Laboros kiruccanás, avagy "ki nevet a végén?"

Koreai munkatársaim tervezték, hogy össze kéne hozni egy közös bulit. Eleinte ódzkodtam tőle, de végül nagyon örültem, hogy elmentem rá. Pocheonba mentünk, de egy másik hegy lábához, Unaksannál volt a turistaház, amiben megszálltunk. Úgy volt, hogy hárman kocsival mentek, és bevásároltak. A többség azonban buszozott, mivel átszállással mentünk, lassan értünk oda. De legalább tudtam aludni a buszon! :) Két és fél óra volt az út a campustól a turistaházig. Kellemes kis faház volt, tipikus koreai földön alvós :).Végre itt vagyunk!!!Nyúúúúl :)))).
A bevásárlós banda azonban nagyon nem akart jönni, azaz sokat késett. Mi addig vártunk, meg bolondoztunk, néztük a koreai pop-bandákat a TV-ben. (jellemző módon TV volt) Majd végre, és elkezdtünk főzni, azaz Mrs. Park uralta a tűzhelyet, kiszorítva a többieket.
Mino: "Bocsi, Eva, én jobban mosogatok, mint te"
Mi addig hülyéskedtünk. Kyu-hwan-tól nem tudtuk elvenni a párnát! Amúgy érdemes megnézni ezt a képet. A tükör tök olyan, mintha egy portré lenne, azaz Mino befigyel XD.
Na, a hülyeség az megy! Még laboros körökben is!

Lehet tömni a majmot!! Nagyon jól esett a kaja, volt csirke, marha, bacon (koreai barbecue eredetileg, de erre már nem volt idő). A húst saláta-illetve szezámlevélbe tekertük, ami koreai szokás. (már meséltem az itteni sütögetős kajákról, ahol néha eszünk túra után. Néha jó, de annyira nem szeretem a zsírosat.) Itt nem volt időnk a sütő-helyeket begyújtani, mivel már mindenki nagyon kajás volt. Ennek ellenére rég ettem ilyen jót :).
Miután jóllaktunk valami "Mersz vagy nyelsz" szerűséget játszottunk. Mino épp itt mutatja meg, mi a "magyar virtus"- egy kortyra lehúz egy pohár sört. Kétszer is megcsinálta XD.Persze ezt többen is megcsináltuk, igaz Thana csak kis pohárral, Minakshi meg kólával (magyarázta is, kólát nehéz egy kortyra meginni.) De volt táncolás, a turistaház körbefutása is. Majd azt a "Ki nevet a végén" -szerű játékot játszottuk. Abban nagy szerepet játszik a szerencse. Ha valaki nyerésre áll, még nem jelent semmit, a látszólag gyengébb csapat is megnyerheti. Mint most a mi csaptunk. Aztán volt papíron való tánc, majd állatok elmutogatása, kitalálása, illetve rajz bekötött szemmel. A "szigorú bírónőtől" lehetett segítséget kérni, de az igazságosság is fő szempont volt. Bár Thana néha úgy viselkedett hogy "Minden szentnek maga fele hajlik a keze", de tudtam, hülyeségből csinálja.
Ittunk gyümölcsös sojut, azaz valami gyümölcsös ecet-szerűséggel kevert sojut (Mrs. Park találmánya).Annyit röhögtünk, meg annyira élveztem az egészet! Persze, a veszteseknél a büntetés sem maradt el. Pl. mosgatás, citrom evés, turistaház körbefutása, kukorákolva, vagy épp citrommal a szájban mosogatás.

Este későn főztünk odeng-et (fishcake), amit én köztudottan nem szeretek, és teli voltam, mivel jóllaktam a vacsi során. Állítólag jó, ha az ember piás-másnapos, de nekem még akkor sem kéne. (sosem rúgtam be még)
Vicces, hogy a laborban néha elfeledkezem, hogy a munkatársak is emberből vannak. Hogy ők is képesek gyerek módjára örülni a győzelemnek, játszani, hülyéskedni. Gyakrabban kéne ilyent csinálni :). Sajnos takaró-hiány volt, egy embernek max egy jutott, de azért tudtunk aludni. Én megjegyzem, korán kipattantam futni egyet. Majd a többiek is megjelentek, sokan másnaposok voltak. Sétáltunk a környéken kicsit, majd haza. Egy kis dombocsán át mentünk a turistútra. Amilyen álmos voltam, épp elég volt. Szégyen ide vagy oda. Tudom, mentem végig pár ütős túraútvonalon, de a késői indulás vagy túl sok pihenés esetén jobban le tud fáradni az ember, mint mikor hajnali kettőkor kezdi el mászni a Seoraksant... Ha folyamatosan megyünk, és edzettebb emberek társaságában, akkor az sokat segít. (Kyu-hwan pl. be is sokallt a kicsiny emelkedőtől, hihihihihi!)

