Az én két világom

Tanulnom kéne, ígyhát naplót vezetek:D. Hálisten, egész jól haladok vele és ez a tanár extrém módon rendes. Sőt, ez az anyag arról szól amiről szívesen tanulok!!! Szóval ezzel nem lesz gond. Alig öt hét, és úton leszek EURÓPÁBA!!!! Komolyan mondom, be vagyok rezelve a közelgő események miatt, de örülök is. És alig hat hét, és az otthoniakat is viszontlátom!!! Főnököm az előbb kérte, beszéljek majd magyarokkal, hogy hátha van még olyan flúgos, aki ilyenre

vállalkozna, hogy kijönne ösztöndíjjal Koreába. Eddig sajna nem voltak. Mondogatják sokan, de jó lenne, de jó lenne, aztán megfutamodnak. Megértem, hogy nehezen vágnak bele ilyen dologba, a bizonytalanba, hisz két külön világ. Csak annyira elkeserítettek akkor engem az otthoni kilátások, hogy vettem egy nagyon- nagyon nagy levegőt, és belevágtam. Nem ment könnyen,

megfelelő környezet és emberek nélkül nem ment volna végbe. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy családom, barátom, és legtöbb haver-ismerős bíztatott.

De amivel érkzezésem után szembenéztem, a kultursokk volt. Emlékszem, mikor kiléptem az incheoni reptérről, akkor fejbe talált, kolesznél volt a legerősebb, mikor beköltöztem (a galériaágy láttán, amit azóta megszerettem). És hullámokban tört rá, néha most is érzem, és kellett idő, míg megszerettem a kinti létet. Míg a csípős kajákhoz, angol kommunikációhoz hozzászoktam. Csodáltam a ChangdeokGungot, az volt az első palota, amit láttam, és lenyűgözött, akkor éreztem először boldognak magamat, hogy itt lehetek.

Volt pár nehéz percem, amikor felültem volna az első hazatartó gépre. De nem bánom, hogy nem tettem. Embereket ismertem meg, sok kedves, szimpatikus figurát. Rengeteg szép helyen jártam, és még remélem, fogok is. Egyik kedves ismerősöm egyik túrán megjegyezte, más vagyok, mint a többi fiatal. Hogy Koreába jöttem ki tanulni (nem tanítani), az idegenbe, "open-minded"-ez volt a mondanivalójának a lényege. Hát gimiben egyáltalán nem illett rám az "open minded". De a körülményekkel változik az ember, ugye?

Van pár dolog, amit nehezen tolerálok, a zaj, a tömeg, a zsúfoltság. A koreai és kínai emberek hangosabbak, mint a legtöbb magyar, nagyobb az alapzaj mindenhol. Meg a koreai hanglejtés is máig is idegesít, főleg lányoknál, ha magas a hangjuk, és felviszik a mondat végét...

Amitől kicsit izgulok, a reverz kultursokk. Majd' egy éve nem voltam Európában, és

akklimatizálódtam az ázsiai dologkhoz. Emlékszem, legutóbb, fél év után hazatérve, de még a hat hetes távollét után is milyen furcsán éreztem magam újra otthon. Hogy ehetem végre azon kajákat, amik néha hiányoznak, hogy használhatom az anyanyelvem, megértik. Hiányoznak az európai városok, hiányzik a sajátos hangulatuk, a magyar tájak is. A magyar rendszerből azonban sok dolog nem hiányzik, pl. a politika, a kilátástalanság, bizonytalanság, néha a vasúti macerák, amik miatt annyit dühöngtem, míg Pesten tanultam. A rasszizmus, s xenofóbia, a külföldiek (ázsiaiak, oroszok stb) iránti ellenszenv. Az ellenkezője sem jobb, az EU majmolás, a nyugatiak esetén a talpnyalás -bár ez Koreában így van az amcsikkal is...

Sok dolog különbözik kulturálisan:

Például az ajándékozási kultura: Koreában, meg Kínában ha kap az ember ajándékot, nem bonthatjuk ki egyből, mert mohóságra vall. Európában meg Amerikában meg az sértés, ha nem nézzük meg azonnal.

