Laboros kiruccanás, avagy "ki nevet a végén?"

Koreai munkatársaim tervezték, hogy össze kéne hozni egy közös bulit. Eleinte ódzkodtam tőle, de végül nagyon örültem, hogy elmentem rá. Pocheonba mentünk, de egy másik hegy lábához, Unaksannál volt a turistaház, amiben megszálltunk. Úgy volt, hogy hárman kocsival mentek, és bevásároltak. A többség azonban buszozott, mivel átszállással mentünk, lassan értünk oda. De legalább tudtam aludni a buszon! :) Két és fél óra volt az út a campustól a turistaházig. Kellemes kis faház volt, tipikus koreai földön alvós :).Végre itt vagyunk!!!Nyúúúúl :)))).
A bevásárlós banda azonban nagyon nem akart jönni, azaz sokat késett. Mi addig vártunk, meg bolondoztunk, néztük a koreai pop-bandákat a TV-ben. (jellemző módon TV volt) Majd végre, és elkezdtünk főzni, azaz Mrs. Park uralta a tűzhelyet, kiszorítva a többieket.
Mino: "Bocsi, Eva, én jobban mosogatok, mint te"
Mi addig hülyéskedtünk. Kyu-hwan-tól nem tudtuk elvenni a párnát! Amúgy érdemes megnézni ezt a képet. A tükör tök olyan, mintha egy portré lenne, azaz Mino befigyel XD.
Na, a hülyeség az megy! Még laboros körökben is!

Lehet tömni a majmot!! Nagyon jól esett a kaja, volt csirke, marha, bacon (koreai barbecue eredetileg, de erre már nem volt idő). A húst saláta-illetve szezámlevélbe tekertük, ami koreai szokás. (már meséltem az itteni sütögetős kajákról, ahol néha eszünk túra után. Néha jó, de annyira nem szeretem a zsírosat.) Itt nem volt időnk a sütő-helyeket begyújtani, mivel már mindenki nagyon kajás volt. Ennek ellenére rég ettem ilyen jót :).
Miután jóllaktunk valami "Mersz vagy nyelsz" szerűséget játszottunk. Mino épp itt mutatja meg, mi a "magyar virtus"- egy kortyra lehúz egy pohár sört. Kétszer is megcsinálta XD.Persze ezt többen is megcsináltuk, igaz Thana csak kis pohárral, Minakshi meg kólával (magyarázta is, kólát nehéz egy kortyra meginni.) De volt táncolás, a turistaház körbefutása is. Majd azt a "Ki nevet a végén" -szerű játékot játszottuk. Abban nagy szerepet játszik a szerencse. Ha valaki nyerésre áll, még nem jelent semmit, a látszólag gyengébb csapat is megnyerheti. Mint most a mi csaptunk. Aztán volt papíron való tánc, majd állatok elmutogatása, kitalálása, illetve rajz bekötött szemmel. A "szigorú bírónőtől" lehetett segítséget kérni, de az igazságosság is fő szempont volt. Bár Thana néha úgy viselkedett hogy "Minden szentnek maga fele hajlik a keze", de tudtam, hülyeségből csinálja.
Ittunk gyümölcsös sojut, azaz valami gyümölcsös ecet-szerűséggel kevert sojut (Mrs. Park találmánya).Annyit röhögtünk, meg annyira élveztem az egészet! Persze, a veszteseknél a büntetés sem maradt el. Pl. mosgatás, citrom evés, turistaház körbefutása, kukorákolva, vagy épp citrommal a szájban mosogatás.

Este későn főztünk odeng-et (fishcake), amit én köztudottan nem szeretek, és teli voltam, mivel jóllaktam a vacsi során. Állítólag jó, ha az ember piás-másnapos, de nekem még akkor sem kéne. (sosem rúgtam be még)
Vicces, hogy a laborban néha elfeledkezem, hogy a munkatársak is emberből vannak. Hogy ők is képesek gyerek módjára örülni a győzelemnek, játszani, hülyéskedni. Gyakrabban kéne ilyent csinálni :). Sajnos takaró-hiány volt, egy embernek max egy jutott, de azért tudtunk aludni. Én megjegyzem, korán kipattantam futni egyet. Majd a többiek is megjelentek, sokan másnaposok voltak. Sétáltunk a környéken kicsit, majd haza. Egy kis dombocsán át mentünk a turistútra. Amilyen álmos voltam, épp elég volt. Szégyen ide vagy oda. Tudom, mentem végig pár ütős túraútvonalon, de a késői indulás vagy túl sok pihenés esetén jobban le tud fáradni az ember, mint mikor hajnali kettőkor kezdi el mászni a Seoraksant... Ha folyamatosan megyünk, és edzettebb emberek társaságában, akkor az sokat segít. (Kyu-hwan pl. be is sokallt a kicsiny emelkedőtől, hihihihihi!)

Szerintem, ha nem is túráztunk, de mégis kiruccantunk a természetbe, és röhögtünk egy nagyot közösen. Nagyon örültem, hogy eljöttem, mindenki nagyon aranyos és jó fej volt. Alapjában véve mindenki az, de a hétköznapok kicsit feledtetik ezt a tényt az emberrel.

Busszal nagy szerencsénk volt: A szöuli busz pont elment, mikor azon vitatkoztunk, kajáljunk-e vagy elég a bolti kaja. Aztán elmentünk kaját szerezni, de kiderült, másik járat is megy Jamsil felé. Elaludtam rajta, mire felébredtem, már a Han folyó mellett jártunk, közel a célállomáshoz.

És végül hogy "ki nevet a végén"? . Hát, jelenleg mindenki! Az ilyen dolgok kihozzák az emberből a jó humort, a kissé bolondos énjét. Nemcsak magamról beszélek, hanem általában mindenkiről.