Niagara-vízesés :)

Ha az ember eljut Torontoba, ki ne hagyja :). Mivel közel van viszonylag, könnyű odajutni, és hatalmas élmény. Tavaly, DC-ben is terveztem, hogy jó lenne elmenni Buffalo-ba, mivel onnan közel van, de mivel tudtam, hogy a konferencia idén Toronto-ban lesz, azt gondoltam, szerencsésebb lenne Kanadából megnézni. Nekem azt mondták, kanadai oldal szebb. Szerintem meg nincs nagy különbség a kanadai és amerikai oldal között, mindenhol ugyanazt látja az ember :).

Szóval felpattantunk a Go-train-re, ami Burlingtonig vitt. A vietnámi srác, akivel együtt dolgozunk, úgy döntött, velem jön, én meg örömmel vettem, mivel  jól kijövünk, és addig sem leszek egyedül. Szállásoknál sem volt probléma a váratlan vendég. Az útra én zsákmányoltam mogyorót és müzlis szeletet a konferencia kávészünetéről, és ő is hozott szőlőt, banánt, amivel az ebédet is megoldottuk :) :).  Úgyis utolsó nap, mindenki azt csinálta :).

A Go-train-ről Burlingtonba át kellett szállni buszra. Kicsit hangos útitársaink voltak, akik előszeretettel osztották meg fél busszal a magánéletüket (gonosz vagyok), és kicsit idegesítettek. A buszmegállóban úgy döntöttünk, leadjuk a csomagot a csomagmegőrzőben (én sikerrel "eladtam" a bőröndöm és laptoptáskám egy táskának), és elsétáltunk a vízeséshez.

 Hosszas séta után el is értük, közeben fotózkodtunk az amerikai határral, és viccelődtünk, hogy csak át kell úszni a folyón :)
Nacsak, hova megyünk :) :)

 Amerikai határ. Lenyúlunk egy kenut, és átmegyünk? :) :)

 A határátkelés Buffalo és Kanada között

 Itt már látszik a vízesés :).

 Úgy döntöttünk, befizetünk egy hajókirándulásra.

 Kaptuk ezt a vicces piros esőkabátot :) :)

 A hajón sokan voltak, de jól lehetett látni. Kicsit megáztunk. Féltettem a kamerát, de nem álltam meg, hogy ne fotózzak :)

 Óriási élmény volt :).

 Lelátó az amerikai oldalon. Emberek integettek a hajón lévőknek :).

 Szívárványt is láttunk :).

 A vízesés "teteje",

 Itt is voltak mókucik :)

Óriási élmény volt ide eljönni. Szállás kicsit távol volt a vízeséstől. Viszont most sokkal jobban aludtam. Reggeli tipikus amerikai kaja volt, palacsintával, tojással, és semmi zöldség-gyümölcs nem járt hozzá. A srác először látott amerikai palacsintasütőt, és tetszett neki :). Én már tavaly találkoztam ilyennel :). Taxiztunk a buszmegállóba, és amin ledöbbentem, hogy a temetőben láttam kocogó embereket. Igaz, volt kocogásra alkalmas út is, de nekem kicsit sok volt :( :(.