Az ágykultúra, itt Koreában az emberek általában a földön alszanak puhább szőnyegen-és az ágyakat is ezt tükrözik, mivel nincs a rugós matrac, mint otthon. Mintha meg lenne emelve a padló :))). Hálisten, én szeretek kemény felületen aludni, a túl puha fekhelyet utálom.

Aztán az evés. Látom rajtuk, tetszik nekik, ha egy külföldi tud pálcikával enni. De az evés is földön, vagy alacsony asztalon zajlik (sok kajáldában), és ez esetben párnán ülünk a jó meleg padlón. Lehet, puhány külföldi vagyok, de a törökűléstől hosszútávon elmacskásodik a lábam, sok koreai pedig órákig tugy úgy ülni.

Ondol-padlófűtés. Itt találták fel, legtöbb épületben az van. Én koleszban pl. szeretem, hogy meleg a padló, talpra fázós vagyok...

Öltözködés. A divat nagyon más, gyakran a koreai lányok olyan rövid szoknyákat hordanak, amik ha két centivel rövidebbek lennének, már övként kéne használni. De kivágott pólót nem nagyon, bár külföldiektől elnézik. Anomália. Legtöbb cuccuk persze csinos, de kicsit frusztrál az XXS méret. Irigylem néha a vékony, törékeny alkatukat. Jómagam normál méretű cuccokat hordok, és találok is megfelelőt-bár farmerhossz kritikus dolog... De akkor is, az ilyenek olyanokat vehetnek fel, amitől én el vagyok tiltva! A csótánytaposó cipőkről még nem is kell szólni...

Aztán az ivásnak, közös evésnek is más a kulturája. Jó esetben mindenki rendel egyféle kaját, és fizeti a sajátját. Mint otthon. De az "ivás" kultúra abból áll, hogy elmennek inni, és mindegy, 1 vagy 10 sört ittál, akkor is egyenlő részre osztják el a számlát. Szóval, ha az ember fizeti a másik berúgását. Tudom, megéri ez esetben nagyivónak lenni XD. Gyakran evésnél is előfordul több személyes kajáknál, az ember fizeti azt is, amit nem fogyasztott el, mivel a társaság összerendel mindenféle marhaságot...

A párkapcsolatról való felfogásuk is totál más. Az itteni felfogást, párkapcsolatokhoz való hozzáállást kicsit prűdnek találom. Utcán nyali-falit látni nem nagyon lehet (ami nem is baj), a fiatalok, ha együtt akarnak lenni, love motelbe mennek. Nem elfogadott, ha a lány a pasijánál, a fiú a barátnőjénél alszik. A koleszokban is külön szárnyban laknak a fiúk és a lányok, sok helyen még az is tilos, hogy a folyosókon beszélgessenek (nálunk szabad, de az ellenkező nem szobájába bemenni szerintem egyenlő a kicsapással).

Szeretem mindkét világomat, bár más dologok miatt, de mindkettő érdekes a maga módján. Megvannak nekik a maguk különlegessége és hiánya, de így is örülök, hogy megismerhettem egy másik kulturát! Néha nehéz inngázni a kettő közt, azt nem tagadom, váltani, utazás után. Átállni a másikra, majd visszaállni. Dehát még fiatal vagyok! :)).

Még egy kép 2010 ből-az ázsiai hóemeber :))). Azaz ahogy az ázsiai gyerekek látják.

..és ahogy mi látjuk :). Jövő télen építek egyet, tuti!

De egy biztos: Nagyon várom, hogy végre találkozzak az otthoniakkal! :)))

Az esküvő

Mint említettem, nagyon örültem, mikor Tanja és Enoch meghívtak az esküvőjükre. Ugyanis ilyent még nem láttam, bár hallottam, milyen egy koreai eskövő, de még sosem voltam ilyenen. Szóval igyekeztem csinosan felöltözni, bár itt annyira nem kellett parádésen, egy elegánsabb hétköznapi cucc is megteszi. Szerencsére, a metrón összefutottam Robbie-vel és Sam-mel, ők is oda igyekeztek, így, hogy dumáltunk, jobban telt az a hosszú metróút. térképen tanakodtunk, hogy merre, de a jó sors utunkba rakta a főnökömet, aki barátságosan ránk köszönt, kérdezte, a templomból jövünk-e. Nem, csak a szerencsés véletlen:).Koreában az esküvők nem templomokban zajlanak. Vannak rendezvénytermek, általában egy toronyház-szerű épületben, és ott tartják meg a ceremóniát.

