Jeju-do 2. nap: Erdők, narancsültetvények, teaültetvények, éljen a tenger!!! Na és a lóshow!!!!

Annyira jól aludtam, hisz két viszonylag álmatlan éjszaka volt a hátam mögött (rémálom +utazás)... Lakótársaim is aranyosak, lehetett velük pletykálni fiúkról, miegymásról. Ugyanis a bandában volt néhány nőcsábász srác, vagy pasizós csaj, akiket gyanítom-a feltűnési viszketegség is vezényelt. Tény elég nagy volt egyeseknek az arcuk, mindig a központban akartak lenni, ami kissé irritáló volt... (vagy csak savanyú a szőlő????)
Először egy hidat néztünk meg, ami egy kis tengeröböl fölé épült, egy bébicápa is feltűnt.

Ott a tenger!!! Totál mint Olaszország!!!

Majd egy dombocskát másztunk meg, amiről szép kilátás nyílt a tengerre, kikötőre, na meg a reptérre is! Ragyogott a Nap, a levegő is teljesen más volt, mint Szöulban!
Majd egy kissé vadregényes erdőbe mentünk, szerintem örökzöld.
Egy kunyhó erdőben:
A bolondozás az megy:
Egy néni narancsfáival nagyon szemeztünk, megkérdeztük egyik csajjal, szakíthatunk-e, adott nekünk 1-2 szem saját termést. Hát istenibb a narancs itt Jejun, mint egyébként! Amúgy cuki kutyakölyke volt, szegénynek a lába megsérülhetett.

Büszkén mutogatott szerzemény:
A busz épp indult, irány ebédelni. Főtt tengeri herkentyűket ettünk, ott főzték helyben a kagylót, rákot meg egyebeket. Tofut is főztek ebbe a levesbe, nekem bejött a cucc! Melléje kimcsi (simán meg tudom már enni), alga, meg zöldség. Plusz sült hal, ami nagyon is ízlett. Eléggé serkenti az emésztést, eltettem egy kagylóhéjat az ebédből kimosva.
Majd egy narancsfarmra mentünk, ahol speciális gombát is termelnek, amit megkóstoltunk-azaz a belőle készült teát. Betereltek egy terembe minket ott istenítették a dolgokat. Na itt majdnem eldurrant az agyam, hogy nem termékbemutatón veszek részt, a marketinggel kíméljenek! Ezzel nem voltam egyedül... Látszik ezen a fotón...

De a pillantnyi durcimat elnyomta, mikor a teakóstoló után (egész iható volt a lötyi és megelőzi a rákot, juj de jó, nem leszek rákos! :D ) irány a narancsültetvény, ahol a bokorról szedhettük le a narancsokat. A lapos hátizsákom gyanúsan dudorodott az akció nyomán az isteni narancsoktól, Houlden erre azt mondta, "ha túl sok narancsot eszel, sárga leszel-csak viccelt"... Hatalmas élmény volt a narancsot a saját fájáról szedni, mondom, nekem először volt ilyen!

A képen szereplő emberke nagyszemű Jeju jelképe "Dol hareubang" vagy éppen "Grandfather", én először azt hittem erről az emberkéről, hogy pénisz! :D Amúgy mindenhol ez a nagyfater van, mint dekoráció, rengeteg ilyen szuvenyírt árulnak. Csokik léteznek, ilyen alakúank, parfümök, meg minden más dolog, sok giccs. Az igazi lávakőből készült nagyfater-szuvenír nagyon drága..... Utólagos megjegyzés-tényleg sokan fallikus értelmet adnak neki, régen ördögűzésre csinálták ezeket. Vagy épp a bolondgombával azonosították őket. Kicsit emlékeztet a Húsvét-szigetekei szobrokra, de azért nem olyan rejtélyes.
Majd Olegilen sétáltunk, ami egy túraút a tenger mentén. Kicsit megbicsaklott a bokám, de szerencsére nem lett baj, másnap már nem is éreztem. Egy csodálatgos sziklaszirt előf fotózkodtunk:

