató beállításához segítség kell majd. De nagyon nem értem, mi gond lett a régi géppel. Főnököm tiltja, hogy játékprogramokat, filmeket töltsünk le, amit meg is értek. De hogy a youtube-t ne használjuk... Az már gáz, hiszen mindenki onnan hallgat zenét!!! Ha valaki felrója nekem, hogy az én hibám, megmondom, hogy nem érzem magam hibásnak ebben! Kicsit elegem van abból, hogy mindig én húzom a rövidet... (tavasszel történt hasonló dolog, de ebbe most nem megyek bele, mert ha belegondolok, akkor elkap a düh.)

Ashokról annyit, hogy elment, egy héttel az érezése után. Ezt nem fejtem ki részletesen. De állítólag hazudott, hazugságra hivtkozva ment el, és mindenkit váratlanul érintett ez. Azt nem értem, hogy akkor miért jött ki, ha tudta, le fog lépni? Ezt nem értem. Ezzel becsapta az egész labort...

Hogy egy kellemessel zárjam írásaimat: Koli irodájába egy nagyon aranyos nő jött, aki angolul is jól tud. Nemzetközi diákoknak újra ki kellett tölteni az adatlapokat. Tegnap reggel elintéztem, és nagyon segítőkész, barátságos volt. Eddig sem volt semmi bajom a koleszban senkivel, legyen szó diákról, vagy épp dolgozóról. Legyen így ezután is! :)

Cheochuksa buddhista templom

Eddig nem tűnt fel, pedig sokat veszítettem vele. A Dobongsan hegység lábánál helyezkedik el. A srácok a hegyről lefelé menet mondták, milyen szép. Megnéztük, igazuk volt :). Tudom, minden Buddha-templom hasonló sémára épült, de vannak kiemelkedően szép kolostorok. Buddha-templom és Buddha -templom között hatalmas különbség lehet. Láttam már kevésbé jelentőset, meg olyant is, ami hihetetlenül szép. Emlékszem, márciusban Warren-nel, egy burgerlandi nyanya stílusú túrán pl. egy elég jelentéktelen templomot, ideges voltam, hogy Warren fél óráig kamerázta. Másnap, egy Szöul melletti hegységben túráztunk, ami már a szintemnek megfelelő volt, ott is egy csodás templomnál. Ennek ellenére, mondtam Szergejnek, hogy nem lehet összehasonlítani a magyar és a koreai hegyeket. Két külön kategória, maga módján mindkettő szép és érdekes...

Ez példáula jelentősebb, szebb létesítmények közé tartozott. Talán a sors akarta így, hogy múlt szombaton, kora őszi verőfényes napon tudjam megcsodálni, de megérte felmenni hozzá egy túra vége felé.

Ezen fotókat nem én csináltam, most kaptam őket. Meséltem, hogy az aksim feltöltöttségi állapotáról az emlékeim nem voltak épp tiszták, emiatt itt már álmodni sem mertem, hogy fotózni fogok...