A menyasszonyt beültetik egy elegánsabb kis terembe először, fotózás céljából. Mikor ürvözültük Tanját, annkor csinálták rólunk ezen fotót :).

Itt nincs nászajándék, legtöbb esetben. Itt az van, hogy pénzt gyűjtenek a vendégektől. Kb, mint a szavazáson, kis borítékokat kell elvenni, amibe tetszőleges összeget kell beletenni. Titokba tartják, mennyit, legalábbis "dugiban" tettük bele. Tulajdonképpen ez kevésbé személyes, inkább praktikus. Viszont megvan az előnye: a pénzt az ifjú pár arra költi, amire akarja, nem dühöng, hogy "jajnemá' ez már az ötödik kenyérpirító"... Csak egy példa. De a vendégeknek sem kell stresszelni magukat, hogy mivel szerezhessenk örömet.

A ceremónia egy elegáns teremben volt, inkább egy politikai esemény, gyűlés színhelyére emlékeztetett, virágokkal szépen feldíszítve. Persze a nagytöbbség művirág...

Először elénekeltük az Öröm-ódát (nekem németül ugrik be a szövege, mivel úgy tanultam), majd imádságok jöttek. Yunho a lelkészünk végezte az összeadsát, félig koreaiul, félig angolul. A prédikáció amúgy tetszett, pont olyan volt, amit az esküvőn hallani akar az ifjú pár. A teremtésről, új élet kezdetéről szólt.

(Tapasztalat, részt vettem olyanon is, mikor a pap a halálról beszélt, szerintem ez undorító. Ezen a napon ne emlékeztessék az embert a társuk halálára! Kivéve, ha nem saját akaratból történt a házasság és ott az ellenszenv XD, rendicsek, nem leszek morbid!)

Sokkal oldottabb, vidámabb volt a hangulat, mint egy magyar szertartáson, mikor kérdezte Tanját, akar-e Enoch felesége lenni, valaki beszót: IGEN!!! Erre hangos nevetés, amikor kimondták az igent, tapsolás.

Ez a kép kifejezi, mennyire volt komoly :))) Robbie és Sam nagyban röhögnek :)).

Volt még egy "várás" rész is benne, aminek valahogy az volt a jelentősége, hogy felkészítsék az ifjú párt a házasságra. Éneklés, egyik kórus esetén a srác félrevitte a dallamot mindig :S. Majd egy jó hangú énekes koreaul a szerelemről kornyikált. Végül leborultak a férj szülei előtt. Azaz a férj leborult, a feleség meghajolt. Kivonulás a zongora -kísérettel-kicsit dzsesszesre sikeredett nászinduló kíséretében.

Végül jött a közös fotózás a családdal, barátokkal. Mi is fotózkodtunk, mint a templomi barátok, de arról még nincs képem. Majd ha továbbítják, fölteszem. Amint látható, az idősebb generáció hanbokot (koreai népviselet, nekem nagyon tetszik, egyszer felpróbálnék egyet) visel. Ezt elhúzták, mint a rétestésztát.

Végezetül volt egy isteni svédasztalos ebéd. Vagyok olyan gonosz, teszek fel pár fényképes bizonyítékot:). Ha valakit meg elrettentenek a tengeri herkentyűk, ne nézze! Én szinte csak azokat ettem!

Tulajdonképpen jó volt az ismerősökkel találkozni, örülök, hogy eljöttem, még ha gyorsan is zajlott le a szertartás, nem volt lagzi, semmi, ugyanis az ifjú pár holnap utazik Ukrajnába, Tanja családját látogatják, majd jönnek vissza. Teljesen más ez is, mint amit otthon megszokott egy európai, vagy amerikai ember, nincs annyi rongyrázás, nincs versengés, ki ad nagyobb ajándékot, ki jobb haver, ki öltözik fel a legcsinosabban. Nincsenek koszorúslányok, nincs csokordobás (leglábbis én nem láttam), nincs utána nagy buli. Egyszerűen egy kellemes, oldott társasági esemény, közös ebéddel. Mint egy istetisztelet, csak a szertartás rövidebb, a fotózás elnyúlik, és a kaja több és jobb.