Egy csajszi az ölebét cipelte az ölébe, a kutyalány koreai tradícionális ruhába volt öltöztetve. A kompon elfelé láttam egy pudlit cipőbe meg nevetsdéges cuccokba (látszólag nem élvezta a kutya a cipőviselést), de ez az eb még azon is túltett. Ronggyá röhögtem magam rajta! De komolyan, el fogok menni kutyadivat-tervezőnek, és erre lesz kereslet! Tudom, nekem olyan kutyusaim voltak, akiket nem lehetett öltöztetni, hogy nézne ki már Bobi vagy Folti ilyen cuccokban :D.

Aztán egy teaültetvényre mentünk, szélkerekek, miegymás. Ilyent sem láttam még sosem, nagyon bejött! A zöldtea soesm tartozott a gyengéim közé... Ok, a zöldtea-fagylaltot imádom, ennek ellenére ott nem vettem, mivel irreálisan drága volt.

A nap fénypontja: LOVAS SZÍHÁZ! Egy darabot néztünk meg, Dzsingisz kánnak gyerekkorától egészen a kánná avatásááig. Csodálatos volt, a színészek, meg a lovak is! Apura gondoltam, aki szintén imádja a lovakat, hozzám hasonlóan. "Ha ő ezt látná" -de szerintem a fotók tetszeni fognak neki-mármint a pacik! :)))

Imádtam, végén pózoltunk a lovasokkal! Annyira szelídek, annyira taníthatóak. És csodálatos állatok. Később meg akarok tanulni én is a lovassportot. Csak hobbiszinten.
Komolyan, most kiengesztelődtem Warren iránt, a novemberi miatt. Amiatt a hülye színdarab miatt, aki nem emlékszik, olvassa el egyik novemberi bejegyzésemet! (Mindungsan, tudjátok a Willendorfi Vénuszos!)

Este még a Halla Botanical Gardenbe akartunk menni, de már besötétedett. De felsétáltunk egy dombra, közben parodizáltuk Warrent ("Siessetek, ekkorra meg ekkorra itt kell lennetek!). Bezzeg ő volt az, aki elszórakozik mindig a videokamerájával, ha valami szépet lát. Nem az, imádjuk Warrent! Ilyen eredeti figurát, mint ő, keresve sem lehet találni! :D
Kaja után Houldenékkel sétáltam kicsit a városban, majd irány a norebang-szoba! Folyt a pia, kornyikáltunk, nagyon jó volt, főleg a fiúk! Bár, mikor Matt és én elénekltük az "It's raining man"-t az is siker volt. A "Bohemian Rhabsody"-ról nem beszélve, hehehehehehe. Ronggyá énekeltük a torkunk, leglalábbis jómagam. Koreában tudni kell a norebnangról -karaoke, tudjátok -hogy szobák vannak, egy-egy baráti társaságnak. Amerikában más, tudom, de ez így is jó. Szeretem az ilyen bulikat, a berúgós diszkók nem jönnek be a tucctucc zenével.

Tudom, ez a fejezet kissé hosszúra sikeredett, de annyi dolog történt ma!!!

Jeju, első nap: Utazás, vulkanikus barlang, plussz némi erotika (Jeju Loveland)