Ki érti ezt? avagy nekrológ a kedves bőrkabátról

Tudom, egy tárgyi dolog elvesztését annyira nem kell gyászolni, hiszen pótolható. Viszont jelenleg egy olyan dologról van szó, ami nagyon-nagyon közel állt hozzám, egyfajta ereklye volt: a majdnem 10 éve hordott kedves bőrkabátomról.
Emlékszem, milyen boldog voltam, mikor harmadik gimis koromban megkaptam, és mennyire szerettem viselni. Mennyire büszkén mentem benne gimibe. Nem tudom megmagyarázni, miért. A legkedvesebb ruhadarabjaim egyike volt. Egyetemi éveimet is kiállta, és reméltem, majd ha később lányom lesz, neki fogom adni. Egyfajta jelképkémt, ha a kamaszkorba lép. Én is örököltem Anyutól pár fiatalkori cuccot.
De egyik hűvösebb reggelen fel akartam venni, és ez a látvány fogadott...Nem tudom megmagyarázni, a bőr összehúzódott,és merev lett. Csak féloldalt, a másik ujja normális... Nem értem, mi okozhatta: A fülledt idő? A többi cuccomnak érdekes módon semmi baja nem lett. Meg nem is az első nyár, amikor itt volt, tavaly nyarat szépen kiállta, még tavasszal is volt rajtam. Ráadásul most tettem a szekrényembe páraelszívó dobozt. Vagy kettő kellett volna? Vagy beljebb? Elképzelésem sincs, mi okozta ezt.
Tudom, nem olyan nagy probléma, hiszen pótolható. De ha az ember elveszít valamit, az szomorú. Nemcsak társ, családtag vagy rokon esetén. Hanem házi kedvenc, barát esetén is. Vagy ha elköltözünk egy kedves helyről. Vagy épp a bizalom elszáll egy olyan ember iránt, akiről nem gondoltuk volna. Megesett ilyen is már nem is egyszer, és nem csak velem. Ugyanígy vagyunk a "családi ereklyékkel", hozzánk nőtt tárgyakkal is. Sokszor olvastam, hallottam olyan műgyűjtőről, aki, ha el kellett adnia egy hozzá közel álló darabot, akkor meggyászolta. Vagy ha megsemmisült, ellopták, akkor is ugyanez. Szomorú voltam én is most emiatt... :(. Hiszen lassan 10 éve használtam, és nagy kedvencem volt.
De akkor is, nem értem, mi történhetett, mitől ment tönkre? Esetleg valakinek ötlete???

Google hangullal

Most van a Hangul-day Koreában, ez alkalmából a Google logója is hangullal lett kiírva:). Reggel azt hittem, rosszul látok, de most már rájöttem, miért:).

Ma egy jópofa túrahátizsák tulajdonosa lettem! Már akartam venni egyet, mert a régi, otthonról hozott hátizsákom kopik, és a cipzárja sem a régi. Nem ismerem a koreai túracucc- márkákat. Rengeteg túrabolt üzemel, kismillió márkával (K2, Nepa többek közt), mivel hatalmas kultusza van a túrázásnak. A városban is gyakran beléjük botlik az ember, de a túraútvonalak mellett, hegyek lábánál 20 méterenként, egymás hegyén-hátán állnak. A táskák és ruhák közt vannak nagyon rikító darabok is, de szimpla feketéket is találunk. Hozzánk hasonlóan itt is drágák, de akcióval (és némi szerencsével) ki lehet fogni megfizethető darabokat.

Klassz, nem? Moran mellett vettem egy kis túraboltban, nagyon megtetszett. Volt teljesen feketében is, de azt nem akartam. Zöld-szürkében is, de a zöld eléggé tendál az általam nem preferált banánzöld irányába... A piros-szürke meg azért jött be, mivel passzol a színe az esődzsekimhez, kalapomhoz. :) Elég sokat "tud", több belső zsebe is van, egy fél literes vizet az oldalsó zsebébe is bethetek, és még esővédő is tartozik hozzá! Nem kell többé paráznom az esőtől, és Quasimodo-t játszva a táskámbat a dzsekim alá húzni :). Remélem, tartós lesz, és jó üzletet csináltam! A sikeres vásárlást egy jó kis rágós sült polippal ünnepeltem. Plusz egész kedvező áron vettem kiwi-t és almát is.

Amúgy az ősz hatása: pénteken beraktam a kosaramba némi khakiszilvát, amitől tavasszel megcsömörödtem, de most újra élvezettel ettem. :). Tegnap este (kora éjjel :) ) a sportpályán kosárlabdáztam a kelet-timori sráccal (akivel összehaverkodtunk azóta) és pár kínai diákkal. Nagyon jót játszottunk, néha hiányzik a csapatsport. Szerettem a labdajátékokat kamaszkoromban, és nem is voltam belőlük rossz. Néha hiányoznak, mivel már évek óta nem volt erre lehetőségem. Örültem, hogy bevettek, és élveztem is. Remélem, néha megismétlődik ez a dolog :).