Yunhonak és feleségének menniük kellett vissza a templomba. Én is készültem a suliba. Mivel egy irányba esett az úticélunk, ezért engem is visszavittek a templomig, ahonnan már közel volt a suli, köszönet érte! És köszönet Tanjának és Enochnak még egyszer a meghívásért! :)

OTL

Ez egy modern koreai kifejezés, amivel a csalódást fejezik ki, ha valami nem úgy jött össze, ahogy kéne... Magyarul, valami olyasmi, mintha ez ember verné a fejét a falhoz.... Kb. én is azt érzem most.
Túlestem. A baj az volt, hogy túl sok részletkérdést kaptunk, túl későn kaptuk meg a tananyagot. És túl sok volt, hogy alig kaptunk időt az egész éves anyagból való felkészülésre, ugyebár a midterm elmaradt. Olyan, mintha egy sűrű erdőbe tévedtem volna el, mint a Grimm testvérek egyik-másik hőse. Nem túl fair húzás volt velünk szembe, nem tudom, miért tették át jövő hétről mostanra, és miért közölték ilyen későn, hiszen legtöbb esetben a mi véleményünket is kikérik ez ügyben. Hát, most nem.... Amit tegnap tettek fel, és abba is belekérdeztek, amit nem tudtam rendesen átnézni. Szóval nem magyarázom a bizonyítványt, mivel érzem magam hibásnak, hogy nem sikerült úgy, mint kéne. Szomorú vagyok kicsit, hiszen annyira igazságtalan volt, de annyira! Tudom, most egy okostojás azt mondaná: "félévközben is tanulhattál volna, lustaság" vagy "ez a való világ, ahol nem kényeztetik el a fiatalokat"-az ilyen tartsa most meg az okosságait!!!!!!
Holnap Tanja és Enoch esküvője :). Hétfőn még egy vizsga, majd meló gőzerővel, közel a cél. :). Aztán vasárnap nem tudok túrázni, utálom, ha akkor vannak jó túrák, mikor nekem vizsgám :S. Pedig már hiányzik, de nagyon! Aztán főnököm valami prezi gyártására is megkért egy szemináriumon, aminek örülni még nem tudok, pedig az ilyen feladat boldoggá tesz. Majd jövő héttől tuti.
A nap SMS-e a szeretett kolimtól jött. Ami szerint ebben a szorgalmi időszakban 10 pontom van, és fáradjak a kolesz irodájába, mivel ezért jutalom jár. Ezek szerint nem sikerült rosszalkodnom, hehehehehehehehehehe! Nem vagyok tisztába a pontozási rendszerrel, mert koreaiul és kínaiul van kiírva. Elvileg 10 pontról indulunk félév elején, és szabálysértésért levonnak pontokat. Nem tudom, mi itt a szabálysértés fogalma, nem értem meg egyik nyelvet sem, de az "alapkolesz"-követelmények betartása itt ezek szerint elég:). Előre láthatóan két héten belül be tudom fizetni a következő hat havit :), naná, hogy szeretnék maradni, míg le nem diplomázom!!! Ha megkapom a júniusi ösztöndíjat. A vizsga utáni rossz kedvemet elvette ez a kis dolog. Nem is az a keksz, amit kaptam, bár annak is örültem, hanem, ez a "pozitív visszacsatolás" miatt. Érdemes jónak lenni, mert honorálják! :))). Sőt, még egyik asszisztens diák (pár diák dolgozik a koleszban) fel is hívta a szobát (nekem az egyik csaj adta át, mikor megmutattam az SMS-t)-komolyan mondom, tényleg nagyon kösziiii!!!!
Na lassan futok, és ágyba bújok kicsit korábban. A sok idegesség kimerített. Nem fogok ebbe hiányt szenvedni a közeljövőben, de ez nem is baj. Viszont, mikor kérdezték a nagy utam dátumát laborban és koleszban, akkor koreaiul tudtam elmondtan: csilvál siboil (július 15, magyarul 7. 15.) -palvál sibszámil (augusztus 13 magyarul 8. 13.) -ezt úgy kell elképzelni, hogy a kolesz irodájában az igazgatónak a naptáron mutattam közben :).

