Chuncheon-Gapyeong tekerés, rajzfilm múzeum, Gugok vízesés és a bringabolt

Most hétvégén Chuncheonba vonatoztunk, de nagyon  rosszul kezdődött. Kicsit ideges voltam bizonyos dolgok miatt. A honlapon is rohadtul átverték az ember agyát, mivel azt írták, ITX-re engedélyezik a bringa felvitelét. Aztán leszállítottak minket a vonatról, hogy "no bikes" (nemár, úgy tudom a KTX-re is felvihetők a cangák). Szerencsére a jegyeket visszaváltották, és mi mentünk Sangbong-ra. Onnan meg irány a Chuncheon vonat, ahol felszállás után ez  szitu alakult ki:

Csőszamarak egy kupacban. A koreai bringások előbb leszálltak, mint mi, így a miénk van belül :). Ezután időben megérkeztünk, és úgy döntöttünk, dakgalbival kezdünk, ami jó ötlet volt, bár a google Maps-en a dakgalbi street-et elnéztük, így elég sokat kószáltunk, hogy rendes kajáldát találjunk.

 Kaja után indultunk. Meleg volt egész hétvégén, 33 fokot mért a hőmérő higanyszála szombaton :(.

 A helyi animációs múzeumba vezetett az utunk, ami jó volt, sok régi kedvenc rajzfilmhőssel futottunk össze, bár a legtöbbet (koreai/japán rajzfilmeket) annyira nem ismerem. Itt, Chuncheonban is csináltak valami rajzfilmet, amiben macskák a főszereplők. Majd utána nézek ezeknek.

 Volt egy másik múzeum, egy robot múzeum, az nem tetszett nekünk. Főleg gyerekeknek való szerintem, egy csomó játékkal felszerelkezve. Rengeteg kisgyerekes család tartózkodott itt.
Ezek után főleg  a maraton vonalán mentünk egy darabig, barátomat szerintem halálra idegesítettem a maratonos tapasztalataimmal :) :).

 Gangcheongban már régóta működik a railbike a régi vasút vonalán. Most egy sétavonatot (gőzmozdony-szerűséggel) is odatelepítettek. Nagyon lassú, és nagyon népszerű. Mikor bementünk Gangcheon városkába, akkor szálltak le róla az emberek, élmény volt kerülgetni őket :(. Majd tekertünk fel a bicikliúton a Gugok-vízeséshez, a laza emelkedőn fel, ahol ajusshik szurkoltak nekünk. A vízeséshez vezető úton nagy tömeg volt (szünnap), a vízesésben sem volt sok víz.

 Palacokokból készült szélkerék, nem rossz ötlet az üres palackok újrahasznosítása ügyében :).

Gapyeong-ig tekertünk. Gondoltuk, megyünk tovább, de végül nem úgy döntöttünk, itt foglalunk szobát, mivel ki tudja, mikor és hol találunk megfelelő szállást. Szerencsénk volt, mivel baráti pénzért egész jó helyet fogtunk ki. Vacsira olyan étterembe ültünk be, aminek szerintem a csiga volt a specialitása. A pajeon-on, a bibimpap-ban és a levesben is apró csigák voltak. Egyszer ettem már hasonló csigalevest, ízlett, most sem csalódtunk. Csak ki tudja, hogy mennyi idő alatt lehet meghámozni azokat az apró puhatestűeket???
Barátomnak kellett pár dolog a bringájához, emiatt bementünk a közeli kis bringaboltba, amit egy kedves idős házaspár vezetett. Gondolom, kevés külföldi kuncsaftjuk volt, és nagy öröm nekik. A pasas elmondta, indult az 1960-as tokiói olimpián, és bajnok lett, emellett edzőként is dolgozott Arábiában. Mutatott képeket nekünk. Emellett ajándékozott nekünk bringás kesztyűket, meg versenyző ruhát, ami kb. így néz ki. Ez egyfajta egyberuha, nem állt rajtam olyan szörnyen. (költői kérdés, ha az ember ilyenben teker, és elkapja a szükség, akkor hogy oldja meg?). Viszont, ha a leendő lányom bringás lenne, akkor szerintem ennek örülne :) .

 A bringaárus hajdani olimpikonnal. Mesélte, unokája is versenyzik. Mindenesetre köszönet a kedvességért, az ajándék dolgokért :) :).