Szerintem, ha nem is túráztunk, de mégis kiruccantunk a természetbe, és röhögtünk egy nagyot közösen. Nagyon örültem, hogy eljöttem, mindenki nagyon aranyos és jó fej volt. Alapjában véve mindenki az, de a hétköznapok kicsit feledtetik ezt a tényt az emberrel.

Busszal nagy szerencsénk volt: A szöuli busz pont elment, mikor azon vitatkoztunk, kajáljunk-e vagy elég a bolti kaja. Aztán elmentünk kaját szerezni, de kiderült, másik járat is megy Jamsil felé. Elaludtam rajta, mire felébredtem, már a Han folyó mellett jártunk, közel a célállomáshoz.

És végül hogy "ki nevet a végén"? . Hát, jelenleg mindenki! Az ilyen dolgok kihozzák az emberből a jó humort, a kissé bolondos énjét. Nemcsak magamról beszélek, hanem általában mindenkiről.

Hanbok

Mozgalmas két napom vagyok túl. A laboros kirándulásról következő fejezetben be fogok számolni, nagyon jól sikerült, várakozásomat messze felülmúlta. Előtte azonban történt egy örömteli esemény: életemben először viseltem koreai népviseletet, azaz hanbokot! :) Ugyanis gyülekezetünk chuseok alkalmából rendezett egy koreai tradicionális játékokat és egyéb hagyományokat bemutató délutánt rendezett. Ugyanis fontos missziónak tekintik, hogy a külföldi fiatalokkal megszeressék a kinti dolgokat, kulturát.
Van egy társasjáték, aminek kicsit zavarosak a szabályai. Ha valaki emlékszik a "Ki nevet a végén?"-re, akkor kb. ugyanaz a lényege, csak nem dobókockával, hanem botokkal kell dobni. Jópofa dolog amúgy, jókat lehet szórakozni. (az a csapat nyert, amiben én voltam, kaptunk törülközőt, fogmosó-készletet, a csomagoláson nyalóka is volt XD) Aztán gyúrtunk ricecake-t is, ami nagy mulatság, de ezt gyakorolni. Nem mindennap tudok ilyent csinálni, nem ment túl jól, de azért végül sikerült valahogy.
De ami lényeg: Csajos énem nagyon ujjongott, mikor kiderült: hanbokba is be lehet öltözni. Ami a koreai népviselet, nagyon szép, nőies. Bár kicsit kismamaruha-fazon. Koreaiak szerették valaha a színes ruhákat, a férfiak is (Talán innen ered a rózsaszín vagy lila férfiing, pulcsi, ami szerintem már túlzás). Ezt tükrözi ezen csodálatos népviselet is. Nagy élmény volt nekem. Ahmed szerint "most már koreaiak vagyunk.
Robbie nagyon szép frizurát csinált nekem és Tanjának:) Koszorúfonás, ami Anyunak annyira tetszik, de most már nekem is. Állítólag régen ez volt a koreai fiatal nők hajviselete. (idősebb nőknek a konty, a kosztümös filmekben, régi képeken legalábbis) Nem tudom, a képen látszik-e, de nagyon jó lett.
Sok osztálytársam ott volt ezen a kis bulin, akiknek örültem. A képen egyik vietnámi sráccal.
Aztán a meghajlást is be kellett mutatnunk, a képen Tanja.

Nagy élmény volt ezt a népviseletet fölvenni. Egyik "csajos" vágyam volt, nagyon örültem neki :)

Csak történt most valami :(.