Íliász

A görög harcos naplója Trója előtt: (persze titkosírásal, de lefordítom)

Komolyan, megbolondult a világ. Azaz Zeusz és társai.... Holnap érünk Trójába, túl erős a szél, korábbi érkezés. De miért holnap, mért nem jövő pénteken, ahogy eredeti terv szerint volt? Esküszöm, Zeusz meg a többi istenek kissé (kissé? Nincs arra szó, milyen nagyon) kitoltak velünk... És a trójaiak túl erősek, nem tudunk eleget készülni a harcra. Komolyan, ezek sakkfiguráknak használnak minket? Tesznek ezek arra, nekünk jó-e vagy sem, ők most akarják a csihipuhit, pedig még annyit kell edzeni. Komolyan, lyan dühös vagyok, hogy koncentrálni sem bírok, pedig kéne! Holnap meghalok, vagy megsebesülök, akkor mi van? Ok, Hádésznál biztos jobb lesz, de akkor is! Egyik harcostárs azt mondta, nagyon meg fognak minket szívatni. De komolyan, mivel Zeusz és a többi istenség bulit(emberi balhét) akarnak látni, ezért minket izélgetnek. Hát köszi... (az utolsó szavakat nyomdatechnikai okokból nem fordítom le)!

Bár annyira nyugodt lennék, mint mondjuk Akhilleusz, aki tök lazán írja a galambpostát a családjának.... És most nekem is beszólt: "csak lazán" könnyű neki.... Miért nem tudom úgy megmondani Agamamnónnak és Menelaosznak, meg a többi nagykutyának, ha valami nem tetszik?

Tegnap kérték, segítsünk az egyik kabin takarításába. Nem szívesen, de mentem. De a végén olyan jól esett, mikor megköszönték. Ilyenkor annyira rendes mindenki....

Na megyek edzeni, és stratégiákon gondolkodni... Zeusz, üdv neked, hogy a ragya verjen ki, mikor a nimfákkal enyelegsz!!

A koleszba járt a nyári mikulás!

Már nagyon izgulok a vizsgák miatt, legalábbis a pénteki maitt. A hétvői nem lesz annyira gond. Hazatérve az asztalomon egy lila csomag fogadott. A tartalma az alábbi volt: Egy fémdobozos szőlőlé, egy kisebb tábla csoki, pár szem cukor (szőlős és karamellás), egy toll, illetve egy cuki fogmosókészlet, fogkrémmel és fogkefével. Ez volt most a kolesz szerencsekívánó csomagja.
A fogmosókészlet, a webkamerán keresztül :))))

Ilyen gazdag még nem volt a Mikulás, gondoltam. Ráadásul nyári Mikulás :D!Ez a dolog nekem nem volt újdonság, ugyanis az év véges vizsgaidőszakok előtt mindig volt. Emlékszem, tavaly hogy meglepődtem, amikor némi csokit (plusz dobozos kávét) találtam az asztalomon, amire rá volt írva (szobatársaim mondták), hogy szerezzél jó sok A+-t :))). Télen is megtörtént ugyanez. Még most is megőriztem a csokipapírokat ezzel az üzenettel. Imádom a koleszt, ilyenkor tényleg, most megbocsájtottam, hogy előző félévben drágították a hathavit :))). Majd teszek fel a cuccról képet, amint kamerám nálam lesz, vagy a mobilomhoz tudok venni USB csatlakozót, ugyanis olyan nincs (és ha addig nem eszem belőle). Bár ezt úgysem olvassák, de akkor is köszönet az igazgatónak, és a kolesz további dolgozójának ezért a kellemes meglepetésért! Bearanyozták vele az estémet :))).Amúgy félálomban voltam, mikor a szobatársam valami rovar miatt sikított, nem tudom, mi lehetett, mert mire magamhoz tértem, agyoncsapta :D. Nem ítélem el, ha pl. béka vagy kígyó kerülne a szobába, attól én is besokallnék!Hát, nagyon izgulok a pénteki vizsgám miatt, de remélem, rendesek lesznek a tanárok, és nem szívatnak meg. Még két nap kemény tanulás, de légyszi, tegyétek már föl a többi óra anyagát a netreeee!!! Aztán jönnek a további dolgok, amik miatt nem fogok uncsizni :D! Alig várom a nagy utazást!!! :))).