Kedd este elbúcsúztam kolesztól, majd a campustól is négy napra. Yongsannál találkoztam Warrennel az E -martban, majd éjfél előtt mentünk a buszhoz. A társaság elég vegyessaláta. Voltak ismerősök, pl. Harry, Trisha, Houlden, Mike, Adam, de sok új ember jött. A buszon hála az égnek, tudtam aludni, hiszen ezen a téren már szert tettem némi gyakorlatra. Még a néha kicsit hangos útitársak ellenére is. De a buzgóság őket is elnyomta :))).
Késve érkeztünk Mokpoba, ahonnan a komp indult. Eredeti terv az lett volna, hogy hajnali 4kor érkezünk, és ott alszunk. De ez füstbe ment, mivel reggel hét felé járt, mire elértük a déli partokat (nem a Balatonét!!!) WC után döbbenten tapasztaltam: két tök egyforma busz állt egymás mögött. Egyik a miénk, de ledöbbentett.... Majd irány a Queen Mary nevű komp! Ilyen hatamas óceánjáró kompot még életemben nem láttam. Tudom, ilyen távolságra nagy hajó kell.
Kabinok voltak, ahol fűtött padlón lehetett pihengetni, vagy később játszani. 1-2 órát én is tudtam szunyókálni, de annyira izgatott voltam! Hisz először Jejun!!!
Mokpo city. Harry szerint Incheon-Jeju közt közlekedő komp sokkal jobb, majd egyszer remélem, ki tudjuk próbáln. Tudom, Jeju- Szöul nem kis távolság, de röpcsivel nem hiszem, hogy megéri menni. Tudom, én, aki 15-20 órákat röpködök a Szöul-Bécs vagy Szöul-Budapest távolságon oda-vissza, igaz, csak évente egyszer-kétszer, könnyen mondom, hogy az ilyen nudli! Persze akkoriban nagy dolog volt a repülés nekem is 1-2 órára, de akkor is, inkább kompot választom majd.
Napfelkelte:))))

Tenger!!!
Óceán!!!
A szigeteken jó lenne 1 nyaraló, ha gazdag lennék, amihez kimehetnék, ha úgy adódna. Hosszú volt az út, ebédeltünk közben, forrócsokiztunk, meg egyebek. Meg persze dumáltunk, élveztük a tengeri levegőt. Mikor a komp kigördült, tudtam, erre van szükségem: levegőváltozás, egy kis kiszabadulás, egy kis újdonság.

Közeledünk, közeledünk:
Röpcsi:
Amikor megérkeztünk, akkor elfeljtettem milyen nem örülni. Buszra pattantunk, ahol az álmosság ellenére élveztem a dolgokat, a pálmafák, az örökzöld növények, a vulkanikus sziklálból készült kerítések látványa hatalmas boldogsággal töltött el. Valahogy olyan érzésem támadt, mintha nem is Koreában, hanem Olaszországban lennék. Komolyan. Egy valamit nehezményeztem: az idegenvezető nő, a jelentős hányadú külföldi utasok ellenére is koreaiul dumált (persze tök hangosan magyarázott), ezt többen meg is jegyezték. Én mindenesetre bealudtam rajta... Warren fordított.

Egy vulkanikus barlang lett az első állomás. Tetszett, de én, aki Aggtelekhez, Postoniához szoktam, amiatt nem volt annyira érdekes. De a maga módján bejött, hiszen ilyen még nem láttam. Egyes részek egy elhagyott színházra emlékzetettek, meg érdekesek voltak a láva-alakzatok is. De a kamerám nem adta vissza jól :(.

Totál be voltam sózva, hisz láttam egy termését érlelő narancsfát!!! Hihetetlen volt, kétszer meg kellett néznem, jól látok-e... Hát, nem kell új szemüveg, valóban jól láttam, csak nem hittem a szememnek. Ráadásul télen... Emlékszem, mikor 2009 nyarán Horvátországban voltunk, akkor ugyanúgy ledöbbentem a kiwifán :)).
A következő állomás a jejui Szépművészeti Múzeum volt. Szerintem nem volt egy nagy szám, a modern festmények nem állnak hozzám közel. A kávézója inkább vonzó volt a legtöbb embernek... A kertje amúgy bejött:
Ez a nagy hal be akarta kapni a kezem:

No comment... Kösz, Harry...
Na és jött a nap fénypontja: LOVELAND!!!!
Ok, a falból még nem derül ki, de nézzétek csak a következő képet: Ez a fütyi mutatta az utat, merre kell menni :D!

