Vannak dolgok, amiért érdemes élni. Komolyan, most annyira rendetlenség volt a fejemben, és elhatároztam, istenuccse elmegyek szombaton kirándulni. Warren már úgyis régen látott.
Incheon mellett, a reptéri szigethez közel van három sziget: Sindo, Sido és Modo. Közel Muuidohoz, de onnan inkább a leszálló gépeket, itt a felszálló gépeket láthattuk, mivel erre található a gépek légi folyosója. Ha legközelebb hazaútra kerül sor, megkeresem ezen szigeteket. Muuidot szerintem már megtaláltam, mikor szállt le a gépem Incheonba.
Szóval Sinyongsanra érve örömmel tapasztaltam, hogy egy magyar srác is eljött! Kristóffal már beszéltem a márciusban tartott követségi találkozón, ugrott be az emlék. Most is sokat dumáltunk... Nagyon örültem, első kirándulás, hogy összefutottam magyarral. Kérdezték is többen, milyen nyelven beszélünk, mikor magyarul dumáltunk, egyik csaj azt hitte, olaszul! :) Azt mondta, "kicsit hasonlít az olaszra, de rájött, nem az".
Hamar megérkeztünk, kompra pattantunk, ami öt perc alatt átvitt Sindora. Dögös kis egyenbringák...
De végül nem ilyent használtunk. Elég lelakott gépeket lehetett igénybe venni, amik még használhatóak voltak, de azért probléma is adódott, például sebességváltó nem működött, sokaknak retro- kemping briga jutott (mint a felső képen Kristófnak is egy helyi Csepel-klón)
Elég sok emelkedő volt, amikor tolni kellett. Élveztem a "countryside"-t, sok szőlőst láttunk errefelé, de viccesnek találtam, hogy a szőlőt behúzták egy papírzacskóba, úgy lógott a tőkéről. Talán, hogy el nem lopják? Vagy hogy ne érje por?
Sindo után Sido-ra mentünk, egy hídon lehetett áttekerni, onnan Modora. A Modo felé vezető híd előtt egy kutyus volt, egy jindo kutyus megkötve. Nagyon aranyos volt, meg is simogattam. Megszagolta a biciklikerekemet, mint valaha Bobi tette. (Emlékszem, az autó kerekét is). Majd addig el nem engedett, míg meg nem szagolhatta a cipőm sarkát és a biciklipedált. Nagyon édes volt. A kutyát nézzéttek itt!
Modo-nál földúton egy szoborkiállításhoz értünk, ahol erotikus témájú szobrok álltak. Hát a
Lovelandot meg sem közelíti, de azért nem volt rossz.
Ezt a szobrot nagyon nem értettem, pedig már láttam. Most rájöttem... Ez már olyan fokon perverz, hogy erre nem tudok mit szólni... (a nem hozzáértők kedvéért, én sem jöttem rá először: egy kutya elégíti ki a pasast... fúj)
Kitaláltuk, hogy együnk ott, mivel a környékbeki kajáldák zárva voltak. Bakker, 10 dollárért vesztegettek egy bibimpapot, ami NAGYON lassan készült el. Egyik csajjal közösen rendeltünk egyet, mivel éhesnek nem voltunk- bevágtam egy jó nagy répát előtte... Inkább az vonzott, hogy halikrával csinálják. De a lassú kiszolgálás kompenzálásként kaptunk extra side-dish-t, üdítőt, sőt, még csomagoltak nekem szárított halat is. Csakis azért, mivel azt mondtam, hogy ezt nagyon szeretem. Tehát nem távoztunk rossz szájízzel.
Volt egy aranyos vörös macsekja a tulajdonosnak, amit szerintem rendesen elkényeztettek, mivel mikor egy frissen fogott halat akartak neki adni, fintorgott. A srácok szerint nem volt éhes, de én gyanítom, a macskatáp hatására ellustult.
Majd Sidonál tekertünk a tengerparthoz, kiderült, rossz helyen mentünk le, de szép tengerpartot láttunk, sziklákkal. A képen látható kis sziklákra nem tudtunk átmenni. Itt Incheonnál az a baj, hogy a tenger helyett sok helyen csak latyak van. Az A-Rexről is, mikor átmegy a tenger feletti hídon, ott is hasonlót lehet látni.
Majd egy homokos tengerpartra tekertünk, ahol valami filmet is forgattak. Itt frizbiztünk egy kicsit, mezítláb, mivel nem akartuk, hogy acipőnk teli menjen homokkal. Majd pihiztünk a meleg homokban, nagyon élveztem. Valójában én szeretem a homokos tengerpartot, de inkább ilyenkor. Úszni képtelenség itt, ez szempontból a sziklás-köves tengerpartok jobbak...
Majd végül már a komp-terminálban találkoztunk, kissé lefáradtam. Ez tuti a nem megfelelő biingának köszönhető, hiszen az én gépemen nem tudtam felkapcsolni a legnagyobb fogaskerékre a váltót, és így sokkal fárasztóbb volt tekerni...
Egy doboz szőlő is várt minket, aminek eredetét homály fedi, de örültünk neki! A kikötőben árulták, dobozokban. Koreában amúgy nagyon drága a szőlő- nagy bánatom - állítólag itt olcsóbb, a termelés színhelyén.
Indulás előtt: Warren nyújtózkodik. Fárasztó menet volt :). Az első kompról lemaradtunk. Jött a követekző, először nem értettem, miért nem szállunk fel. Majd leesett: két állomása van. Egyik Sindo, de onnan tiovább megy egy másik szigetre aminek Jangbongdo a neve. De jött gyorsan a következő.
A kompon a sirályok szinte kikapták az ember kezéből a kaját. A busz dugóval, de szerencsésen megérkezett Szöulba. Lassan pihi, de még gyorsan összedobtam ezt a fejezetet, ugyanis most van rá ihletem. Komolyan, a mai nap tényleg nagyon jól sűlt el. .
Taxus baccata, azaz tiszafa!
Ezekről a virágokról tavaly már meséltem.
A chueokot a holdnaptár szerint tartják, teliholdkor. Idén nagyon koránra esett, alig szeptember közepén. Azonban az ázsiai ünnepeknek nem tudom annyira átérezni a lényegét, mivel nem ebben nőttem fel. Kicsit kihozta a honvágyat, de nem vészes. Tavaly durvább volt, de okozhatta ezt az utolsó nagy monszuneső. Remélem, szombaton összejön egy jó kis biciklizés -Warren szervezi.