De először szeretném ezt a szörnyű vizsgát a hátam mögött tudni!!! Aztán bármi jöhet!

De mégis fölteszek egy képet, ez még nem a mikuláscsomag, hanem egyik jó fej tanártól kaptunk egy bödön Cold Stone fagyit! De cuki gesztus :D. Amúgy vegyes fagylalt, egyik része mentás csokidarabokkal, másik fele meg gyümölcsös túróra emlékeztető ízű. Nekem bejött :).

Ezért a képért sztem le fognak fejezni, hahahahahahaha!

Iskolabusz

Tudom, én, aki a magyar rendszerhez vagyok szokva, az iskolabuszokat felvágásnak érzem, főleg egyetemi szinten. De itt Koreában rá kell jönnöm, Amerikához hasonlóan egy természetes jelenség. Sok nyelviskola, sportiskola is rendelkezik saját busszal. És persze az egyetemi campusok is. A Kyungwon University bár nem nagy suli, mégis röhögtem, mikor rájöttem, hogy a kolesz és az egyetem főkapuja (A bizonyos Vison Tower) közt közlekedik egy busz. Ugyebár a kolesz 20 percnyi sétára van a kaputól, ezáltal a metrómegállótól is, ami nekem nem sok, de több diáknak igen. Hallottam pár "A kolesz nagyon messze van"-megjegyzést, vigyorogva gondoltam, hogyha ezek a Seoul National University diákjai lennének, tudnák, mi a "messze" (annak tényleg hatalmas a campusa). Egyszer kérdezték tőlem, miért nem szállok fel rá- hát mert szeretek gyalogolni, nem akarok ellustulni.

A suli most nyáron ezeket a járműveket is használja a diákok transzportálására :). Nevettem rajta egy nagyot, hiszen ezeket inkább városnézésre szokták használni Európába, a lustább turisták :D.

Unokatesóimnak is nagyon bejött :D. MZ/X, add kölcsön a fénypostát, és küldöm nekik!!! Azt nem is tudná senki bizonyítani, hogy így veszett nyoma!!! Maximum beutalnák az embert, aki ilyent mond a "pajkos fiúk osztályára" XD. Helyette Barkast ígért :D. Attól tuti kiakadnának szegény diákok, hogy hogy kerül a Barkas ezen jópofa járgány helyére, HEHEHE!

Sokmindent koppintanak Amerikáról, az A, B, C, D, F osztályzási rendszert. Sokáig csak anyanyelvű emberek dolgozhattak angoltanárként. Kissé sznobizmus, de most már szerintem ezt feloldották, mivel mostanság már találkoztam nem anyanyelvű tanárokkal is. Amúgy aranyéletük van, 4-500 ezer forintnyi összegeket megkereshetnek, és télen-nyáron rengeteg vakációjuk van, világot láthatnak évente kétszer. Durva kicsit, főleg, hogy otthon lenézik a tanárokat. Következő életemben angoltanár leszek Koreában :S. Nem panaszkodásért mondom, de néha irigykedem. Megjegyzem, sokan vágyódnak Amerika iránt, de angolul nem megy nekik úgy, mint kéne... Persze, van kivétel, főleg Szöul mellett, sok angolul jól beszélő emberrel hozott össze a sors. Jó érzés ilyenekkel összefutni, pár hete történt: Volt egy kellemes meglepetés, vasárnap este szobatársam egyik barátnője ült a szobánkba, mivel a szobatársam gépén csinálta a házi feladatát, mivel az ő kütyüje elromlott. Elmesélte, elég sokáig Új Zélandon élt, és tanulta a nyelvet, nagyon is jól beszélt. Több emberrel találkoztam, akik külföldön tanulnak, külföldi iskolába járnak csereprogram vagy épp ösztöndíj keretén belül. Vagy teljesen ott végzik tanulmányaikat, mint én is. Csak ők főleg Amerika felé orintálódnak. Jó ilyenekkel találkozni :))). És általában az európai (vagy ott is élt) embereken kívül az ilyenekkel tudok leginkább összebarátkozni.