Pajzán szobrok, péniszek, jelenetek a Káma-Szutrából, stb. Régen röhögtem ennyit! De mások véleménye sem különbözött. Komolyan, felváltva gondoltam fiú-és lányismerőseimre, hogy bár látnák ezt... Állati volt :D.
Hihihihihihi
Mekkora tag!!!!
A paprika és a gomba is felkovácsolja a perverz fantáziákat :P

Néhány erotikus alkotás:


És még! A péniszek!!!!

Szóval az egész egyfajta erotika-művészet volt, de attől még nagyon élveztük!!!
A szálláson, padlófűtés ezerrel, meg földön való szunya. Ami nem volt baj, megszoktam a kemény felületket, hisz koleszos ágyam sem nyerne puhasági versenyt, de nem is baj.... Sőt, kimondottan szeretek kemény ágyban aludni.

Kaját kaptunk, rizs, zöldség, leves, alga, zöldség, és valami gusztustalan hús vagy hal volt, az utóbbit ki szoktam hagyni... Nem találtam bizalomgerjesztőnek...

Mellesleg a lépcsőházba -nyolcadikon volt a szobánk, ennek ellenére liftet legritkább esetben használtam - eléggé elég nitrogénes szag volt, mint a sárga vér! :D. Ugye értitek??? De elpárolgott hálisten! Amúgy gyakran lépcsőn előbb felértem, mint más lifttel.

Csodás nap volt ezen a szép szigeten, és még három van!!!! Húúú!

Jöttem, láttam visszamennék...

Először is: Kicsit megkésve, de köszöntsük a Nyulat!!!
Boldog Holdújévet mindenkinek így utólag is!

Nem az, örömmel tértem, Jejuról, de azért 1-2 napot még ellettem volna ott. Hamarosan egy nagy alvásnak nézek elébe. Fényképes beszámoló --holnap!
Csodálatos volt, sokmindent láttam, tapasztaltam, de a visszaút kissé gázul sült el. Az a helyzet, hogy a komp is késett, a társaság nagy részének kicsit több pia ment le a torkán-nekem nem. És a pia hatására a tökjó fej, rendes figurák is teljesen idegesítőek lettek, hangosak, elvette az eszüket. Warren alig tudta visszatartani őket a további vedeléstől.

Amint lement a nap, jókedvem is elmúlt. Unalmas lett az út, valhogy nem találtam a helyem, benn túl meleg, kinn túl hideg. :(. Szóval nem volt könnnyű. Metrók már/még nem jártak, taxiztunk. Koleszt bezárták éjszakára, de 6 körül remélem, vissza tudok menni. Okosabb lett volna, ha Warren a Mokpoba alvást mostanra ütemezte volna be, ha már elkéstünk elfelé. Volt pár szervezési dolog, ami nem jött be. Annyira a szép volt a viszontagságos hazaút ellenére! Mintha Olaszországba látogattam el volna pár napra, a mediterrán levegő miatt. Totál beleszerettem ebbe a szigetbe, szerintem később visszatérek ide. Van még 2 évem, lehet rá lehetőségem! :).
A fáról szedett narancsok, a friss tengeri levegő, a kellemes napfény és a sok élmény leírhatatlan volt! Honvágyamat enyhítette, a munkához is erőt fog adni!!!

Epilógus: Koliba szerencsésen bejutottam 6kor, és hajmosás, majd pici szunya, de nem tudtam aludni. A regenerálódásban (talán) segített a reggeli futás. Igyekeztem halk lenni, ne ébresszem fe szobatársaimat, ami nagyjából sikerült is:). Az a helyzet, hogy aludni csak este tudok, napközben nehéz dió. Inkább jobb, ha a teendőimet csinálom, és másnap éjjel kipihenem magam...

Jó volt kicsit elmenni, annyira örülök, hogy megtettem, elegem volt... Meséltem, még kiakadtam azon is, hogy a srácok dühöngenek, hogy a menza zárva lesz az ünnnepek alatt-hogy lehetnek ennyire munkamániások? Semmi megállás, idegesítő mindenki, a szájszag is, amit kollégám áraszt (vazze, tanulj már meg fogat mosni!!!!). Szóval azt éreztem, most, vagy soha! Remélem, segített!