 Utólagos kiegészítés
Akiről azt hittem, hogy haver, az egy kisebb nézeteltérés miatt megsértődött rám. De komolyan, nem értem őt... Rohadtul nem az ilyeneket... Szóval az volt, hogy összehaverkodtunk 2011ben, nyáron, majd hazamentem. Mondogatta, megy egy másik országba, mivel itt, Koreában nem talált munkát-érdekelte az ösztöndíj itt, Koreában, Főnököm segíteni akart neki. Én is segítettem kis dolgokban. Aztán megsértődött, mivel a CV-jére nem válaszoltak egyből (nem volt felvi-időszak), és mondta, elutazik Koreából. Aztán olyant írt nekem a Facebook oldalamra, (amit bárki elolvashat, aki ismerősnek jelöl) ami sértő a koreaiakra. Mintha istenként kéne kezelniük egy európait. (Hogy a koreaiaknak be kell fogniuk a pofájukat, és fizetni kell egy európainak) Könyörgöm, Ázsiában élünk, vannak szabályok, dologok, amikhez alkalmazkodunk. Nem helyeseltem, meg is mondtam neki ezt, hogy ilyent fb.-re ne írjon, ahol bárki olvashatja (durva leszek: kb. olyan lenne,a saját fészkébe s**rna az ember), ezen sértődött meg. Nekem sem tetszik minden itt, mégsem fikázom őket az haverjaim facebookján (priviben más lenne)... Blogban leírom, ha valami nem tetszik, de nem szidom a koreaiakat. Főleg nem gondolom magam magasabb rangúnak. 
 Aznap azt hittem, most már megnyugodott, beszéltünk is. De válaszoltam egy kommnetjére ma a facebookon, és elég bunkón írt vissza (le is tiltott). Bakker, ő kommentelet az ÉN képemet. No comment. Eltöröltem ezt, mivel engem ne égessen.  Mindegy, többé már nagy eséllyel nem fogom látni, mivel elment. El tudom róla képzelni, hogy hazudozott olyan dolgokat rólam, amik nem igazak... Jobb esetben csak a templomban, rosszabb esetben a suliban is... Viszont gondolom, nem hittek neki, mivel nincs jel az ellenkezőjére. Még most is nyílik a bicska a zsembembe, ha arra  a köcsögre gondolok... Leköpném szemrebbenés nélkül, ha még egyszer látnám a ******** képét...SZÁNALOM A KÖBÖN, és ezt direkt írtam nagy betűkkel... Pszichopata, pedig azt hittem  róla eleinte, normális.
Leírtam, tudom, nem szabad, de akkor is. DE rájöttem: Aki igazán kedvel, az nem sértődik meg egy ilyenen. Aki meg megsértődik, az gyerekes pszichopata!

Chuseok előtt

Szóval jövő héten chuseok, a legnagyobb ünnep. Megint lehetett ricecake-t gyártani a koli előtt, a fotósok, mikor megláttak engem, megrohamoztak. És ők csinálták ezt a képet, elég rosszul nézek ki, de azért örültem neki, két népviseletes emberkével.

Süti -gyártás, valami porból, és formába nyomás. A formában összetömörödik, és előre betett fólia segítségével ki lehet szedni! A képen látható néni a koleszban dolgozik, nagyon-nagyon aranyos! Mikor reggelente futok, és ő kocsival van, mindig integet. Estefelé, ha a koli felé tart, és kollégistákat lát útban hazafelé, akkor rájuk dudál, hogy "gyere, elviszlek".

És a kész süti! Aha, most találtam meg, dashik a süti neve. Porból gyártják, ami lehet bab-rizs vagy zöldtea- por. És talán méz, de lehet benne fekete szezám is... Nekem ízlik, majd legközelebb, ha magyar földre jutok, megkóstoltatom a családdal. Teához szokták rágcsálni, főleg ünnepek tájékán.

És még valami: Diem (kedves vietnámi osztálytársnőm) egy sráccal beszélgetett, aki Amerikából jött! Most, egy félévre van itt ösztöndíjjal, informatikát tanul, és a koliban lakik. Örülök, hogy végre jött kissé "hasonszőrű" ember, mint én. Christopher-nek hívják, egész helyes srác. Egy koreai újságíró srác lecsapott ránk, interjút csinált velünk. Angolul kevésbé tudott, saját bevallása szerint, de azért megértettük egymást. Remélem, még lesz alkalmunk dumálni :).

A másik órám is tetszik, a profbácsi nagyon jó fej ott is :). Váltanom kellett órát múlt héten, mivel amit főnököm eredetileg ajánlott, arra túl sokan jelentkeztek. Így csütörtök délután van egy tárgyam, de örülök, hogy végül átmentem, és olyan dolgot tanulunk, amit szeretek.