Vizsga előtt

Meséltem egyszer, mennyire hiányzik a fáról szedett gyümölcs. Most reggeli futás közben viszont kifigyeltem az egészségügyi sétájukat végző ajumákat, amint a campus csresznyefáiról eszik a gyümölcsöt. Sajnos azok díszfák, és apró szemű a gyümölcs, gondoltam, nem ehető. Az ajumák (az ajuma szót az idősebb asszonyra mondják itt Koreában) meg vígan falatoztak róla!!!

Erre gondoltam:).

És ami a fa alatt van... Hát ezt nem kívánom a hátam közepére! Mármint a ruhámra :D

A koleszt elhagyva én is vettem pár szemet. Kesernyés-gondoltam, de ehető volt, sőt, egy bácsi is nagy vidáman szedte és ette, rám is vigyorgott. Szóval a legnagyobb vizsgadrukk ellenére is megvolt a fíling, hogy hurrá, végre fáról szedem a gyümit!!! :))). Lehet, hogy a meggyet lekésem :(. Pedig nagyon hiányzik...

Ideges vagyok a vizsgák miatt, hogy a tanárok össze-vissza beszélnek egyik tárgy vizsgájáról. Elmaradt a negyedéves vizsga a tanároknak nem volt kedvük tartani, ezért kell megszívnunk? Az anyagot sem adták ki teljesen, most erre mit mondjak. Írtam a tanárnak, aki felelős a kurzusért (a kicsit néha nagyszájú, osztálytársam berezelt :S nem mondok nevet), és előre látom a "Graduate/PhD student vagy, nem?", választ. Volt már ilyen, hogy olyan cikkből kellett

készülnünk, ami nem lehetett letölteni, erre az volt a válasz, hogy "ott a könyvtár"... Tudom, nem a dedóban vagyunk, de elvárjuk megfelelő felvilágosítást, és hogy az órai anyag elérhető legyen! Másik tárgyamból rendes a tanár, de ez a tárgy egy vicc, komolyan! Hogy sok előadó tartja, ezt ELTE-n sem szerettem. Ha műszereket bemutatják, bterelnek minekt egy kis terembe, ahol nem tudunk figyelni... Ez a tréning 2-4 ember esetén hatásos, de 20nál... Szóval ezt nem szeretem.

Kezdek ideges lenni a konferencia, és a hazautam miatt is, a héten is többször elszakadt a cérna... Néha látom, az indiaiakkal nehéz fölvenni a versenyt. Szeretnék a jók között lenni, a

tanulmányokkal legtöbb esetben nincs is gond, hiszen legtöbbször érdekes dologkat tanulunk, sokat fejlődtem prezi-gyártás ügyében is, és előadásában is (főnököm is mondta). De az a baj, hogy indiaiak egy része sokkal tapsztaltabb, rutinosabb, mint én. Kutatásban is ugyanez van... Néha azt kívánom, bár a Graduate képzést is itt végeztem volna. Könnyebb lenne.

Minoval és Thanával (indiai srác, főnököm másik doktorandusza) pénteken az önállóságról is dumáltunk, és kiderült, Koreában sokkal korábban ki akarnak repülni a gyerekek. A szülők is jóval inkább elvárják. Ha a szülőkkel él a diák, akkor is dolgozik tanulmányai mellett, hogy minél önállóbb legyen. Ilyenkor nem is akarja, hogy szülei anyagilag támogassák... Ehhez képest Európában, egyre később repülnek ki. Rengeteget olvastam a "Mama hotel" -jelenségről. Hiszen sokaknak kényelmes ez az állapot. Érettségi után, mikor Pestre mentem tanulni, ha anyagilag nem is voltam független, de sokkal önállóbb lettem, fokozatosan. Most élvezem az önállóságot, de azért örülni fogok annak 3 hét felmentésnek alóla július 21től :))).

