Útközben- Szükséghelyzet Szöulban

Mivel most írhatnékom lett, írok erről a kissé "tabu" dologról. Tudom, WC-kről nagyon nem szokás, de szerintem megér egy tájékoztatót.
Szöulban, a metró-aluljáróban a nyilvános mosdók nagyon tiszták, kulturáltak. Csodálkoztam nagyon, mivel magyar emberként nincsenek ezen téren jó tapasztalataim. Itt viszont nagyon színvonalasak a legtöbb helyen az illemhelyek. A légfrissítőtől az etiquette bell-en keresztül minden megvan. Papír és törlőkendő sem hiányzik, sőt folyékony szappan sem.
Helyi morál, ezen annyit röhögtem. Van benne valami, hogy engedjük előre azt, akinek nagyobb mértékű a "szükség". Állítólag férfi WC -ben is megvan, de a nagyobb sor a csajoknál szokott lenni :))).
Etiquette bell: ez is kissé fura nekem, de legtöbb mosdóban van ilyen. Ha megnyomjuk a gombot, akkor madárcsicsergés vagy vízcsobogás-szerű hangot ad ki, azaz annak a gyenge utánzatát. Hogy elnyomja az öhm... kényes zajokat.
Nem mindenhol van angol WC, azaz rendes WC csésze, sok helyen guggolós, persze a víz- lehúzó rendszer működik. És nem szabad a papírt a lefolyó rendszerbe dobni, hanem a mellette lévő kukába (Oroszországhoz hasonlóan), mivel dugulást okozhat.
A guggolós: ("mediterrán WC"-én azért neveztem így, mert Olaszországban láttam ilyent először)
Na és egy kicsit luxus-ülőkés, fűtős ülőkével. Néhol láttam ilyent, nemcsak előkelőbb szállóban. Télen jól jön.


Legtöbb helyen szép a csempe, a mosdókagyló tiszta. Művirágokkal is dekorálják sok helyen. Van, ahol komolyzene is szól. Az ember el sem hinné, hogy egy aluljáró nyilvános mosdójában van. Hatalmas tükrök, amik főleg a nőiben hasznosak, hogy rendbe tudják tenni a csajok a smikjüket, frizurájukat.

Utólagos kiegészítés: Jeju-i képek közt találtam, ezen is kifeküdtem :D. Legalábbis bizonyíték, hogy a WC papírt tilos beledobni :D. És a gyengébbek kedvéért az felső képek mutatják a helyes ürítés módját :D!

Szóval a Szöul környékén ügyelnek arra, ha az embert útközben kapja el a szükség, akkor megfelelően higiénikus körülmények közt végezze el. Nem fizetős, ami plusz pont. A többi városban nem tudom, milyen a helyzet. A sztrádák pihenőhelyén hasonlóan rendezettek az illemhelyek (és a boltokban sem kétszeres-háromszoros árakon kaphatóak a dolgok, henem Szöulhoz hasonló árakban). Bár, mint lelkes túrázó, leírom, hogy néha a vidéki mosdók, hagynak maguk után némi kívánni valót, bár kivétel van. A túraterepeken meg pottyantós jellemző. Elnézést, hogy erről értekezem, de az itteni (legalábbis a szöuli) mellékhelyiség- higiénia példaértékű!

A nap képe :)))!

Youngchisan- azáleahegy

Az azálea vagy rhododendron egész Koreán belül ismert, a campuson is van jó pár azáleabokor. Tavasszal nyílik, néha nyáron is látok 1-1 megkésett virágot rajtuk. Yeosu mellett van a Youngchinsan hegy, ami híres az azálea-bokrairól.
Némi "jóga":

Miután elfogyasztottuk a sült gesztenyét, kukoricát, gimbapot stb, ki mit hozott/vett, mint egyszerű ebédet, egy óra átbóbiskolt buszút után mentünk a hegyhez. Sajnos a későn jövő tavasz, és a száraz időszak számlájára írandó, hogy még nem nyíltak ki teljesen a virágok, de attól már voltak lilás bokrok. Egy meredek betonút -reggelihez hasonlóan -után végre földút, kezdetben ez is elég kaptatós volt.


Virágzó azáleák:

A völgyben egy egész tábla volt belőlük:
De ide csak fél csoport ment, a többség a csúcs felé tartott. Mivel a kevésbé edzettebbek könnyebb útvonalon mentünk, így mi kemény tempóban vettük az iramot, és hamarosan felértünk a második hegycsúcsra is.

Egy erdőn keresztül sétáltunk le, kis pihenéssel a vízparton. A fiúk nem normálisak, beáztattáka a patakba a lábukat!
Itt is azáleák:
...és ibolyák

Egy nagyobb buddhista templom volt a végcél:

Végül pedig ettünk pajeont, jó erős kimcsivel, te jó ég, kimcsimérgezés! Korán indultunk, mivel emberi időben vissza akartunk térni Szöulba. Szerencsére buszsofőrünk (akit tréfásan meg akartunk kínálni makgolival, hahahahahaha) értette a dolgát, és este 9re visszanavigált minket a városba.
Lett volna még a Suncheon öböl, de azt elvetettük, mivel az már túl sok lett volna. Inkább egy egész napot éri mg arra áldozni. Így is rengeteget láttunk, és csodás élmény volt a mai nap!!! Kevés alvás, a buszon való szunyókálás tudományának felelevenítése, vasárnap álmosság, de ennek ellenére megérte! :)

Vörös-kamélia sziget

Reggeli után utunk Odongdo szigetére vezetett, amit Vörös kamélia szigetnek is neveznek. Yeosu ugyanis az ország déli felében van, ahol kissé mediterrán az éghajlat, sok örökzöld fa van, ilyen a vörös kamélia is. Nagyon szép piros virág. A szigetre egy földhíd vezet. Az egy órás buszút alatt bóbiskoltam egy nagyot, mivel álmos lettem.
Fagylalt a séta előtt:

Kilátás a szigetre és a rá vezető útra. Volt egy lépcső egyik domboldalon, ahonnan megcsodáltuk fenntről a környéket. Itt épül Warren luxus -szállója is, legalábbis saját bevallása szerint :). Ígérte, ad nekünk 1-1 emeletet :)- majd bilibe ér a kezünk, hahahahaha! Warrené meg nagyon mélyre :D (fotó nincs róla)
Róla beszéltem:
Ezen a fán nem voltak levelek, mégis virágzott, azt hittük, nem igazi:
A tengernél is lógattuk kicsit a lábunkat. Én nem sosem voltam az a vízparton lazulós típus, akinek abból áll a nyaralás, hogy vízparton sütteti a hasát, de ez most jól esett.
Sárkánybarlang:

És a sárkány:

Cat és én a vízparton:
Napozós:
Világítótorony-fenntról nem volt túl érdekes:
Mag lehetett kóstolni a virágból készült teát, és a belőle készült édességet is árulták -megkóstoltam, érdekes íze van. Emellett szappant is árultak, méregdrágán.
A koszorúkat fel lehetett tenni, totál Hawaii fíling, nem?

Péniszfa, ha Loveland nem volt elég! :D Végülis kissé hasonlít :D
Bambuszerdő:
Ezt a szigetet simán el tudnám képzelni esküvő-színhelynek tavasszal... Egy kissé rendhagyó esküvő, a menyasszonyt egyszerű piros ruhában, kamélia- koszorúval a fején. Romantikus lenne szerintem :)

Egy csodás hajnal/reggel Yeosu-ban

Elnézést, hogy most ennyit írok a Koreán belüli csavargásokról, de teljesen lelkes vagyok, hogy megismerjek új tájakat, új dolgokat. Nagyon élvezem most a kintlétet, bosszúságok ellenére is, mind melót, mind kikapcsolódást illetően. (bár a júliusi utamat Európába már nagyon-nagyon várom :)) Viszont ezen Yeosu-i út annyira élményekben gazdag volt, hogy 3 fejezetet megér :).
A pipettáim mellől mentem péntek este Sinyongsanra. Már a busz ott várt minket. Kevés ismerős arccal találkoztam, bár voltak rég nem látottak is :).
De jeleneleg a bandában sok európai volt, akik cserediákok a Yonsei University-n :). Sokan voltunk, de ennek ellenére több kedves ember akadt köztük. Elég keveset aludtam, de még azon szerencsések közé tartoztam, akiknek 2-3 óra összejött. Van némi gyakrolatom, de ennek ellenére a buszon (röpcsin) alvás tudományát még fejlesztenem kell. Fél 6 előtt érkeztünk a szálláshoz, ahol páran ágyba bújtak.
A többség (beleértve jómagamat is) viszont útnak indult a közeli hegyen lévő Buddha -templomhoz, hogy megcsodálja a napfelkeltét. Egy meredek betonúton fölkapaszokdva (reggeli torna :) ) elértük végre a lépcsőt, ami a hegyen felvezet, és lelkesen szedtük a fokokat, álmosság kiment a szememből. Egy teraszra jutottunk fel, ahol a templom épületi álltak, csodás kilátás nyít a tengerre. Volt vagy 3-4 ilyen terasz, különböző magasságokban. Néhol a lépcsőket keskeny szikla-alagút hidalta át, sikátor-szerű élmény volt!
"Meditáció":

Tenger!


Kaméliák (ezen virágokról később :)) Buddha -szobor tövében:
És előbukkant a Nap!
...csak mert szép
Hello, Warren!:)))
Teknőcök:
Még egy fotó a templomról:

Mikor a Nap felkelt, akkor Warren kitalálta, menjünk fel a hegycsúcsra. Bevallom, az egyik magasabb teraszon csodálkoztam, hogy itt nincs turistaút fel, de végül megoldódott a rejtély. Warren megmutatta nekem, hol kell, felmentem, ő azonban visszament a többiekért. Nem volt hosszú az út, bár kaptatókon kellett felkapaszkodni, de gyönyörű kilátás nyítlt.
Itt is a lampionok:

Azálea a sziklán, hát nem gyönyörű?
Tengeri kilátás:


Eleninte nagy volt a tömeg a csúcson, akik idegesítőek voltak, kiabáltak, gondoltam, húzzatok már le, de végül felszívódtak, jöttek a többiek is.
Véégre fenn vagyunk!
Azaz leszünk...
Katicabogár:)


Aztán vissza a városba, ahol már megindult az élet. Yeosu-ról tudni kell, hogy azon a részen híres a kimcsi. Árusok pakolták ki a portákáikat, és "kóstold meg, kóstold meg" -kiabáltak utánunk, amit meg is tettük! Jelentem: a pozitív kritika igaznak bizonyult:)
Vissza a városba:
A kimcsi, amiről beszélek, kissé erős, de a tizes skálán 10 pontot kap!
Szárított tengeri herkentyű:
A szálláson már várt minket a jól megérdemelt reggeli: tengeri herkenytűs leves, rizzsel, és jó sok zöldséggel. Bevallom, nem vettem magamhoz a vizemet, mivel sejtettem, hogy nem fog sokáig tartani, és kevés cuccal indultam. Emiatt kissé dehidratálódtam, mint az előbb bemutatott osztrigák :S. Ettem túra előtt pár falatot, de most nagyon jól esett némi főtt-és egészséges étel. Utána meg a tea, amit még a Family Mart-ban vettem indulás előtt...