Szóval chuseok: lesz ez a kirándulás, meg lesz egy chuseok vacsora-játék a templomban. Ugyanakkor dolgom is lesz, két prezit kell csinálnom. Meg túrázom egyet. El fog telni, remélem, legkisebb honvágy nélkül. És persze naplózom, amit lehet XD. Írni jó! :D

Egy kis nosztalgia: a penészes NFK-s tea XD

Utálom, ha éjfélkor arra ébredek, hogy kiabálnak az ablakunk alatt (röstellem, de nem laktam KCSSK-ba, hírhedt ELTE-s kolesz). Hajnalban meg egy kiskocsit szoktak húzogatni, talán szemétlevitel, ami tök zajos. Meg szobatársam mobilos ébresztőórája is idegesítő, hangos. Mikor én félálomban gépezek, a reggeli gyümölcsömet rágva, és megszólal, szívbajt kapok :S. Tegnap pl. nem tudom, hogy került a kütyüje a székem alá...

Mindig jobb, mintha ez lenne az ébresztőórám...

A képet egy blogban találtam (koleszmegoldás) Érdemes megnézni, ha az ember egy jót akar röhögni. De fogyinak is jó, ha az ember kaja előtt nézegeti őket. Esküszöm, olyan koliba már nem élnék, mint ami ezeken a képeken van. Hálisten, eddig nem volt dolgom ilyenekkel.

Tudom, NFK-ban is volt hasonló dolog. Kocsma volt a koli alatt a menza helyett. És bizonyos emberek egész nap ott döglöttek, kiabáltak. Idegesítők voltak ők is, főleg, hogy az ablakunk alatt helyezkedett el a kocsma (Kaktusz büfé...). Dühöngtünk sokat, mi a lótúróért van a koleszban kocsma?

Viszont egy szintén NFK-s emlék: penészes tea!!! Volt ilyen, hogy Zita, akivel 2 évig egy szobában laktunk, ott felejtett egy kancsó teát. Vasárnap mentem vissza a koleszba, és ledöbbentem: penészdarabok úsznak benne. Emesével, a másik szobatársammal tökre ki voltunk akadva ezen. Bónusz: épp akkor szerelték a vízvezetékeket, és nem volt víz a Nándiban. Mikor Zitával találkoztunk Pesten, míg otthon voltunk, meghaltunk a röhögéstől, mikor ezt elevenítettük fel. Most is átküldtem neki a képet XD. Nosztalgia-fíling, ahogy Emese mondta rá.

És még valami, ami tetszett: VLC media player kolesz módra :D

De nélküle uncsi lenne az élet! De ez sem semmi! Igaz, a nándis "Felnőtt, egyetemista nők vagyunk. Nem félünk WC-kefét használni" sem volt semmi.

Tudom, a hülyeség, az megy :D! Igaz, nálunk (hálisten) nincsnek ilyen durva dolgok, ha lennének, az a koliból, esetenként az egyetemről való eltávolítást vonná maga után. De a TV szoba ajtaján lévő srác és csaj, körülötte szívekkel, az egész áthúzva, na az nagyon ott van! XD

Most újra hallani az egyetemi himnuszt, lesz miért kikívánkozzon a reggeli (vagy a délutáni kaja) belőlem. Mi a túróért kell napi kétszer lenyomni? Lehetne betenni helyette AC/DC-t, Metallicát, Nightwish-t, Horkyze Slíze-t. Vagy nekem vannak nagy igényeim...

Nem értem, néha elfeledkezem a sok emberról, hogy alapból jó fejek, főleg kritikus időszakokban. Holnap megyünk Pocheonba egy éjszakára. A koreai kollégák valami soju koktélról beszéltek. Kérdeztem: "sörrel?". "Nem, valam ecettel"-bizarr.

Tudom, Zita, megölsz ezét a fejezetért, de ezen dolgok kihozták belőlem!

Egy éves...