Thana gondolkodik, hogy venni kéne egy bringát. Régen énnekem is megfordult a fejembe, hisz imádok tekerni, de jelenleg nem tudom úgy kihasználni, mint szeretném. Metrón nem nagyon lehet szállítani, buszon pláne- Ha biciklitúrát szerveznek, ott helyben olcsón kölcsönözhetünk egyet. Van, ahol igyen is, pl. Jamsil, csak egy Alien card kell hozzá. Sajnos a Han River-en kívül állítólag nincs nagyon kiépítve az útvonal Szöulon belül. És a lopásoknak is elég célpontjai a bringák, hallottam pár lenyúlásról. Bár ez nem újdonság. Mino szerint sok koreai igényes a bringájára. Nem kell messzire menni, főnököm is :). Elég spéci gépe van, teleszkóppal,

miegymással. Még mindig elkap a röhögés, mikor mondta nekem:"A 100 dolláros bringa nem túl jó". Sokan 1000dollárokat is ráköltenek, nem akarok rosszmájú lenni, de az már sok. Otthon már 50 dollárnak megfelelő pénzért lehet venni egy standard bicót (nem MTB, csak szimpla Csepel, vagy hasonló), 100 dollárért meg már egy egész jó brinát is lehet kapni. Esküszöm, ha hazajutok, tekerek egy nagyot! :))).

Egyik srác, Jae-wu, aki régen a laborukban volt, most végez graduate-n, egész komoly kutatói állása van. Jae-wu-val amúgy osztálytársak vagyunk több kurzuson, nagyon bírtam/bírom. Védése után elmentünk fagyizni a Cold Stone-ba, ami egy amcsi fagyizó-lác Koreán belül. A másik ilyen a Baskin Robbins. Meséltem, hogy az egyetem alatt nyílt pár kajálda, Seven-Eleven, francia pékség (persze valójában nem francia, csak próbálják lekoppintani az európai péksütiket, ami többé-kevésbé sikerül is), és kávézók. Nos, egy Cold Stone-t is nyitottak meg ott. Nagyon drága, de tényleg isteni kézműves fagylatot lehet enni :)))). Koreában amúgy a standard jégkrém nagyon olcsó, nagy üzletekben féláron lehet venni. Nyáron megy az ember az utcán, a szembejövő emberek felének kezében fagylalt van :))).

A laborral szemben:

Ennek árnyékában találhatóak azok a bizonyos kávézók...

Szóval most ennyi, gyűröm az anyagot, csak írhatnékom volt kicsit... HEHEHE! Most értem el 2011-be a századik fejezethez! :D. Hogy mit össze tudok írni :D.

És végezetül:

A két kép istentiszteleten készült. Bevallom, a társaság miatt (is) jár

ok, mivel a legtöbb ember nagyon szimpatikus. Az alsó képen egy cseh sráccal ismerkedünk. Mindig örömmel tölt el, ha európai emberbe botlok. Persze alig várom, hoyg túleshessek a vizsgákon, és újra túrázhassak! :))). A gyülekezetben gyakran előfordul, hogy visszavisznek a koleszba. Ugyanis jár ide két aranyos kínai lány, akik koreait tanulnak az egyetemen, ösztöndíjjal. Ők is a koliban laknak.

Kissé röstelkedem, hogy mindig elfogadjam, de nemet mondani meg szintén tapintatlanság. Hiszen nem lakom messze a templomtól, fél órányi séta, gyalogolni meg szeretek. Annyi mindent megtesznek itt a jó társaságért, amiatt is. Istentisztelet után együtt eszünk. Egyszer csámve-t is adtak, amit megettem. És odacsapódtam egy másik társasághoz beszélgetni, megjegyeztem valakinek, egyik kedvenc gyümölcsöm. Erre egy pasas szólt a gyerekének-hozzon nekem, úgy, hogy nem is kértem, nem is célozni akartam rá... A múlt heti szombati közös ebédről meséltem. Néha szerveznek kirándulásokat, és fel is hívnak az ilyenek előtt: "Eva, jössz szombaton?" . Szóval kedves, rendes emberek, akiknek a hiten kívül szintén nagyon fontos a jó társaság.