Tahó világ 5 - Népbutítás felsőfokon

Elindult most nyáron. Tudom, cirkusz-kenyér kell a népnek, de szerintem nevetséges. Hogy az ember akartlanul is, de belebotlik a hírekbe, hogy ki kire mászott rá. Hogy villantott, hogy összebalhézott a másikkal. Hogy a külvilágban milyen dráma történt, pedig az egész dráma egyfajta csinált dolog. Népbutítás. A lakók többsége semmit mondó egyen-cicababa, és egyen-bájgúnár. Akiknek volt némi "előéletük", de sokszor love story-t, vagy drámát kerekítenek köréjük. Tudom, cirkusz-kenyér kell a népnek, tudom, sokak várják az estét, hogy nézzék, miket csinálnak. És rengeteg embert vonz, hogy bekerüljön ebbe a villába, ezáltal a TV-be. A mostani széria az előző bandánál is rosszabb. Ezerszer megfogadom, nem fogom megnézni az ezzel kapcsolatos híreket, de sosem sikerül betartanom. Tudom, nincs acélos jellemem, de akkor is... Mint vírus, olyasféle. Remélem, sikerülni fog, leszoknom erről, de ha nem állom meg, nagyon tudom utálni magamat...

Ok, ennyit a valóságshow-ról. Elég káros a hatása. A gyerekek sokszor ezt látják, és az a vágyuk, hogy bekerüljenek ilyesmibe. Durvább, ha a kisiskolás lánytól megkérdik, mi akar lenni: "pornósztár". Nevetséges. Nehezen esik le, mi ebben az érdekes, vicces, vagy akármi.

Nade egy tényleg vicces: VV B., aki frissen kiesett, nem akar szűzen az unokái szemébe nézni!Ezen röhögök percek óta, vagy az újságíróval, vagy a sráccal van valami macera, agytekervényt illetően XD. Ha szűz marad, eleve nem lehetnek unokái! Vagy még mindig azt hiszi, a gólya hozza a babát, nem világosították fel?? XD.

Na mindegy, tanulok, mert a bosszankodástól nem megy fejembe a cucc. 20án midterm, és nem akarok lebőgni a tanár előtt, főleg, hogy őt nagyon bírom (egyik előző fejezetben meséltem róla). Mindig jó fej velem, amiatt sem...

Sárgulnak a levelek

Ma este a Dobongsanról lejövet a banda koreai és nemzetközi tagjai viccelődtek a "nuna" (누나) kifejezéssel. Koreaiul ez nővért jelent, azaz idősebb lányt. Megmondtam, mit jelent magyarul, hangos nevetés. Szóval magyar csajoknak ne mondja az koreai srác, hogy 누나, ha nem akar monoklit a szemére! XD

Ennyit a hülyeségről, mesélek a tényekről is pár szót. Egész jó napom volt, csak kicsit nyögvenyelősen ment. A Dobongsanon túráztunk, az úgynevezett Y-Valley-n (malacfül alakú csúcs :D). Két csoport volt, az egyik sziklát mászott, a másik túrázott, én az utóbbit csináltam. Jó volt, csak sokat tököltünk, mikor a hegymászósokra vártunk. De végül lerohantunk, és belefutottunk két rég nem látott ismerősbe, akik tőlünk függetelnül ott túráztak!!! :). A turisztikai központ előtt van egy Buddha-templom. Kismilliószor voltam már a Dobongasanon (ok, annyiszor nem, de jó párszor), de még sosem tűnt fel senkinek, legalább annyira nem, hogy meglesse. Most viszont felmentünk oda, és megérte. Sajnos képem nincs, mivel olyan észlény voltam, hogy nem töltöttem fel a gépem aksiját időben, és rosszul emlékeztem a feltöltöttségi állapotára. Útközben lemerült...Viszont a fák kezdik felvenni az október-novemberi ruházatukat, hogy költői legyek :). Nem lehet a Dobongsan-Bukhansant megunni! :). Mókusokat is láttunk, de fürgébbek voltak annál, hogy le tudjam őket kapni. Szeretem az őszt, jövő héten megyek Seorkasanra. Igen, megint.