... a webnaplóm. Egy éve írkálok ide, csak úgy kedvtelésből, haverjaim kedvéért, és persze a saját örömömre is. Tudom, bár nem leszek Nobel-díjas író, de azért írni jó! :)

Néha jogos a kérdés, miért nem a koreai tartózkodásom elején kezdtem el ezt írni? Nehéz kérdés, de azért megpróbálom. Az elején nagyon féltem, hogy nem tudok itt gyökeret verni, nem fog menni az alkalmazkodás. Emellett nem ismertem senkit, azaz kevés embert, és csak sulis dolgokról írni egy idő után uncsi. Modjuk itt is meg kell néznem, miket írok le, írnék többet is, örömteli vagy épp dühös pillanatomban, de nem lehet.

A hétfői órám nem lesz gond, vizsga nem lesz belőle, csak prezik, ami jobb is, bár lesz egy- két átizzadt napom, hogy jó prezit hozzak össze, de sebaj, ezt szeretem csinálni. Korrektebb az ilyen, mint az előző féléves pénteki órám, amin sokat bosszankodtam. Remélem, a csütörtöki is jó lesz (mivel váltanom kellett), neve alapján olyan dolog is érdekel, de olyan későn lesz...

Aztán pénteken laboros kirándulás. Valami játékkal kell készülni, különben vagy főznöm kell a bandára, vagy el kell mosogatni... Vagy éjjel fölmenni a hegyre, amit egyedül nem vállalok be, nem akarom, hogy megegyenek a farkasok! Seoraksannál más, mivel ott amúgy is tömeg lesz, mivel a sok agyament hajnali 2-3 kor elindul, hogy lássa a napfelkeltét. Bár remélem, én is köztük leszek! Nemcsak Seoraksannal, Jirisannal is!

Chuseok lesz, a gyülekezetben tradícionális vacsorára is hivatalos vagyok. Amit tudok: egy-két nap kell, hogy az esedékes preziket megcsináljam, és túrázom. Csütörtökön meg a suli is szervez hasonlót, a koli elé, azt is megnézem majd.

Szóval két prezit kell legyártanom, de sebaj, meg tudom csinálni. Csak egy dolog kell: Kicsit tanuljak meg már örülni az itteni dolgoknak, örülni annak, hogy itt lehetek, a munkámban újra megtalálni az örömet. Asszem, ez már nem lesz nagy gond.

Szelídgesztenye és miegymás

Utálom a hétfőt... Még mindig. Tényleg, most hétvégén annyira örültem, hogy találkoztam pár rég nem látott ismerőssel, és most megint azt látom, hogy a többieknek bűntudata van, ha levegőt vesznek. Hogy a laborgépem csak harmadik próbálkozásra volt hajlandó működni, hogy gyakran a többiek idegesítőek tudnak lenni.

Közeleg az ősz. Már elég sok szelídgesztenye-kezdeményt lehet látni, a tüskés burkába megbújva. Amik idő előtt lehullottak. Legalábbis a Dobongsanra felmászva találtuk őket. Mr. Kim nagyon romantikus! Odaszólt a csajoknak: "Lana! Szelídgesztenye!"

Ezután az illető felé hajította a termést! Mikor engem orron talált, akkor a fiúk kezembe adtak egy követ, hogy álljak bosszút!
Támadás!!!Amúgy jó túra volt, ragyogóan sütött a Napocska egész hétvégén. Ezek szerint a monszun utolsókat rúgta, mikor augusztusban földet ért Szöulban a gépem. Szegény patak is nagyon kiszáradt. De azért Eric és a srácok megfürödtek benne! :))))Sajnos kajánál eldumáltuk az időt (ami halas-tengeri herkentyűs, zöldséges leves volt, király), későn értünk haza, de a buszon azt csináltuk, amihez nagyon értünk hétvégente: hülyéskedtünk!

Vasárnap Suraksan került sorra, Trisha pénteken kérdezte, megyek-e. Örültem, hogy találkoztunk, hiszen őt már régen láttam. (Tavaly, Jejun) Nagyon bírom őt, mivel akkora dumája van, hogy csak na! :). Sajnos 10 perc késéssel értünk, mivel a 7es metró nem ment el Jangnamig, csak Dobongsanig. Kettő szerelvénnyel jártunk így, mire a harmadik el méltóztatott vinni oda, de örömmel állapítottuk meg: nem vagyunk egyedül ezzel. A vonaton bekentük magunkat napolajjal, illetve kipróbáltuk a másik kencéjét :D! Sok ismerős-ismeretlen volt aznap is.

A laza emelkedők azonban hamarosan sziklafallá alakultak. Egyik részen se kötél, csak néhol 1-1 mélyedés. Hát majdnem felrobbant az agyam, mikor valaki perceket várt előttem, kiekrülni nem mertem. csak négykézláb menni.

Majd jött a java: Tömegnyomor egy köteles részen. És ha nem elég: Felmentünk egy 90%os sziklafalon, ami totál meredek volt, egy kötélre hagyatkozhattunk, semmi kinyúló lépcső vagy hasonló. De kötél segítségével elég stabilna lehetett mozogni, ennek ellenére volt pár pillanat, mikor segítségért kiabáltam volna. Mikor végre a biztonságos részen voltunk, megkönnyebbültem. Lihegtem, mint valami vizsla, futás után. Trisha mesélte, hogy félúton valami nyanya megakadt, és tökre berezelt, segítségért kiabált. Két pasas asszisztált neki. Sebaj, senki sem esett le, de eső után, vagy épp télen ez kész öngyilkosság. El tudom képzelni, hogy csúszott le és törte össze magát itt már pár vakmerő alak.

A tényleges csúcsra vezető lépcső már kínszenvedés volt, de csakis az izgalom miatt. Az izgalomra gimbap helyett fagylaltot ettem ebédre. Gyorsan leértünk, és egész jó kaját ettünk. Jó volt ez a két nap, nagyon. Csak egyik metrón megláttunk egy hiperaktív fószert, aki tornázott a metróban, meg rohangált. Nem normális :S.

Gyomok

A laborba menet a khakiszilva-fák termése. Ősszel érik ezek szerint.

Az említett biológiai fegyver:

Ez meg kancsóka, szegény a laborban próbál túlélni, a kancsói már elszáradtak. Kíváncsi lennék, lesznek-e új hasonló levelei. És az is érdekelne, hogy kapja be ezzel a legyet XD. A laborban kevés légy van, amit elkaphatna :(. Persze tapasztalat: Koleszt vagy labort valami miatt nem bírják a szobanövények. Pesten is próbáltunk életbe tartani növényeket. Emlékszem, Zita egyszer sikerrel feltámasztotta a cserepes virágot :). Itt is előfordultak próbálkozások, de itt sem voltak hosszú életűek... Vagy épp "fogjuk rá a nyuszira?"

Az új szobatársam aranyos, BioNano-s, de elsőéves. Tegnap este együtt sütiztünk négyen (mi hárman, és az új csaj egyik barátnője átjött). Együtt futottunk ma reggel, egész jól bírja :). Ma reggel vagy 50 percet lenyomtunk együtt, de szerintem ő azért futott, mert én is, én meg eléggé belejöttem. Motiválják az emberek ezzel egymást, meséltem erről XD.

Hamarosan chuseok, amikor még mindig nem tudom, mit fogok csinálni. Elvileg lesz egy kétnapos laboros kirándulás. Pocheonba megyünk.

Tavaly voltam már itt, Harryvel és haverjaival(Myungsagsan, ahol lángfű-táblák is vannak). Van itt egy szép tó, és a hegyek is csodálatosak. Én személy szerint szívesebben mennék akkor, ha már jobban benn vagyunk az őszben.

A többi fekete folt, de szerintem tuti holtpont lesz ez az időszak- Bár mi nem ismerjük a chuseokot, de itt ünnepnap, és azért lehengoló, de majd túlélem. Tudom, már edződtem ez ügyben, de akkor is. Tavaly nagyon nehéz volt, főleg mikor szakadt az eső, akkor éreztem, de jó lenne most hazamenni.

Nem érdekel, hétvégén túrázom egy nagyot. Igaz, Dobongsan meg Suraksan (vasárnapi esetén rámírt egyik csaj, hogy megyünk-e együtt, mivel közel lakunk). Szeptemberre szerveznek pár jó kirándulást(Warren :). Mr. Kim :)) , sőt, októberben megint végig akarom járni Seoraksant! :). Igen, azt a bizonyos ütős utat. Csakhogy emlékeztessem magam, bizonyos dolgokra. Mert mikor tavaly másztuk éjszaka, akkor totál végtelennek tűnt a hajnali/éjszakai túra. És hogy az életben, ilyen helyzetekből is van kiút.

Remélem, Jirisan is sorra kerül idén ősszel!!!! Jirisanra még nem sikerült eljutnom :(.